Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-17 / 12. szám
2 XIV. ÉVF. 11. BZAU. Budapest uccáin tüntettek a munkanélküliek Gamms Ernő lemondását elfogadta a szociáldemokrata párt választmánya (Budapest, január 15.) Csütörtökön délben 5 órakor nagyobb tömeg munkanélküli tüntetett a magyar fővárosban. A fenyegetőnek látszó helyzet miatt az üzleteket bezárták, a redőnyöket Díhuzták, a járókelők igyekeztek a tüntetéstől minél távolabb kerülni. A rendőrség autókon érkezett a tüntetések helyszínére és szétkergette a zavargókat. Több férfit és nőt állítottak elő a főkapitányságon. Budapestről jelentik: A magyar szociáldemokrata párt választmánya szerdán foglalkozott Garami Ernőnek, a párt vezető tagságáról való lemondásával. A vita késő éjjel fejeződött be és annak eredményeképpen a választmány elfogadta a lemondást. A jegyzőkönyvet a Népszava legközelebbi száma fogja közölni annak a megállapításával, hogy a pártvezetőség és Garami között nincsenek áthidalhatatlan ellentétek, Garami azonban négy kérdésben nem ért egyet a párt többségével. Garami kifogásolja, hogy a szociáldemokraták a munkanélküliség kérdésében tárgyaltak a kormánnyal, ahelyett, hogy a legélesebb akciót indították volna ellene, kifogásolja' továbbá, hogy az emigráció likvidálása ügyében nem fejtettek ki kellő erélyt, továbbá, hogy a párt nem tette meg a kellő lépéseket arra, hogy a polgári ellenzéki pártokkal együttműködjék a fővárosi választásoknál és végül, hogy a kormány elleni passzivitás fegyverét nem használta eléggé racionálisan. A kolozsvári iparosok csatlakoztak a kereskedők Uzleibér-leszállstási akcíófához Szomliaíon délelőtt kezdődnek a tárgyalások a bérek leszállításáról Wesselényi Miklós uccai háztulajdonos önként húsz százalékkal szállította le a házában üzlet- helyiséggel biró kereskedők üzletbérét és kijelentette, hogy a házbérjövedelem, az ingatlanba fektetett tőke után még igy is tiz százalék, tehát reális hozadék és nagyobb biztonsággal jár, mintha a tőkéjét valamely kereskedelmi, vagy iparvállalatba fektetné. A kereskedők akciójához egyébként csatlakoztak a kolozsvári iparosok is. A kereskedők és az iparosok együttes küldöttsége szombaton délelőtt tiz órakor fogja felkeresni dr. Cosm-a János kolozsvári közjegyzőt, a Háztulajdonosok Szövetségének elnökét, akivel megindítja az üzletbérek leszállítása érdekében a kölcsönös érdekeket harmonikusan összeegyeztető tárgyalásokat és megállapítja a leszállítás módozatait. A küldöttség vezetője Tuffli R. Richárd, a Sfatul elnöke lesz, tagjai pedig a kereskedők képviseletében Petre Bucoveanu, Blatt Miksa, Körössi Ákos és Fodor Viorel, az iparosok képviseletében pedig Luca Biris, Corondan György és Dávid József. (Kolozsvár, január 15. Saját tud.) Az az akció, amelyet a Kereskedő Tanács égisze alatt a kolozsvári kereskedők indítottak az üzletbérek leszállítása érdekében, újabb fázishoz érkezett. A kolozsvári Sfatul Negustoresc választmánya Tuffli R. Richárd helyettes polgármester elnökletével ülést tartott, amelyen számos és a kérdést alaposan kimeritő felszólalás hangzott el és a kereskedők egyöntetűen leszögezték azt az álláspontjukat, hogy a mai gazdasági és pénzviszonyok között a napról-napra csökkenő fogyasztóképesség mellett, feltétlenül szükségesnek tartják a jelenlegi üzletbéreknek általánosságban 20—25 százalékkal való leszállítását. Vitás esetekben, ha a közvetlen tárgyalás nem vezetne eredményre, a kereskedők választott bíróság döntésének kikérését hozták javaslatba. Úgy az érdekelt kereskedő, mint a házigazda két-két választott bírót nevezne meg, akik elnököt választanának és a békebeli normák szerint állapítanák meg a kereskedő részéről fizetendő házbért. A kolozsvári kereskedők mozgalma egyes belátó házigazdáknál máris sikerrel járt. Egyik Őrizkedjetek a fertőző betegségektől Égy, â gyártás közben kézzel érintett szappan sokszor tisztátalan mert a kéz néha piszkos és a kézen levő becillus nagyon könnyen a szappanra álvihetö. A Cadum-szappant egész-« ben gép gyártja és a kéz nem érinti egyáltalában gyártásának semmilyen fázisában. Tehát teljesen bacillusmentes. Ha meglátogatná aj Cadum-szappangyárát, meggyőződne, hogy mily gondot fordítanak az egészségre, higiéniára és soha más szappant nem használna« EGYESÜLETI ELET A kolozsvári zsidókórház első éve A kolozsvári zsidőkórház egyesület vezetősége most tette közzé mult évi beszámolóját Beigazolja ez a statisztika, hogy a kórház vezetősége hü maradt azon Ígéretéhez, melyet a megnyitáskor tett, hogy t. i. a betegeknél nem ismer felekezeti és faji különbséget. De a fizető betegek 95 százaléka is oly minimális napi ápolási dijat fizet, mely az önköltségnek legfeljebb a negyed részét teszi ki. A kórházegyesület most egy újabb kórházi részlet építéséhez fogott, mely további 50 ágyat jelent és a legmodernebb egyéb kórházi helyiségeket. Már tető alatt is van a kétemeletes aj épületszámy, külön sebészeti osztállyal, szemészeti osztállyal és szülésaet-nőgyó- gyászattal, modern napozó terrasszal, modern laboratóriumokkal, vizsgáló termekkel és mellettük a megboldogult Sebestyén Dávid adományából egy kioslny, de igen csinos Imaház. Még azonban újabb milliók kellenek a berendezéshez, amelyeket az agilis vezetőségnek remélhetőleg szintén Sikerülni fog előteremteni és így Kolozsvár egy újabb modern gyógyintézettel lesz még ez év tavaszán gazdagabb. A kórház 530 fekvő beteget kezelt. A betegek között csak 139 kolozsvári volt, 891 vidéki. Vallás szerint zsidó 429, másvallásu 101. összesen igénybe vett ápolási napok száma 7988 volt. Ebből teljesen díjtalan 2059 nap. Készpénzben az elengedett napidijak, gyógyszer és kötszer dijak körülbelül 1 millió lejt tesznek ki, nem számítva az elengedett műtéti és gyógykezelési dijakat. 4 KŐfl T15Z1ULÁST ELŐSEGÍT A Dr. FŐLDSS-FÉUS VASTÁPLIKŐRI! CZIäT I. BRfllin: HUBRff J OTLÍÍ6REKOK& 1 (46.) ~ Sportregáng — — ö... maga... sikkasztotta el? — kérdezte kínlódva. Irén tétován bólintott és egyben vad, hirtelen harag lobbant föl Hannesben ez ellen a férfi ellen, aki megakarta rontani az életét és ilyen módon hárította rá az utálatos gyanút! Irén nem hagyta, hogy sokat rágja magát. — Vigyázatlan volt, — mondotta, — nem semmisítette meg a hamisítványt és megtaláltam ma a magántrezorjában! Mindent beismert! Még Hart is sejti. Hallod, hogyan veszekednek odaát? — Hartnak még más elintéznivalója is van vele! Le akarja fogatni! Sohase törődtem az üzleteivel, de azt hallom, hogy több mint egy millióval tartozik! Ezért akart a napokban megint elutazni velem! Nem folytathatta tovább. Az Izgalom túlságosan meggyötörte. Mindkét karját Hannes köré fonta és a vállára hajtotta a fejét. Az egész teste reszketett. Hannes óvatosan simogatta az asszony haját — Irén... édesem... — suttogta halkan, — most már minden jóra fordul.. Az asszony fölemelte a fejét és félénk pillantást vetett az ajtóra. — Azért hivtalak, mert Hart... mert azt mondta Hartnak, högy te vagy a tolvaj... kérlek, kérlek Hannes, hallgass meg... és Hart se hiszi. Hart világosan akar látni az ügyben... vagy öt akarja letartóztatni, vagy téged... és... Hannesben minden megfagyott. Lassan visszatolta Irént és a szemébe nézett az asszonynak: — Ismét... le... akar... fogatni?.. Te, Irén... igaz !#z? Irén gyöngén bólintott Erre aztán Hannes kitépte magát a karjaiból. Forró düh égett benne, összeszoritotta az ökleit és a szája körül elszánt, fanatikus mosoly játszott. — Ez a gazfickó! — mormolta, — ez a hülye! Es egészen váratlanul sarkonfordult és dübörgő óriási lépésekkel sietett a szembelevő ajtóhoz, amely a két férfihoz vezetett. Amire azonban kinyithatta volna az ajtót, az már ki is nyilt. Gróf Bellini állt a küszöbön. Egy kissé elsápadt, amikor Hannest meglátta.. Azután lassan közelebb jött és behúzta maga mögött az ajtót. Tilden Hannes mozdulatlanul állt ott. A lélekzete zihált égő felháborodásában. Bellini Bénító ott állt előtte: kis vézna alak, felhúzott vállal, keskeny szemekkel és ferdén álló szemüveggel. Egy csapás széjjelzuZhatta volna. De Tilden Hannes nem sújtott. Csak belebámult ebbe az arcba, — Áh, — mondta Bellini Benito egy idő múlva s a hangja változatlanul élesen és udvariasan hangzott, — ez igazán jól jön. Már rég szerettem volna önnel beszélni, Tilden ur! Hannes összeszoritott öklökkel hallgatott. Bellini Benito közelébbjött és egy székre mu- totott: — Nem akar leülni, Tilden ur? Beszélnünk kell, tetszik tudni.... Tilden Hannes még mindig hallgatott, de nehéz léptekkel követte a kis olaszt, aki előtte ment. Es erre Bellini hirtelen megfordult és alulról nézett végig Hannesen. A szeme szikrázott a gyűlölettől. — Tudom, mit akar, Tilden ur! A diadémról akár beszélni! — Azt, esküszöm, azt akarom! Erre a kis alak kihúzta magát és mindkét kezét előrenyuj tóttá: — En is, Tilden ur! Én is! Es még sok mindenről akarok önnel beszélni. — Maga a tolvaj! — mondotta Hannes mélyen és nyugodtan. A másiknak a hangja még élesebb lett és a rég elrejtett ellenséges érzés, a féltékenység, a gyűlölet és az irigység vibrált benne. Halkan és sziszegve bökte ki a szavait, mialatt az előtte álló óriási férfire nézett: — Maga a tolvaj, Tilden ur! Mindmáig tagadta! Most be fogja vallani! En...? — kérdezte Hannes elhülve; mert mindenre el volt készülve, csak épp erre nem. Bellini Benito a szó szoros értelmiében felmunso- dott. Az arca szenvedélyesen és vadul izzott. — Maga, Tilden ur! Maga a tolvaj! Nem a dia- démot lopta el! Nem, nem... azt tudom! de valami mást lopott tőlem, ami százszor, ezerszer többet ér! Valamit, ami többet ér az egész világnál, Tilden ur! A feleségemet lopta el! Ezt tette! Es ezért tolvaj maga!-Tilden Hannes visszahanyatlott. Neki akart ugrani, a torkának, Isten tudja mit tett volna vele — de mozdulata megdermedt. A falnak támaszkodott és halálsápadt arccal nézett a kis emeberkére, aki ott állt előtte és vádlóvá lett. Bellini Benito közelébb lépett. A kezét hipnotizáló módra tartotta előre. A hangja érctelen volt, de a sziszegése áthatóbb volt mint a zaj. — Jól értsen meg, Tilden Hannes ur! Nem arról beszélek, hogy megcsaltak engem! Egy asszony hűsége nem jelent sokat! De a szivét lopta el! A lelkét lopta el tőlem! Visszaadta nekem az asszonyomat, de akkor már nem volt többé az én feleségem, akit elvett volt tőlem! A lelke legjavát megtartotta és soha, soha sem adta vissza többé! Azt lopta el tőlem, amit semmi a világon nem pótolhat többé! Ezt tette, Tilden Hannes ur! Halálos csönd lett. Hannes csak valami kis elfojtott zajt hallott oda- átról. Irén volt az, aki most előre jött — de nem szólt. Az asszony ereje elhalt, még mielőtt szóvá válhatott volna, amit mondani akart. Támaszért tapogatózott, egy székbe hullt és eltakarta kezével az arcát. Berlini Benito hirtelen felugrott. Valaki kopogtatott az ajtón. Egy hang, néhány elkeseredett szót szólt angolul. Bellini Benito szorosan Hannes elé lépett s a hangja most már csak jeges suttogássá halkult: — Tilden ur — és most valakit le fognak tartóztatni kettőnk közül — és az a valaki ön lesz! Nem én! (Folyt, következik.)
