Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
iJimwnni áron; rfmaj, reuma, uess gyorson és biztosan gyógyul az teától 1 doboz ára 95 lei. Hyperion a földre lát S a kéjes arcot néri, Fin a lányt öleli át, Becézi, megígéri. „Csillogjon szem pillád alatt, A bűvös, szűz varázslat, Oltsd halkan el fájdalmamat, És csendesül a bánat!" „Maradj, ringass el, kedvesem, És kergesd el a kínom, Benned nj álmomat lesem , 3 a régi álmom hívom!" Szüromesö, lágy, permeteg, Zuhog fáról rájuk, S az illatában megremeg, JEzüstvtrág-ruhájuk. KARÁCSONYRA lepje meg családját egy modem im KARÁCSONY TUNGSRAM BARIUM CSŐSOROZATTAL amely minden készüléknek nj erőt ad! A meggyilkolt hentes hazajáró lelke Az eset eredetileg véres, szomorú eset. De látni fogjuk, hogy a legszomorubb esetből is lehet jó ötlettel vígjátékot, sőt jó „boltot" csinálni. Pár évvel ezelőtt történt, hogy Nagyváradon a Nagypiac téren, a hetivásár forgatagában, a hentes- bódék labirintusában egyik hentes agyanszurt egy nála sokkal fiatalabb hentest. A nevek ma már nem fontosak. Annak idején ml is megírtuk, sőt megírtuk azt is, hogy a fiatal hentest, aki sportember volt és Várad egyik legjobb birkózója, óriási részvét mellett temették el. Gyilkosát pedig tán három évi fegyházra ítélték és a meggyilkolt fiú édesanyjának a bíróság jogerősen 200.000 lej kártérítést állapított meg. A fiatal hentes gyilkosa becsülettel kitöltötte a reá szabott büntetést és az emberek már el is felejtették az egész tragédiát. A szabádságvesztés büntetés kitöltése után a „szenvedett ember" részére még hátra volt a súlyosabbik része a vezeklésnek: 200.000 lejt kellett volna fizetnie a meggyilkolt fiú édesanyjának, aki ragaszkodott is a jogerősen megítélt jelentékeny fájdalomdijhoz. A hentesnek, bármilyen jómódú ember is, kicsit nehezére esett 200.000 lejt tnegfizetni, sokkal kellemetlenebb érzé3 az ilyesmi, mint háromévi fegyházat kitölteni, azért hát igen könnyen érthető, ha nem akarózott fizetni és huz- ta-halasztotta a fizetés terminusát. Közben persze törte a fejét (és nem is lehet tőle rossz néven venni), hogy miképen tudna kibújni a fizetés alól Hogy aztán mit sütött ki, hogy csinálta, mint csinálta, nem tudni, arról nem szól a krónika, de tény az, Hogy egy szép nap reggelén beállít a meggyilkolt fiú édesanyjához egy rokona, vagy barátnője, aki szomszédságában lakik a fiú gyilkosának. Azt mondja az asszony: — Te Erzsiké! Hallod mán, mit álmodtam az éjjel! — No mit? — Azt álmodtam, hogy János, a meggyilkolt fiad az éjszaka eljött hozzám... Hazajött a lelkem... — Jaj, ne mondd — hüledezett a meggyilkolt fiú édesanyja, aki igaz hivő lélek és a világért sem volna képes valakinek a szavában kételkedni. — Bizony, bizony — erősítette a jó szomszédasszony — álmomban megjelent előttem szegény János fiad — az isten nyugosztalja szegényt! — No és aztán? — Hát, szegény nagyon rosszul nézett ki! Az arca egészen be volt esve és nagyon szomorú volt... , — Én szegény szerencsétlen fiam — tört elő a könny a hivő asszony szeméből. — ... megállt előttem az ágyamnál és igy szólt hozzám azzal a kedves, bánatos hangjával: — Édes Mari néném, eljöttem magához azért, hogy reggel, mihelyst felkel, menjen el azonnal szegény jó édesanyámhoz és mondja meg neki, én üzénem, én kérem. hogy — engedje el Sándor