Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-17 / 12. szám
ur. iff. ti. szám. f Bukarestben tárgyalták az irredentizmussal vádolt szatmári kultúrpalota közigazgatási pőrét A kolozsvári határozat után a hétfői ítéletet izgatottan várja a szatmári iparosság — Százezer lejes vételár a sokmilliót érő épületért (Kolozsvár, január 15.) A szatmári iparosságnak, általában a szatmári polgárságnak és magának Szatmár városának a képviseletében nagyobb küldöttség járt Bukarestben s tegnap utazott hazafelé. Nem is küldöttségjárás ez, hanem egy olyan közigazgatási pörnek az útját járják, amely porhoz a szatmári iparosság fontos életérdekei fűződnek s amely a város békéjét, nyugalmát kavarta fel. Az iparosok" kultúrpalotája ellen. A kolozsvári revíziós helyi bizottság, mint tartományi közigazgatási bíróság hozott nemrégiben olyan határozatot, amely alkalmat adott volna a város közönsége körében a bosszú, kétségbeesett békétlenség mág- lyájának a felgyujtására, ha a szatmári józanság nem igyekezett volna felülkerekedni és ha nem lehetne bízni a felsőbb fórumnak a kedvező döntésében. A szatmári iparosság gyönyörű iparosotthont épített, ami Szatmárnak a kultúrpalotája is és amiben a szatmári ipari fejlődés számára nagyszerű centrumot emeltek. A palota az iparosságnak legféltettebb kincse, amire a Szatmáron élő román iparosok is büszkék és féltékenyek. Akadt egy román ügyvéd, aki pár hónappal ezelőtt azzal állott elő, hogy el kell venni a palotát az iparosságtól, mert annak tulajdonjogára a város igényt tarthat. A város, a polgármesterrel, egész vezetőségével együtt elutasította magától a gondolatot s a nagytanács ülésén 21 szavazattal 3 ellenében mondották ki, hogy az épületet az iparosotthon öröktulajdonának tartják, arra kezet tenni nem akarnak. A határozatot megszavazták természetesen a város román vezetői és román tanácsosainak nagy része is. A határozat ellen adott be fellebbezést három szatmári lakos, Bretan Lucián ügyvéd vezetésével s a szatmáriak nem is gondoltak arra, hogy komoly baj lehet a dologból. A kolozsvári reviziósbizottság határozata azonban, nagy meglepetésül szolgált, a városi tanács határozatát megsemmisítette és azt állapította meg, hogy a városnak jogos igénye van a tulajdonjogra. Szóval: a város elveheti az iparosok épületét. A meglepetés azért is nagy volt, mert a helyi reviziósbizott- eág nem idézte meg a tárgyalásra az iparosotthon képviselőit és meghozta a határozatot anélkül, hogy a legsúlyosabban érdekelt fél előadhatta volna a maga álláspontját. Amíg a mesteremberek a harctereket járták. A szatmári Iparosotthon építkezése nagyszabású volt, a háborút megelőző időkben fejezték be az építkezést s némi adósságot is vettek fel rá. Nem többet, mint negyvenezer koronát, a többit az iparosság a saját zsebéből áldozta erre a közös célra. Jött a háború és a szatmári iparosok nagyrészo is bevonult katonának. Akik itthon maradtak, kevesen voltak és nagynak találták a kölcsönterhet, nem akartak foglalkozni vele, vagy nem tudtak s 1917-ben ajánlatot tettek a városnak, hogy vegye meg a gyönyörű épületet — kétszázezer korona árban. A városnál húzódott az ajánlat ügye, végül elfogadták s 1918 novemberében a forradalmi kor-, mány belügyminisztere a városi határozatot ióváhagyta. Régi vásár — pénz nélkül. Mikor az iparosok hazakerültek a háborúból a legnagyobb megbotránkozással vették tudomásul a történteket s nyomban megindították az akciót, hogy az