Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-26 / 289. szám

$ I s 1 2 iíiuüiJiíi)»uuü»iuíJuui)uui/iiiíLLifíJiJuujiJitimiiin^íUüiíuiliiuuuiíimiiuíJTiinunitrí)uiníiííiuuiit,innjijiíiíüwiJiJimimuLimíuiAiiuinj|ji/üiiijui/iíuijijiJinjiii/iiiiifiiC KARÁCSONY MAGYAR KARÁCSONY Irta: NYÍRÓ JÓZSEF Ezen a napon a léleli illata lengi át a vilá- qpt. 'Az Isten emberré válásának hatalmas gondolata uj világteremtést hozott. A gyer­mek, aki született, megcsókolja a földet, hogy fqgyott szive átmelegedjék, a benne rejlő ál­dás és szépség újra felébredjen, drága ajká­nak leheUete elhat a mélységekbe és magassá­gokba, megérzi a kopáron alvó fa is és megre­meg bensejében keze érintésére minden és mindenki uj világokról álmodik és ezen az éj­szakán költővé lesz minden teremtett lény a jászolban fekvő csecsemő láthatatlan csodaté­tele által. Titokzatos erők sugárzónak szót a rejtett bölcső oltáráról és ezek az erők hirte­len lepnek meg mindenkit s töltenek be min­deneket. Egyszer csak érezzük, hogy valami édes változás történt velünk. A komor ember­anyagban meleg fény gyűl föl, az élet fekete terhei alatt vonagló szívben tiszta örömek fa­kadnak és az olyan ritka boldogság hulláma, ka pillanatig is elborítja egész lényünket. A fáradt kezekbe uj erő száll, a test kiegyenese­dik és a béna is úgy érzi, mintha a kezében tar­tott bot kivirágzanók. Minden, ami költészet és szépség ezen a világon, máma túl árad és himnikus magasságokba ragad élőt és élette­lent. Egyetlen nap a súlyosan gördülő napok tengerében, amikor felismerjük, hogy milyen­nek kellene lennie a világnak. Gyermek született, aki mindenkié. Vilá­gok omlanak össze körülötte, de ő halhatatlan, mert gyermek. Az elmúlt és az eljövendő vi­lágok az övéi. Ez a tudat benne él mindenben, az alázatosan lehajtott fejű ember hódolatá­ban épen úgy, mint ahogy a hulló csillagtól megriadt futó vad is érzi ezt. A mindeneket kiegyenlítő fenséges szeretet megtestesülése gz ő születése. Az emberek milliói mohón siet­nek hozzá, hogy megváltsa őket. Tőle remél­nek mindent. Ö a mindennapi kenyér, ő a bi­zalom, mely az élet utján tovább segít, a két­ségbeesettek vigasztalója, az éhezők remény­sége, ő ruházza a mezteleneket, ő a fejünkre hulló fény és ő díszítette a ránk hajló fát vi­rággal, a tovasiető vizeket o kormányozza és rancsol napnak, holdnak, csillagoknak. Ab- n a pillanatban, mikor rányitotta, a tiszta szemeit a világra, már meg is kezdte a meg­váltás titokzatos, de gyönyörű müvét. Észre sem vesszük, hogy milyen csodálatosan kap­csolódik bele az életünkbe. Már nem mi élünk, ffanem ő él bennünk. Mi is átlényegülünk és felismerjük a nagy titkot, hogy az élet megvál­tása maga az élet. A nagy felismerés pillanata pedig már boldogság és igazság s ennek a fel­ismerésnek uralkodnia kell előbb-utóbb az egész földön. Ez as az alap, amelyre rá kell építeni az uj ember uj országát. Azt az orszá­got, amelynek lakói nem gyűlölettől forró szájjal ugranak egymás torkának és csikorgó fogakkal, eltorzult faciessel ontják egymás véréi és ujjongva ujjonganak a holttestek lát­tára, nem azt az országot, amelynek a gyűlö­let szenvedélyei uralkodnak, amelyben fekete lesz a mindennapi kenyér is, jogtalanság és aljasság tobzódik, hanem azt az országot, amelynek legfőbb törvénye a gyermek igaz­sága. rA gyermek igazsága pedig á világ meg­váltása. Soha nem lesz addig jólét, nyugalom, béke és boldogság ezen a földön, amig nem ér­vényesülhet. Ebben az igazságban benne van minden népnek az igazsága is. Amint a beth- tekerni gyermeket nem lehet kisajátítani sem győzőnek, sem egyes népeknek, vagy világ­hatalmaknak, Hanem 6 egyformán a minden­kié, akármilyen nyelven beszéljen, a föld akármelyik pontján éljen is az ember. Csodá­latos, hogy e világos és érthető gondolatot mcúg sem tudta megvalósítani, az életbe át­vinni az emberiség. Ehelyett minden a gyer­mek és annak jogai ellen főt did. Herodes-poli- tika, amely nem testileg, hanem lelkileg öli meg a gyermekek millióit. Megfosztja anya- nyelvétől és szerencsétlen eltévelyedésében megszakítja a legtermészetesebb élet fejlődé­sét. A fajok és népek rettenetes harcában ők a legssomorubb áldozatok. Nem lehet jövője az olyan életnek, amely előre halálra Ítéli a meg nem született generációkat is. Nein lehet jövője az olyan emberiségnek, amely fegyvert szögez a bölcsőben pihenő, alig kivirágzóit kis életnek is. De ezt a fegyvert mégis csak gyermekkezek fogják kicsavarni a megtébo­lyult felnőttek kezéből. Ezek a gyermekek fognak mégis csak megtanítani mindenkit, hogy a dal több mint az ágyudörgés, egy bu- zaszem értékesebb, mint az arzenálok. Ezek a gyermekek fogják felvilágosítani az emberisé­get, hogy ha nem bölcsöt faragunk, akkor csak koporsót ácsolunk egymás szóiméira. rA ma született gyermek nem tesz különb­séget közöttünk. Nem ismer többségi, vagy kisebbségi embert, a fajokra és nyelvekre ta­gozódás átkát, hanem hirdeti, hogy minden­kinek joga van az élethez, földhöz, ott, ahol él, ott, ahol született. Az egymás ellen hozott vak írások el fognak múlni, a gonosz cseleke­detek elveszik majd büntetésüket, de a gyer­mek joga halhatatlan marad. El kell jönnie az időnek, amikor ennek megfelelően fog be­rendezkedni a világ. A világháborúk, az azt követő szociális és gazdasági felfordulások csak sötét emlékek maradnak egykor, mert az uj békeszerződést nem politikusok hadvezére, hanem bethlehemi gyermek fogja aláírni, megadva minden embernek és minden népnek benne a maga igazságát. A ma még egymással gyűlölködjön szembenálló népeket ezek a gyermekkarok fogjóik egymáshoz fűzni, a vért és könnyet az arcokról letörülni és a szomorít földön uj áldást fakasztani. Nem múlhat el évröl-évre a karácsony szent hangulata úgy, hogy felemelő hatása után újabb és mélyebb szakadékokba zuhanjunk vissza a bethlehemi jászol pereméről. Abban a gyönyörű szimfó­niában, amely ma e föld minden pontján fel­hangzik a Jézus születése fölötti örömben, minden nyelvnek benne kell lennie, mert csak akkor tökéletes. Pótolhatatlan vesztesége a vi­lágnak, ha a karácsonyi szép kék hajnalon egy nép néma marad. Nem volna teljes még az Isten dicsősége sem, az Istené, aki egy­formán felvirrasztja napját minden élőre. Sajnos, az évröl-évre megújuló nagy miszté­rium pilla,Hatóiban mi árva magyarok kevés jót mondhatunk a bethlehemi jászol virágá­nak. Sajnos, évröl-évre szomorúbb arcot lát, ha fölébe hajolunk és folyton súlyosodé pana­szaink kevés igényével hervasztjuk le ár­tatlan lelkének gyönyörű ujjongását. Mert tudja ő, hogy a mi szenvedéseinkkel és pusz­tulásunkkal, sirbahanyatlásunkkal igen nagy értéke haldoklik a világnak. De azt is tudja, hogy a magyar hit és szent meggyőződés, me­lyet évröl-évre odahelyezünk lábaihoz, előbb- utóbb diadalmaskodni fog minden gyűlölet és pusztító rosszakarat fölött. Tudja azt is, hogy amig. tiszta és érintetlen marad a magyar homlok, míg meg nem gyalázza önmagát ás a bennünk rejlő szentséges ’öntudat el nem hal­ványul, addig a mi bölcsőnkből nem lehet ko­porsó. Nyugodtan nevezhetjük tehát magyar, karácsonynak az ö születését, amely a mi uj- raszületésiink is évről-évre. Ezer esztendeje járul hozzá és az ezer év alatt a legtöbbször véres volt az arcunk. A vér meggyaláz, de amit mi hullattunk ártatlan kezére, az a vér csak termő harmata volt az űjabb életnek és érték, amellyel épen a gyermekekért olyan sokszor megfizettünk. Nagy áldozás ez, amely, ha az apának és anyáinak életébe is kerüli, mindig uj élet fakadóit belőle. Idáig őket vál­tottuk meg, de már szomjas a szivünk, hogy a gyermek is megváltson bennünket. Emelje le a gondot vattáinkról, a pusztulás félelmeit riassza el, az átkok és rémüle4ek éjjeli árnyait szüntesse meg, parancsoljon földnek, hogy zárja el fekete torkát, amelyet annyi holttest­tel tömtünk, vesse el hófehér kezecskéjével a mi búzánkat, öntözze meg kis kertünket, dí­szítse fel fáinkat, rétjeinket, tanítsa örömre madárkáinkat, adjon erőt, vigasztalást a szen­vedőnek, bizalmat a csüggedönek, hitet a két­ségbeesetteknek és mi hálából játszótársul küldjük a mi kicsinyeinket, hogy ő ruházza, gondozza, megismerje, szeresse és soha el ne feledje, hanem ossza meg kenyerét velük, csó­kolja meg ajkukat, hogy a dicséretére fel­hangzó szép magyar szó el ne múljon róluk s a belül égő régi magyar erények uj erőre kap­janak általa. A jászol fénye csak igy lesz tel­jessé s a világ harmóniája igy less igazzá, ha áldó kezét, mint mindenkire, árva magyar, népünkre is kiterjeszti és ellenséges indula­tokon át vezetve a halál árkaiból sir óknak mélyéből visszaad önmagunknak és a világ­nak. Meg fogja tenni, mert 6 Isten ’és ■— gyermek. Valami éneket hattok Nem tudom honnan, merről, valahonnan messziről, mégis közelről valami éneket hallok. Szüntelenül szól ez az ének, éjjel és nappal, ha alszom, vagy ébren vagyok: hallom, hallgatom. Testem minden Íze a legfeszültebb figyelem. Emel az ének, elragad az ének, — sodor, repitget égtájak felé, erre meg amarra, keletre, nyugatra, északra, délre, mindenfelé. Gyönyörűség szakadóz bensőmben, remegő ujjak birizgálják lanyha kedvemet, s a pihenés szent tavából fölrezzentenek. Az értek szól, szüntelenül szól az ének, mese-ének, csoda-ének, boldog-ének. Fáradt férfivágyaim, zsibbadtan essmélgetnek, felröppennék, szállónak, keringenek — s valahol a magasban, iszonyú magasban a Napisten lába elé evőé! — odazuhannak.,. KIBÉDl SÁNDOR. Biztosítsa ingatlanát,házát,éle­tét a MINERVA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG- nál. Kolozsvár, Calea Regele Fer­dinand (v. Ferencz József-u,) 37. sz. Telefon: 12-57.

Next

/
Thumbnails
Contents