Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-19 / 14. szám
u uw. www. n. más. mot változató» diezitö elemek kisérik: méltós&ggal és komoly fenséggel szárnyaló ódák, most lelkesítő, majd emésztő bánata hazafias versek, bájos szerelmi dalok és a mult emlékeinek hol vidám, hol borongó megszólaltatásai. Da amint maga mondja: Kis falu csendje, ö, hogy feledne Ki benned 61 és messze higjl Ember rád ómban Ott Sitt dalomban, Ott sirt utánad mindig a vágy! Ennek a vágynak művészi szülöttei teszik Öt a Parnasszus őseredeti alakjává, költészetét a magyar irodalom igaz, nagy értékévé. Azok, akik a népies szellemű költészetben elődei voltak, megéjnekelték a falu életének némely vonását, Vargha Gyula azonban magát a népéletet s annak legfőbb megnyilatkozását: a mezei gazdálkodást szépíti és magasztositja költészetté. Igaz átéléssel öltözteti a költészet bűbájos színeibe a szántás-vetés, rozsvirágzás, arartás, cséplés, huzamosán, őrielés, kalácssütés, szénagyüjtés, méhészkedés, faültetés, szüretelés eseményeit. Gaz dabölcseséggel figyeli a természet erőinek, a ta vaszi napfénynek és őszi esőnek hatását a mező áldásait». S maga a gazdálkodó nép, amint a szérüa dolgozik, a barázdában a pacsirta énekét hallgatja, vagy bokrétásan megy a harctérre: milyen lelkesült, ragyogó szavakra inditja a költőt. Mennyi bájjal rajzolta meg falusfeleihez való gyermekkori viszonyát: A kis falu népe Is úgy szeretett, Sohse láttam mást, csak nyájas szemeket. En meg, ahol jártam, mezőn vagy utón, Süvegeltem váltig, becsülettudón. Életének alkonyán is megviradt szívvel zengi: De azért érzem a föld erejét Szivemhez egészen kö2el Van a nép! » Nos, csoda-e, ha ő, akinek szivéhez olyan közel van a falu népe, azt is szivére kívánta ölelni aki ennek a népnek alázatos szolgálatára kötelezte el magát? íme a kulcsa aiyiak az állhatatosságnak, amellyel Vargha Gyula engemet az ő legkedvesebb lelki testvéreinek sorába, a Kis- faludy-Társaság tagjai közé kívánt becsülni. Ezzel is a magyar faluli nép iránt érzett nagy szeretetéről akart bizonyságot tenni. Ennek a megállapításával hé is végezhetném a Vargha Gyulához fűződő lelki kapcsolataim emlegetését. De nem tudok ellenállni annak a megszokásnak, amely nekünk, az elveszett véghely magyarjainak sajátunkká vált: tettre szeretném váltani a szavak egy részét. Erre a buzditást részben külföldi példából veszem. Az olasz Inemzet most ünnepelte meg a latin világ nagy nemzeti költőjének, Vergiliusnak kétezeréves emlékét. Az ünneplés nem annyira a hősök és harcok epikusának szólt, mint a mezei gazdálkodás magasztaiójának, a „Géörgikon“ költőjének, a mezőgazdálkodás újjászervezésének munkájához, a búzafront harcához, Vergilius müveiből is erőt és lelkesedést akar meríteni. Vájjon nem kellene-e nekünk is foglalkoznunk azzal a gondolattal, hogy a földtől, falutól, gazdálkodástól elpártolni kész, városök felé só- várgó népünk lelkét miként tölthetnek el Vargha Gyula költészetének varázsitalával s miként serkeínthetnok ezzel is az ősi rög iránt való sze- retetre? Vargha Gyula egyik költményében keserűen jósolja: Üdén, fiatalon, Antik szoborként soha ki nem ásnak. Elmúlsz szegény dalom, Reménye nélkül a feltámadásnak! Én hiszem, hogy a keserű jóslat nem fog teljesülni. Vargha Gyula költői hagyatéka, mint nemes mag, uj virulásra fog zsendülni a legál- dottabb televényben, a magyar gazdálkodó nép lelkében. TELEFUNKEN 40 ! Dohányosok! Egyetlen együvegecskfe „NIGOTAN“-äl abba hagyhatják a dohányzást. Teljesen biztos és ártalmatlan. 140 Lei utánvét, „Nicotan“ képviselet Calea Moşilor 326, Bucureşti < Számtalan köszönő levél. 5 Európa vétel állomásválasztóval• Nem kell már keresni, Csak egyszerűen beállítani Telefunken 40 közvetlenül a 110, 125, 150, 185 és 220 Voltos váltóáram hálózatra kapcsolható. ÜTI A vezető világmárka! A fala legszebb legényének tragédiája A nagy kapási Ábrahint Marcit két urinő lefényképezte azután, aki csakhamar me; halt — Most hozzátartozói arta kérik az ismeretlen hölgyeket, hegy küldjenek egy fényképet a legényről (Kolozsvár, január 17). A kolozsmegyel Nagykapus község lakosságát nem mindennapi esetnény tartja izgalomban. Ábrahám Márton, akit méltán neveztek a falu legszebb legényének, augusztus hónap egyik napján elvégezte a mezei munkát, hazafelé tartott. Már közel járt a szülői házhoz, amikor egy luxusautót pillantott meg az ut kanyarulatánál. Á gépkocsi rohanva közeledett. Az autóban két szép hölgy ült. Szemügyre vették a legényt s rövid gondolkozás után odaszóltak a gofförnek: — Álljon meg! A söffőr stoppolt s az autó megállóit. A legény pedig visszafordult. Bizonyára eltévesztették az utat, — gondolta magában. A következő pillanatban megszólalt az autó egyik utasnője: — Jöjjön csak közelebb, le szeretnénk fényképezni. Ábrahám Marci, az első pillanatban nem tudta miről van szó, de amikor megmagyarázták, hogy mindössze fényképet csinálnak, megigazította ruháját, arcáról letörölte a létért való küzdelemmel járó verejtéket s odaállt a fényképezőgép elé. Ábrahám Márton mosolyogva figyelte az ördöngős szerszám lencséjét. — Na most vigyázni — hangzott az utasítás. — Egy, kettő, három. Az autó pillanatok múlva eltűnt a láthatárról. Az esetnek hire ment az egész faluban. Mindenki arról beszélt, hogy Ábrahám Marcit autós úrnők lefényképezték. Az öreg asszonyok kuruzslást sejtettek a dologban s arról suttogtak, hogy valami baj fogja érni Abrahám Marcit. A legény nem sokat törődött vele. Szerelmes vólt és nemsokára meg is tartották a kézfogót régi szerelmével. Ezután kezdődött a csendes tragédia. Ábrahám Marci beteg lett. Napról-napra fogyott. Hozzátartozói aggódva nézték a fiú összeeséöét, aki csakhamar ágynak esett és pár nap alatt a tífusz végzett vele. A faluban tovább suttogták, hogy bizonyára a szépasszonyok igéztók meg Ábrahám Marcit. Az orvosok egymásnak adták a kilincset, de hiábavalónak bizonyult minden fáradozás. A szép legényt nem lehetett megmenteni. Meghalt és általános részvét mellett el is temették. Azóta anyja, apja, menyasszonya siratja. Egyetlen fénykép sem maradt utána. Ábrahám Marci hozzátartozóinak eszébe jutott a két fényképező nő, akiket most arra kérnek, hogy küldjenek egy fényképet dr. Bibó Béla kapusi lelkész címére. Ha már a drága fiú és szeretett vőlegény nem lehet köztük, legalább a kép látása enyhítse fájdalmukat. Budapesten. fővonali vágány mentén fekvő fa-és széntelep mely a környékre isgravitál, épületfavai óhajtja telepét kibővíteni, mely célból keres bizo> menyi I» rakatot, vagy finanszírozó társat. — Érdeklődők Írjanak „Kitűnő referencia Rbt. 1030“ jeligére Rudolf Mosse S. A. hirdetési iroda címére, Temesvár, 1. Str. Mercy 2 alá. —
