Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-17 / 12. szám

' X7F. VW, it. 92AM. ' 1 Manapság a siker ritka, Bennem van a siker titka Ha még nem használja, vagy még nem is­meri az „ALADDIN“ petróleum csodalámpát, kérjen ismertetőt, portómentesen küldünk. „ALADDIN“ S. A. R. BUCUREŞTI, I. STRADA REGALA NO. 6. Az Erdélyi Katolikus Akadémia ülése Az Erdélyi Katolikus Akadémia harmadik Osztálya felolvasóülést tartott a róm. kát. egy­házközség dísztermében. A tárgysorozaton Ja- kabffy Elemér dr. és Sulyok István dr. szék-1 foglaló értekezései szerepeltek. Balázs András dr. elnöki megnyitójában üdvözölte a megje­lenteket és az előadókat. Jakabffy dr. „A kon­kordátumok és a nemzeti" kisebbségek“ címen tartott magasszinvonalu előadást. A háború után a római Szentszék öt állammal kötött konkordátumot és ezekben a konkordátumkö­tésekben az egyházjog, a világ egyik legnagy­szerűbb jogi munkájának alapján állva, az egy­ház felfogását és az illető államok úgynevezett, laikus igazságát hozta közös nevezőre. A kon-í kordátumot kötő államok az egyház felfogása- j val szemben a nemzeti állam eszméjét igyekez- < tek kidomborítani és ezen a ponton érdekli ez ( az ügy különösen a nemzeti kisebbségeket. Su­lyok István dr. előadása a kisebbségi kérdés I szociológiai oldalát világította meg. Sulyok dr. sorra yette a kisebbségek szociológiai tagozódá sát és az egyes kisebbségi társadalmi csopor­toknak az állammal való viszonyát tárgyalta. Rendkwiilsikerült, estélyt rendezett a Ref, Egyházkerület! Nőszövetség Tegnap zárult le Kolozsvárt az erdélyi Re­formátus Egyházkerületi Nőszövetség konfe renciájának harmadik napja. Dr. Müller Iler- manné a felállítandó Benedek Elek Napközi Otthon ügyéről tett részletes jelentést, amely után a cselédpatronázs ügyét beszélték meg dr Gyárfás Pálné előterjesztése alapján. Pikier Mária a Nőszövetség lapjának propaganda jára hivta fel a figyelmet. Este rendkiviili si­kerű műsoros teaestély volt, amelyet dr. Mák kái Sándor püspökné rendezett a saját lakú sán. Az estély első pontja Maksay Albert teo lógiai tanár, az ismert poéta szereplése volt. aki „Téli mező, Hegy, Csillag, Óceán, Eső és Sorsidézés“ cimü pompás költeményeit adta elő rendkívüli siker mellett. Utána báró Bor­nemisza Eleimérné olvasta fel Bethlen Margit írónőnek „Szavak“ cimü kitűnő novelláját. B Zsembery Elvira zongoraművésznő Schumann „Carnevál“-ját játszotta el. A közönség meleg ünneplésben részesítette a kiváló művésznőt. A tartalmas és szép műsort Reményik Sándor zárta be, aki elementáris siker mellett olvasta fel Utolsó munkás, Katonaköpenyeg, Napszo­náta, Örök tihany cimü gyönyörű költeményeit Jellemző, hogy a megjelent vendégek önkéntes adományaiból hatezer lej gyűlt össze a Bene­dek Elek Napközi Otthon javára. Az estély után tea volt, amely mellett a késő éjszakai órákig eiszórakozott az előkelő közönség. A népszámlálás első eredménye: csak 98.700 lakója van Kolozsvárnak A közigazgatási kerületek beosztása aránytalan (Kolozsvár, január 15.) Évek óta állandó és megoldatlan problémája Kolozsvár városának, hogy hány ember él falai között. Az egész közi­gazgatási apparátus százezer leiken felüli lét­számra van berendezkedve. Minden eddigi