Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-19 / 14. szám

XIV. ÉVF. 14. SZÁM. 13 A sárga üveg titka... Egy orosz orvos titokzatos orvosságot készített a veszettség’ ellen, melyet most fognak kipróbálni a budapesti Pasteur intézetben — Ecetes vízben veszik be és bat órán belül biztosan hat Ártatlan szer, vagy jelentés orvosi fölfedezés? (Bukarest, január 17). Valami vizumügy- ben fenn vagyok a bukaresti magyar követsé­gen. ahol Dr. Fiilöp Pál, sajtófőnök közbenjá­rását kérem- Az ügyem még nincs elintézve, mikor az ajtón halk kopogás hallszik s belép egy negyven év körüli uriasszony. Fiilöp dok­tor udvariasan megkérdi: — Miben állhatok rendelkezésére asszo­nyom? A nő helyet foglal. Gondolkodik egy pilla­natig, mint akinek fontos mondanivalója van. — Gavrilovszky Gusztávné vagyok, Buka­restben lakom. Egy igen fontos ügy hozott en­gem a követségre, mely remélhetőleg önöket is érdekelni fogja... Kis szünet. A nő nyilvánvalóan nem segé­lyért jött. Ezt már az első pillanatban meg le­hetett állapítani. A szimpatikus sajtófőnök megkönnyebbülve lélekzik fel. Nem csoda. A követséget annyi hívatlan segélykérő zaklatja, különösen most télviz idején... Van például egy szegény őrült, magyar állampolgár, aki min­den hónap elsején azzal jön, hogy ő Pál apos­tol. Hatalmas pásztorbotot faragott magának és azzal kopogtat be: — Eljött Pál apostol az egyházi segélyért. Ezt már annyira ismeri, hogy ott az ajtónál a szolgák pengetik le neki az „egyházi“ obu- lusokat. Az uriasszony végigsimitja retiküljét és tovább folytatja: — Olvastam a csákberényi esetről, ahol egy veszett kutya harmincöt embert összeharapott. Nagyon megindított ez a tragédia. Elhatároz lám, hogy segítségére leszek, ha még nem késő ennek a szerencsétlen magyar falunak. — Könyöradományra gondol asszonyom? — Nem. De talán nem is fejeztem ki helye sen azt, amit mondani akarok. Ezt a falusi tragédiát csak alkalomnak tekintem arra, hogy megajándékozzam az egész emberiséget egy szerrel, mely szerintem a legcsodásabb gyógy­szerek egyike. Benyúl a retiküljébe és kis sárga üveget vesz elő. — Nézze kérem. Úgy néz ki, mintha ka­milla-teát tartalmazna ez a kis üveg. Pedig egészen más. Röviden: Biztos szer a veszettség ellen, moly fö­löslegessé teszi a költséges oltásokat. Receptje az én birtokomban van. Majd tovább folytatja: A moszkvai orvos találmánya. — Ne higyje kérem, hogy itt szélhámosság­ról van szó. Ez az orvosság hosszú, évtizedes munkának az eredménye. Egy moszkvai orosz orvos egész életét szentelte neki. Éveken át kísérletezett és a legnagyobb sikerrel. A kaukázusban ezrekre megy azoknak a száma, akiket ez a gyógyszer a biztos veszettségtől megmentett. Ez az orvos pedig bizalmas barátságban volt édesapámmal, aki aktiv katonai szolgálatot teljesített, de, aki értett az orvosi tudomány­hoz is. Hatalmas levelezésük minden darabja birtokomban van — Az orvos meghalt, de halála előtt le­velet irt édesapámhoz s a levél mellé csatolta ennek a gyógyszernek a re­ceptjét is. Titkát agylátszik, nem akarta a sírba vinni. — Mikor ez történt, még kislány voltam. De már akkor feltűnt nekem, hogy apám mi­lyen féltő gonddal őrzi ezeket az Oroszország­ból jött sárga, megfakult Írásokat. Később megtudtam, hogy miről van szó. Apám nem­sokára meghalt, jött a háború s valahogy el is felejtettem ezt az egész recept-ügyet. — Most a csákberényi eset ismét emlékeze­tembe idézte azokat a szavakat, melyeket apámtól hallottam annak az orosz orvosnak felfedezéséről. Előszedtem a régi Írásokat, ki­kerestem a receptet és a legközelebbi gyógy­szertárban megcsináltattam. Kérésem most tehát az, hogy a követség segítsen nekem azt a gyógyszert a budapesti Pasteur intézethez el­juttatni. Próbálják ki, kísérletezzenek vele, mert én úgy érzem, hogy egy ilyen értékes fel­fedezést ostobaság volna titokban tartani. Előkerül a recept. A titokzatos preperátum mellé Gavrilovsz- kyné kérvényt mellékelt, mely igy hangzik: Mélyen tisztelt Igazgató Ur! A csákberényi eset arra az elhatáro­zásra késztetett, hogy a birtokomban lévő preperátumot az Igazgató ur rendelkezé­sére bocsássarn. Megjegyzendő, hogy azt a szert egy magasrangu, keleti szermazásu egyén éve­ken keresztül sikerrel alkalmazta. Hosszas fáradozás után csak most vol­tam képes ezt a szert elkészíttetni s most bi­zalomteljesen Igazgató ur kezeibe helyezem azzal, hogy becses idejéből