ajánlatot visszavonják. Tíztagú bizottságot választottak Szűcs Kálmán elnökkel és dr. Südy Tiborral, amely bizottság újból megadóztatta az iparosokat s a szükséges pénzt, a kétszázezer koronát igy ösz- szehozták. A város nem fizetett egy fillért sem, nem vállalta át az adósságot s az 1919. év elején meghozta a határozatot, melyben a vásártól visszalép. Az uj határozat is felment a budapesti belügyminisztériumba, de mielőtt a miniszteri jóváhagyás megtörtént volna, kitört a kommün. A város nem is gondolt arra, hogy ő tényleg megvette volna az otthon épületét, mert a miniszteri jóváhagyástól, tehát 1918 novemberétől számított hatvan nap alatt kellett volna a vételárat megfizetnie s nem fizetett egy fillért sem. Aki nem fizet vételárat, az nem is vásárolt palotát. De nem is akart Szatmár városa üzletet csinálni. Jogi indok: irredentizmus. Jött azonban most a nacionalizmus köpenyébe öltözött ellenségeskedő indulat és a következő jogi formákat állította fel: Eltelt tizenkét esztendő és ez idő alatt a korona is eltűnt a pénzforgalomból. Nem kellene Szatmár városnak valorizált pénzértékbenkifizetni azt a régi vételárat, hanem csak százezer lejt a koronabeváltás arányában. Tehát a szatmári iparosoktól el lehet venni a hét-nyolcmillió lejt érő palotát, úgy, hogy az egész öntudatos szatmári iparosság nem kapna többet ezért, mint százezer lejt. E számításon kivül a szatmári három aláirásos felebbezés még egy másik indokot is hozott fel, még pedig azt, hogy az Iparosotthont ők az irredentizmus fészkének tartják és ezért akarják az iparosok tulajdonából kivenni. (Bécs, január 15.) A Wiener Allgemeine Zeitung szerdai száma a következőket írja a sankt-moritzi Carlton-hotelben lejátszódott drámáról: „Annak ellenére, hogy bizonyos körök, amelyeknek érdekükben áll az egész ügy eltus- solása, minden befolyásukat latb avetik, egyre újabb és újabb részletek kerülnek napvilágra, így, például kiderült, hogy Mrs. Boulter, a svájci iró gyilkosa, valószinüleg dr. Hofer Ku- nó_régebbi barátnője, aki miatt Hofer egyszer (Kolozsvár, január 15.)Sokféle bűn vádjával terhelten állott ma a kolozsvári törvényszék előtt Mayer Sándor, akinek meglehetősen kalandos mult áll a háta mögött. Zilahi származású, de közben éveket töltött különböző országokban és még az állampolgárságát sem lehet pontosan megállapítani. Budapesten a kommunizmus zavarosában ő is halászni próbált, de csak előbb 12, majd 9 évi börtönbüntetés akadt a horgára. Ezt nem töltötte ki, mert ő is helyet kapott abban a transzportban, amely a Szovjet- oroszország és Magyarország között létrejött megállapodásnak megfelelően Oroszországba jutott. Mayer Sándor tehát egyelőre a kommunista tanokból akart megélni. Leningrádban és Moszkvában, hogy idejét tétlenül ne töltse, propagandakurzusokon vett részt s miután a mesterséget jól kitanulta, Prágába küldték. De itt úgy látszik, nem volt eléggé óvatos, mert a prágai rendőrség leleplezte és áttette a határon. Mayer visszaszökött Budapestre, ahol ismét a nyomára jutottak és elfogták. Ezúttal négy évi f egy házat kapott, majd miután büntetését ki töltötte, átjött Romániába. Úgy látszik azonban, hogy a kommunista agitátorság nem bizonyult eléggé jövedelmezőnek, mert a legkülönbözőbb szélhámosságoktól sem riadt vissza. Kolozsváron első dolga volt, Eme hallatlan jogi indokolás azonban éppen olyan valótlan, mint amilyen komolytalan. * A kolozsvári határozatot nemcsak az Iparosotthon felebbezte meg, hanem felebbezést adtak be ellene Südy Tibor dr. megválasztott, de még meg nem erősitett helyettes polgármester és Szűcs Kálmán, mint a városi tanácsnak tagjai, de fellebbezett ellene maga a város is, Fe- rentiu Ágoston polgármester aláírásával. A város felebbezése elmondja többek között, hogy a városnak nincsen szüksége az épületre s erkölcsileg sem tartja megengedhetőnek, hogy kétszázezer korona ellenében akarjon kivenni a polgárság tulajdonából sokmilliót érő vagyont. Beadták ezenfelül a szatmári román iparosok és iparossegédek memorandumát, amit mipden szatmári román iparos aláirt s amiben határozottan tiltakoznak az Iparosotthon tervezett elvétele ellen. Izgatottan várják az Ítéletet. A bukaresti központi revíziós bizottság keddi tárgyalására a város képviseletében felutazott Ferentiu Ágoston polgármester, az Iparosotthon részéről dr. Glatz József s a városi tanács többségének részéről dr. Südy Tibor és Szüts Kálmán. A tárgyalás harmadfél óra hosz- szat tartott s ezen Ferentiu polgármester előadta a város álláspontját. Elmondotta, hogy a város soha nem fizetett egy fillért sem a hajdani alku vételárából, semmi terhet át nem vállalt és soha semmiféle segélyt sem adott az iparosoknak otthonuk felépitéséhcz. Südy Tibor elmondotta többek között, hogy egy pár olyan ember kivánja elvétetni az épületet, akik távol állanak az iparosoktól, sőt az iparosok ég a város békéjét akarják feldúlni. Az Iparosotthon ellenfeleit bukaresti ügyvédek képviselték. A tárgyalás azzal végződött, hogy az Ítélet kihirdetésének időpontját hétfőn délelőttre tűzték ki. Szatmár nagy érdeklődése és az egész iparosság izgatottsága várja most ezt az ítéletet. már öngyilkosságot kísérelt meg. Később megfelelően magas végkielégítéssel elküldte Mrs. Boultert. Hofer Kunó az élet szenvedélyes élvezője volt és az irodalmat csak szórakoztatására művelte. Családjának nagy sörexport-vállalata van Génuában és Hofer Kunó igy teljesen gondtalanul élhetett szenvedélyeinek. Az asz- szonyok nagy szerepet játszottak életében, de a legtöbb esetben nem ő volt a kezdeményezője a kalandnak.“ hamis útlevelet és személyazonossági bizonyítványt beszerezni. Most már bátrabban mozgott. Körülnézett a lányos házaknál, házasságot Ígért egy N. Aranka nevű kolozsvári lánynak és sikerült is kicsalni tőle 17 ezer lejt. A becsapott menyasszony erre feljelentést tett ellene házasságszédelgés, csalás és okirathamisitás elmén. Mayer a vizsgálóbíró letartóztatási végzése ellen a törvényszékhez felebbezett, amely ma foglalkozott Mayer viselt dolgaival. Mayer ur öltözéke kétségkívül inkább illik egy házasságszédelgőhöz, mint egy lelkes kommunista agitátoréhoz. Oxford-inget visel, amihez télviz idején sehogy sem illik a kissé szellős trenchcaut. Egyébként jómegjelenésii ember, akiről nem nehéz elhinni, hogy sikerrel operált a nők körül. A biróság előtt hangoztatta, hogy alig várja a főtárgyalást és biza felmentésében. — Arankát, — mondja fellengős hangon, — ma is menyasszonyomnak tekintem, de ha már nem szeret, visszafizetem a pénzét. Annak ellenére, hogy reprezentációs költségekre kaptam azt a bakatell összeget. A törvényszék azonban egyelőre nem akart mélyebben bepillantani Mayer ur nő- és köl- csönügyeibe és kimondotta, hogy továbbra iq letartóztatásban marad. Â st.-moritzi dráma Ifjabb érdekes részletek Hofer Kuno tragédiájáról Mayer ur lecsúszott: kommunista agitátorból egyszerű házasságszédelgővé alacsonyodott
