Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-16 / 11. szám
* Eördögh Imréné 3í éves, vítuíó szépségű fiatal asszony elvétett a műtőasztalon ÁHotft állapotának ötödik hónapjában ejtett halállal végződő műtétet rajta az ujtasnádi főorvos, aki ellen Kolozsváron is eljárás folyik — A pelei szép tanitónénak ma még a kávéháziban udvarolnak, holnap ravatalon fekszik, éjszaka már el is temetik A főorvos ur nemcsak operál, hanem boncol is és engedélyt ad a temetésre (Tárnád, január 14. Kiküldött munkatársunktól.) Szerkesztőségünkbe a tasnádi véres és borzalmas tragédiáról egyszerre két helyről is hirek futottak be, Tasnádrói és Nagyváradról. Mindkét hir szerint a tasnádi vármegyei főorvos Eördögh lmrénén, a pelei tanító felesége:! műtétet hajtott végre, az ötödik hónapban levő életerős asszony a műtőasztalé elvérzett s midőn a férje megtudta — — megőrült. A tudósítások arról is beszámolnak, hogy a szerencsétlen fiatal asszonynak négy árvája maradt hátra, a véres eset után az özvegy tanítót nagy összeggel meg akarták vesztegetni, de az egyezkedés nem sikerült s a borzalmas eset az egész környék lakosságát izgalomban tartja. A főorvosnak már voltak hasonló ügyei, de nagy összeköttetései révén a tasnádi véres drámát sikerült eltussolnia. — Ezek voltak az első hirek, amelyeknek hallatára valósággal megrendültünk. Lehetséges volna mindez! Orvosi szakvélemények szerint egy ötödik hónapban lévő anyán nem is szabad műtétet végrehajtani. Nem szabad semmiféle körülmények között, csak egy esetben, ha az anya életveszedelemben forog és az életét ezzel a műtéttel meg lehet menteni. De ebben az esetben is a műtétet kórházban, vagy klinikán, több orvos asszisztálása mellett ejthetik meg, de semmiféle körülmények között sem egy orvos magánlakásán és nem egy olyan egészséges nőn, aki még az előtte való este kávéházban szórakozik és nyugodtan, egészségesen, virulón sétál Tasnád uccáin. Az ügyről nem akartunk Írni addig, amíg a magunk tapasztalatai alapján nem számolhatunk be a tényekről. Az ujságiró-lelkiismeretes- ség a helyszínére vitt. Kolozsvárról este nyolc órakor indultunk el vonaton s Nagyváradon, Nagykárolyon keresztül reggel fél hat órakor megérkeztünk Tasnádra. Lássuk tehát, mi történt Tasnádon és Pele községben! A megfélemlített „Tasnád és Vidéke." Már a nagykárolyi vicinálison, amely Tasnád felé indul, mindenki a borzalmas esetről beszél. Ilyen mondatfoszlányok ütötték meg a fülünket: — A szerencsétlen tanító éjszakánként a vármegyei főorvos lakásának az udvarán megjelenik. Mint kisértet jár ásóval a kezében. Kutatja az udvart. Felássa a földet, keresi szerencsétlen halott gyerekét. És itt elakad a szó. A többit egymásnak a fülébe súgják az emberek. Az egyik utas azt mondja: — A főorvos sógora a főszolgabíró, moccanni sem mer senki. Az ügyészség is kiszállt, de... Még a lapok is hallgatnak. Olvasta a „Tasnád és Vidéké“-t? Mit szól hozzá? Nem borzasztó ilyeneket irni?... Elkérem a „Tasnád és Vidéké“-t. Szószerint ezt találom benne: — Halálozás. Tragikus haláleset keltett megdöbbentő, őszinte részvétet Tasnádon. Eördögh Lajos (a helyi lap még a nevét sem tudja pontosan, nem Lajos, hanem Imre) pelei ref, tanító felesége, harmincegy éves korában, f. hó 14-én, anyai hivatásának teljesítése közben kiszenvedett. Az orvosi konzíliumra javasoltak se bírták megmenteni a szervezetében lévő kóros el-, változások miatt s visszaadta nemes lelkét teremtőjének. Temetése f. hó 15-én hétfőn volt, a ref. egyház szertartása szerint. Nagy részvéttel kisérték örök nyugvóhelyére, a tasnádi temetőbe. így számolt be az eseményről a „Tasnád és Vidéke.“ Közben hajnali félhatkor megérkeztünk Tasnádra. A kis vidéki állomáson még sötét van. Az ut szélén már csak egy kocsi áll. Abban is egy ember már ül, de a kocsis a világ legtermészetesebb hangján felszólít, hogy üljek csak én is fel. Itt ez a szokás. Vadidegen embereket egymás mellé ültetnek. Tasnádon nem a kocsikért fizetnek, hanem személyi taxa járja. Tiz pere alatt kitárni előttem a véres tragédia. A kocsi elindul a havas hepe-hupás utón. Tasnád az állomástól tiz perc. Gonosz hajnali szél fuj. A sötétségből kibontakoznak Tasnád körvonalai. A villanylámpák fényiének. Még az arcát sem láttam az utitársamnak. Mindketten prémekbe burkolóztunk. Be sem mutatkoztunk. Egyelőre csak annyit tudok, hogy kaputos ember. — Honnan? — kérdezi fázósan. — Kolozsvárról, —■ felelem közömbösen. — Üzlet? — Nem, újságíró vagyok. — Hála Istennek! — mondja utitársam emelkedett hangon. És tiz perc alatt, amig az ut tart, a véres dráma minden mozzanata filmszerűen pereg le előttem. Utitársam orvos és amint utóbb megállapítottam, kitünően volt tájékozódva. Megmondem a feleségének. Tehát utitársam beszélni kezd: — Eördögh Imréné, a pelei tanitó felesége csütörtökön este már Tasnádon sétált. Lichtenstein pelei orvos tanácsára utazott be. Szép, életerős harmincegy éves asszony. Négy gyereke van. Félidőn túl műtétet akart végrehajtatni magán. A nehéz megélhetés és a tanitás miatt, mert ő helyettesítette a férjét. Amint hallom, a férje ellenezte, de a tanítónő, mint családfenntartó, nem hallgatott az okos szóra. Lichtenstein orvos is biztatta. Még csütörtökön este a Royal étteremben vacsorázott, egyedül. Egy mulató társaságnak feltűnt a szép, fiatal asszony és az egyik tasnádi bonviván udvarolni is akart. Odament, meghajtotta magát előtte, bemutatkozott. Az asszony dévajkodva tért ki az udvarlás elől: — Megmondom a feleségének! — mondotta, — mire a szerelmi ostrom megszűnt., a lovag visszavonult. Már három esete volt Kolozsváron. — Ilyen előzmények után történt meg másnap a műtét. Állítólag már a délelőtt folyamán megjelent az asszony Pop Nicolae vármegyei főorvos lakásán és ott egy injekciót kapott.,. — Milyen ismerős ez a név? — mondottam, — Néhány hónappal ezelőtt Kolozsvárról .jött a fiatal orvos Tasnádra. Rossz hirek előzték meg. Ott már három hasonló esete volt és a bírósági eljárás még most is folyik ellene, — És mégis volt bátorsága? — kérdeztük. — Nagy összeköttetései vannak. A főszolgabíró Tasnádon a sógora, aki természetesen fő- protektora az egész járásban. Ahogy elfoglalta a vármegyei főorvosi állást, rövid időn belül nagyszerűen fellendült az orvosi prakszisa, mert a jegyzők és körorvosok betegeiket mind hozzá küldötték. Â halálos operáció után — járvány* kórház. — És mi történt az első injekció után? — ügy hallottam — mert az egész Tasnád és környéke a legapróbb részletekig tudja az esetet, — hogy az asszony az injekció után még a tasnádi főtéren sétált. Tehát az injekciónak nem volt meg a kívánt hatása. Még aznap délután, tehát pénteken műtéti beavatkozásra volt szükség, ami estefelé meg is történt. .Valószínű, —* mondotta az orvos szakértelemmé, hogy méhszakadás történt és az asszony vérzését többé nem lehetett elál- litani. — Volt más orvos jelen a műtét alkalma^ zásánál? — Nem volt. A főorvosnak van egy betegápolója, azzal dolgozott együtt. Estefelé az orvos cselédeitől megtudták a szomszédok, hogy egy veder vért öntöttek ki s az aaz- szony haldoklik. — Az egyik cseléd méltatlankodva panaszkodott a szomszédok előtt, hogy nem birja már tovább a sok vért — felmosni. Az estélyi órákban a megrémült főorvos magához hivatta dr. Szaicz Mihály tasnádi kollégáját, hogy segítsenek a szerencsétlen asszonyon, de Szaiez dr. kijelentette, hogy Eördögné menthetetlen, a haldoklóhoz hozzá sem nyúlt s rövid idő múlva, a pár órával előbb még viruló asszony, Pop főorvos lakásán elvérzett. — Az egész községben beszélik, hogy Pop Eördügh Imréné és négy árvája
