Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-15 / 280. szám

tJíiiiÍL XIII. ÄVF. 289. SZÁM. Jgfeasm! 17 Hs vagyunk a tökéSetes petrólaumsázámpa, kályha és főző Hi a íö^Ióbbak vagyunk, feháS a iegoSc^óbbak is. Hegyetek minket karácsonyra! ISMERTETŐ? INGYEN ÉS BÉSSMENTYE KÜLD: BUCyiEŞTI Strada Regali No. ©. Á bolseviki Irta: Bail» Borisz így Ismerte meg Julius Kornsteint. Kurtnak elein­te az volt a terve, hogy ha Schützig sem sikerül, elmegy a templomba, letérdel a Mária-oltár alá. visszaimád- kozza mégegyszer a gyermekkorát, bocsánatot kér, Jogy, bár hibáján kívül, elromlott az élete s azután ki megy a pályaudvarra és a sínekre dobja magát. Ami­kor ezt a tervét később elmondta Kronsteinnek, az va­lamilyen okból nagyon megijedt. Kijelentette, hogy csalódott Kurtban s Kurt nem lehet jó bolseviki. ha­csak meg nem változtatja egész mentalitását. Pár hé­tig hűvösen kézelte Kürtőt. Az egyik éhségrohamnál Kurt visszaszerezte Julius Kronstein bizalmát, akkor háromhétig ült,, de később amnesztiát kaptak. Fogsága alatt Kronsteín élelmiszert és csokoládét küldött be Kurtnak s mindenben atyailag gondoskodott róla. Meg­barátkozni Kurt azonban csak Silepkával tudott, aki minden pénzét el szokta inni, de fanatikusan pontosan és hűen végezte el feladatait. Ha Silepkával dolgoztak, lelkes kommunistának érezte magát. Ez onnan jött, hogy Silepka sohasem hazudott, egyetlen nőt szeretett és tisztán élt és a szemei mindig elborultak, ha sze­gény embert látott. Silepkát a többiek a sejtben, vala­hány bolsevilti csak volt, fölényes hűvösséggel, sőt megvetéssel kezelték és a háta mögött viccek kering­tek róla. De Kurtnak az volt az érzése, hogy Silepka az egyetlen, tiszta és igazi kommunista valamennyi kö­pött ... Silepkátől, akit most mérgezési tünetek közt szál­lították be a bingenplatzi kórházba, kellett elhoznia a három idegen sejt tagjainak cim- és lakjegyzékét. Ez a névsor vászonba kötve, kis tasakban lógott, valószí­nűleg Silepka nyakán, mint Kronstein állította, bár c is csak bizonyos következtetéseket vont le, biztosat nem lehetett tudni. A fontos névsor, amelynek egyetlen tudója a körzetben Silepka volt, chiffre-irásban volt fogalmazva. A titkos írást az összes kommunista sejtek itözö3 kulcs szerint oldották meg, csak időnként vál­toztattak értelmén, nehogy azok, akik közben árulókká váltak, kiszolgáltathassák a szovjet-sejtek ellenségei­nek. Kronstein határozottan és szigorúan megbízta Kürtőt, hogy kérdezze meg Silepkát, hol van a titkos névsor, ha pedig olyan rosszul volna, hogy már nem tudna feleletet adni, keresse meg s ha kell, az inge alól is rántsa ki; ha beie is hai az a Silepka. Kürtőt ez a kifejezés, hogy: „rántsa ki, ha beie is hal“, erősen fel­izgatta s rögtön lti is öntötte a lelkét Kronstein eiött. Kronstein eleinte nem értete Kurt izgalmát, azután rá­jött az okára s mosolyogva, egészen más szavakkal fo­galmazta meg ugyanazt a parancsot, a szavai most -zinte kegyesek voltak, amikor Sllepkáról szólt. Kurt azonban izgatott maradt s ebben az izgatott lelkiálla­potban váltak el. S az esti égen: a furcsa kemény-sziluettek és az egyforma sötét munkásházak, alacsony, nyomorult vo­nata fölött emelkedni kezdett egy csillag Az egész ég feketés-kék volt már Kurt felett, csak maga előtt, amerre ment, a látóhatár széle fölött égett különös sárgában a világ s fehérlett előtte a csillag is. Kurt a beteg barátjára gondolt és szaladni kezdett: a félho­mályban, kint a proletárviskők előtt meg-meglebbent egy ldnnfelejtett fehér lepedő, vagy fehérnemű, ame­lyet száradni hagytak a drótkerítésen. A sötétben ha­rangozni hallott egy tornyot. Az lehet a kórház — gon­dolta. • A kapu alatt a portás bizalmatlanul nézett rá. Kurt fojtott szavain később megenyhült, de azért túl­ságosan kényelmesen és lassú módon vezette föl az emeletre a fiatalembert. Az egész kórház csak egyeme­letes volt. Fent az ambulatórium előtt egy apáca fogadta Kurtot. Kurt könyörögve nézett rá s előadta kérését. Az apáca nyugodtan meghallgatta. — Imádkozni akar érte? — kérdezte. — Tárgyalni akarok vele, — felelte Kurt izzó han­gon, de az apáca komolyan megrázta a fejét. — Soha senki vele már többé nem tárgyalhat, — azután megfordult és egyik kezével apró, kis mozdula­tot tett Kurt felé. Intett neki, hogy kövesse. A folyosón egy kis gyermek Jézus szobra előtt mécs égett. Az apáca térdet hajtott, egészen könnyedén, pedig már öreg-öreg apáca volt. Kurt le se vette a ka­lapját. De egy lépéssel tovább megállt és nekidőlt a folyosó falához. Az apáca észrevette, hogy nem köve­tik, megállt a homályos folyosón és nyugodtan várt. Később Kurt megint követte ... Balra, a haldoklók szobája előtt, aa apáca egy pil­lanatra megállt, mintha mérlegelne valamit, egy percig eltűnődött. Azután nesztelenül kitárta az ajtót és fejé­vel intett a fiatalembernek, hogy lépjen be. Q maga be­tette utána kívülről az ajtót: nem jött be a szobába. Messze az ágytól, melyben Johann Silepka feküdt, két másik nővér térdelt zsámolyon. Fejüket lehajtva félhangosan imádkoztak s fekete vélumot viseltek: ar­cukat igy alig lehetett látni. Mikor az ajtó kinyílt, meg sem mozdultak, csak feszesen maguk elé néztek és to­vább imádkoztak gépiesen. Silepka elvtárs feje fölött egy feszület lógott, alatta két fehér viaszliliom volt odatüzve. Kurtnak egy pillanatra Kronstein sárga arca és nagy aktatáskája jutott eszébe, amelyet ez mindig a hóna alatt viselt, „Ezektől függ minden... a jövő..." — mondta egyszer Kronstein és görcsösen megszorí­totta az aktatáskát, S Kurt utána megint a fehér lilio­mokra bámult... ... et libere eum in hac hora mortis, ab omnibus poenis et passionibus. guas pro peccatu — hallotta Kurt a másik oldal felől. Odalépett Silepka elvtárs ágyához Fogait ekkor oly erősen szorította egymásra, hegy arcának 'degei fájni kezdtek. Az apácák tovább imádkoztak: — euts se timet merlusse. Qui cam Fatre et Spi- ritu Sancto... Kurt egészen közel hajolt a haldokló arcához és úgy nézte. Silepka Johann, aki egyszer azt mondta, hogy az arca hasonlít a nagy Csekafőnök, Derzsinszky arcához, úgy feküdt most gyermekarccal előtte, túlsá­gosan fehéren és kisfiúsán, — ezt az arckifejezését ed­dig soha nem látta... Ez a halál, — gondolta ekkor Kurt. A kezével lassan a csendesen fekvő Ingéhez irt is az egyik gombjánál szétnyitotta. A nyakig legombolt hó­fehér hálóing alá nyúlt, a titkos névsorért. A szemeiből, kétoldalt, arcára kezdtek folyni könnyei. Vékony, el­viselt pléh Mária-érmet tartott a kezében. S az érmet már egészen hidegnek érezte. A fiatalember mereven bámulta a halottat. Ezt vi­selte hát az inge alatt ez az ember, — gondolta. S váj­jon hol lehet most már? Ez tehát a jövő, ez az egész... Hirtelen rádőlt, szinte ráesett az ágy szélére. Az apácák abbahagyták az imát. Az egyikük felkelt ■ oda­jött az ágyhoz. Átölelte a fiatalember vállát; sokáig «úgy tartotta s ott maradt mellette, mintha — valamire — most várnia kellene... (Vége.) B&Stányosok! \ Egyetlen együvegecske „NICOTAN“-al abba ■ hagyhatják a dohányzást. Teljesen biztos és Í ártalmatlan. Í40 Lei utánvét, „Nicotaö“ kép­viselet Calea Moşilor 326, Bucureşti Számtalan köszönő levél. gyorsan és biztosan gyógyul az 1 doboz ára 95 lei. Kapható gyógyszer­tárakban és drogéri­ákban. Laboratorul Malarin', P\a{a G. Canfacuzino No. 3. Bucureşti. •ŢTîiîiiiiirnriiiiî ii Amerika millió dollár ára nyersbőrt tud felhasználni. Szükség van EÓKff, RYEST, síb. nyersbőrökre. A közeljövőben Európába megyek és szán­dékom van minden, lenni jelzett nyersbőrt készpénzért megvásárolni. Kérem írja meg haladéktalanul, hogy mennyi és milyen nyers­bőrt tud nekem eladni. Szives és gyors válaszát tisztelettel kérve NyulbŐrt STEPHEN FIRTKÓ FI 03ÎÎ 426 Peon A venu« V«aszunk PiíUbureP»., U. 3. America

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents