Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-19 / 14. szám
,^-r » TAXA POŞTALA KA- TITA IN I“TMERAR No. ?425S—927. Claj-Kofossvár, 1931 Január 19 Hétfő ELOFESEXES BELFÖLDÖN: I fine 1200 lőj, félévre 600 lej, negyed évre 300 lei egy hóra 100 lej. Ára 6 lej. OKSZAGOS MAGVARPAKTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4, Telefon: 5-08. 6 04. XIV. évíoivatn 14-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYAEORSZAUON: évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedéért 15 pengő. E es szám ára 20 fillér. Vaida Sándornak nem tetszik a magyar sajtókritlka, de lesújtó véleménye van a bukaresti lapokról is A nemzeti párt erdélyi elnöke a diktatúra és a koncentráció tervei ellen — Megegyezés a kormányra következő párttá1 (Kolozsvár, január 17.) Vaida Sándor volt belügyminiszter, mint a nemzeti parasztpárt erdélyi tartományi szervezetének elnöke, nagyobb nyilatkozatot adott a Pafria-nak. A nyilatkozat a lap holnapi számában jelenik meg. A nemzeti párt erdélyi és bánsági szervezetének, illetőleg parlamenti csoportjának vasárnap délelőtt kezdődik a kolozsvári gyűlése és ez a nyilatkozat mintha előszó akarna lenni ehhez a gyűléshez. A Vaida Sándor nyilatkozatának vannak olyan érdekességei, amelyek mellett nem lehet némi megjegyzések nélkül elhaladni. A sajtóról beszél és mielőtt a magyar lapokról teszi meg súlyos megjegyzéseit, a következőket mondja, egy beszédéhez egyes román lapokban fűzött kommentárokkal kapcsolatban: Zsarolás vádja a bukaresti sajtó ellen. — Negyven éve ismerem az újságíró mesterség egész labirintusát, nem érdekelnek hát és nem befolyásolnak azok a cikkek, amelyek ilyen módon készülnek. Tisztelni azokat, akiket illet, ezt tanultam lelkiismeretemtől és derülten elhaladni a tudatlanság és gyakran a zsarolás mellett, amely sokszor az újságírás művészetet lukrativ mesterséggé sülyeszti. Épp ezért, a fővárosi lapok fogyasztását a minimumra korlátoztam. Ami azokban érdekes, azt amugyis megtalálom a Pátriában, vagy pedig a kisebbségi sajtóban. De Vaida Sándor tovább megy s a kisebbségi sajtóról beszél, mint amellyel szemben hadakozni kell. Megemlíti a nagyobb magyar lapokat, természetesen a Keleti Űjság-ot s állitja, hogy a magyar lapok a liberálispárti sajtó módszereivel készülnek. Nem akarunk kázust csinálni a Vaida Sándor jelzőiből és tőle megszokott elmélkedő kifeiasési módokból, de szavainak az az értelme, hogy úgy kritizálunk, akárcsak a liberális lapok. Elismerjük, hogy kritizálunk, De Vaida elnök urnák is el kell ismernie, hogy nem vagyunk a kormánypárthoz tartozók és kormányzási tényékért nem kritizálhatunk mást, mint aki kormányoz. A liberálisok ezúttal nem ülnek a kormányszékben, de hogy a szempontjaink és a liberálisoké között valami közösség volna, azt Vaida Sándor sem hiszi, még ha állitja is. Különben ő maga is keres valami magyarázatot ehhez a kijelentéshez, amikor ezt moudja: Még mindig a kisebbségi safló ... — A fővárosi sajtó nyomán reprodukált és kommentált anyaggal — sajnos, kevés olyan lap van, amely nem szállít ilyen „anyagot" — a kisebbségi sajtó nagyszerűen megmutatja az ország és a külföld előtt, hogy Románia pusztulásra van szánva és az országot banditák, tolvajok, betegek és őrültek vezetik. Még a toll ama kontárjai is, akik farizzeus módon harcoltak a személyiségek kormányának eszméje körül és amelyek igy halotti bizonyítványt szolgáltattak a román pártok részére, — túl vannak licitálva a magyar publicistáktól. A bukaresti sajtóról alaposan meg van a véleménye Vaida Sándornak. Nekünk is van erről véleményünk. Azonban a bukaresti sajtó — azt hisszük — olyan, amilyenné teszik. A pártok és mindazok, akiknek a szempontjait és akiknek az Ítélőképességét és tónusát szolgálják. Hogyan lehet elképzelni azonban azt, hogy a bukaresti sajtó egész lapanyagát mi mellőzhetjük? És kinek áll módjában, kinek tartozik feladatkörébe, hogy a bukaresti sajtószolgálatot anyaggal, tárgyilagossággal, mértékelő képességgel ellássa? Hogy az erdélyi lapok rá vannak utalva a bukaresti hírszolgáltatás anyagaként az ottani lapokat használni, az kétségtelen, mert a berendezkedések, amik másutt meg vannak, ott hiányoznak. Azonban nem áll, hogy valaki ambicionálná közülünk ama tullieialást, amit Vaida nekünk tulajdonit. Az ellenzéki kritika azonban jobban fáj tőlünk, mint a bukarestiektől. Pedig mi nem akarjuk a kormányzást átvenni, sem másnak átjuttatni. De a magunk számára akarunk jó életlehetőséget. 