bátyámnak a 200.000 lejt. mert különben nem tudok nyugodni síromban... Mari néninek, amig elmesélte éji látomását, mintha egy zsíros könnycsepp csepegett volna le félig behunyt szeméből, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ne lesse elbeszélésének hatását. A hatás pedig éppen nem az volt, amit e&y jámbor hivő lélektől várni lehetett volna: —- Mit — kiáltott fel a fiát gyászoló anya — az, aki az én fiamat megölte, hadd fizessen, hiszen csak a perköltség majdnem annyiba került. Mári néni lesújtva távozott. De távoztában még visszasóhajtott: — Szegény János, szegény megboldogult, nem fog tudni nyugodni sírjában!... a Két hét telt el ezután. Egy délelőtt megint csak beállít Mári néne a megboldogult János édesanyjához: —• Hallod-e édes lelkem — szólt — az éjszaka megint eljött hozzám álmomban szegény megboldogult János fiad. Az édesanya megtörtén hallgatta a szomorú szavakat: — Most még rosszabbul nézett ki — folytatta Mári néni — mint két héttel ezelőtt. Az arca, az a szép férfias arca egészen be volt esve, oly sovány volt, hogy alig lehetett ráismerni... Az édesanya csak nézett a jó szomszédasszonyra, akivel az ő megboldogult fia olyan bizalmas viszonyban látszott lenni, hogy még halála után is minden két hétben ellátogat hozzá. — Aztán mit mondott? — Azt mondta szegény: Mári néném, menjen ef még egyszer az édesanyámhoz és mondja meg neki, hogy én ismét kérem, engedje el okvetlenül Sándor bátyámnak a 200.000 lejt, mert én már nemcsak hogy nem tudok nyugodni a síromban, de már se enni, se imádkozni nem tudok. Ha be is megyek a Mennyország templomába, nem jön imádság az ajkamra, csak úgy hebegek, dadogok, nem tudok egy értelmes szót intézni a Mennyei Atyához... Mondja meg édesanyámnak, okvetlenül engedje el a 200.000 lejt, mert addig nekem nem lesz nyugtom... Hát én eljöttem, megmondtam... — Igazán ezt mondta a fiam? — kérdezte a köny- nyekig meghatódott édesanya — igazán ezt üzente? — Ha én mondom! — Nó jó — szólt ekkor az édesanya — elengedem, Szegény jó fiam, életében is dadogott egy kicsit... Elengedem. A jó Mári néni felsóhajtott: — Megáld érte az Úristen. Megszerzed vele a fiad nyugalmát — Elengedem, elengedem... csak a fiam nyugodjék békében — Add ezt nekem Írásban, hogy ha netalán a fiad követelne bizonyítékot, felmutathassam neki. És a jó öreg Mári néni, aki oly igen szívesen viselte a piacon meggyilkolt szegény fiú siri nyugalmát, megkapta az írást. A jó anya elengedte a fia haláláért neki járó 200.000 lej kártérítést. Hogy aztán Mári néni mit végzett Sándor bácsival, nem tudjuk Ijiztosan, de valószínűnek tartjuk, hogy az éji látogatások költségeit Sándor bácsi busásan megtérítette neki,.., Ötvös Béla, Kapható gyógyszertárakban és drogériákban. LERAKAT: »Royal'1 drogueria, Cluj-Kolozsuár Felnéz a lány, míg öle lágy Kelyhében részeg tűz lobog, És újra feldalol a vágy: Látván az Estcslllagot, szállj le, Csillaghercegem, Egyetlen szál sugáron, Adj Földön égi fényt nekem, Ha átölel a párom!“ B a Csillagherceg sugarát. Reszketve hinti széjjel: És zúgó tengeráron át Fényét viszi éjjel: Nem fut le többé, csak ragyog, A végtelen csodában: — Mindegy, hogy más, vagy én vagyok, Léted futó porában. A földi, szűk körök között, Muíandók a gyönyörök. De utam, Világok fölött: Halhatatlan és örök!
