Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-04 / 2. szám
> XIV. ÉVF. 2. SZÁM. VSA Meg ne lazuljon az összetartás a magyarság között  Magyar Párt kisküküllőmegyei tagozatának intéző- bizottsága beszámoló gyűlést tartott a mult évi működésről (Dicsőssentmárton, január 2.) December 30-án délelőtt tartotta meg az Országos Magyar Párt kisküküllővármegyei tagozatának intéző- bizottsága mult évi utolsó ülését. Pekri Géza elnök megnyitójában mindenekelőtt a párt halottjairól emlékezett meg meleg szavakkal: Fekete György intézőbizottsági tagról, dr. Dániel Béla balázsfalvi tagozati elnökről és Csegezy Tamás ádámosi tagozati elnökről. Elnök ezután ismertette az 1930. év munkáját, melynek során fájó szívvel állapítja meg, hogy úgy a megyében, mint az egész országban úgyszólván nap-nap után mind jobban és jobban pusztul a magyar vagyon és mind több és több magyar egzisztencia megy tönkre. Mindezek dacára bármennyire is kétségbeejtő Románia gazdasági helyzete és abban különösen a magyarság élete, mégis szükségesnek tartja felhívni a párt vezetőit, hogy a jövőbe vetett bizalmukat teljesen el ne veszítsék, igyekezzenek azon, hogy a magyarság között az összetartás érzése meg ne lazuljon s a magyarságból a remény és a küzdeni akarás ereje ki ne haljon, mert csak igy lehet kitartani egy jobb jövő és jobb gazdasági viszonyok bekövetkeztéig, teljes tönkremenés nélkül. Dr. Vajda Béla főtitkári jelentése után az intézőbizottság elhatározta, hogy az ez évben megkezdett körzeti gyűlések tartását 1931. év első felében folytatni fogja. Legutóbb Dicső- szentmártonban, Balavásáron, Radnóton és Ma- gyarkirájyfaiván tartottak ilyen körzeti gyűléseket. Az uj év elején Balázsfalván, Ádámo- son, Bonyhán és Erzsébetvároson lesznek ilyen gyűlések. A mezőgazdasági kamarai választmányba tagokul jelölték: László János, Dániel Elemér, Dali Gyula és Mátyus Gergely a választandó tagok közé: dr. Gyárfás Elemér és Szathmáry Gyula, a vármegyei tanács jelöltje közé: Pekri Géza pedig a vármegyei Gazdasági Egylet kiküldöttjeként. A népszámlálásról megállapították, hogy bár Dicsőszentmárton városban sikerült elérni azt, hogy a 17 népszámlálóbiztos közé 8 magyart is alkalmaztak, mégis vannak panaszok a nép- számlálás keresztülviteli módja ellen. Van Di- csőszentmártonnak olyan uccája, melyben a lakosság 95 százaléka magyar és ide magyarul nem tudó biztost küldöttek ki. Vannak lakósok, akik nem kapták ki kitöltés végett a népszámlálási iveket, éi'kezett jelentés olyan esetről is, hogy a népszámlálási biztos az adatokat, nem a helyszínén vezette be, nem áll rendelkezésre a hivatalos népszámlálási ivek magyar fordítása hivatalos kiadványban és igen nagy sérelem az, hogy az összeirási iveket, ceruzával töltötték ki (Genf, január 2.) Amerikából 10 200 aláírással memorandum érkezett Sir Eric Dru- mondhoz, a Népszövetség főtitkárához. A memorandum aláírói között sok magyar is van. Azt fejtegeti az emlékirat, hogy az amerikaiak nagyobb távlatból nézve, jól meg tudják figyelni az európai állapotokat és ennek a szemlélődésnek alapján, uj világháború közeledését érzik, amely a Duna-völgyében lakó népeket valósággal megsemmisüléssel fenyegeti Az amerikaiak a békeszerződéseket okolják a A~gép kőrá~~ Az emberi tevékenység majdnem minden ágában a gép helyettesíti a kézimunkát. A legtöbb szappan gyártása és csomagolása kézzel eszközöltetik. A Cadurn-szappant géppel gyártják, a puszta kéz nem érinti egyáltalában a gyártásának semmilyen fázisában. Ha látná a Cadum-szappangyár berendezését, meggyőződne, hogy mennyi gondot fordítanak az egészségre, higiéniára es soha más szappant nem használna. Pártügyésznek megválasztották dr %ndor bonyhai ügyvédet, a fegyelmi g tagjaivá pedig a következőket: Pék dr. Vajda Béla. dr Barabás Béla, dr Enjcuy Lajos, dr. Farkas Béla, dr. Gross Albert, dr Gyárfás Elemér, dr