Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
IS 1930 KARÁCSONYI RÉGI JÓ IDŐKBŐL „Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele‘ Irta Dózsa Endre Egy régi költemény jut az eszembe, amely egy hosszú életen tekint végig. A gyermekkoron, de annak „hatvan éve már“. Az ifjúkoron, de annak „ötven éve már", igy tovább, amíg imádottjából matróna lesz és ő maga is szürke nagyapó. Költeményét igy végzi: „öröklét űzi az időt“. A mi napunk mindjárt lejár,...“ Amig az ifjúság tart és a szivünk tele van virággal, pazar kézzel szórjuk a virágot széjjel. Át meg, áttaposunk rajtuk és mert életutunkra a fiatal szív virágkertjéből szakadatlanul omlik az újabb, meg újabb virágözön, nem érezzük a virág her vadast, nem bánt a gondolat, hogy a virág-özörinek vége szakad, hogy amint mindjobban reánk nehezedik az élet, fogy a virág, jön az élet számonkérése, a gyümölcstermés fáradsága, azután a levélhullás és a fehér hó, amely virágot, gyümölcsöt eltemet. De amíg az örök lét igy űzi az időt, amig a napunk „mindjárt lejár“, amig előttünk mind jobban fogy a remény, mind elénkebbé válik a másik Géniusz, az emlékezet. Az emlékezet, amely a letűnt életre visszamosolyog s amig összeszedegeti a szétdóbált. virágokat, a virágokért elhullatott könnyek mosolygó gyöngyszemekké válnak és a virágokra vagy virágok közt elpazarolt mosolygás valami édes fájó érzéssel feltámad újra, meg újra. Ezeket a mosolygó gyöngyszemeket, ezeket a most már édes fájó érzéseket hívom fel a régi jó időkből. * • Visszacseng fülembe a Rácz Pali hegedűje, amelyről egy másik cigány: Dankó Pista dalköltő dalol: / „A Réc» Pali hegedűje szépen szól. Mibíil Is van, tán szomorú fűzfából. Szemeimből a könnyet is kicsaíja Velem együtt a csalfaságot siratja." Hatalmas robosztus alak volt Rácz Pali. Olyan kezekkel, melyekről azt kellett volna hinnünk, hogy nem is férnek cl a hegedű nyakán, de mikor a hatalmas ujjak rákapcsolódtak a hurokra,sirt és ujjongott a hegedű és sirtunk és ujjongtunk vele. Â hetvenes évek végén az ifjúságnak Rácz Pali volt a cigánya, az akkor már liirre kapott Berkes banda inkább a mágnás-világ bandája volt. Természetes, hogy az akkori idők legnépszerűbb bálján, a jogászbálon Rácz Pali muzsikált. Az 1877. évi farsangon a jogászbál még a rendesnél is fényesebbnek Ígérkezett. A megelőző évben Miklós Gyula, a későbbi főispán volt a bálelnök. Nagy mestere a diszletezésnek és a rendezésnek. A Hungáriában a bálbizottságnak állandó lakosztálya volt. A kapu előtt gummirádlis kocsi állott. - A rendezőjelvény bíborvörös, nehéz selyemszalag, mellen át, esipőn keresztül arany cifrázatokkal. És J. B. monogrammal kibimezve. Becsben készültek. Ugyancsak Becsből szerzett a bálelnök nagyon diszes kotillion ordókat. Ezekért természetesen személyesen kellett Bécsbe mennie. A nagy reklám megtette a hatását. Gyönyörű közönség volt, a fiatal, első bálos lányok, a pompásan díszített Redoute termében boldog szédülettel kézröl- kézre jártak. A diszes táncrendek megteltek a táncosok-neveivel. Kétségtelenül nagysikerű, igazi elite bál volt, de hiába volt. a nagy bevétel, a leszámolásnál. 4000 forint hiány mutatkozott. Nagy szám volt ez akkor- A bálbizottság tagjai, közöttük magam is, alaposan ráfizettünk a mulatságra. De hát megvolt (sőt most is megvan) a gyönyörű bálrendézői jelvény. Ám, a jogász segélyző egyletnek, melynek javára. a bál jövedelme szánva volt —- nem jutott semmi. De hát mit törődtünk mi azzal? Az akkori jogász segélyegyleti elnök, Lu- káts Gyula a 60-as bizottság elnöke, az Abdul Kerimnek vitt karddal, a konstantinápolyi úttal volt elfoglalva, nem sokat törődött sem a bállal, sem annak a jövedelmével. A következő évben a jogászsegélyző egylet elnökévé engem választottak. A bálbizottságot már szolidabb fiatalságból alakították meg, Visontai Kovács Zoltán és Bezerédy Viktor elnöklete alatt. A gummirádlis fiakker,' a Bécsbe-járás le volt tiltva. Ám, a személyes meghívások lényegesen kiterjedtebbek voltak. A lady patronesse Blas- kovitsné Édelspachér Mária bárónő aki felka- pottabb és egyik legkedvesebb fiatal uriasszony volt, akinek már varázslatos szépsége, és kedvessége, nagy sikert biztosi tet t. Kedvezett a bál sikerének »z is, hogy a három budapesti szépség: Ligeti Margit, Bogdán Margit és Gyulai Margit épen ezen a bálon kerültek eladólány sorba. Bogdán Margitot a német császár kéz- csókja, Ligeti Margitot ragyogó szőkesége, GyaluL Margitot kreol-ragyogása emelte ki, Az erdélyi fiukat viszont az akkori erdélyi kilépő szép lányok, Hosszú Ilonka, Orsvai Piroska, Bánffy Eszti bárónő, Thorma Josefin, Sirnó Juliska vonzották