Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
$ I s 1 2 iíiuüiJiíi)»uuü»iuíJuui)uui/iiiíLLifíJiJuujiJitimiiin^íUüiíuiliiuuuiíimiiuíJTiinunitrí)uiníiííiuuiit,innjijiíiíüwiJiJimimuLimíuiAiiuinj|ji/üiiijui/iíuijijiJinjiii/iiiiifiiC KARÁCSONY MAGYAR KARÁCSONY Irta: NYÍRÓ JÓZSEF Ezen a napon a léleli illata lengi át a vilá- qpt. 'Az Isten emberré válásának hatalmas gondolata uj világteremtést hozott. A gyermek, aki született, megcsókolja a földet, hogy fqgyott szive átmelegedjék, a benne rejlő áldás és szépség újra felébredjen, drága ajkának leheUete elhat a mélységekbe és magasságokba, megérzi a kopáron alvó fa is és megremeg bensejében keze érintésére minden és mindenki uj világokról álmodik és ezen az éjszakán költővé lesz minden teremtett lény a jászolban fekvő csecsemő láthatatlan csodatétele által. Titokzatos erők sugárzónak szót a rejtett bölcső oltáráról és ezek az erők hirtelen lepnek meg mindenkit s töltenek be mindeneket. Egyszer csak érezzük, hogy valami édes változás történt velünk. A komor emberanyagban meleg fény gyűl föl, az élet fekete terhei alatt vonagló szívben tiszta örömek fakadnak és az olyan ritka boldogság hulláma, ka pillanatig is elborítja egész lényünket. A fáradt kezekbe uj erő száll, a test kiegyenesedik és a béna is úgy érzi, mintha a kezében tartott bot kivirágzanók. Minden, ami költészet és szépség ezen a világon, máma túl árad és himnikus magasságokba ragad élőt és élettelent. Egyetlen nap a súlyosan gördülő napok tengerében, amikor felismerjük, hogy milyennek kellene lennie a világnak. Gyermek született, aki mindenkié. Világok omlanak össze körülötte, de ő halhatatlan, mert gyermek. Az elmúlt és az eljövendő világok az övéi. Ez a tudat benne él mindenben, az alázatosan lehajtott fejű ember hódolatában épen úgy, mint ahogy a hulló csillagtól megriadt futó vad is érzi ezt. A mindeneket kiegyenlítő fenséges szeretet megtestesülése gz ő születése. Az emberek milliói mohón sietnek hozzá, hogy megváltsa őket. Tőle remélnek mindent. Ö a mindennapi kenyér, ő a bizalom, mely az élet utján tovább segít, a kétségbeesettek vigasztalója, az éhezők reménysége, ő ruházza a mezteleneket, ő a fejünkre hulló fény és ő díszítette a ránk hajló fát virággal, a tovasiető vizeket o kormányozza és rancsol napnak, holdnak, csillagoknak. Ab- n a pillanatban, mikor rányitotta, a tiszta szemeit a világra, már meg is kezdte a megváltás titokzatos, de gyönyörű müvét. Észre sem vesszük, hogy milyen csodálatosan kapcsolódik bele az életünkbe. Már nem mi élünk, ffanem ő él bennünk. Mi is átlényegülünk és felismerjük a nagy titkot, hogy az élet megváltása maga az élet. A nagy felismerés pillanata pedig már boldogság és igazság s ennek a felismerésnek uralkodnia kell előbb-utóbb az egész földön. Ez as az alap, amelyre rá kell építeni az uj ember uj országát. Azt az országot, amelynek lakói nem gyűlölettől forró szájjal ugranak egymás torkának és csikorgó fogakkal, eltorzult faciessel ontják egymás véréi és ujjongva ujjonganak a holttestek láttára, nem azt az országot, amelynek a gyűlölet szenvedélyei uralkodnak, amelyben fekete lesz a mindennapi kenyér is, jogtalanság és aljasság tobzódik, hanem azt az országot, amelynek legfőbb törvénye a gyermek igazsága. rA gyermek igazsága pedig á világ megváltása. Soha nem lesz addig jólét, nyugalom, béke és boldogság ezen a földön, amig nem érvényesülhet. Ebben az igazságban benne van minden népnek az igazsága is. Amint a beth- tekerni gyermeket nem lehet kisajátítani sem győzőnek, sem egyes népeknek, vagy világhatalmaknak, Hanem 6 egyformán a mindenkié, akármilyen nyelven beszéljen, a föld akármelyik pontján éljen is az ember. Csodálatos, hogy e világos és érthető gondolatot mcúg sem tudta megvalósítani, az életbe átvinni az emberiség. Ehelyett minden a gyermek és annak jogai ellen főt did. Herodes-poli- tika, amely nem testileg, hanem lelkileg öli meg a gyermekek millióit. Megfosztja anya- nyelvétől és szerencsétlen eltévelyedésében megszakítja a legtermészetesebb élet fejlődését. A fajok és népek rettenetes harcában ők a legssomorubb áldozatok. Nem lehet jövője az olyan életnek, amely előre halálra Ítéli a meg nem született generációkat is. Nein lehet jövője az olyan emberiségnek, amely fegyvert szögez a bölcsőben pihenő, alig kivirágzóit kis életnek is. De ezt a fegyvert mégis csak gyermekkezek fogják kicsavarni a megtébolyult felnőttek kezéből. Ezek a gyermekek fognak mégis csak megtanítani mindenkit, hogy a dal több mint az ágyudörgés, egy bu- zaszem értékesebb, mint az arzenálok. Ezek a gyermekek fogják felvilágosítani az emberiséget, hogy ha nem bölcsöt faragunk, akkor csak koporsót ácsolunk egymás szóiméira. rA ma született gyermek nem tesz különbséget