Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-01 / 1. szám

14 * XIV. ÉVF. f. SZÁM, nete» munkaközösséget is jelent, melyet az er­kölcsi szolidaritás finom idegszálai egyetlen organizmussá fognak össze (ezt az egységet nemzetnek szokás nevezni), — ha kisebbségi sorba jutva, vergődve érzi csonkaságát, az építő szerszámnak, a szilárd formának, az államnak hiányát. Annál inkább érzi, mert mind e tu lajdonok öntudata, (melyet nemzeti öntudatnak szokás nevezni), megadja az emberi jogot az államhoz, üa tehát a történelmi jog azt meg­tagadja, csak a fejlődés törvényének engedel­meskedik, ha ott, hol tere és szabadsága van hozzá, keresi a hiány pótlását, szerveket próbál fejleszteni, meglévőket átalakítani s megszerez ni magának azt, amit a sors megtagadott tőle. A szászok körében folyó mélységes emberi és bölcseleti forrásokból fakadó vitának ez a lényege: ez a keresés. Szociológiai experimen­tum ez, mely minden tekintetben hasonlatos az államszervezés kísérleteihez. Csak érdekesebb, bonyolultabb, egyúttal azonban tisztább s tu­dományosabb is, mert hiányzik belőle szervesen a folytonosan zavaró komponens: a hatalom csá­bítása. Azt hiszem hibát követnénk el, ha a szász példától nekilendülve, hozzáfognánk mi is a részletkérdéseknek vitájához. A mi kisebbségi életünk még túlságosan fiatal. Az alapgondolat sem áll még mindenki előtt tisztán és világo san. A nyilvános viták fogalmi zűrzavara tesz bizonyságot erről. Nekünk az alapgondolatok nak, a kisebbségi életünk dogmáinak kifaragá sánál kellene a munkát elkezdenünk. Ezt azon ban már tényleg kellene. s. i. Tiidőhuru os? HASZNÁLJON Dr. I öl es-íéte vaitiplkör. Megérkezett Romámaz angol autótechnika szenzációja, a Morris Commere.aIteher alváz, Ü M&r, horríképességig míntíen típus. Mielőtt más gépet megtekintene, vágj' megvenne, előbb nézze meg és győződjön meg, hogy a MORRIS COMMERCIAL teheralváz felette áll a világ minden más gyártmányánál India, Afrika és a Szahara sivatagjain keresztül, ahol egyik várostól a másikig a legkisebb távolság 1500- 2000 km., utak egyáltalán nincsenek, vagy használhatatlanok ugyannyira, hogy más gyártmányú gépek számára a közlekedés lehetetlen, a M( R US COMMERCIAL teheralváz különleges felépítése foly­tán akadály nélkül könnyen és biztosait tartja fenn a közlekedést. Két differenciális és kapcsolószekrényes 10 ke­rekű, speciális épitésü típusok biztosítják önt ar­ról, hogy bármilyen terepen, erdő, szántóföld, emel­kedés, az időjárásra való tekintet nélkül könnyen, gyorsan és biztosan közlekedik. Maximális telje­sítmény és minimális fogyasztás mellett, olcsó üzembentartást igényel. Vezetése könnyű, kényel­mes, nem fárasztó, bárki számára könnyen elsajá­títható. Az összes többi gyáraknál előnyösebb fizetési feltételeket nyújt Minden gépet 12 hónapon ke­resztül ingyen karbantart és garantál a gyár. Kér­jen okvetlen prospektust CVÄF.S RJER." KÁT: Bucureşti, Cal. Dorobanţilor No. 69—71. Cluj-Kolozsvár, Morris Service, Calea Regele Ferdinand No. 72, ahol minden típusát megtekintheti és kipróbálhatja. DMMEREimJ AZ ÜTKÖZET Irta: REX. A hermadai szakaszon sikoltott a gránát és bent a kaveruában tütült a telefon. — Megértette a parancsot főhadnagy urî —őrnagy urnák jelentem alásan nem értet tem meg. — Donnewetter, mi van ebben érthetetlen. — Csak annyit értek és ezt világosan él­tem, hogy holnap hajnali három órakor indu, a támadás. A tizenkilencedik század, az én szá zadoni kezdi a felvonulást, de a kiindulási te rep kezdőpontja nem világos előttem, mert ha a támadást az őrnagy ur által megjelölt hu szonkettes magaslatnál kezdjük, az egész zász­lóaljból egyetlen élőlény nem jön vissza és az ezredet is a lelgöngyölitós veszélye fenyegeti. — Főhadnagy úri ön nem ért a térképhez és nem respektálja a szolgálati szabályzatot. — Őrnagy ur, én csak szerényen megjegy­zem, hogy a támadás a kiadott parancs szerint végzetes a zászlóaljra, sőt az egész hadtestet is veszélyeztetheti. — És ha a parancsot nem teljesíteném? — Akkor semmi sem menti meg a lefoko zástól és a golyótól. — Szóval egy egészségtelen ideáért mészár­székre vigyek ezer embert. — Utoljára figyelmeztetem Vermes ura’ elsősorban úgy is, mint a tizenkilencedik század főhadnagy parancsnokát, amennyibe, egy félórán belül nem jelenik meg nálam azonnal elfogatom. Az őrnagy is, a főhadnagy is mérgesen le­csapták a kagylót és Vermes Guszti a század- parancsnok maga elé hivatta a tisztjeit. Az elsőszakasz parancsnoka Suszter Emil a szép fiú volt. Klész Árpád az ezred pubija: a másodiké. A harmadik Kiss Pista tanitó- nővendék, a negyediket pedig Strauch a bank- praktikáns vezényelte. A zászlóalj legelegán­sabb bonvivánja, aki még a tüzvonalban is mindennap beretválkozott. Mind gyerek, alig húszévesek, ezek a ko­lozsvári fiuk. Hamvas arcuak és édes anyjuk csókja még az arcukon biborlott. Vermes már öreg fiú volt. Harmincas. Ki lene kitüntetéssel és három sebbel. — Fiuk — mondotta — én most elmegyek, mert az őrnagy hivat. Személyesen akar pa rancsot adni a hajnali támadásra Te Strauch átveszed a század parancsnokságát. Halálos Ítélet, — Be van rúgva az őrnagy — kockáztatta meg merészen Kiss Pista a preparandista. — Parancs, parancs. Nem lehet megszegni Bemegyek és most Isten veletek. Ha nem lát juk egymást többé, küldjétek el a hátizsáké mat az asszonyomnak. Benne van minden tói jött levél. A naplóm. Ezek voltak itt a gyo lyörüségeim. A fiúcskák, ahogy a főhadnagy arcán fel hőket láttak, rögtön vidám és bohó gyereke, .kartak lenni. Olyanok, mint az iskola padja, ■an, amikor még egymással hancuroztak. Mosolygott azután mindenik. Vermes is, a szakaszparancsnokok is. De szemükben fel •okogott a hamvas ifjúság tragédiája. Népié1 ;elő gyerekek voltak ezek mind. Gyorsfűzőn .porodott tisztecskék... egyedül aktiv a zászló aljban Nebovinski őrnagy, mert az aktivek.... no de ezt hagyjuk. Az őrnagy egy karosszékben terpeszkedett Vrcáról a szeszmámor kókvörös erei duzzad tak. Vermes szabályszerűen jelentkezett. Az őrnagy tántorogva felállt egész köze tolta arcát Vermeséhez és ordított: — Főhadnagy ur, ön nem katona. Ön ci­vil. Nem akarja megérteni a parancsot.... ön­ön... civil... bagázs.... gyáva. — Ezért a kijelentésért panaszra megyek őrnagy ur. — Majd én vitetem magát... én viszem... ér li. De most nincs időm. Majd ütközet után. Mennyi idő van az ön óráján... félkilénc... jól van. Igazítsuk össze... igy és reggel háromóra­kor egy órás nyitótüzünk után elindul száza­dával és elioglalja a 22-es magaslatot. Hajnali két óra volt és az osztrák-magyar tüzérség a hermadai szakaszon elindította a gránátciklont. A föld kinosan nyögött a be­léje vágott tözsebektől. Az ég sötét azúrját vöröslő, reszkető lángkárpitba gyújtotta a robbanások egekig szökkenő, égő oszlopa. A húszon kettes magaslaton terpeszkedő Duirió várának árnyéka ráremegett az Adria ra és a Timavo folyót hulláival együtt fel­ia! ta a tenger A tizenkilencedik század hónaljig melle zett a Trimavában és a gránátzápor égig töl '•sérezte n vérszén nyes vizet A század azért felkuszott a partszegéiyre és az olasz jobb és balszárny gépfegyvere hiába aratta az ember­kévét, a tönkrenyütt raj az olasz mellvédek elé vonaglott. Kézigránátok, aknák vágtak .*éres árkot a lapulva kúszó elfehéredett ajkú ömeg közé, de ők mentek iel a hegynek és nem hallották a tépett izmok, a reccsenő cson­tok sikoltó halálrapszodiáját. A zászlósokból rekedten, szárazon szakadt el a biztatás. — Lőni... lőni... előre... Suszter torkában láva hullámzott: — Fiuk, csak még egy kicsit... szorítsuk. —• Lázban volt és élve aggonizált, pedig csak az­ián szaggatta ca iátokba a fejét, a mellét a arjait a gépfegyver acélgyöngysora. Strauehnak mind a két lábát elvitte a grá­nát és egy szikla mellől halkan és hörögve ma- uhoz nyögie, Klész Pubit. — Lőjj agyon Pubikám. Nézd. Mind a két ibam... vége... nem akarok igy élni. Löjj igyon, ha Istent ismersz és szereted az édes myádat. Gondold meg, hogy téged lásson gy. — Lőjj agyon — összetette a kezét, úgy .önyörgött Pubinak és az arcán véres patak­ján szaladt le a verejték. Klész foga vacagott. A sziklához lapult, 'lövette a revolverét, Strauch halántékának ■/.egezte de egy srapnell ketté szakadt, süvöltő iüvelye a két barátot örökre megmentette a ^egyetlen drámától. Az olasz vonal balszárnya bekerítette a tizenkilencedik század megmaradt embereit és Vermes visszarendelte az utolsó húsz emberét a iobbszárny felé, ahol még egy résen szabad volt az nt. A kaverna sziklái elnyelték őket és megmenekültek. A régi tüzvonaluk egyik ka- vernájába húzódtak. A kaverna sötét volt és nyirkos, de jó me­nedék, mert künt még az acélvihar porzott a Karszt szikláin. Óvatosan behnzódtak a barlangba. Kiss zászlós összezúzott jobbkezét a bluza mellébe tolta és Vermes mellett kocogott lázasan. A kaverna messzi mélyéből agyattépő or- ditás hallatszott és a villanylámpa fényénél egy meztelen figura táncolt, kacagott és or­dított. — Előre fiuk... kutya civil bagázs... fegye­lem.... szolgálati szabályzat., ti nem respektál­iútok... haditörvényszék elé állitalak. Vermes rávilágított és az alak felnézett. Teste remegett mintegy halálos betegé. A sző­ne kimeredt amikor Vermesre nézett. Két ke­zét izzadt arcára csapta és torkából gyerekes irás buggyant fel... majd arccal a földié ve­tette magát.... Az őrnagy volt.., NebovinszkL

Next

/
Thumbnails
Contents