a jogászbálra, ami kívánnivalót aztán a lady patronesse kedvessége és a rendezőség figyelmessége még meghagyhatott volna, betöltötte a kiváló katonazenekar és még inkább a Rácz Pali bandája, de leginkább majd az öreg Rácz Pali. Hát ez igazi magyar mulatság volt. A huszártisztek és huszárönkéntesek sarkantyupen- gése. a frakkos urfiak akkor divatos saroktaktus kopogása, a kipirult arcú fiatal lányok és asszonyok észbontó mosolygása, a kiváló csárdástáncosnő Lukács Béláné, Gajzágó Póterné, keleti hévvel lejtett és megtapsolt csárdástánca, az atlasz cipők fel-felcsillanó fénye, amint a karcsú bokák a fordulatoknál fel-felvillan- tak, az atlasz és selyem ruhák bóditó hullámzása, mid-mind kedves össze- visszaságban forgott, kavargóit a Rácz Pali hegedűjének ütemére. Hát, biz ez látványnak is szép volt, élménynek pedig épen utolérhetetlen. A vacsoránál az erdélyi szépségeknek nagyalföldi gentrykből rekrutálódott udvarlógrupp- juk volt, de mert ezek inkább foglalkoztak az erdélyi fiukkal, egyik alföldi gentry gyerek odasugott Rácz Palinak és belodudolta a bandának: „Még azt mondják az erdélyi lányok, hogy az alföldi legények betyárok, ha betyár is, betyár a falujában, mégsem szorul, mégse szorul az erdélyi loányra“. Ezt aztán felkapták a többiek, csakúgy zengett. Ezután jött a végeláthatatlan szupé-csár- dás. Természetesen épen az erdélyi lányokkal. Mikor már a magyar temperamentum kitombolta magát, a már megszámlálhatatlan újrázás után lehajolt mélyen a pódiumon Rácz Pali és valami addig ismeretlen nótát kezdett játszani. Blaháné állott melléje énekelve az ő gyönyörű hangján az nj dal szövegét. Rácz Pali híressé vált saját szerzeménye volt. Bla- hánó kedvenc nótája, amit a nemzet csalogánya temetésén háromszáz cigány játszott. Leírhatatlan hatása volt, amint csengett a hang, sirt a Rácz Pali hegedűje: „Lehullott a razgönyárfa Ezüst szinü levele. Hogy lehullott szétsodrta Az ősz zord, hideg szele Nekem is jött egy levelem Rózsámtól az üzenet Isten hozzád, édes, Isten hozzád kedve« Sínünk együtt nem lehet. Elmúlt az ősz, el a zord tél Itt van a szép kikelet Újból hajtott az a nyárfa Ezüstszínű levelet. Újra ott volt egy üzenet Gyöngyharmattal felírva Isten hozzád, édes, Isten hozzád kedves Engem visznek a sírba. Gyönyörű lassú csárdás volt ez, ez az igazán sirva-vigadó magyar nóta, nem is akart vége szakadni. Csak amikor a katonabanda a kolillionra jelt adott, szedte magát, össze a társaság a? uj dallamnak és pompás előadásának varázsa alól. A kotillion után már pirkadott az égen a hajnal. Újra fellendült a Lehullott a rezgő nyárfa dala, a közönség ezzel távozott. A bálbizottság azonban Rácz Palival együtt a Redoute éttermébe vonult. Az anyagi és az erkölcsi siker teljes volt. Ezt meg kellett ünnepelni. Rácz Pali elemében volt: A fiatalság egymásután dudolgatta a Rácz Pali hegedűjéből előtörő nótákat. Folyt a pezsgő, egy tányéron gyűlt a pénz, a bandának dobáltuk a tízeseket, ötveneseket, kinek ahogy telt. Már a harmadik tányér is tele volt arannyal és bankóval, de bizony már egyikünknek sem volt mit dobálni a tányérra. Megszűnt a pezsgőhordás. Ekkor Rácz Pali olvasatlanul odataszitotta az első tányér bankót a föpineérnek: „pezsgőt és villásreggelit“, rendelkezett. És jött újra a pezsgő és jött a válogatott ételnemükbő! összeválogatott villásreggé'i, Azután elment ugyanazon az utón a -második-és a harmadik -tányér bankó is. Rácz Pali mulatott és mulattatott, Dél volt már, mire nehéz szívvel, nehéz fővel és üres zsebbel szétoszlottunk a cigánykirály lakomájáról. Hányszor lehullott már azóta a rezgőnyárfa ezüst szinü levele. Hányszor jött a tél, tavasz, ősz, nyár örök változatlan váltakozással, számítani mind nehezebbé válik. Mind jobban érezzük mi, öregek, súlyát az időnek. Érezzük, hogy az „öröklét űzi az időt, a mi napunk mindjárt lejár...“ Blspiíüo 1021. évben. Teljesen beíizetett alaptőke 10,000.000 Lei. Tartalékalapok összege az 1929 év végén 140,761.000 Lei. TŰZ . ÉS VILLÁM ellen ugyan nem, de annak gazdasági következményei ellen legjobban véd egy jó biztosítási kötvény. ROMÁIM BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG BUKARESTBEN. Erdélyrészi igazgatóság: Brassó, Kapu- ucca 65 sz. Vezér- és föügynökségek az ország minden városában. Csodaosomag újévre 50 drb elegáns névjegy nyomással, 50 drb. selyembéléses névjegyboriték, 1 mappa elegáns bélelt levélpapír (10 boríték, 10 papír), 1 drb. töltőtől) 14 karátos arany heggyel. 1 vászon zsebnaptár 1931-re, 1 kéményseprő létrával, összesen: 288’—'LEI. \ idékre utánvéttel,- vagy előrefizetve portó nélkül küldj LepageCluJ-Kvór
