Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
6 ssíeheeseso csses^ XIII. EVF. 289. SZÁM. %i ét tOüáőÖ ? Fn nss mint a tavaszi na (a virradata,... a Perle de Pans illata a • / • I / •• joizlesu hölgy koz szól Légies és finom illatú., — a Perit de Paris hódolat a női Irrij előtt rjPALÁN csak' egy jelentéktelen semmi- "*■ ség az az utolsó mozdulat, amellyel a no befejezi öltözködését: a parfüm használata; de egy egyéni, kényes és végtelenül jellemző semmiség. Ugyanannyi finomságot és ízlést tanúsíthat ebben, mint magában az öltözködésben. Ez oka annak, hogy a disz- tingvált hölgy általában a Perle de Paris-t választja. Ä Perle de Paris finom és friss illata bizonyosan hizeieg diszkrét ízlésének, de választását erősen befolyásolja ennek a kölnivíznek az eredete is. A Perle de Paris Lady gyártmánya, a szépség specialistái készítik a legtisztább és legjobb anyagokból. Ä Perle de Paris megfelel a legkényesebb bőrnek; a bőrt finommá, bársonyossá és frisse teszi és a nőnek azt a finom bájt kölcsönzi, azt a meghatározhatatlan kedves semmiséget, amelyenek intim jelentőségét mind.innvian oívan iól ismerjük. Lau de (etbfjre IflU&li 'Perfe deThm-Tleiye et Mir-Jockey Coif- űno jkeíl1 de Tam dirfiÉee fior »■•i. ja»" Kétmillió lej adóelőleget adott az aradi Neumann-cég a kincstárnak, hogy az aradi tisztviselőket ki tudják fizetni A kövérek vagy a soványak élnek-e tovább? — kérdi egy tudós kutató, névszerint Hindhe- de újabban megjelent vaskos könyvében, amit némi izgalommal vettem kezembe. A könyvnek ugyan Uj táplálkozástan a cime, egy ügyes aleimben azonban már a címlapon kifejezésre jut az izgató kérdés. Mondhatom váratlan meglepetések értek. Meglepett mindenekelőtt az, hogy a szerző milyen kitartóan kerüli a határozott választ. Hosszú oldalokon áthaladva egyelőre csak annyi tudható meg,.hogy a soványak soványságuk következtében hiszik azt, hogy erősebben ki vannak téve a betegségeknek, mint a kövérek, a kövérek pedig ép kövérségük miatt tartanak jobban a betegségtől, mint a soványak. Miután ezeket a szerző a legalaposabban kifejtette, felveti a kérdést, hogy hát melyik az a „táplálkozási vonal“, amelyhez igazodnunk kell, hogy, hosszú életűek legyünk a földön. Mi az egészségesebb, a kövérség-e vagy a soványság, illetve a kettőnek valamely kiegyensúlyozott mértéke? Ezután a pontosan felvetett kérdés után szerző még mindig nem megy neki a dolognak, hanem nagyon ügyesen és ’ismét nagyon alaposan kijelenti: nem oly könnyű kérem ezekre a kérdésekre válaszolni, mert ha minden kövér ember egészséges volna és minden sovány beteg, akkor a dolog nagyon egyszerűen alakulna. Ám de nem igy van! A soványak és kövérek között az egészséges és a beteg tarka változatosságban található meg. Hogy oldja meg tehát a fogas kérdést a szerző? Az ilyenféle kérdéseket — mintahogy ezt valószínűleg már az olvasó is sejti, — csak statisztikai kimutatásokkal lehet úgy ahogy elintézni. Mindent számokban kifejező korunk szemében a statisztika adja, vagy legalább is próbálja adni a titkok kulcsát. Tudós szerzőnk is tehát a statisztika segítségéhez fordul s hosszú oldalokon közli azt a statisztikai kimutatást, amit 43 amerikai életbiztositóintézet közösen készíttetett annak a megállapítására, vájjon milyen súlyú emberek életbiztosítása jelent kisebb, illetve nagyobb rizikót a társaságok számára. Statisztikáról van szó. Legyünk tehát pontosak és mondjuk, meg, hogy a statisztika soványaknak veszi a 25—40 iont köztieket. A kövéreket az 50 fonton túl. a normálisakat pedig a negyven és ötven font között számítja. A statisztikának persze most illene s talán érdekes is volna az egyes táblázatait közölni. Közölni kellene például azt, hogy mig százezer ember közül a cukorbetegségben hat sovány és 28 normális súlyú hal meg, addig a kövérek közül ezzel a betegséggel 13G végzi. Vessébájjal is hasonlóan sokkal több kövér ember hal meg, mint sovány, nem is cmlitve, hogy a szív és a máj betegségei