Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-21 / 285. szám

TAXA POŞTALA PIA­TlTNo.I^t2I5Z^tAR 1 Claj-Kolozsvár, 1930 december 2l VäSämap ELŐFIZETÉS BBLFüLDON: i Érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lei egy hóra 100 lej. Ara 5 lej. ORSZÁGOS MAüYARPÁim LAP fiserkesaíőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6 04. XIII. évfolyam 285-sk szám-----------------­---—SEäas»—--------­ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: l évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév« 15 pengő. es szám ára 20 fillér. E Magyar testvérek! Mindenkor tánlorilhatatlanul magyarnak, magyar anya­nyelvűnek, magyar nemzeti* s ág írnek vállfátok magatokat! December ZP-éo : blfuoüdbnQli iennünii Az egész országban december 29-én tartják meg a népszámlálást. Kisebbségi szempontból rendkívüli, jelen tősége van ennek az aktusnak, Igen sok tekintetben a magyarság jövendő sor­sa függ a rideg számoktól. Jogaink kiharcolása, sorsunk jobbá tétele, politikai, kulturális és gaz­dasági erőinknek megtartása, fejlesztése mind­mind a statisztika mögött lappang. Nemzetközi fórumok előtt, ahová az egyes kormányok már több Ízben kényszeritették az erdélyi magyar­ságot, ezek a számok is sokszor megjelennek és e számok mögött az a magyarság, amelynek sú­lya és szava csak úgy. eshetik döntő súllyal a külpolitikai mérlegbe, ha a népszámlálás ada­tai i3 mellette állanak. Népeket lehet irtani ál­taluk, ha elfogultan vagy lelkiismeretlenül vi­szik keresztül a népszámlálást. Százezreket le­het eltüntetni, akik pedig élnek és magyarok. Az egész magyarság figyelmének és ellenőrző szemének kell tehát vigyáznia ezekre a lapokra, amelyeken hitvallást teszünk fajiságunkról, né­pi hovatartozásunkról. A kormányigéretek lel­kiismeretes népszámlálást helyeztek kilátásba. A romániai magyarság meg fogja találni azt a módot, hogy a hivatalos kezek munkáját is el­lenőrizhesse. Rá tudunk mutatni nem egy <-set- re, amikor a népszámlálás politikai szempontból történt irreális adatai helyrehozhatatlan káro­kat okoztak kisebbségi életünkben. Politikai, kulturális és anyagi károkat. A legkisebb fa­luban éppen úgy, mint a legnagyobb város ma­gyar lakosságának sorsa, életlehetőségei füg­genek tőle, hogy mennyire kedvező számarányt tudunk felmutatni. Helyi viszonylatban éppen úgy, mint országos viszonylatban, töbhé-kevéslé az egyszerű vallomás utján saját magunk dönt­jük el sorsunkat. Kizártnak tartjuk azt a lehetőséget, hogy mindezek meggondolása mellett akadjon ma­gyar ember, aki fajiságának, magyarságának megtagadásával saját népének segítene a sir- ját megásni. Hit és néptagadás volna ez, amely nemcsak a fajtája és anyanyelve ellen vétkezőt sújtja, hanem súlyos kárt okoz minden magyar testvérének Í3. Nemcsak öngyilkos lesz fajilag és erkölcsileg az ilyen renegát magyar, hanem gyilkol is. Megöli azokat a jogokat, azokat az életlehetőségeket és jövendőt, amelyek az ittélő magyar népet számarányánál fogva is megil­letnék. Egyetlen szempont kell, hogy vezessen ezen a napon minden embert, az, hogy magyar és ennek a mindenekíölött való’ igazságnak hü és bátor hitvallója is kell, hogy legyen. Sem féle­lem, sem opportunitási, sem anyagi, semmiféle más tekintet nem szabad, hogy visszatartson bárkit is ettől a hitvallástól. Saját kezünkben van a sorsunk és magunknak kell irányitanunk, magunknak kell kiharcolnunk. Tiz esztendős tapasztalataink megtaníthatták rá, hogy csak önmagunkban bizhatunk. Ki kellett érnie és forrnia már annak a kisebbségi öntudatnak, amely eleve kizár minden renegátságot és amely kikristályositotta bennünk azt a bátorságot, amely szükséges hozzá, hogy Erdélyben magya­rok lehessünk és maradhassunk. A névvegy- elemzésekkel, ezerféle raffinált módszerrel sa­nyargatott magyarság kultúrharca a tanunk rá, hogy mit jelent a valóságban, ha magyar «r>atfaiMawwr«*ai«*.-jaiams&v.v A*x»a+*niw ■.-*»«■■—»■- ■ —— •■ '............ —■■•■■ - Benyújtották a fizeiésieszáliitási javaslatot, ugyanakkor pediijtiegdöbbentő adatok hang­zottak el a kormány pénzpoosékolásáról (Bukarest, december 19.) Napirend előtti Bardos többségi képviselő bejelenti, hogy az j autonóm intézetektől még mindig nem bocsá­tották rendelkezésére azokat az iratokat, ame­lyeket interpellációja céljaira kért. Különösen élesen kikel Vidrighin ellen, aki csak egy olyan költségvetést küldött neki, amelyben a globális összegek vannak feltüntetve minden részletezés nélkül. Kéri a kamara elnökségét, hogy a képviselők tekintélyének megóvására erélyesen lépjen fel. Yasilescu Nottara többségi parlamenti kez­deményezésből törvényjavaslatot nyújt be, amely szerint senki se lehessen háromnál több helyen igazgatósági tag. Felemlíti, hogy van­nak közéleti férfiak, akik ötven igazgatóságban is szerepelnek és minden munka nélkül húz­nak nagy jövedelmeket. Ezután Mironescn miniszterelnök beterjesztette az állami hivatalnokok fizetésének le­szállításáról szóló törvényjavaslatot. A lesz állítási kvóta tíztől huszonkét és fél százalékig terjed. Napirenden az álláshalmozásról szóló törvényja­vaslat szerepel. Djuvara liberális szerint a kormány a tör­vénnyel azokat sújtja, akik azt nem érdemlik meg, mert megtiltja a szerény fizetésű hivatal­nokoknak más állások vállalását. Ugyanekkor más területeken feltűnő pénzpazarlás folyik. A vasútnál nagyon sok tisztviselőnek félmilliós, nyolcszázezer lejes és még magasabb fizetése van. Egy racionalizálási szakértőt háromezer lejes napidijjal alkalmaztak. Amikor Jorga évi fizetése 440.000 lej, ugyanakkor Buzicescu, akinek képességei Jorgáóval össze nem mérhe­tők, egymillió lejjel kap többet. A kormány rengeteg pénzt költ külföldi megbízások pénze­lésére. Nap-nap után neveznek ki újabb sajtó- attasékat. Egy összeállítást olvas fel, amely, szerint szeptember óta 3576 uj kinevezés történt. Maga a pénzügyminisztérium 2465 uj kineve­zést eszközölt. A rezsim egyik emberét Francia- országba küldték, hogy ott a francia banknál bővítse ismereteit. Rosculet liberális: Párthiveiket helyezik el zsíros állásokba. Vasüe Nottara: Maga szemtelen! Mit csi­náltak a liberálisok, amikor kormányon voltak? Rosculet öklével veri az asztalt, a többi libe­rálisok is felugrálnak és ordítanak: Fogja be a száját! A többségiek közül néhányon a liberá­lisokra akarnak rohanni, végül is a kvesz- torok választják szét a két csoportot. Djuvara azzal végzi beszédét, hogy nem szavaz­za meg a törvényjavaslatot, mivel kétségbe­vonja a kormány erkölcsi tekintélyét az ilyen törvények benyújtásához. Jorga hangoztatja, hogy objektiv akar len­ni annál is inkább, mert a jelenlegi légkör ha­sonlít a francia forradalom előttihez, amikor az emberek gyanakvással nézték egyniást. A tör­vényjavaslatot igazságtalannak tartja, mert nem respektálja a szerzett jogokat. Annak nem is lesznek jó eredményei és a kromány rá fog fizetni a kísérletre. , ő maga is álláshalmozó. A körülmények úgy hozták, hogy állást vállalt a bukaresti kereskedelmi akadémián és a vadá­szati főiskolán. Ez utóbbi helyen évi ötezer lejt kap. Kijelenti, hogyha a törvényt megszavaz­zák, ő ezt az utóbbi állást fogja vállalni ötezer lejes évi jövedelemmel. Elismeri, hogy vannak olyanok, akiknek a pénzszerzés a főcéljuk, de a tisztviselők legnagyobb része nem tud megélni (Folytatása a második oldalon.) voltunkért síkra szállunk, azt minden alkalom­mal öntudatosan és bátran a világ elé tárjuk. Ez a népszámlálás egyik alkalom hozzá, hogy hivatalosan is megállapittassuk a magunk vol­tát, erre minden alkalommal hivatkozhassunk, támadásokkal, elfogult sovinizmustól fütött pó- litikai hajszákkal szemben jogainkat megvéd- hessük. Meg van a lehetőség ez alkalommal, hogy mindenki, aki magyarnak vallja magát, ezt ér­vényesíthesse is. Az anyanyelv és a magyar kultúra árulói azok, akik népi teszik, akik gyá­vák, vagy bármilyen szempontból létüknek, éle­tüknek és emberségüknek legfőbb alapját föl­adják. Semmiféle kényszer meg nem akadályoz­hatja a magát magyarnak valló öntudatos csa­ládfőt, hogy ennek a mindennél szentebb nagy értékének igazát ne érvényesíthesse. Ez az igazság áll azokra is, akik nem faj­magyarok, de akik magyar kultúrában és anya­nyelven nőttek lel, mint például a magyar zsi­dóságra. Meg vagyunk győződve, hogy nem akad köztük sem senki, aki ezt a belső értéket és igazságot föláldozná. Vigyázzatok tehát magyarok! Mindössze né­hány nap választ el a nagy tanuságtételtől. So­ha nem volt szükség, hogy öntudatosabban, egy­ségesebben, a meggyőződés szilárdságával ki­tartsunk magyar voltunk mellett, mint ezen a napon. A megkonditott figyelmeztető harang nem szabad, hogy halálharanggá válljon az er­délyi magyarság fölött. Egyszerre milliók kiál­tanak fel december 29-én, hogy magyarok va­gyunk. S ennék a hatalmas felkiáltásnak el kell jutnia mindenhová- Tiszteletet kell ébresztenie bennt az ország illetékes tényezői előtt éppen úgy; mint más népek előtt. A nagy tanuságtétel hitvallása valóságos magyar imádsággá kell, * hogy válljon ezen a napon ajkunkon, édes anya­nyelvűnk, bölcsőnk, öntudatunk, jogaink és igazságunk mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents