Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-01 / 268. szám

üMeP a magyarnyelvű tanoacoMatást!

Aggodalommal nézzük a tanoncoktatást, amely minden erőszakos törekvése mellett sem jelenti a jövő iparosnemzedék fejlettebb kiképzését. Pedig, mint minden iskoláztatás, úgy ez is a tudás fejlesztésére kell irányuljon, mert csak igy lehet hasznos az államra-. Különösen aggodalmas, hogy magyar nyelvterületeken is, illetve otţ, ahol a magyarság többségben van, a hivatalos tanonc- oktatás nyelve román. Foglalkozzunk csak behatóbban azzal, hogy miféle hátrány származik az ipari fejlődésre abból, ha a tanoncoktatás nem a tanoncok anyanyclvén történik. Mindenekelőtt vegyük figyelembe azt a fogyatékos előképzettséget, amellyel az iparostanoncok kevés százalékarány kivételével rendelkeznek. Legtöbbje nagy nehézségekkel átvergődött az elemi iskolákon, de tudást vajmi keveset szerezhettek ott. Különösen azok a magyar gyermekek, akik román elemi iskolát végeztek. Ennek főoka természetesen a nyelvi nehézségben keresendő. A legtöbb tanuló .valahogy csak átdöcögött az elemi iskolákon, a további iskoláztatást meg sem kísérli.

Akadnak olyan szülők is, akik azt mondják: minek tanuljon többet a gyerek, hiszen úgyis iparosnak adom. Midőn ezt hallja a gyermek, elsősorban csak annak örvend, hogy nem kell tovább tanulnia, de korántsem annak a mesterségnek, amelyre rászorították. A legtöbb fiatal gyermek éppen a román nyelvtől való félelem miatt menekül iparospályára. Ilyen körülmények között természetesen az iparostanoncok legtöbbje gyönge felkészültséggel, némi irni-olvasni és számolni-tu- dással indul az iparospályára, giert azt hiszi, hogy többre amúgy sem lesz szüksége.

Ez a felfogás azonban káros és ma már ide- jétmulta és ebből a tudatból a mai iparos nemzedéket ki kell vezetni. Itt elsősorban a tanonciskolára hárul a legfőbb feladat és az elemi iskolában szerzett hiányos tudást itt kell kiegészítenie és olyan alapot szerezni, amely a jövő iparosnemzedékét a mai kor színvonalára tudja émelni. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy az oktatás csak megértő szellemben történhetik, máskülönben a gyerek figyelme nem köthető le, az előadott tantárgy nem hat az elmére, tehát kétszeresen szükséges, hogy a tanonciskolában az iparos növendékeket az anyanyelvükön tanitsák. Ha a tanonc nem érti a nyelvet, akkor nincs lekötve az-érdeklődése, elgyöngül a figyelme, lelankad a tudásszomja. Nem lehet elég közvetlenül beszélni a gyerekkel, nem lehet az emberi hivatás s a szakmai tudás magasabb- rendüségét a csirájában élő lélekbe beoltani. Az iskola a lélek kohója, de a lelket átolvásztani és szebb, épületesebb formába önteni, csak a hozzásimuló édes anyanyelwel lehet.

A mai rendszer tehát rossz és elhibázott, mert a magyarnyelvű gyerekek szellemi és szakmai fejlődése nem tarthat lépést az idővel és olyan iparos nemzedéket ad a társadalomnak, amely a mai kor színvonalán alul fog maradni. A nyelvi bénaságból a gyerek lelkibénaságba esik, ami nem lehet előnyös sem a társadalomra, sein pedig az államra. Az államnak .rendkívül fontos érdeke, hogy kiváló, szakképzett iparosai legyenek, akik a romániai iparnak külföldön is jó nevet biztosítanak, de ezt nem lehet elérni, ha már a tanonciskolában nyelvi nehézségekkel szegik a szárnyál az iparos tanoncifjuságnak,

Az ipari életre neyejő és továbbképző iskola a tanonciskolán kivül nijics, tehát, elsősorban ez az intézmény volna hivatva arra, hogy a fiatal iparosnemzedék Öntudatos, bátor, kitűnő és szakképzett iparossá váljék s az egész ország iparát előbbre vigye. Az igazi cél az volna, hogy az ország ipa - rosti-sadalma fokozottabb mérvben mutasson fej lq Üst és elérje azt a szellemi nívót, ami a szellemi munkásokkal egy sorba-állíthatja őket.

Már az ipariskolában meg kellene értetni a tanoncokkal, hogy az iparos a társadalmi életben előkelő pozíciói foglalhat el, ha megvan á megfelelő szellemi és gyakorlati képesítése, megvan a

polgári öntudata.

Elgondolásunk szerint a tanonciskola volna hivatva arra, hogy a középiskolai tananyagot kivonatosan tanitsa az ipariskolában, különösen azt a

részt, ami a természeti és technikai tudományok

megismerése utján az ipari haladással összefügg. A tanonciskolák szép és magasztos állami hivatásukat is csak akkor tudják betölteni, ha elfogulatlan közoktatásügyi politikával az anyanyelvet előtérbe helyezik. Ez a vezérlő gondolat egyelőre késik, de reméljük, hogy nemsokára előtérbe kerül.

Tréger Lajos.

Még a. mérsékelt forgalmi adók is oly

magasak, hogy az iparosság körében határtalan az elkeseredés s kénytelenek nfahh fellebbezéseket benyújtani

y . , . _ ■ ■ ■■ ' •: :• t‘ ■ : í* j ’ 4 . - .

 felebbezési bizottságok nem veszik figyelembe ,

a miniszteri rendeleteket

(Kolozsvár, november 27.) Annak idején hatalmas kampányt indítottunk a forgalmiadó kivetések ellen, amelyek olyan kíméletlenek voltak, hogy a iparosságot a csőd szélére kergették. A kormány előtt megjelenő küldöttségek, memorandumok és hirlapi cikkek bizonyos eredménnyel jártak, mert miniszteri rendeletek jelentek meg, amelyeknek az alapján intézkedések történtek, hogy a fellebbezési bizottságok minden egyes esetben a magas forgalmi adókat mérsékeljék. A fellebbezési bizottságok megkezdték a munkájukat, abban résztvettek az ipari érdekeltségek delegátusai is, de a legnagyobb megdöbbenésre

a bizottságok ismételten antiszociális maga^ tartást tanúsították a kézm::iparosokkal szemben, a miniszteri rendeleteket nem respektálták és még a korrigált forgalmi adók is olyan magasak, hogy azt a kisiparosok nem képesek fizetni.

Ilyen előzmények után a kolozsvári szabóipari szakosztály kezdeményezésére a kézmüiparosok újabb akciót indítottak, amelynek az alapján a fellebbezési bizottságok határozatai ellen újból tömegesen adják be

rfWWWVWWrfWWWVA/VSAAA^WSAA/W/NAA/VNA/WWWWWVW/WS/WS/VSAA/S/V

a fellebbezéseiket. Itt csak néhány esetet említünk fel, amik igazolják, hogy .a fellebbezési bizottságok a miniszteri rendeleteket nem tartották szem előtt. Több olyan iparosnak a fellebbezését utasították el, akik köztudomás szerint csak javítással foglalkoznak és Így a forgalmi adó alól mentességet élveznek.

Köztudomású továbbá az is, hogy a kolozsvári női és férfiszabók kilencven százaléka a fél által készített anyagból,dolgozik, ami a törvény szerint 75 százalékos forgalmiadó redukcióval jár, azonban a fellebbezési bizottságok a rendeletnek ezt az intézkedését is figyelmen kivül hagyták. Itt említjük meg, hogy a pénzügyminisztérium 1927. junius 15-iki rendelkezésével a forgalmi adó alól az összes viz-, villany és csatorna (párosokat mentesítette a forgalmi adó alól, de a fellebbező bizottságok ezţ az Intézkedést sem respektálták. E helyen figyelmeztetjük az érdekelt iparosokat, hogy az újabb fellebbezési határidő a tárgyalás napjától számított 20 nap, tehát mindenkinek elsőrendű érdeke, hogy ehhez az újabb fellebbezési akcióhoz csatlakozzék. Ebben az ügyben különben információkkal szolgál dr. Schreiher ügyvéd, vagy pedig a szabóipari szakosztály vezetősége.

 szatmári Iparosotthon felebbezése kolozsvári helyi felülvizsgálati bizottság

döntése ellen

Halomra dőlt a rosszakaratú irredenta vád

(Szatmár, november 27.) Már több Ízben foglalkoztunk azzal, hogy annak idején a szatmári Iparosotthon ellen irredenta vádat emeltek és azt vitatták, hogy az otthon nem az iparosság, hanem a városnak a tulajdona. Ebben az ügyben a kolozsvári helyi felülvizsgálati bizottság azt a megdöbbentő határozatot hozta annak idején, hogy az iparosotthon tulajdona Szatmár városát illeti meg. Ez ellen a határozat ellen, most a szatmári Iparosotthon vezetősége törvényes időn belül a kolozsvári kerületi felülvizsgálati bizottsághoz fellebbezést adott be, amely a napnál világosabban igazolja, hogy .

az egész irredenta vád rosszindulatú koholmány, mivel maga a városi tanács még 1919. március 8-iki ülésén határozatilag mondotta ki, hogy az iparosotthon tulajdonjogára igényt nem tart és az a szatmári iparosság tulajdonát képezi.

A benyújtott fellebbezés először az alaki szempontokra, illetye indokokra hivatkozik és kijelenti, hogy nincs a világnak egyetlen jogállama, ahol az érdekeltek megkérdezése és meghallgatása nélkül azoknak a vagyona felett határozna. Ez annál inkább áll jelen esetben, mivel a szatmári Inarosotthon hatóságilag elismert jogi személyiség, amely*mögött Szatmár városának az egész iparostársadalma áll. Ami az anyagi szempontokat illeti, a fellebbezés utal si a. hogy a másodfokú határozatot az érdekel tokkel annak idején Írásban nem >3 közölték s az indokolás egy soha meg nem tör1'-nt ajándékozásra vonatkozik. A becsatolt iratok igazo dik, hogy az iparosé* ihopt két évtizeddel ezelőtt irt éle é t a szatmári iparosság nevérp. Az iparosotthon sr ' Mzo a szatmári iparostársadalom közadakozásából épült, a ni- ben a város az iparosságot csak annyiban segítette, hogy nnnak idején 40.000 korpna kölcsönt adott. Mindezt igazolhatja Szatmár város mai polgármestere, aki abban az időben az iparosotthonnak jegyző-főtitkára volt. Ami pedig az irredenta vádat illeti, arra vonatkozólag a fellebbezés kijelenti, hogy az iparosotthon állandóan a rendőrség és a sziguranca ellenőrzése alatt állott, de az intézmény ellen soha ezek a hatóságok irredenta vádat nem emeltek. Az igaz, hogy politikai gyűléseket tartottak az otthon helyiségében, de csak azért, mert az otthon a legaljtalmasabb hely erre a célra Szatmáron. Gyűléseket azonban nemcsak magyarok tartottak, hanem a különböző román pártok is.

Á fellebbezés tehát kéri, hogy a kolozsvári helyi felülvizsgálati bizottság határozatát változtassák meg

és az iparosotthont továbbra is hagyják meg a szatmári magyar iparosság birtokában. A fellebbezésben felhozott indokok úgy az alaki, valamint a tárgyi bizonyítékok valóságos pergő tüzét vonultatja föl és minden valószínűség szerint a kolozsvári kerületi felülvizsgálati bizottság rövidesen meg fogja hozni kedvező döntését. ... ,

^WV>AAAAAyWVWWWWN/WNA/\AAA.VW

A dévai Ipartestület javaslata a tanoncok számának a szabályozására vonatkozólag. Tekintettel arra, hogy a munkaszerződésekről szóló törvény a tanoncok számának a meglfatározását követeli, a dévai ipartestület azt javasolta, hogy minden iparos, aki csak egyedül, vagy csak egy segéddel dolgozik, két tanoncot tarthasson, viszont azok, akik állandóan három tanoncot szerződtethetnek, minden további két segéd után még egy tanoncot vehetnek fel.

Az aradi husiparosokat a pénzügyminisztérium mentesítette a forgalmi adó alól. Az adótörvény a husiparosokat kereskedőknek tekintvén 16 százalékos adóval rójja meg őket és igy a forgalmi adó alól mentesítve vannak. Mindezek dacára azonban a legtöbb erdélyi városban külön forgalmi adót sóztak a husiparosok nyakába. Az aradi husiparosok interveniáltak a pénzügyminisztériumban és sikerült egy döntést kieszközölniük, mely szerint azok a husiparosok, akik nem dolgozzák fel a húst, tehát nem hoznak forgalomba felvágottat, nem kötelesek forgalmi adót fizetni.

Kalaposok és módisták fényüzési adóügye. November 26-án este az ipartestület helyiségében a kolozsvári kalaposod és módisták gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy memorandummal fordulnak a pénzügyminisztériumhoz, a tartományi igazgatósághoz és a pénzügyigazgatóságokhoz, melyben kérni fogják, hogy 1. Az összes kalapos és módista iparosok 12 százalékos adókulccsal legyenek megróva. 2. A fényüzési adó alól mentesittessenek, kivéve azokat az árukat., amelyeket külföldről hozatnak és amelyek a vámhivatalnál már egyszer megvámoltattak. 3. A forgalmi adó redukáltas- sék a minimálisra, a mqi nehéz viszonyokba való tekintettel. Egyúttal megkeresték az összeköttetést a bukaresti kalaposakkal és módistákkal, hogy kérésüket ezek is támogassák. A helyi hatóságokhoz a memorandumot az alábbiak fogják átadni: Hecht Hermann szakosztályi elnök, Tabovics Elza, Hegedűs Szerén, Mendel Róza, Mária Olteanu, Bresan István és Szabó Sámuel.