Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-15 / 10. szám
^ % \ * BUT1*" TAXA POST AUS. PUtTITA IN I'TMERAR V - * No. 24256—92T. Cinj*Kolozsvár, 1931 január 15 i^SŰtÖT tőik ijiiÜKZETÉS BELFÖLDÖN: 1 ér» 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lel egy hóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08. 6 04. XIV. évlolyaisi 10*fk ssátn SL0F12J3ŢBS MAGYAEO&SEAQOK: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedére! 15 pengő. Egyes szám ára 2ft fHlér. Bukaresti orientáció Â bánsági tartományi igazgató belátja, hogy nagy Igazságtalanság történt a telepesekkel A decentralizációban látja a helyzet javulását (Kolozsvár, január 13.) Bocu Sever bánsági tartományi igazgatónak a kolozsvári Patria cimü lapban hosszabb nyilatkozata jelent meg a vezetésére bizott terület helyzetéről. Bocu Sever megállapítja, hogy a Bánság a történelmi idők alatt meglehetősen nagy autonómiával rendelkezett és a külön bánsági igazgatóság megalakítása ezt az emléket elevenítette fel. A gazdasági életet a Bánságban általában igen jónak látja. Általában a decentralizálás jó eredményeket hozott és azt hiszi, hogy a tartományi igazgatóság megszüntette a korrupciót. Még mindig sok nehézséget okoz az, hogy a hatáskör nincs pontosan megállapítva. Eddigi működéséből különösen kiemeli, hogy a bánsági utakból 250 kilométernyit sikerült jól használhatóvá lenni. Nyilatkozott a kisebbségekről is és azt. mondja, hogy a bánsági kisebbségek körében, szerinte, nyugalom van és relatív megelégedettség, de beismeri, hogy a magyar telepesekkel igazságtalanság történt, a liberális kormányok törvénytelenül és embertelenül jártak el. A magyar telepesek Genfben megnyerték ügyüket, de a határozat nem sokat segített rajtuk. A népszámlálás a Bánságban csendben folyt le és csak néhány izolált panasz érkezett az igazgatósághoz. Végül megállapítja, hogy az agitáeiós mozgalmak importált jelenségek a Bánságban, amelynek a népe nyugodt és békés természetű. Erdélyi fbl©kk®t alakítanak st0' Qgyháa&ÚL államsegélyének leszállítása sislatt (Bukarest, január 13.) Az Adeverulnak Tltulescu családjától nyert értesülése szerint a londoni követ január 25. és 30-ika között érkezik Bukarestbe. A lap tudni véli, hogy Miro- nescu és Titulescu között bizonyos nézeteltérés támadt a költségvetés redukciója miatt és a miniszterelnök fel fogja használni az alkalmat, hogy Titulescut Bukarestben békitse ki. Titu- lescunak a reprezentációs költségeit is redukálták. Ha nem lesz kölcsön. A kölcsön második részletének felvétele, kibocsátása döntő jelentőségű a jelenlegi kormány sorsára nézve. A rendesen jólértesült Adeverul is ilyen értelmű cikket közöl. Szerinte a kormányra nézve életkérdés az, hogy ezt a kölcsönt realizálni tudja és ha nem sikerül megszereznie, úgy távozni fog a helyéről, lemond. Kölcsön nélkül a Nemzeti Bank nem tudja felemelni a jelenlegi bankjegy-kontingenst, nem szállíthatja le a visszleszámitclási hivatalos kamatlábat és igy a magánkamat, leszállitási akciója, amely tudvalevőleg függvénye a hivatalos kamatlábnak, ugyancsak nem vezethet sikerre. Egyébként, ha a Mironescu-kormány távozik, a következő kormánynak is számolnia kell azzal, hogy az ország gazdasági helyzetén csak a külföldi tőke erőteljes támogatása segíthet. ** Erdélyi blokk az egyházi segélyek leépítése miatt. A bukaresti lapokat cs az érdekelteket természetesen még mindig élénken foglalkoztatja az egyházak állami támogatásának csöken- tése. Az Universul úgy értesül, hogy az egyházak részéről erőteljes akció indult meg. Különösen a görög katolikusok elégedetlenek a helyzettel. Man görög katolikus lelkész, kamarai alelnök kijelentése szerint a nemzeti parasztpárt erdélyi képviselői és szenátorai teljesen szolidárisak és ha memorandumban előterjesztett követeléseiket a kormány nem teljesiti, úgy készek arra, hogy a besszarábiai blokk példájára ők is külön ellenzéki színezetű parlamenti blokkba tömörüljenek. Man lelkész különben az üggyel kapcsolatban memorandumot intézett a kormányhoz s ebben pontos kimutatást foglalt be az egyes egyházak állami támogatásáról. Man lelkész szerint a görög keleti egyház államsegélyét 12 százalékkal csökkentették, ezzel szemben a katolikus egyháznál 22, a refor<> üus egyháznál 23 és féí, az unitáriusoknál 22, a luterámss egyháznál pedig 25 százalékos a leszállítás. De ezen felül a nagyváradi református és a lu- teránus magyar püspökségek segélyét egészen törülték. A külföldi lapok biztosra veszik, hogy a török külügyminisztert a bukaresti kormány közvetítésre kéri fel România és az orosz szovjet között. Külföldön egészen természetesnek találják, hogy Románia a mai helyzetében kénytelen ilyen lépéseket tenni Moszkva felé s most hogy Tevfik török külügyminiszter megtisztelő meghívást kapott Bukarestbe, Londonból megindult a hirnek az a kommentára, mely szerint a meghívás a közvetítő szerep vállalásának kieszközlése érdekében történt. Az a viszony, ami Románia és Oroszország között áll fenn, ha egyáltalában viszonynak lehet nevezni, nem egyéb, mint háború nélküli hadiállapot. Az összeköttetés semmi, csak a Dnyeszter medrében folyó víztömeg köti össze a két ország földterületeit s talán azok a földalatti alagutak, amelyeken át a szovjet keze elnyúlik — a hivatalosan leleplezett kémügyek szerint — a magas államhivatalokig is. Ez az állandósult hadiállapot minden bizonnyal egyik oka annak, hogy Románia, habár a háborúban a legnagyobb nyereséget szerezte meg, megnagyobbított területén nem tud gazdaságilag talpra állani. Ha a külföldi tőke olyan mértékben igyekezett volna elhelyezkedni az uj területekkel nagyon meggazdagitott Romániában, ahogyan erre ez a föld és annak kitermelhető kincsei magukat felkínálják, .akkor ez a tőke gondoskodott volna a saját érdekében is a gazdasági egyensúlynak bizonyos helyzettartásáról. A szovjetszomszédság ténye azonban nem szolgált hivogatóul a külföldi tőke számára, bár ennek a tőkének eminens világpolitikai érdeke1 lett volna a tőketermelés védőbástyáit ideépi teni. Ha volt és amikor megnyilvánult ilyen igyekezet, azt elriasztotta a belpolitika s az a belső gazdasági uralkodó szellem, amely az előlegezett bizalmat is felperzselte, lerombolta, visszariasztotta. A külföldi tőke a maga részéről emiatt evakuálta ezt a területet, keleti frontját visszahúzta innen s mi megmaradtunk abban az elszigeteltségben, amelynek rendezetlen bizonytalanságaira most ráömlött a világgazdasági válság lávája, hogy ami kilátás még derengett volna a mi számunkra, azt is sötét réteggel takarja le. Oroszország az aláirt egyezmény ellenére is komolyan veszi a hadiállapotot és ha nem fegyverrel, de gazdasági trükkökkel kirohanásokat rendez a világ felé, mindenek előtt Románián keresztül. Gazdasági kirohanásai számára Románia a szigetvári hid s ha visszaverik is, akkor is a mi hátunkon tomboltak végig. A leglaikusabb diplomáciai elképzelés is azt tanácsolná, hogy ezzel a keleti hadiállapottal szemben, Romániának nyugat felé kell keresnie a béke biztonságát, a gazdasági természetes útvonalak kiépítését és itt Magyarország áll mögötte, mint olyan ország, amellyel az egymásrautaltság nyilvánvaló. Erről az egymásrautaltságról sok politikai köszöntőben hangzik el megemlékezés, a valóságban azonban nem történt még annyi közeledés sem, amennyi a lehetőségeket és feltételeket tisztázta volna. Sőt, a gazdasági összeköttetés sokkal rosszabb, mint amilyent a mindennapi élet megkövetel, Magyarországnak meg van az intenzív összeköttetése a nyugati gazdasági élettel s külpolitikai kapcsolatai olyanok, amilyent a háború utáni magárabagyatott helyzetéből szerzett magának. Romániától a kisantant-szerződés vágta el és ez a szerződés vágja el Romániát is Magyarországtól. A kisantant-szerződés a fegyvereknek a szövetsége és nem a békéé. A fegyvereknek ez a szövetsége azonban nem tud azonos gazdasági területet alakítani a szövetkezett államok területeiből. mert a gazdasági irányzatot a valóságos élet diktálja. Most. amikor a nagy területekkel boldogított ország népei egyaránt a megélhetés kilátástalanságának a nyomorával birkóznának, felmerülhetne az a kérdés is. vájjon nem érkezett-e el az idő az élet parancsszavának a meghallgatására? A rideg fegyverszövetség mögül a gazdasági egymásrautaltság valósága kell hogy felemelkedjék, mint intő szó és mint iránymutató. Ha a határvonal itt is éles gazdasági ellenségeskedéssé fejlődik, akkor a kétoldali zárt falak között olyan gazdasági zárt terület maradunk, amely sem termelőnek, sem piacnak nem jó. De különösen fájdalmas lenne az ilyen jövő Erdély számára, annak az Erdélynek sorsára, amelyben annyi becsületes neki- lendülési vágy volt és van arra. hogy a világhaladás menetébe dolgozza fel magát. Ha a külföldi lapok úgy tudják, hogy a török kormányt a szovjetnél való közvetítésre igyekszik a bukaresti kormány felkérni, rávenni, akkor azt hiszik ezek a lapok, hogy Romániát kényszerhelyzete készteti ilyen tájékozódásra. De ebben az irányban igen mérsékelt és igen szűk méretű lehet a legoptimistább diplomáciai számításnak is a kilátása, vagy talán az esetleges sikere. Vájjon nem volna-e sürgősebben életbevágó a komoly tapogatózás és tájékozódás a másik irányban, amely természetes és szükséges irányvonal s amelynek útjában kiélezett gazdasági sorompók állanak ugyan, de nagy elhatározással, az egymásrautaltság érdekében lehetséges igazán komoly akarattal meg lehet enyhiteni.