s a gutaütés szintén sokkal nagyobb mértékben látogatják a kövéreket, mint a soványakat, vagy normális súlyúkat. Az olvasó bizonyára megjegyzi most, hogy: kérem ezt eddig is tudtuk. Az olvasó ez ellenvetéséhez készséggel hozzájárulok. A statisztikai kimutatásnak azonban nem ez a baja. A baj a következő táblázat, amely szerint például ilyesmi derül ki. Százezer ember közül 395 sovány, nyolcvannuégy normális és csak 23 kövér hal meg tüdőbajban. Ha tehát az előbb a soványak már örültek annak, hogy a kövérekkel szemben nagyobbak a sanszaik az életre, úgy ennek az örömnek alaposan befűt ez az utolsó adalék, mert ami előnyt a szív, a máj, a vese és egyéb betegségekkel szemben a soványság biztosított számukra, azt most alaposan megnyirbálja a tüdőbaj. Olvasás közben már-inár ott tart az ember, hogy a könyvet a legerélyesebb mozdulattal félretegye és megfogadja, hogy a könyv által felvetett kérdésből ne csináljon kérdést, hanem éljen ezen-' túl is úgy, ahogy eddig, ne törje a fejét az ilyen világosan felvetett, de megoldhatatlannak látszó kérdéseken. Az a bizonyos ördög azonban nem alszik s az ember ha tovább lapoz, ime egy újabb statisztikai táblázat következik, még pedig nagyon vészestartalmu a kövérek kárára. Nevezetesen: minden fajta betegségekben százezer ember közül 1644 sovány, 1870 normális és 2590 kövér hal meg. Ez a statisztikai adalék már ugylátszik, hogy egyenes és határozott válasz a kiindulással felvetett kérdésre. A kövérek, sőt még a normálisak is halandóbbak, mint a soványak. Igen ám, ha a szerzőt kielégitenék ezek az (Arad, december 24.) Érdekes eset történt kedden .Aradon. A pénzügyigazgatóság pénztára teljesen üresen állott, ugyanakkor azonban karácsony előtt a nyugdíjasokkal, tisztviselőkkel szemben még sok fizetési kötelezettsége lett volna a pénzű gyigazgatóságnak. A szorult helyzetben a pénzügyigazgató azzal a kéréssel fordult Neumann Károly dr. báróhoz, hogy cége, adatok. Á szerző azonban úgy vélem, hogy] úgy a kövérek, mint a soványak számára | happy enddel akarja végezni a dolgot s ezért a tulajdonkópeni „problémát“ csak most ragadja meg igen alapos elméje karmaival s hosszú számítások és okoskodások révén arra a következtetésre j ut, hogy. ■ harminc éves korig helyesebb ha az ember kövér, mint sovány, mert a tuberkulózis eddig az életkorig szedi főként. az áldozatait, a tuberkulózis pedig, mint az előbb idéztük, szinte, kizárólag a soványak betegsége. Ezután a sok szám, okoskodás, értelmezés és magyar ázás után mire a könyv végére értem, bevallom, már igazán nem tudtam melyik a helyesebb s főként, hogy hogyan csináljuk ezt a dolgot ha 30 évig a kövérség, azután pedig a soványság jobb, s ebben a tájékozatlanságomban nagyon megerősített — visszalapozva a statisztikai táblázatokra, — az a megfigyelés, a jövő évi adójára előlegképpen fizessen, helyesebben előlegezzen q pénzügyigazgatóságnak egymillió lejt. Neumann Károly dr. átérezve a helyzet súlyát, azonnal kiutalta az egymillió lejt, sőt intézkedett, hogy a vezetése alatt álló Aradi Textilipar Bt. adójából is egymillió lej előleget fizessenek be az aradi pénzügyigazgatóság pénztárába. lhogy az a százezer ember, akinek a révén a I kvérekre, soványakra és normálisokra a haláleset arányszámát a különböző betegségekből kifolyólag a statisztikai táblázat megállapítja, nem egykorúnk. Már pedig ez igen fontos! S mert mindegyik kategóriából a száz és százezer más életkorú s a haláleseteknél nemcsak a betegség, hanem az életkor révén elhasznált cllenállásveszteség nagysága is döntő kritérium, azért az egész számitás, hogy úgy mondjam, a levegőben lóg. Nincs poziti- vitása. A tudós könyv végeztével igy történt, hogy nem tudora határozottan állitani melyikünk él tovább, a kövér-e, vagy a sovány. Valószínűleg az, aki se keveset, se sokat nem eszik, hanem annyit amennyi izlib. De ezt otthon még egy öreg paraszttól halottam, aki az eperfa alatt ült és pipált és nem tudott olvasni... G, ;