hi­vatalos jelentés és statisztika azt hirdette, hogy Kolozsvárnak 120—-130.000 lakosa van, mig vég­re a most megejtett népszámlálás alapján hivatalos megállapítást nyert, hogy Ko­lozsvárnak pontosan 98.700 lakosa van. Ennek a számnak rendkívül nagy jelentő­sége van. Tiz éven keresztül közintézmények, iskolák, gyógyszertárak, italmérési engedélyek, kórházak és más közintézmények a lélekszám függvényei lesznek. Az egész város közigazga­tása s közintézményei a jövőben a most megál- lapitott lélekszámhoz fognak igazodni. Minket nem ért meglepetés,, A Keleti Újság­ban számtalanszor megírtuk,'“ hogy a múltban Kolozsvár lélekszámának a megállapítását túl­méretezték. Az anyakönyvi hivatal születési és halálozási árányszáma szerint sem lehetett több lakossága Kolozsvárnak kilencvenezernél. Az averescánusok idején megtartott népszámlálás, amely csúfos kudarccal végződött, mindössze 72.000 lélekszámot hozott ki. A mostani nép- számlálás, amint megállapítható, megbízható­nak mutatkozik. Muresan kormánybiztos több­ször hangsúlyozta előttünk, hogy a mostani adatok teljesen megbízhatók, az ellenőrzési munkálatok is megtörténtek s Kolozsvár lakos­sága a népszámlálással kapcsolatosan minden tekintetben rendelkezésére állott a népszámlá­lási hivatalnak és a népszámláló biztosoknak. Midőn a nemzetiségi statisztika felől érdek­lődtünk, a kormánybiztos kijelentette, hogy ezek az adatok még nem készültek el. A nem­zetiségi statisztikának az összeállítása olyan hatalmas munkát igényel, hogy annak a költ­ségeit előbb meg kell szavaznia a városi tanács­nak és csak azután lehet a munkálatokhoz hoz­záfogni. Néhány nap múlva a népszámlálási hi­vatal a sajtó tudomására fogja hozni, hogy Ko­lozsváron hány épület van és hány család tart állandó lakást. A mostani összeírás alkalmával Kolozsváron körülbelül háromezer olyan idegent számoltak össze, akik a nép­számlálás napján Kolozsváron tartóz­kodtak. Ez a szám egy csöppet sem hízelgő Kolozsvár idegen forgalmára, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az összeírás december 29-én, tehát karácsony és új­év között történt, amikor az emberek nem szí­vesen utaznak. A népszámlálás adataiból megállapítható hogy Kolozsvár kerületi beosztása aránytalan. A népszámlálás adataiból kiderült, hogy egyedül a negyedik kerületben 29.000 ember él és a-többi öt kerületben együtt 69.000 ember. Természetes, hogy a népszámlálás adatai szerint a város vezetősége elő fogja készíteni az uj köz- igazgatási kerületi beosztást, amely a várost arányosan osztja be, mert a régi kerületi beosz­tás a város fejlődése folytán idejét multa. Ingyen színház a kolozsvári főtéren Megkezdődött a Gr ätz-féle miikereskedés lefoglalt értékeinek árverése (Kolozsvár, január 15.) A tartozás összege, mely miatt az állami adóhivatal a kolozsvári Gvátz-mükereskedés teljes berendezését, az ösz- szes felhalmozott képekkel, antik bútorokkal, vitrinekkel, műtárgyakkal, berendezési dolgok­kal egyiittjefoglalta és tegnap árvereztetni kez- lelte — 350.000 lej s amint szakértők állítják, az izlethelyiség öt termében levő mindenféle áruk üdéké négymillió lejt tesz ki. Tehát, ha a leg- osszabbul sikerült árverést tételezik is fel, ahol a tárgyak értékük 10-—15 százalékért kelnek el, akkor is kikerül az adótartozás. Az állam tehát nem vészit, de elvesziti a kereskedő azt a három •s félmilliónyi különbözetek amely az érték és •tz eladási ár között fennáll. S ez a pénz szétfosz- I ik a levegőben. Az első napon képek kerültek árverésre. Összesen kétszáz darab. Bámástól. Hosszú lista TI az adóhivatali bizottság rendelkezésére, me­rni a tulajdonosok véleményezése alapján megállapították a képek értékét. Az érték adja t kikiáltási árat. A kikiáltási ár általában 500—2000 lej, a képek pedig általában 400—500 fjekért kelnek el. A licitálási kedv nem mondható lelkesnek. Így árverési szakértő, akinek sikerült közelébe érkőznünk, leszögezi az okot. — Hiányoznak kérem a rendes emberek. Rendes emberek alatt azokat érti, akiket c-gujabban, mint árverési hiénákat emlegetnek. S valóban a kereskedés hatalmas első helyi- ■iégét szorosan megtöltő közönség, majdnem minden tagja ismerős. Kolozsvári úriemberek, aagyar és román ügyvédek, magántisztviselők, jobb állásokban levő hivatalnokok. Ezek harcol­nak egymás közt a képekért. Ha egyáltalán harcról lehetne beszélni, mert nincsenek külö- iösebb párbajok az ugyanazon tárgyra igényt artók között. Például, ha egy kép kikiáltási na kétezer lej, akkor az első Ígérő nehezen koc­káztatja meg a kijelentést, hogy ő száz lejt adna x festményért. Jól van, ő ad száz lejt, a másik erre nagyot gondol s kivágja;' — 110 lej. S igy megy ez tovább, öt-tiz lejekkel ugrálva haladnak három-négyszáz lejig s ekkor az ár­verező adóhivatalnok lecsapja a kalapácsát, illetve csupán a „harmadszor“-t használja, te­kintve, hogy az árverések megszokott és való­sággal elmaradhatatlan rekvizitmna a kala­pács, itt nem szerepel mindazok nagy bánatára, akik ezt is szerették volna látni az árverésből. Az első napi eredmény azért nem mondható rossznak. A képek árából beszedett eddig az adóhivatal ötven-hatvanezer lejt. A rekordot egy Juhász-festmény vitte el. Hatalmas méretű pasztell, „A harctér“ — a cime. A háttérben ágyufüst gomolyog, s elől a mezőn egyetlen-egy katona fekszik holtan odavetve. A kép értéke huszonötezer lej, elkelt 6700 lejért. Megvette egy ismert kolozsvári magyar ügyvédjelölt. Utána következik 3500 lejjel egy" Mund kép: „A ci- gányfiu“. Ilyen ármagasságot azután nem is sikerült több képnek elérnie. Gyárfásnak, _ a nemrég elhunyt kitűnő miniatűr-festőnek szin- pompás, hires, kicsiny olajfestményei 300—350 lejért kapnak gazdát. Fizetni azonban azonnal kell. Ahogy az ár­verező befejezte egy-egy kép árverezését, az illetőnek, aki a legutolsó összeget Ígérte érte, rögtön ki kell nyitnia tárcáját és leszámolni a gubát. Hitel nincs. Érdekes egyébként, hogy milyen hamar el­terjedt a városban az árverés hire. Egy nő jön be az ajtón s megkérdi az ottálló rendőrtől: — Hallottam, hogy itt olcsón lehet vásárol­ni. Egy vitrint szeretnék venni. A rendőr ért a dolgokhoz s felvilágosítja, hogy a vitrinekre csak másnap kerül sor. Egy másik nő erősen feni a fogát egy majolika vá­zára s igen sokan készülnek heves küzdelmet vívni a szép Zsolnai szobrokért. Most tehát folyvást, folyvást... folyik az árverés: négymillió érték háromszázötvenezer lejért. í«*4 J

Next

/
Thumbnails
Contents