Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-01 / 1. szám
XIV. ÉVP. fi, 87 AM, SF 13 Az 1929. esztendő egy sereg megoldatlan problémát hagyott maga után — 1930-ra. így megoldatlan hagyta a keleti jóvátételi konferencia anyagát és a rákövetkező esztendő feladatává tette a régóta húzódó optánskérdésnék megoldását is. Véletlenül ezt a kérdést úgy, ahogy sikerült ebben az évben tető alá juttatni. De a régebbi évek megoldatlan problémái ebben az évben is megoldatlanok maradtak. A leszerelés nagy kérdése dacára egyik-másik állam optimisztikus felfogásának, ezentúl még reménytelenebb!!! nyúlik át az ujesztendőre. A tengeri leszerelési konferencia ebben az esztendőben is eredménytelen maradt és még nyilvánvalóbbá tette Franciaország é>. Olaszország rivalizálását. E rivalizálás ténye markánsat alászinezte egyébként az 1930. esztendő egész külpolitikáját. Megoldatlan maradt a kisebbségi kérdésnek gyökeres rendezése. Történtek ugyan némi enyhítések a kisebbségi panasz- eljárás körül, a kérdés megoldásának fontossága mélyrehatóan belenyomult minden európai állam gondolkodásába, de azon a ponton megfogni a problémát, ahol kell, az érdekelt államok még ma sem akarják. Ami a Népszövetség ezévi tevékenységet illeti, fájdalom ez az intézmény sem tudott számbavehetően megerősödni. Briand páneuró- pás terve, amelyet a Népszövetség plenáris ülésével egyidejűleg tárgyallak le, csak elvi jelentőségű követelménynek bizonyult és arra volt jó, hogy feltárja a megvalósítás hallatlan nehézségeit. Nem vezettek eredményre a genfi nemzetközi kert edeimi és vámkonferenciák, noha a lezajlott politikai esztendő a gazdasági problémák megoldásának szükségességét még határozottabban kidomborította, mint bármely más előző esztendő. Az összefogó egész Európát érintő mozgalmakat inkább a regionális megegyezések kívánsága váltotta fői és ebből születtek meg azoic a terves, amelyek agrárállamok szövetségének, a Balkán-szövetségnek első tétova lépései’ ez vezettek. Böviden: politikailag az európai béke ügye nem nagyon haladt előre, legfeljebb ma tisztábban látjuk a bajok okait és igy a békeszerződések békés átrendezésének követelménye is mindinkább bel? tudott nyomulni az európai politika homlokterébe. Ami az egyes államok politikai megmozdulását illeti, meglepő változata ez év külpolitikájának a német és osztrák jobboldali pártok megerősödése, Olaszország növekvő aktivitása, amelyek a várva-várt béke helyett inkább a lappangó háborús szándék törekvését erősitik meg. Az egyes európai államokban végbemenő változásokat nem lehet közös nevezőre vonni, nehéz belőlük tanulságot levetkeztetni hiszen amikor Spanyolországban likvidálják a diktatúrát, Leugyelorsz'gbaa ugyanakkor inaugu- rálják. Az egyes államok tájékozódása még ma is kaotikus, nem a természete? egymásrautaltság, de pillanatnyi gazdasági érdekek által su galt és a politikai dezorientáltság egyik tényezője az elhatalmasouott gazdasági válságnak. Az európai politika szünetlen baklövéseiből nam okultak a többi kontinensek sem és ennek a politikai esztendőnek jellemző tünete, hogy a délamerikai államok egyre-másra értek be véres kimenetelű forradalmak számára. Átnézve más kont'nensekre, az indiai probléma Gandhiéit szabadságharca révén igen súlyos, nem megnyugtató megoldású a palesztinai, ki- nai, indókinai kérdés sem, nem is szólva a már- már pillanatnyilag külön kontinensnek tekinthető Oroszországról, amely ebben az esztendőben ismét ölőtöréseket tett az európai tőkegazdaság létalapjának megingatására. Ami pedig a „boldog Amerika“ értsd Unió politikai esztendejét illeti, odaát nagy kiábrándultság következett be, Hoover „prosperitás“ jelszava megbukott és minden jel arra mutat, hogy a legközelebbi elnökválasztáson a republikánus párt helyett a demokrata párt kerül uralomra. A politika és a gazdaság mindig hajszálcsövesen összefüggenek egymássá!, de a rossz politika csak most mutatja ki igazán kártékony hatását, ha a világválság katasztrófális méreteit idézzük magunk elé. Az elmúlt politikai esztendő kimondottan „politikai“ eseményei eltörpülnek ama nagy ha+ablizmák mellett, amelyek egyes országok gazdasági életébe végbementek. A munkanélküliek száma, figye- lembevéve azokat is, akik nem szerepeinek a munkanélküliség segélylistáján, csak Európában tizenkét-tizenöt millióra tehetők. Észak- amerikában minden ötödik ember munkanélküli. A munkanélküliség szemszögéből megítélve az elmúlt esztendő teljesen reménytelen volt és még olyan országot is gyökerében ingatott és ingat meg, mint amilyen Anglia. Ebben az országban például a munkanélküliség, Macdonald tizennyolchónapos kormányzása alatt 120 százalékkal emelkedett. Mialatt az 1930. év politikai karaktervonásai: a nacionalizmus és militarizmus általános előretörése, addig ez év gazdasági arcának főkaraktervonásai: munkanélküliség, fogyasztói válság, általános elszegényedés. A nyersanyagok árainak rohamos esése, az ipari, a mezőgazdasági termékek termelési áron való árfolyama az agrárkultur államokat kereste fel Egyiptom hét csapásával. Prof. dr. Páter-féle ftőszvéng és rbeama elleni tea egy bevált szer és nagy elterjedéssel bír. — Kanható minden nagyobb gyógyszertárban és drogériában.. Egy doboz ára 82-50 lei, egy próbacsumag ára 4l)lei. Egy-két kisebb semleges államtól eltekintve, nincs egyetlen európai állam, amely ne küz- ködne óriási nehézségekkel és amelyet nem töltene el félelem, hogy a gazdasági nehézségek óriási politikai megrázkódtatásoknak válhatnak forrásaivá. Ez a válság már oly mélyfarődáaunak látszik, hogy akadnak optimisták, akik szerint mélyebbre sülyedni nem is lehet, azaz ezután csak a szanálás és a rekonvalesceucia hónapjai fognak következni. Fájdalom, minden okunk meg van azt hinni, hogy 1930. év politikai és gazdasági bajai az uj esztendőben változatlanul megmaradnak, sőt meg is íiadzanak. Adja Isten, hogy rossz jósoknak bizonyuljunk. (1.) Moi problémák Szászok vitáznak meg. Le hell szögeznünk egyszer száraz szavakkal: népünknek egyetlen más osztálya nem tudná c vezetésben saját érdekeit annyira az általános érdeknek alárendelni, hegy a különböző osztályok ne essenek szét, mint a hordó dongái pánt nélkül. A legkevésbé alkalmas erre a föld- míves, kinek érdeklődését szükségszerűen leköti napi munkájának csengő eredménye. Ha sikerülne a parasztságunkat reávenni arra, hogy az osztályok szerinti képviseletben a négyötödös többséget követeljék maguknak, ami abszolút demokrácia alapján kijár nekik, akkor ezt természetesen meg is szerezhetk maguknak. Akkor azonban minden politikai tapasztalat alapján számolni kell azzal, hogy a többi osztályok rövidesen teljesen a falhoz szorulnak, a szász nép pedig tényleg csupán történelmi fogalommá válik. A szó eredeti ó-görög értelmében nemcsak az orosz paraszt anarchista, hanem a kőkor óta az minden földmives s éppen ezért, képtelen a falusi köteléken túl magasabb társadalmi alakulatokat tartósan fentartani. Ki tagadná, hogy népünk előtt a fejlődésnek ez az útja is nyitva áll? ... Groteszk volna azonban, hogy ha a doktriner demokrácia, a liberális idea éppen ná- unk kései mesterséges utóvirágzást, érne meg, amikor az egész világon szerepét eljátszotta már. ... Időszerűtlen politikai cselekedet volna ez olyan időkben, melyek különböző utakon bár, de minden erővel ugyanarra az időszerű célra törnek: minden szellemi és gazdasági népies erőnek kemény megszervezésére egy céltudatos kisebbség vezetése alatt’..." Érdekes, hogy Pildernek ezt az érvelését méltányolják a vita rendezői: sokban igazat adnak leki, csupán azt jegyzik meg, hogy a falusi népesség mai szorongatott helyzetében mégis :zükséges volna az osztályok szerinti tagozódás nzonyos tekintetbe vétele. Ha nem a politikai zerveeet kiépítésénél, úgy legalább egy gazda- ági tanács megalakítása céljából. Ezt a tanárat és annak véleményezési jogát azonban szükségesnek találják, főként azért+ mert a zász tökével sáfárkodó körök nagyipari cél jaknak követése közben elhanyagolják a szász almi nép gazdasági érdekeinek szemelőtt tárását. Nem akarjuk azonban ezt a vitát, annak ninden részletét ismertetni, bárha egyetlen for- 'ulata sincs, mely ne ébreszthetne hasznos gon- {ólatokat bennünk is. Minden nép, melynek közös múltja és a jövőben közös célja van, mely magasabb kulturáA Klingsor-ban, a szász lif érd tusok brasst. I csoportjának kitűnő szemléjében, néhány hónap óta rendkívül érdekes és tanulságos vita folyik. Az eszmecsere a szász nemzeti élet szerkezetének problémái körül forog. A hozzászólások hangja tiszteletreméltóan komoly, mentes minden személyes éltől, minden szó maján viseli a meggyőződés, a becsületes jóhiszeműség jegyét. Belső szász kérdésekről van e vitában szó, természetes, hogy a kívülálló sokat nem ért meg. A célzásoknak csak az általános irányát látja. A szász történelem alakjainak emlegetésekor pedig legtöbbször zavarba jön: nemcsak azért, mert nem érti az összefüggést, hanem mert szégyenii magát tájékozatlansága miatt. A kérdések lényegével azonban tisztábar van mindert lei, akármilyen távol álljon is a szász élettől, ha kisebbség sorban él és csak egyetlen egyszer is gondolkozott azon, hogy valójában mit is jelent ez a helyzet. Nemcsak az egyesnek, a családnak, a gyermeknek szempontjából, hanem egész népek számára, melyekben a közösségnek öntudata ól. Elmélet és gyakorlat, ellenzéki temperamentum és guvernameniális körültekintés állanak ebben a vitában egymással szemben. Wittstnck Erwin például a nemzeti akarat megrfyilvánu- lásának és a vezetés felelősségének pr oblémiját veti fel s arra a. végső köveikeztetésre jut, hogy a szász népszervezet érett a reformra: írott nép alkotmányra van szüksége s az osztályok szerint való képviseletnek rendszerére. A nCpve- zetők felelősségének intézni nyére. Valamelyik következő számban Pilder Alfréd bírálat alá veti ezt a gondolatmenetet. Ugyanazzal a ko molysággal és felkészültséggel, mellyel azt papírra vetették. A nemzeti élet törvényeinek és egész tartalmának kodifikációjával szemben szkeptikus állásponton van. Mi sem könnyebb, mint ilyen rendelkezéseket megkerülni, különb sen, ha nincs is központi hatalom, mely őrköd jók felette. A népképviselet osztályok szerinti, ’ehát tulajdonképen rendi tagozódását nagyon veszedelmesnek találja. „Különösképen attól szeretném óvni értei misegünket, — mondja többek között — hogy az osztályok szerinti képviselet gondolatát ko vesse. Ez ugyanaz volna, amit Puskintól Amire jevíg az összes orosz literátusok- tettek, azzal az eredménnyel, hogy ma az orosz polgárság megsemmisült vagy száműzetésben él. Mindazt, ami népünknek ma érdemén jelül tiszteletet szerez a világban, az értelmiség megszámlálhatatlan nemzedékeinek önzetlen munkája teremtette Jbv és gazdasági célok érdekében egyúttal termé* Az elmúlt év külpolitikai mérlege 'A _ inon __i._Jte_________ ______________________/ y___fii -____u ___V__1 1
