Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-01 / 1. szám

SIV. EV7.1. SZÁM,

mm

19

Ö9V0S FONTOSSÁG A 2511 típusú „PHiuPS’vsey

'térwy«1 $ófn fdanyílft n*k».w * *-5 tn&ettf, értelmétan teljességgel jfemml.«, Pontoí'ágoí’ jelent a „PHiUPS” laboratóriumokban ura ko^4; pontosság. ’ *

A 25M tlpusu hírneved rádlóvevökéá2Öli*é| ott világhírű szakemberek tervezték^ Ott lett ta> nulmányozva. szerelve és átvizsgálva.,}, rit menţ keresztül a kísérleti állomáson minden phâzisârţ) agy égés? technikuskar előtt, amilyennel coan egV’ oiy&n óriási szervezet, toint a minő „PHiLiPS rendelkezik, amíg a tökéletesség azt & fokát é*t* el, amellyel ma rent?étkezik— és aminek alapjáig az összes kiállításokon, ahol bemutatták, kitunt-sr tést nyert.... ennek következtében ma Európ* összes Királyi palotaiban... valamint minden zşn*. barát házában helyet talált a 2511! <t

V. asszatok egy rádiókészüléket, pontosad ügy. mint egy zongorát ... vagy egy csellót.^ egészen pontosan úgy. mint ahogyan egy r.án^* szer válogatandó, tr.eiy a helyes és megfelelő zenei hangot kell előhívja s így választásának csak egyetlen céija tehet, a. 2511«g,, minden téren vezet.

phii,

HÁLÓZATI KAPCSOLÁS

Mär a cserkészek a

is beviszik

(Temesvár, Január 4). Két számadatot teszek mindeD magyar család asztalára: 3479 az egyik, 2511 a másik. Ezek a bánsági magyar iskolások számadatai. Háromezernégyszázhet- venkilenc kis fiú és kislány hallgatja magyar nyelven a Bánságban az abc nehéz tudományának fortélyait, csaknem ugyanennyi románul. A két szám, tisztelt olvasó még nem mond semmit. Amit ez a két szám mend, a magyar gyermekek iskolai kálváriáját kétszáz cikkíró mondotta el előttem, minek ismételjem. Hanem arra akarok itt rámutatni, hogy a bánsági magyar gyerek a kisebbségi gyereksorson túl helyesebben azzal együtt a kisebbségi létharc minden mozzanatát viseli a maga kis világában. A nagyoktól veszik el az iskolát, a kicsiktől a játékot. A felnőttek éjszakáiba az adó, a terhek, a buza, a dumping rémületei járják az őrületes haláltáncot, én meg Temesváron egy bis cserkésszel beszélgetek a következőképen.

Cserkészet és rendőrség,- — Na — mondom a (izénkét éves fiatalembernek, hát mit fogtok újévben csinálni.

.Vállat vonva feleli:

— Majd rendezünk valamit. —- És hozzáteszi: ha megengedik. /

— Ugyan, ki tiltaná meg egy csoport kis cserkésznek, hogy újévi játékot rendezzen magának.

— Hát a rendőrség — hangzik a merőben váratlan felelet.

Nem hittük. Nem olyannak ismertük Te

mesvár rendőrség prefektusát, Creninn Aurélt, mint aki kis lurkók összejöveteleinek felügyeletében keresné hivatását. Megtudtuk erre, hogy nem is ez történt, de akadtak olyanok, akik éppen e rendőrséget akarták egy alkalommal a kis fiuk nemes játéka ellen felhasználni. És az aki ezt megtette — a temesvári cserkészek főparancsnoka.

Ezért tudja ma egy tizenkétéves magyar cserkész, hogy a rendőrség nemcsak a rossz emberek ellen védekezik, hanem ha kell, magyar gyerek játéka ellen is. Erre pedig nem mi, hanem egy Miok nevű román tanár, a temesvári cserkészek főparancsnoka tanította meg őket, a következőképen.

Mindenekelőtt tudnunk kell egyetmást a temesvári cserkészet történetéből. A temesvári első cserkészcsapat magyar voit. Dadányi György, a magyar párt titkára alakította. Később, tudott história ez. megalakult az orszá gos cserkészet, annak rendje és módja szerint,

városonként egy-egy kohormal, melyek cen- tnriákra oszlanak. Minue* a világcserkészet mintájára történt. A cserkészet — máshol! — nem akar mást, mint egészséges testű és loikü generációt nevelni, A cserkész megtanulja, hogy fegyelmezettnek, jónak, testvériesnek kell lennünk, jókedvűnek, bátornak és nyíltnak. A mi cserkészeink azonban többet tanulnak, mint kis kollégáik a világ minden táján. Megtanulják, hogy a cserkészet jó arra is, hogy egyes kis sötét tanárkák, akik még fiatalok ahoz, hogy a felnőttek komolyan vegyék, itt mutassák meg, mit tudnak témái a magas politika érdekében és hát még mit tehetnének, ha komoly politikában érvényesülhetnének.

Hogyan „gyengítették" Temesváron

a magyarságot!

A mi gyerekeink! Már annyit óvtuk őket a napi politika csúf fakadó sebeinek mérgétől! Ismerek szülőket, akik még a lapokat is eldug- dosták előlük, nehogy tulkorán hatoljon lelkűkbe a másodrendű polgárság érzése. Valami pszihológus kisütötte, hogy az ilyen korai benyomások végzete elváltozást idézne elő, félénkséget, a másodrendüség érzését a lélekben, érthető tehát a szülő Óvatossága. Nem is tudták a kicsinyek, hogy a vállalatok, városi tanácsok, a vidéki egyesületek milyen élet-halúl- harca folyik: a romanizálas ellen. Nos, amitől úgy óvtuk őket, arra megtanitották őket ezek a vidéki cserkészvezérek. Ezeknek nem maradt a felnőttek körében mit nacionalizálni, minden beteg ambíciójukkal es*ek tehát a gyerekeknek. A temesvári Mioo először is kitalálta azt, hogy a magyar csapatot gyengíteni kell. Hogy miért kell a magyar csapatot gyengíteni, azt már nem tudja a Mioc Hogy a városi tanácsokban, egyesületeknél miért kell e magyar befolyást gyengíteni, azt megtanulta a lapokból a tanár ur, de hogy hol használ a politikának, ha nem harminc, hanem csak tizenöt fiú van együtt, azt már nem tudja Mioc tanár ur.

Mindegy, a gyengítést meg kell csinálni, mert a magyarság sorait „ritkítani“ kell még a tizenkétévesek között is. Erre elkezdte sürgetni az iskolák külön kohorszait. Csináltatott külön piarista kohorszot a piarista gimnázium tanulóiból, megnézte a munkáját és azt mondta, jól van Mioc.

A temesvári cscrkészfőparancsnok

den iniciálása.

Később megcsóválta a fejét és azt mondotta, még sincs ez jól, drága Mioc, mert ezek a magyar kölykök állandóan ünnepélyeket rendeznek,(magyarul szavalnak, énekelnek egymás között. Tenni kell itt valamit. Ekkor tette meg azt a lépést, amiért megérdemelné, hogy a világ összes cserkészei kilépjenek a cserkészetből és ne viseljék a cserkészllliomot mindaddig, amíg Mice tanár ur melléi díszíti. Ez a „cserkészparancsnok“ elment a rendőrségre és denunciálta kicsi cserkésztestvéreit és'a rendőrséget kérte meg, hogy egyik összejövetelüket akadályozza meg.

Szerencse, hogy a rendőrbvesztor kellő értekre tudta szállítani a miokoskodást és a botrány. ami ebből származhatott volna, elmaradt. De jó, ha a cserkészet történetében meg marad ez a kis eset.

Annái inkább, mert ezzel még nincs vége a

báusági magyarság legfiatalabb generációjá- nak küzdelmeiről szóló krónikának. Itt van a leányeserkészök ügye, amely most úgy áll, hogy a lányok alighanem ki is lépnek a cserkészetből. Előbb azért kezdték őket zaklatni, hegy miért járnak közös gyűlésekre a fiukkal. ! Ez sem volt igaz, csak annyi, hogy a lányok ugyanazt a termet használták, amit a fiuk, da más időben. Azután addig erőszakoskodtak velük, amíg belementek abba, hogy összejöveteleiket a román iskolában tarteák, alig mentek át, már azt követelték, hogy hozzák át magukkal minden ingóságukat, mert ez a kohersz tulajdona, Lelkes nacionalizálóink itt is elfelejtették, hogy nem éppen közügyben fejtik ki áldásos működésüket, nem közintézményről van szó, hanem szülők magánvagyonáról, amit nem adószerüleg. hanem önként adtak össze. Nem a köznek, hanem gyermekeiknek, nem közcélra, hanem agy nemes játék szolgálatára.