Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
1930 KARÁCSONY 19 4ÍHHlÍÍÍÍMMaBljKaHHHIMBBMHHBBHBHnMirUBHHnÍÍÍBWaMnMBHHnBnBnaaMBM WWBWMMBWHWWMBWBBftaMMMHIWWMMMMt«*a»eg>-v-''i'i>LOT*liManaMMaWKMWWMBWyWBMW8l lWBBWMBMBPMEaW»WMWBWHBWBHWBBBMBBWBMOBBBBWaBaBBBPaBBWMMMBBWwS Kolozsvár, a koronásé város-J* i Egykori békesség a nemzetségek között, kincs, munka, gazdagság és a kalitkából vérpadra hurcolt nemes ember Irta: ZÁGOM ISTVÁN! Tizenkét esztendővel annak utána, hogy a magyar nemzetvérből való utolsó király bevonult Erdélyország magas trónusára, ismét némi háborgások keletkeztek Kolozsvárnak falai között. Pedig egy tucat esztendő, ami igen kis része a századokkal felmért históriának, elegendő volt, hogy az ősváros polgárait úgy egyenként, mint összességükben a zaklatott, feldúlt .nyomorban sanyargatott életlehetetlenségek hányt-vetett viharzásaiból a boldogulás jólétébe vezérelje. Az ifjú király a Szászsebesen tisztességben elhalt öreg János urunknak fia, még gyermek vala amikor sok bujdosásnak viszontagságai után hazatérhetett, Kézenfogva vezette fel özvegy édesanyja a királyi trónszék bíboros emelvényére, mit felállítottak a hajdani feketebarátok, későbbi szürke barátok óvári zárdájának épületében. Keserű, üldözött árvaságának messzi számüztéséből jött. Tulajdon apját a krónikákból ismerte, látni sohasem láthatta, az erdélyi földön nyargalva pusztító tiizzel- vérrel, rablásokkal hadakozó hatalmak a maguk útjaiból tették félre, amikor széles Lengyelország földjének mélyére eltávolították. Ä sanyaruságok, végtelen romlások, dulások, pusztítások kétségbeesésében élt erdélyi nép azonban nem feledte el, hogy a távoli messzeségben, elbujdostatott sorsában él valahol ez a koronázott gyermek, akinek a serdülését neţn lehet visszatartani s akinek a hazavágyakozásában hinni lehet, diadalmas megérkezését remélni lehet s aki ba jön, csak jót hozhat a szomorúságokra. A hazatérés vágya hamarább visszarögzitette, mint ahogyan azok hitték, akik féltek tőle s megérkezett már annak előtte, hogy egész legénnyé felserdülhetett volna, a várakozásnak nagy örömére. A Gondviselés megerősítette az ő királyi árvaságát azzal, hogy az udvari élet vezetésében s a kormányzásban járatos özvegy édes anyját még néhány éveken át, amig az emberi szükség megkívánta, mellette tartotta. Aztán az ifjú János király őt is elgyászolta, a fejérvári sírboltnál, hol már egyedül maradt a a gyásznak szomorúsága s az uralkodásnak nagy gondjai alatt, tizenkilenc esztendős fiatalságával, de a nehéz háborús időkhöz elkészült komolyságával. Bánatos lelkű szép ifjú volt János király, fehér volt a bőre, mint a mesebeli királynak, arcát nem szokta eltorzítani harag, vagy gyűlölet és ami öröme amikor volt, abból nem látszott más, szolid mosolyánál. Ezt a mosolyt kívánták látni királyuknak arcán a kolozsváriak. Mindig várták s olyan nagyon szerették, valahányszor színes lovas csapatának az élén, ragyogó ruhában, fekete paripán bevonult ide a várfalak közé, ahol mindenki szive mélyéből feltört hódolattal üdvözölte s ennek az üdvözlésnek őszinte szerete- tét látta, érezte, tudta. Ama zimonyi történelmi találkozás után azonban János király ritkán jött Kolozsvárra. Ha erre is hozta az útja, pihenőre, megszállott a monostori apátság kastélyában és sietve ment tovább. Pedig jövetelének lőrére gyorsan összeharangozták a százak tanácsának gyülekezését, hogy a fogadtatásról gondoskodjanak, határozatokat hozzanak. Kitisztíthatták az utcákat, elsimíthatták még a göröngyöket is, a kvártélyokat megcsinosit- hatták, újra rendezték a királyi fürdőt s tanácshatározatot hoztak még arról is, hogy a város konyhájának ételbüze ne szálingózzék ki az utcára. De az ispotályokban, szegények házában is nagy rendezést csináltak, mert a király őnagysága könnyen ellátogathat oda. ezeknek fentartásáról úgy neki, mint az Istenben bodogult édesanyjának különös gondoskodása volt mindig. De minden gondoskodás hiábavalónak bizonyult. Az uralkodás nagy gondjai nem tartják távol a várostól az uralkodót, mert hiszen a véres nagy háború után, ami a zimonyi találkozóval kezdődött, csendesség következett Európa e fájdalmas testén. Igaz, hogy János király a Balassa- árulás végleges megtorlása végett s a Szat- már körüli határ tisztázása, a felvidéki fő kapitány ingerlő magatartása miatt kész volna és szeretne háborút kezdeni Miksa császár ellen, de az uj szultán mindegyre azt üzeni, maradjon békességben. A királynak azonban nem volt most kedve a kolozsváriak között időzni. Tizenkét esztendőn át mindig úgy gondolt erre a városra, mint a belső békesség otthonára. Ö mindig segítségére volt. Minden kérést megfontolt és sietett teljesíteni. A barmincados vám, minden kereskedelmi utat, külföldi áruforgalmat ideirányitott. Működött a pénzverőház, az aranybeváltó. A céhek a fellendült, megszaporodott munka nyomán újraszerveződtek, a nagytemplom körül a boltoknak uj nagy sorai épültek, a kolozsvári tímárok, mészárosok, más iparosok szabadon járhattak bevásárolni bárhova, ott is, ahol más városbelieknek nem volt engedélyük a vásárlásra, ötvösök, kardcsiszolók, szabók messzi elvitték áruikat s ide messzi földről jártak vásárolni, a csütörtöki vasárnapokon is, de különösen sokadalmak napjain, A városi mázsalmz előtt sokszor volt állandó a torlódás és a hídkapun túl a nagy térség szűknek bizonyult a baromfipiac számára. Gáspár urnák a papirosmalma és könyvnyomtatója messzi világba küldözte a deákul irt könyveket és sűrűn nyomta a magyar könyveket is. A város jól fizette a plébánost, a magyar és német prédikátorokat, a tanoda rektorát, lektorait. Mert mindenütt munka folyt s minden munkának meg volt a maga eredménye és a munka, a boldogulás, a békességet erősítette meg a várfalak között élt polgárság körében. Pedig kétnyelvű volt ez a polgárság, a magyarok és a németek éltek a maguk anyanyelvével, közösen intézték a városnak a gondját a tanácsházban, a céhekben, a bástyafalakon. Ennek a békességnek örült az ifjú király, aki a németekkel németül beszélt s a várfalakon kivüli egyik külváros román pórnépéhez is beszélt a népnek az anyanyelvén. Mint ahogyan nem érkezett olyan követ- messzi idegenből udvarához, akivel ne tudott volna a küldők országának nyelvén beszélni, még a törökkel törökül és a göröggel görögül is. Szerette, ha körülötte jókedviiek az emberek, vidámak a magyar urak s ha a külföldi vendégek, olasz művészek jól érzik magukat. Ha az olasz ezeredes azt írhatta haza erről a városról: boldog Kolozsvár. Uralkodásának tizenkettedik esztendejében azonban, történt valami, ami megzavarta a boldogulásnak azt a békességét, amire büszke volt az ifjú király. A németek és a magyarok nem értették meg egymást. Kolozsvár városának múltjában ez volt az emlékezetes régi nyelvvihar, amit azonban semmi más nem váltott ki, mint a vallásbeli forrongások és uj kialakulások. A kolozsváriak nagynevű plébánosa, Ferenc ur, ahogyan az unitárius vallásfelekezet alapítóját a városban nevezték, udvari lelkész és egyházfő volt, a gyula- fehérvári konferencián aratott győzelmének következtében a város templomaiban a saját hitelvei szerint rendelte az istenimádást és prédikálást. Azok a prédikátorok, akik megmaradtak a kálvini hit mellett, egy ideig ellenállottak s ennek következménye az lett, bogy a prédikátorok egymás ellen prédikáltak s az istentisztelet katedrái a folyton mérgesedő, viharzó polémiáknak szónoki emelvényeivé váltak. A város tanácsa követelte, hogy egyezzenek meg s ne egymás elleni harcot folytassanak a templomokban, banem az istentisztelet egységét teremtsék meg. János Zsigmondnak is az volt a kívánsága, hogy á hittudósok döntsék el egymás között a vitát. A kolozsvári magyar prédikátorok kicserélődtek, a német prédikátorok pedig mind félreállottak s nem akartak a plébánosi hitelvek szerint tovább szolgálni. Köztük volt Gáspár ur, a német prédikátor is, aki nem más, mint Heltai Gáspár, a magyar irodalomnak és a magyar kálvinizmusnak történelmi nagysága. így lett német-magyar kérdéssé Kolozsváron a reformációnak ez a fejleménye s vetette fel a nyelvkérdést, választotta szét a kálvinista németeket és unitárius magyarokat. A templomok felett pedig a város rendelkezett s a harc átkerült a városházára is, egymást vádolva a nagyobb előnyök szerzésével. A király maga kívánta, hogy jöjjön létre valami megegyezés és erre a királyi kívánságra a kolozsvári magyar és német megbízottak a királyi megbízottakkal ültek össze s hozták meg azt a megállapodást, ami Kolozsvár igazgatásában, voltaképpen a régebbi gyakorlati alapokon, a nyelvkérdést is rendezte. Kolozsvár nagytanácsa a szász-férfiak testületéből, belső tanácsa tizenkét esküdt polgárból állott és az élén a biró volt. A megállapodás az lett. hogy a százas tanács ötven tagja a magyar, ötven német, hat esküdt polgára magyar, hat német legyen- Az irás kétnyelvű. A biró egyik esztendőben magyar, a másikban német. Az egyházfiak, a kapuk kulcstartói is ilyen évenkénti váltakozással cserélődtek. így váltakozott a templomi szószékekben is a magyar és német prédikálás. Ez a teljes boldogulás és rendezett egyenlőség tette lehetővé a kolozsvári németségnek az önkéntes beolvadását, A német nyelv híva-, talos használatban volt akkor is, amikor alig volt már aki megértse. Hiszen ezen a tárgyaláson is Heltai Gáspár volt a német megbízottak egyike, aki ugyanakkor a magyar irodalomnak úttörő munkásságával tett mérhetetlen szolgálatokat s aki már magyar iró volt. Ez a megegyezés elsimította a békétlenségnek nemzetiségi részét, ami megelégedésére szolgált János királynak és kormányának. A polgári békesség a falak között bedy- reállott, azonban a király és a város közötti feszültség ujabbi tápot kapott, ami nem nyilvánult meg ellenséges indulatban, azonban egy súlyos, a krónikákban érdekes helyi eset miatt egy ideig nem szívesen tartózkodott a király Kolozsváron. Bezethe Mihály esküdtpolgár azzal a panasszal állított fel a székházba, a százas tanács ülésére, hogy a beköltözött királyi nemesemberek egyike-másika semmibe sem veszi a városi polgári rendet. Az ő háza elé, szomszédja, Brassai János ilyen nemes ember, az esküdtek és a biró tilalma ellenére magas kőfalat építtetett, a városi esküdtek PST Figyeljen a KATONA SÜTÖDE specialitásaira!! “S8 Ünnepi diós, ntúfcos és vajas kalácsok, nagy gondossággá: és higiéniával készítve, ;ov$d53 „Gazda cipó“, olcsó láp és vítamin-dus. alig sózott, ára 3 lei. Finom vajas-kifli 1 lei!! Máxos rollni 3 lei!! — Kaphatók a készítőnél• Katona-Sütöde föüzleléban, Cluj-Koloxsvár, Calea Victoriei 14 és a fióküzletekben: Strada Memorandului 20, Calea Reg* Ferdinand 32, Str. Regina Maria 27.