'És Vaida Sándor például azt is mondja e nyilatkozatában, hogy a kisebbségeknek ma már nem is lehet okuk komoly panaszra. Amilyen kijelentéssel ő ezt mondja, azt a hangot igenis igyekszünk tulkiáltani, mert az igaz panasz a valóságban tör fel a tiszta lélekből. Azt mondja Vaida Sándor, hogy a kis és Nagyromániában először most volt tiszta választás, a Maniu-kormány jövetelével. Elismerjük, igazat adhatunk, de nem hallgatjuk el, hogy panaszaink vannak, súlyosak s még választási panaszaink is vannak. Különben a nyilatkozat politikai lényege, hogy mindenféle diktatórikus és koncentrációs tervvel szemben határozottan állást foglal Vaida Sándor s a jövőre nézve az az álláspontja, egy másik párttal megegyezni a kormányzási tételek folytonosságára nézve. E megegyezésre a tárgyalások folyamatban vannak. Papacosta kirohanása a kisebbségek ellen. Bukarestből jelentik: Nemrégiben a tíratianu Gheorghe frakció Temesváron gyűlést tartott, amelyen Papacostea volt averescánus postaigazgató s az Averescu-párt volt főtitkára beszédében oda konkludált, hogy szívesen lát minden olyan mozgalmat, amely a kisebbségek ellen irányul, mert a kormány eladta az országot a kisebbségeknek. A Mişcarea ezzel kapcsolatban foglalkozik azizal a ténnyel, hogy a temesvári sajtó fulmináns támadásban részesitette Bratianu rGheorghét ezen ügyből kifolyólag, amely a lap szerint indokolatlan, mert Bratianu Györgyék soha sem vezettek kisebbségellenes támadásokat. Egyébként Bratianu György a Luptában cáfolja a neki tulajdonított ilyen felfogást és kijelenti, hogy az politikai koncepciójával teljesen ellenkezik. Az ötéves gazdasági terv Legújabb hirek szerint itt Romániában is öt évre szóló országos tervet akarnak kidolgozni a gazdasági élet helyrehozatalára, A nagyszabású terv kivitele ötszázmillió dollár befektetést igényelne, amit olyan módon szereznének elő, hogy zálogba vetnék vagy kihasználásra átadnák az ország azon javait és természeti erőit, melyek állami monopolizálás alá vehetők. Hogy mik az eféle javak és természeti erők, arról csak sejtető körvonalazások hangzanak, de szó van a szesz monopolizálásá- ról, a cukoréról is, aztán a vizierők és a föld alatti ásványkincsek, s egyáltalán a földalja állami tulajdonba vételéről és hasznosításáról. Ilyen ötéves gazdasági tervvel az orosz szovjetkormány már kétéve hozzákezdett ahhoz, bogy versenyre keljen az európai és amerikai kapitalizmussal, s hogy termelését túlfokozza nemcsak a békebeli orosz szinvonalon, de az egész kapitalista termelésen. Bukarestben a szovjetkormány ötéves gazdasági tervének az ismertetései vaskos könyvkötetekben ott vannak a könyvkereskedők kirakataiban, beszélnek róla, tanulmányozzák, s ime: elérkeztek ahhoz a fejlődéshez, hogy utánozni is akarják. Talán ellensúlyozni akarják igy az orosz terv idecsapó kihatásait, vagy magában a tervszerűségben olyan orvoslási módot látnak, mely a zavarossá vált gazdasági viszonyokat helyre tudná hozni. Elég az hozzá, hogy komoly munkát akarnak belefektetni itt is egy ötéves országos gazdasági tervbe r hir szerint éppen a legfelsőbb helyen indult meg erre nézve a kezdeményezés. Világos, hogy tervszerűség kell, s bizonyos céltudatos folytonosság kell, mellyel az ország kikormányozhassa magát a mai tengersok gazdasági bajából. Csak éppen az a kérdés, vájjon az államnak, mint hatalmi formának, mint rendfenntartó és jogot biztositó intézménynek egyúttal lehet-e gazdasági intézménynek is lennie? Helyes-e, ha a polgárai helyett őmaga akar gazdálkodni, termelni, tulajdonokba jutni, tulajdonokat forgatni és értékesiteni? Mert az orosz ötéves gazdasági terv lényeges gerince az, hogy ott az állam a gazda, s a magángazdasági tevékenységet egyenesen kizárja ennek a tervnek a végrehajtása. Ezt akarják-e utánozni itt nálunk is, vagyis az állam akar-e a magánosok helyett gazdálkodni, ha mindjárt a földi javaknak és termelési lehetőségeknek csak bizonyos részeiben is? Ha igen, akkor az itteni ötéves gazdasági terv eszméjét előbb nagyon is meg kell fontolni. összefügg ez az eszme a magántulajdoni rend kérdésével. Az alkotmány irányelveinek a megvitatásakor, pár évvel ezelőtt, itt Romániában is jogászok, közgazdászok, politikusok a magántulajdon szabadsága és kizárólagossága felől sokat beszéltek. Határozott megállapodásra nem jöttek, de hajlandóság mutatkozott a németek nj alkotmányának a tulajdonjogi álláspontja elfogadására. Hogy t. i. a tulajdonjog közérdekű korlátozása helyes. Ezt az álláspontot az ingatlanokra nézve gyakorlativá is tették a földreform utján; azonban az ingó vagyonra nézve tartózkodóbbak voltak, sőt a közérdekűség szempontjait egyenesen ki is zárták. Legfölebb a pénzbeváltáskor, meg a hadi kölcsönök jégre tételekor voltak kíméletlenek az uj területeken levő ingó vagyonokkal szemben. Nagyban és egészben tehát szabály maradt a magántulajdoni rend, s csak bizonyos területekre és bizonyos célbavett társadalmi rétegekre (különösen a kisebbségi népek ingatlantulajdonaira) alkalmazták a tulajdon két- ségesitését. Van tehát magántulajdoni rend,
