Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-26 / 289. szám

MM KTUMCSOITOI ESBgHffi 29 Kézzé meg az uj 1931-ihi moÉHeiieí ftiálütisMÉm Az uj 1931-e8 Citroen model­lek stabilitása annyira tökéle­tes, hogy „Westinghouse“ fékrend­szerük lehetővé teszi a nyom- bani és biztos megállást, bár­milyen utón, még a jégen is. Romániai vezérképviselet j SOCIÉTÉ GÉNÉRALA POUR L’ETRANGER S. A. Bucureşti, Bui. I. C. Brâţfanu 42. (Giclop Garage.) Az Elvált Asszonyok Egyesüle­tének tündöklése és gyors aláhanyatlása Tizenkét esetben sikerült a házasfeleket összeboronálni — Felmondják az ingyen heyisg bérletéi — Egy repülőgép, amely váratlanul érkezik es egyszerre befagyasztja a legszebb reményeket (Bukarest, december 24). Megtörtént ez már sokkal nagyobb létjogosultságu és több körül­tekintő komolysággal munkára induló intéz­ményekkel is: kátyúba került a néhány hónap­pal ezelőtt megalakult Elvált Asszonyok Egye­sülete Bukarestben. Pedig a kedves és intelligens Pepenariu asz- szony, aki az egyesület megalapításának ötle­tét bátran felvetette és sok eréllyel terelte a megvalósulás útjára, csakugyan mindent elkö­vetett a siker érdekében. Végigjárta a bukares­ti szerkesztőségeket, amelyekben rengeteg csip­kelődést És — néha bántóan találó — gúnyos megjegyzést kellett elhallgatnia cserében a rö­vid kommünikékért, amelyeket a lapok már csak azért kuriózumképpen is elhelyeztek ha­sábjaikon. Ügyvédekkel és mindenféle nővé­delmi egyesületek vezetőivel tárgyalt, végig­járta a törvényszéki iktatókat, ahol frissen be­vezetett válókeresetek iránt érdeklődött, levele­zett férfiakkal és nőkkel, elváltakkal és hymen rózsaláncait éppen szétszakítani kivánkozókkal és már éppen a minisztériumokban és még ma­gasabb helyeken akart elhatározó lépéseket tenni a nagy akció kiszélesítésére. De ekkor közbejött valami. i Megindul az „üzem“ s a végén befagy, Az egyesület hihetetlen gyorsan indult fej­lődésnek. Az első felhívásokra tömegesen je­lentkeztek elvált vagy válófélben lévő asszo­nyok, Egy se volt köztük komolytalan egyesü leti tag Mindegyikben égett a remény hogy az egylet révén megtörténik a kibékülés a férjjel, a szívtelen rossz emberrel, aki talán nem is oiyas? szívtelen, csak meg kell találni hozza az utat., És az Elvált Asszonyok Egyesülete rövid működése alatt aránylag elég sokszor meg is találta. Aktákba, levelekbe nyerünk bepillan­tást, amelyek igazolják, hogy tizenkét esetben sikerült Pepenariu asszonynak és vezérkarának ismét összeboronálni a perlekedő és egymástól elrugaszkodott házastársakat. Az egyesület­nek rövid néhány hét alatt több mint 130 hölgy­tagja lett. Valóságos búcsú járóhellyé változott annak az ügyvédnek az irodája, aki könnyel­műen felajánlott egy Íróasztalt az egyesület ideiglenes hivatali helyiségéül. Fiatal és koros, csinos és mérsékelten szép, életerős és lestrap- pált, vidám és nekikeseredett asszonyok töme­gei adták egymásnak a kilincset az Édvard Quinet-uccai elsöemeleti helyiségben és egy sem akart klienssé átváltozni. Mindenki az egy­lettől várta a megváltást. Nem akarom azt állí­tani, hogy valószínűleg az ügyvédi kamara is intrikált az asszonyt szövetkezés ellen, de az tény, hogy a vendéglátó ügyvéd megsokalta az ügyet és felmondta az Íróasztal ingyenes bérle­tét Pepenariu asszonynak. Az egyesület hajlék­talan maradt. Álférjek jelentkeznek. Újabb koinoiytaiansági hullám csapott a fiatal egyesület ambícióin keresztül, amely el- sodrással fenyegette az egész társaságot Fér­fiak is kezdtek jelentkezni. Először elhagyott, szerencsétlen férjek, egy-két gyerekkel a nya­kukon akik könyörögtek, beszéljék rá asz- szonyaikat a szeretetreméltó hölgyek: térjenek vissza a családi tűzhelyhez. Ezek kültagok le­hettek az egyesületben. Rendesen viselkedtek és nagyon türelmesen vártak. De aztán ál férjek is keveredtek a morális támogatásért esengök közé, akik csak ismerkedési alkalmat néztek az Elvált Asszonyok Egyesületében, amely hol en­nél, hol annál a hölgytagnál nyert ideiglenes elszállásolást. Később bevalottan legényembe­rek jelentették be a mozgalomhoz való csatla­kozási szándékukat, akik részint a tervezett El­vált Asszonyok Klubjának létesítéséhez akartak segédkezet nyújtani, részint pedig fogadkoztak, hogy a hölgyek segítségével hatalmas „Válás­ellenes Ligát“ alapítanak, amely ki fogja vív­ni, hogy az állam törvényhozásilag nehezítse meg a házassági kötelékek felbontását... Mert a családi élet örömeitől megfosztott asszonyok minden szerencsétlenségének oka a túlságosan leegyszerűsített válási procedura. Az Elvált Asszonyok Egyesületének vezető­sége azonban szigorúan megmaradt az eredeti Programm mellett: az elhagyott asszonyok gyá- molitása, a kibékités megkísérlése és intézmé­nyek létesítése, amelyek szakképzettséget fog­nak nyújtani az élettárs nélkül maradt nőnek, hogy az ilyenformán könnyebben elhelyezked- hessék a nehéz feladatává vált kenyérkereseti küzdelemben. A kalandot kereső férfiak támadását vité­zül visszaverték tehát a szövetkezett elvált asz- szonyok, s igy megőrizték egyesületük jóhirne- vét, aminek veszte a biztos bukást jelentette volna. Másfelől köszöntött be az a körülmény, amely a merész és öntudatos egyesület fejlődé­sét egyelőre megállította lendületében. Egy repülőgép, mint deus ex machina. Ez a körülmény repülőgépen érkezett. Fran­ciaországból Münchenen keresztül. Az elvált asszonyok fiatal egyesülete éppen magas védnöknő után akart nézni, hogy ezzel mintegy bebiztosítva az alapszabályok elismer­tetését. A sorsközösség alapján ringatta magát a vezetőség a merész, sőt vakmerő illúzióban, hogy valóban elnyerheti az előkelő támogatást, amely egyúttal a továbbfejlődés teljes garan­ciája lehetett volna. Már megtették az előké­születet is a magas pártfogás kieszközlésére. És ekkor érkezett meg a repülőgép. Ami most következett, az már merő naivi­tás. Istenem, asszonyok csinálták. Pepenariu asszonyékat kicsit megszéditette ez a bátor és nagyjelentőségű repülés. De aztán uj ábránd lázában kaptak megint előre. Szavakba önteni is csak remegő ajkkal bírták a nagyszerű áb­rándot, Olyan mérhetetlenül igézetes volt szá­mukra ez: belenyúlni egy alakulófélben lévő egyesület programújával, zsenge munkaerejé­vel a történelembe. Békítő eredményt érni el, Kápráztató. Hiányoznak a végletek, hogy ezen a téren meddig jutott el az Elváltasszonyok Egyesüle­tének vezetősége. De mérget lehet rá venni, hogy ez a szédületesen nagy szándék nem mu­tathatja fel a legprimitívebb kezdeményezés megvalósulásait sem. Bármennyire szókimondó is Pepenariu asszony, itt kissé takargatja a té­nyeket, nem is annyira a kudarcot, ami termé­szetes, mint magát a tervet, amit rostéi egy, kicsit. Végeredményben azonban a történelmi re­pülés lelaukasztotta a nagy szövetkezést előké­szítők repdeső szárnyait. A magas patrónátus- ba vetett remények meghiúsulása az elvált­asszonyok egész vezérkarának elvette a kedvét a további munkálkodástól. Pepenariu asszony azért kénytelen volt egyelőre beszüntetni az egyesület további működését. De nem mond le az aktivitás újra felvételéről. Holtponton. — Most egy kicsit, igaz, holt pontra jutot­tunk, — mondja a rokonszenves elnöknő, — de föl kell vágnunk magunkat a semmit-tevésből. Szerte-foszlott a magas patrónátus illúziója, mert ilyen körülmények között szerte kellett fosztania. Harcos programmunkból is engedni kell ilyen körülmények között, mert, ugye, kis­sé „delikát“ a helyzet. De legalább ami engem illett, én el akarom hárítani magamról a gya­nút, bogy mindent a magas patrónátus remé­nyére építettem volna. Az egyesületre valami­lyen formában szükség van, esetleg mint va­lami nőszövetség alosztálya, különösen itt, Bu­karestben nagy feladatok megoldására hivatott. Sehol sincs annyi elvált asszony, mint itt. Az ilfövi törvényszék keddi napokra szokta kitűz­ni a válópereket s van olyan nap, hogy négy­száz válóper kerül tárgyalásra. Valóban fekete keddek ezek... Jávor Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents