Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-05 / 271. szám
4 m XIII' ÉVF. 271. SZÁM. mm frobléttiAk A „hivatalos eljárás“ labirintusában Ms már alig Tan ember ebben az országban, aki saját idegein ne tapasztalta volna a hivatalos eljárások elviselhetetlen nehézkességét. Ha valakinek, s különösen kisebbségi embernek dolga akad valamelyik hivatalban, valósággal beleborzong, mert előre tudja, hogy sok megaláztatás mellett napokba, betekbe, sokszor évekbe kerül, amíg ügyét el birja intézni. Egy egyszerű kis igasolvány megszerzése is több napot vesz igénybe hosszas várakozásokkal súlyosbítva, hátha még nagyobb ügyről van szó, mint útlevél beszerzés, nyugdíjazás, valami sürgős felebbezésnek elintézése. Tudunk esetet, hogy egy özvegyi nyugdij kiutalása huszadik bőnapja tart és ma is kevés rá a remény, hogy a teljesen vagyontalan, éhező, öreg özvegyasszony hozzájusson a pénzéhez, bár az iratok egész tömegét terjesztette fel. Tegyük fel azonban, hogy váratlanul mégis féléven belül hozzájut. Újabb félév kell, r.üg a pénzét megkapja. Viszont tudunk esetet, amikor egy másik özvegy ügyét nehány r-övid napon belül elintézték. Alig van ember, ki azonnal ki ne találná, hogy az első özvegy magyar, a második román. Van olyan tisztviselő is. aki úgy oldotta meg a kérdést, hogy egyszerűen belehalt a várakozásba. Ez a módszer különben nagyon terjed a kisebbségi alanyok között. Kérni fokozat azonban van az együttélő népekkel való elbánásban. Ha a magyar tisztviselőnek rossz dolga ' un, a román tisztviselő sincs elragadtatva. Az adminisztráció ezen a téren csak a következő fokozást Ismeri: Hossz, rosszabb, legrosszabb. Ez bizony dantei elképzelés és Vergilius Is nehezen vállalkoznék a vezetésre. Vergiliust inkább mi kalauzolhatnék, a mi tízesztendős edzettségünkkel képtelen volna konkurrálnt. Szeretnék látni, mit csinálna, ha mondjuk egy hatnyolc tagú családdal a háta mögött hetekig kellene várnia a fizetésére, élvezve azokat az „előzékenységeket“, amelyekről Vajda volt miniszter se tudta leszoktatni a tisztviselői kar egy részét. Pedig ez csak a legenyhébb, az u. n. mindennapi tapasztalat, az erősebbeket el is titkoljuk előle.-Viszont a „kifizetések“, nyugdijak, fizetések kiadásának a módszere 1» megérdemli, hogy nehány szót vesztegessünk rá. Nincs az a gazdasági krízis, ami ezt a teljesen tarthatatlan rendszert indokolná. Annyi pénznek mindig kell lennie az állam pénztárában, amennyi ezekhez a kifizetésekhez szükséges és van is, mert clöbb-utóbb mégis csak fizetnek az állami pénztárak is. Miért ne fizethetnének pontosan minden hónap elején, mikor a legtöbb család élete, sőt a kereskedelem és közgazdasági élet is elsejére van berendezve jóformán az egész világon. Mindenki emlékszik még arra a régi rendszerre, amely a kifizetéseknél a legegyszerűbb, leggyorsabb és legjobb módszer szerint teljesítette a kifizetéseket kis könyvecskékre, amelyeket a mellékelt nyugtákkal percek alatt számfejtettek és tíz perc alatt az illető, hozzájutott a maga törvényes keresetéhez. A precizitásban, pontosságban és időpontban úgy megbízhatott, mint abban az ősi igében, hogy egyszer mindannyian meghalunk. Miért kellett kicserélni a sokkal rosszabbak amelyről bebizonyította a tapasztalat, hogy nehézkes, megbízhatatlan és nem válik be? Miért kell miatta pénzveszteségeket okozni és a lakosság egyik hatalmas rétegének egzisztenciáját veszélyeztetni? Ugyanez az eset az adó, illeték és egyéb fizetéseknél Is. Az ember félig belesorvad, mig ezekből a labirintusokból klvergődik. Az állam legfőbb érdeke megköveteli, hogy az államháztartás nagy gépezete simán, zökkenés nélkül forogjon, minden a maga helyén, megbízhatóan, precízen és lelkiismeretesen működjék, mint bármelyik nyugati országban, ahol elképzelhetetlen még a gondolata is annak, hogy mondjuk egyetlen tisztviselő megítélésétől, vagy Jóakaratától függjön egy városban, vagy az ország bármelyik kis területén is a lakosság sorsa, vagy az állam hivatali életének biztonságos menete. Sebői többet nem ártott az elfogult és szűklátókörű sovinizmus túlhajtott öntudata, mint ezen a téren. Az olyan meggyőződések és elvek, hogy: „nekem szabad, mert én román, német, francia stb vagyok“ — alapjában felforgatják a társadalmi és államrendet, ami minden államnak veszedelme és lehetetlenné, teszi a konszolidációt. Tíz esztendő sok is volt a kísérletezésekhez és legfőbb Ideje, hogy már átvegyük a nyugati államok kipróbált hivatalos módszereit ml Is. Milyen élvezet és megnyugtató volna tudni, hogy azt, amit megkap a polgár, sőt az Idegen is Budapesten, Becsben, Berlinben, Parisban, Londonban, Kolozsvárt se kell nélkülöznie. A rendőr udvariasan útbaigazít, sőt vigyáz, hogy a konflis, taxi be ne csapja, a hivatalokban pár perc alatt tökéletes európai formák közt az illetékes tisztviselő elé jut, aki minden általa Ismert nyelven udvariasan elintézi a dolgát és rekord idő alatt okmányokhoz juthat, útlevélhez, tartózkodási és más okiratokhoz, sőt van eset, hogy ingyen vízumhoz is. Ezer és ezer ilyen imponderabilisnek látszó, de valójában az állam szemí'Shi im'í! wsjmursmuu pontjából lényeges és fontos példát lehetne felhozni, ami mind az Idegennel történik meg. Az állampolgárról nem is szólunk, mert annak Igazán jó dolga van. Ha a férj meghal, az özvegy addig kapja a fizetését, mig a nyugdij kiutalás megtörténik, az adó- és mán hivatalokban nem kell hetekig várakoznia és a kiszabott napon olyan biztosan megkapja a járulékait, hogy nyugodtan berendezheti rá az életét. Mindenütt rend és pontosság, előzékenység és jómodor, becsületesség és szigorú ellenőrzés, hogy másképpen ne történhessék. Megnyugtató és Ideális helyzet. Csodálatos, hogy mindezt még nem valósították meg nálunk. Vagy nem csodálatos?... —rőA besszarábiai élelmezési panama egyik vádlottja elismerte a hamis nyugtákon talált aláírását, a másik mindent tagad (Kolozsvár, december 3.) Szerdán tovább folytatta a hadbiróság Stefanovici őrnagy és Fanescu főhadnagy hatalmas sikkasztási bünpörét. A hadbíróság még mindig nem végzett a vádlottak kihallgatásával, akiket a tárgyalás folyamán minduntalan felvetődő újabb és újabb vádpontokra nézve, ismételten kihallgattak. Különösen érdekes az egyik vádpont, amely szerint a két.katonatiszt egy alkalommal 346 ezer lejt vett fel valami csak a holdban létező zabszállitás ellenértékéképpen• A zabot sohasem kapta meg a hadsereg, a pénzt ellenben egészségben elköltötték. Az ügy lexikonvastagságu irathalmazában ott vannak a tüzérezredtől beszerzett nyugták, amelyekkel a két katonatiszt a hamis összegeket felvette, Mindegyiken szerepel úgy Stefanovici őrnagy, mint Fanescu főhadnagy neve. A tárgyalást vezető tábornok először Stefanovici őrnagyot kérdezi meg, hogy elismeri-e,,hogy a nyugtákat ő irta alá? _ Ezek nem az én aláírásaim _ jelenti ki meggyőződéssel az őrnagy. .. Fanescu főhadnagynak is felteszik ugyanezt a kérdést s a főhadnagy, aki eddig is értékes adatokat juttatott a hadbiróság tudomására, a nagyarányú panamával kapcsolatban, hitelesnek ismeri el aláírását s egyben előadja, hogy tulajdonképpen feljebbvalói kényszeritették arra, hogy a hamis nyugtákat ő is szignálja. Szerinte Stefanovici őrnagy aláírásai valódiak. Ezután több neyet sorol fel, akikkel igazolni tudja állításait, A hadbiróság úgy dönt, hogy azonnal idézzék meg a Fanescu főhadnagy által jelzett tanukat. Egy vasbottal felszerelt monostori kortesvezér részeden botrányt rendezett a Mew-York kávéházban «Ä1LS,IÄ" ifi. T FRANCIA-ROMÁN SELYEMGYÁR, Bucureşti, Piaţa Lupoaica, Palatul Bunescu Pop. Fióküzlet: Kolozsvár Sír. Gen. Necnlcea (Korniss u.) 2. Rcuner palota. éfS&h H m m a ruha, fehérnemű és kabátok részére. fäkv y fi MM ffä#H si Utolsó divat, szín és minőségekben, a a 1*1 á-s ír 1 pit- SS POPIŞI MgwtadM Creps C#ili§i1Í~ek különböző minőségben Gr@pe Mongol MdiSe Qeorgette Grepe Satin Sole Lavalble <fÄelyem) egy üveg finom „IUBIN“ francia parfümöt minden vevőnknek, akik december hóban egy ruhára való selymet vásárolnak. Crepe de Chsme-ek 200 leitől kendő előleg méterenként:. Csak tiszta, valódi, selyem áruk. Az ország legolcsóbb árain (Kolozsvár, dec. 3. Kellemetlen botrány színhelye volt szerdán este 8 óra tájban a Newyork kávéház. Ilyenkor van a ■ legnagyobb forgalom a helyiségben, az összes asztalok foglaltak. Háromnegyednyole órakor egy gyanús külsejű,. rosszul öltözőt alak jelent ineg a káveházban és az egyik asztalnál helyet foglalva pálinkát rendelt. Egymásután többször megtette ezt, úgy hogy, habár azelőtt sem keltette a legjózanabb embér benyomását, csakhamar kitűnt, hogy a részegség előrehaladottabb stádiumában van. Ennek az állapotnak első megnyilvánulása az volt, hogy az előtte álló poharakat a földhöz vágta, majd felugorva, a kezében lövő vasbottal eszeveszettén hadonászni s erősen beréke’dt hangon kiabálni kezdett, hogy azonnal hagyja el mindenki a helyiséget. Közben nehéz vasbotjával fenyegető mozdulatokat végzett, úgy, hogy a közelében ülő vendégek ijedten húzódtak el tőle. A főpincér rendőrökért szalasztott, s két rendőr rövidesen a kávéházban termett. Felszólították a még mindig hangoskodó részeget, hogy jöjjön velük, ez azonban nem Hallgatott rájuk és tovább garázdálkodott. A rendőrök erre két oldalról megragadták & kicipelték a kávéházból. Az clsökerületi rendőrségen megállapították, hogy a vasbotos ember Muresan Tentiu, közismert monostori '„politikai vezérrel“ azonos, aki már több alkalommal provokált hasonló botrányokat.