közöttünk. Nem ismer többségi, vagy kisebbségi embert, a fajokra és nyelvekre tagozódás átkát, hanem hirdeti, hogy mindenkinek joga van az élethez, földhöz, ott, ahol él, ott, ahol született. Az egymás ellen hozott vak írások el fognak múlni, a gonosz cselekedetek elveszik majd büntetésüket, de a gyermek joga halhatatlan marad. El kell jönnie az időnek, amikor ennek megfelelően fog berendezkedni a világ. A világháborúk, az azt követő szociális és gazdasági felfordulások csak sötét emlékek maradnak egykor, mert az uj békeszerződést nem politikusok hadvezére, hanem bethlehemi gyermek fogja aláírni, megadva minden embernek és minden népnek benne a maga igazságát. A ma még egymással gyűlölködjön szembenálló népeket ezek a gyermekkarok fogjóik egymáshoz fűzni, a vért és könnyet az arcokról letörülni és a szomorít földön uj áldást fakasztani. Nem múlhat el évröl-évre a karácsony szent hangulata úgy, hogy felemelő hatása után újabb és mélyebb szakadékokba zuhanjunk vissza a bethlehemi jászol pereméről. Abban a gyönyörű szimfóniában, amely ma e föld minden pontján felhangzik a Jézus születése fölötti örömben, minden nyelvnek benne kell lennie, mert csak akkor tökéletes. Pótolhatatlan vesztesége a világnak, ha a karácsonyi szép kék hajnalon egy nép néma marad. Nem volna teljes még az Isten dicsősége sem, az Istené, aki egyformán felvirrasztja napját minden élőre. Sajnos, az évröl-évre megújuló nagy misztérium pilla,Hatóiban mi árva magyarok kevés jót mondhatunk a bethlehemi jászol virágának. Sajnos, évröl-évre szomorúbb arcot lát, ha fölébe hajolunk és folyton súlyosodé panaszaink kevés igényével hervasztjuk le ártatlan lelkének gyönyörű ujjongását. Mert tudja ő, hogy a mi szenvedéseinkkel és pusztulásunkkal, sirbahanyatlásunkkal igen nagy értéke haldoklik a világnak. De azt is tudja, hogy a magyar hit és szent meggyőződés, melyet évröl-évre odahelyezünk lábaihoz, előbb- utóbb diadalmaskodni fog minden gyűlölet és pusztító rosszakarat fölött. Tudja azt is, hogy amig. tiszta és érintetlen marad a magyar homlok, míg meg nem gyalázza önmagát ás a bennünk rejlő szentséges ’öntudat el nem halványul, addig a mi bölcsőnkből nem lehet koporsó. Nyugodtan nevezhetjük tehát magyar, karácsonynak az ö születését, amely a mi uj- raszületésiink is évről-évre. Ezer esztendeje járul hozzá és az ezer év alatt a legtöbbször véres volt az arcunk. A vér meggyaláz, de amit mi hullattunk ártatlan kezére, az a vér csak termő harmata volt az űjabb életnek és érték, amellyel épen a gyermekekért olyan sokszor megfizettünk. Nagy áldozás ez, amely, ha az apának és anyáinak életébe is kerüli, mindig uj élet fakadóit belőle. Idáig őket váltottuk meg, de már szomjas a szivünk, hogy a gyermek is megváltson bennünket. Emelje le a gondot vattáinkról, a pusztulás félelmeit riassza el, az átkok és rémüle4ek éjjeli árnyait szüntesse meg, parancsoljon földnek, hogy zárja el fekete torkát, amelyet annyi holttesttel tömtünk, vesse el hófehér kezecskéjével a mi búzánkat, öntözze meg kis kertünket, díszítse fel fáinkat, rétjeinket, tanítsa örömre madárkáinkat, adjon erőt, vigasztalást a szenvedőnek, bizalmat a csüggedönek, hitet a kétségbeesetteknek és mi hálából játszótársul küldjük a mi kicsinyeinket, hogy ő ruházza, gondozza, megismerje, szeresse és soha el ne feledje, hanem ossza meg kenyerét velük, csókolja meg ajkukat, hogy a dicséretére felhangzó szép magyar szó el ne múljon róluk s a belül égő régi magyar erények uj erőre kapjanak általa. A jászol fénye csak igy lesz teljessé s a világ harmóniája igy less igazzá, ha áldó kezét, mint mindenkire, árva magyar, népünkre is kiterjeszti és ellenséges indulatokon át vezetve a halál árkaiból sir óknak mélyéből visszaad önmagunknak és a világnak. Meg fogja tenni, mert 6 Isten ’és ■— gyermek. Valami éneket hattok Nem tudom honnan, merről, valahonnan messziről, mégis közelről valami éneket hallok. Szüntelenül szól ez az ének, éjjel és nappal, ha alszom, vagy ébren vagyok: hallom, hallgatom. Testem minden Íze a legfeszültebb figyelem. Emel az ének, elragad az ének, — sodor, repitget égtájak felé, erre meg amarra, keletre, nyugatra, északra, délre, mindenfelé. Gyönyörűség szakadóz bensőmben, remegő ujjak birizgálják lanyha kedvemet, s a pihenés szent tavából fölrezzentenek. Az értek szól, szüntelenül szól az ének, mese-ének, csoda-ének, boldog-ének. Fáradt férfivágyaim, zsibbadtan essmélgetnek, felröppennék, szállónak, keringenek — s valahol a magasban, iszonyú magasban a Napisten lába elé evőé! — odazuhannak.,. KIBÉDl SÁNDOR. Biztosítsa ingatlanát,házát,életét a MINERVA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG- nál. Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz József-u,) 37. sz. Telefon: 12-57.