Pálffy Ferenc, dr Felszeghy Sándor, Adorján Gábor, Csató Gábor, báró Petrichevich Horváth Arthur, dr Péterffy Lő rincz, Gvidó Béla és gróf Haller István. Az elnöki széket Csató Gábor, mint legidő- sebbb intézőbizottsági tag foglalja el és azt a kérdést tárgyalták, nem összeférhetetlen-e a megyei tagozati elnökséggel a városi helyettes polgármesteri állás? Az intézőbizottság egyhangúlag a maga részéről is megállapítja, hogy összeférhetetlenség nem forog fenn s hogy kívánatosnak tartja azt, hogy Pekri Géza úgy az alpolgármesteri állást, mint a megyei tagozati elnökséget továbbra is megtartsa s az elnöki széket ujbéd elfoglaló Pekri Gézát lelkes ovációban részesíti. Az intézőbizottság tudomásul vette, hogy a balázsfalvi városi tagozat uj elnökévé dr. Enye- dy Lajos balázsfalvi ügyvédet választotta meg. jelenleg előállott feszült helyzetért és különösen a trianoni szerződést, mint amely egész magyar uéptömböket választott el a törzsnemzettől. A háború, amint az a legutóbbi iszonyú , példa mutatja, nem használ sem a győzőknek, sem a legyőzötteknek. Magyarország jelenlegi helyzetében csak nehezen képes magát fenntartani, az utódállamok pedig állig felfegyverkezve, nagy hadsereget tartanak készenlétben és rendkívüli adókat kellett népeikre kivessenek A békeszerződésekben tett ígéretek beteljesítésére vár a világ. A Népszövetség kötelessége az, hogy az igazi demokrácia szellemében, a népek önrendelkezési jogának igazi alkalmazása alapján, rendezze Európa megfelelő megszervezésének ügyét, ha másképpen nem lehet, a békeszerződések revíziója alapján. Az amerikaiak, mivel Amerika adta a wilsoni elveket a világnak, kétszeresen érzik a helyzet felelősségét és tartják szükségesnek, tiz év tapasztalatai alapján, a békeszerződések revízióját. A memorandumhoz 510, sűrűn teleirt oldal csatlakozik, a rengeteg aláír ássál. __________________________ Amerikai memorandum a Népszövetséghez: „Kérjük a békeszerződések legsürgősebb revízióját“ CURT I. Emm : HURRfí ! VILÁGREKORD! (39.1 — Sporírsgüns — — Némber! — mondotta Hannes rettenetesen meglepődve, mert Dorrit igazán nem szoktatta hozzá az ilyen gyöngéd figyelemhez. Dorrit megvárta, amig Hannes betette az ajtót. Azután a kezébe nyomta a virágot és dobogó szívvel állt ott előtte. Tilden Hannes csakugyan zavarban volt és még inkább, amikor a Dorrit várakozásteljes pofiját meglátta. — Leánygyermek, leánygyermek! — mondotta fejcsóválva. Es mert igazán nem tudta, hogy mit tegyen, azt tette, amit már egyszer megtett ma: hirtelen magához szorította a leányt és megcsókolta. Igazán ez volt a legegyszerűbb megoldás. Dorrit nem is várt egyebet. Dorrit ott csüngött a nyakában és a. megszámlálhatatlan csókja ott égett a Hannes arcán. Olyan volt ez, mintha egy láng csapott volna fel ebből a lányból. Orkán, amely gáttalanul magával ragadta Hannest. Minden, ami örök időktől kezdve ott bujt meg benne, amit fáradságosan rejtegetett, mosl egyszerre kitört. A modern leáhy hűvös szkepszise odalett. Semmi se maradt meg belőle. Semmi. Az egész miegymás ott csüngött a Hanne3 nyakán és nem akart ' mást, mint csókolni, csókolni... ... mig azután Hannes egy kis idő múlva lélekzethez jutott és fejcsóválva nézett rá: — Dorrit... — mondotta határtalan csodálkozással. Magára engedte ezt az egész gyöngéd kitörést, de ö maga hideg maradt. Előkészületlenül találta. Sohase látott nőt ebben a leányban. Most se látta meg benne. Ez az egész nem volt neki egyéb, mint egy óriási, kissé ijesztő meglepetés. Dorrit leány a Hanne3 mellére nyugtatta á fejét és szakadatlanul simogatta a kabátja ujját. Azután egy apró mosollyal fehiézett hozzá és halkan, akadozva szólt: — Hannes... te... — Mi az, gyermek? — Hannes, nagyon haragszol? A fiú mosolya még tanácstalanabb lett. — Haragudni... te jó Isten... hát miért? — Hát... mert... — Láthatóan nem találta meg a helyes szavakat és az egyetlen kiutat választotta: megint a nyakába borult a fiúnak — Hannes, — suttogta a fülébe, — okvetlen együtt kell vacsoráznunk ott lent a többivel? — Hogy érted ezt? — Mert... tudod, Hannes, én úgy gondoltam... hogyha egyszer mi ketten egész egyedül és kedélyesen... Itt fent vacsoráznánk? *— tudod, annyi hónapig voltunk együtt utón és mindig idegenek között étkeztünk... és ... és éppen ma szeretnék végre is veled egy kicsit egyedül lenni! Hannest szorongó érzés lepto meg. Nem félelem volt. Tanácstalanság cs bizonytalanság. De egyúttal arra is ráeszmélt, hogy mennyivel tartozik ö ennek a leánynak. Hogy segítette őt Dorrit a nehéz időkön Milyen bajtársa volt. Es Hannes bólintott. Dorrit cincogott egy kicsit és egy piruettel a csengőhöz perdült. Vihart, tüzet és hadikészültséget csengetett hamarosan. A rémülten besietö pincérnek nagyképűen adta elő. hogy ma fent a szobában óhajtanak vacsorázni és nem minden érdeklődés nélkül fogadnának egy étlapot. Hanne3 egy karosszékbe ült és rágyújtott. Megkísérelte nyugodtan elgondolni, hogy mi történt itt, de nem volt rá ideje. Dorrit olyan volt, mint egy forgószél. Dorrit olyan volt, mint egy csomó higany. Dorrit minden irányban csapongóit, hogy szemmel se lehetett követni. Hannes megértette, hogy ez itt mind bonyolultabb volt, mint ahogy gondolta. Dorrit szerelmes volt belé Hannes sohase gondolt rá, hogy voltaképer. miér' kíséri öt el a leány az útjára É3 ezért most meglepte er a felfedezés Amikor azután lassanként megbarátkozol ■ ezzel a gondolattal most már az ui probléma merült fel előtte, hogy hát hogy is menjen a colcg tovább Nem látott megoldást. Hagyjuk a véletlenre Dorrit azonban el volt rá szabva hogy Semmi' sí hagy a véletlenre Hannes épp eleget váratta öt A leány világosan kimutatta, hogy most már el volt rá szánva, hogy maga veszi kezébe a sorsát. Tálaltak. Dorrit, — anélkül, hogy megkérdezte volna Hannest, — nehéz burgundi bort rendelt a vacsorához. — Holnap nincs hokki! — mondta magyarázőlag és Hannes mind jobban elbámult ezen a hirtelen éledt önállóságon. Az egész vacsorát Dorrit állította össze, anélkül, hogy a fiút megkérdezte volna és minden fogásnál csirkefogó módra mosolygott, örült a maga ügyességének és a meglepetéseknek, amelyeket szerzett. Orosz saláta volt és libamájpástétom aszpikban. Hannes az előbbit választotta. A rákövetkező leves kevésbé érdekelte. Azután egészen finom sült Jhalacskákat hoztak, töltött articsókát és más efféle csinos holmit, amelyek már jobban az ínyére voltak. Dorrit tulcsapó hangulattal mesélt neki ezer és egy dolgot. Amikor a tejszínes szarvascsülök is eltávozott és a roquefortsajt, a mandarinok és a mokka tűnt fel. a láthatáron, a pincér egy nagy nikkelvódret is hozott, amelyből két aranynyaku palack kandikált ki. Hannes nagy szemeket meresztett. Dorrit oldalról ránevetett és duzzogásra húzta a száját. — Fuj! hogy te milyen fösvény vagy! Ne szitkozódj, hogy igy pazarolom a pénzed! — Szitkozódom? — kérdezte Hannes éktelenül csodálkozva. Dorrit bólintott. — Tombolsz! Pedig én tudom, hogy szívesen iszod! A pincér kibontotta a palackokat és megtöltötte a poharakat. Hannes kivette a dugót a hűtő jégdarabjai közül és elolvasta: Roéderer, Carte d’Or. — Elég édes? — mosolygott Dorrit. fis most megértette Hannes, hogy ö ma estére el van intézve Ez a leány akit húsz éve ismert, akivel soha egy szót sem beszélt szerelemről, aki hónapok óta együtt utazott vele. együtt lakot: rele minden szállójában és panziójában a világnak, anélkül, hogy csak arra gondolt volna is hogy közöttük valami olyasmi lehetne, mint szerelem... ez a leány végre is elvesztette a türelmét ék egy fél óra alatt úgy az ujja köré csavarta, hogy Hannes az elléntállás utolsó maradékát is elvesz- -ette és el volt tökéivé rá, hogy mindent eltűr, ami csak vővetkezni fog. (Folyt, következik.)