annyit áldozzon kipróbálására, amennyit az ügy fontossága megérdemel. Hogy a legbiztosabb utón juttassam ké­résemet az Igazgató úrhoz, a magyar követ­ség szives közvetítését vettem igénybe. Mel­lékelem a használati utasitást, melyet kér­nék szóról-szóra betartani. Kiváló tisztelettel: Gavrilovszky Gusztávné Bukarest, str. Medic Demosthene. — Meg vagyok győződve —- mondja Gav- rilovszkyué, hogy ezt a szert Budapesten is si­kerrel fogják alkalmazni. Szükségesnek tar­tom megjegyezni, hogy az orosz orvos prepará­tuma nemcsak mint preventiv gyógyszer al­kalmazható, hanem biztos gyógyító ha­tása van akut esetekben is. Ecetes vízben veszik be. Elég egy késhegynyi, melynek 6 órán belül biztos hatása mu­tatkozik. Ezzel átadja titokzatos kis üvegét a sajtó­főnöknek, aki azonnal intézkedik, hogy az mie­lőbb a budapesti Pasteur intézet birtokában le­gyen. Mert ki tudja? Lehet, hogy ártatlan, naiv gyógyszer, de az is meglehet, hogy az orvosi tudománynak egy igen jelentős fölfedezése. Néhány napon belül elválik, milyen titkot rejt a kis sárga üveg... Nagy Zsigmond festőművész bukaresti k épkiálliíása (Bakarest, január 17). Bukarest téli tárlat tán már évek óta neves magyar művészeket látunk fölvonulni. Szopós Sándor, Tibor Ernő és Nagy István után most Nagy Zsigmond a Spanyolországban élő festőművész hozta el vásznait, számszerint mintegy hatvanat, hogy azokkal a magyar művészet vitathatatlan sike­reit öregbítse s azt az érdeklődést, mely a ma­gyar festők iránt itt kezdettől fogva megnyil­vánult, növelje és teljesebbé tegye. Nagyon ör­vendetes jelenség festőművészeinknek ez az áll­hatatos próbálkozása, mely a művészi szempon­tokon túl anyagi sikereknek sincs hiányával. Ez pedig a mai nagy nyomorúságban olyan előfeltétel, amely mellett nem szabad nagyké­pűen elhaladnunk. Mert, ha jóleső érzéssel kapjuk azokat az elismerő szavakat, melyek e kiállításokról elhangzanak, örvendenünk kell azon is, hogy az anyagiaktól megtisztelt mű­vészi siker mellett képvásárlásokat is regisz­trálhatunk, persze nem olyan mértékbeli, ahogy szeretnők s ahogy e vendég-képek meg­érdemelnék. Ami az erdélyi nagy depresszió mellett ez is jelentőssé válik és méltán dicséri a bukaresti kép-vásárló közönség politikai szempontoktól mentes jóindulatát és áldozat- készségét. Nagy Zsigmond, kit személyesen nincs szerencsém ismerni, képeivel az első rápillan- tásra a leülepedettség és a művészi higgadt­ság benyomását kelti. Hangsúlyozottan nem képvisel egyetlen divatos művészeti irányt sem. Ellenben biztos kezű és biztos szemű meg­figyelője a százarcu életnek, s ha témája úgy kivánja az expresszionizmus eszközeivel él (a Golgota c. kép), másutt pedig a legtisztább neoklasszicizmus formái közé ágyazza monda­nivalóit (Akttanulmány). Számomra legérté­kesebbek tájképei, a mélykék, vagy a felhő­habos egek, melyeket nem lehet egykönnyen elfeledni, a dús rétek, az erdők titokzatos mé­lye, a tenger: ez az óriási hárfa, mely Nagy Zsigmond képein színekben zengi vissza az örökkévalóság eposzát. Valami vad, pogány romantika harsog felénk e képekről, hogy ösz- szefüggő akkordjai a leheletfinomságig letisz­tuljanak a megdermedt élet ábrázolásában (19. sz. Csendélet). Valami bravúros biztonság jellemzi Nagy Zsigmond szintechnikáját. Játsz­va old meg nehéz problémákat kisiklás, vagy komolytalan eredetieskedés nélkül. Egyetlen hibája, ha ez ugyan hibának számit, hogy né­hol a téma túlságosan csábitja, nem eléggé ökonomikus; dekorativ és ünnepélyes akkor is. amikor a kép lényege épen az igazmondást és a kendőzetlen hétköznapiasságot kívánná meg. Nagy Zsigmond két portrét állított ki. Az egyik, Mária királynét, a másik Ileana herceg­nőt ábrázolja. Ritkán találkozik az ember ilyen nagyvonalú és annyi mélységet kifejező alkotásokkal. Általában örvendünk annak, hogy Nagy Zsigmond lejött Bukarestbe. Az Ileana terem­ben kiállított képei minden bizonnyal megszer­zik számára a román művészeti körökben is az elismerést. Az ilyen előkelő missziónáriusokra a magyarság pedig föltétlenül büszke lehet. (K. E.)- -k A család részére a | legkedvesebb áfám- | dék egy jő rádió | Muzsika, színház, komoly és vidám elő- jll'l adások, a legérdekesebb hírek mind, mind megkaphatok a rádióban. Forduljon a MINERVÁ-hoz (Cluj-Kvár, Str. Baron L. Pop, Brassai ucca 5.) A légiói)1) és a legolcsóbb gépek gyári raktára! '.;hÍ

Next

/
Thumbnails
Contents