Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-30 / 267. szám

4 XZZ/, ÄFF. S2A3Í. ^«SWgŞBUfe ’SăiPsrawwwK^ «spw^ Czillér v<£"kiîi,',,Ni<ia tu közismert, legjoS»S» mmosegu aru- raktárát, Piaţa Lnirii (Főtér) 14. A csődbe] utott Óradna Vidéki Takarékpénztár vezetősége a vádlottak padján Öí féie bűncselekménnyel vádolják őket — A törvény­szék elrendelte a vezérigazgató őrizetbevételét (Kolozsvár, november 28-) A kolozsvári tör­vényszék III. szekciója két napon keresztül tár­gyalta az Óradna Vidéki Takarékpénztár Rt. csőd­ügyét. A esőd még 1927-ben történt s élénk feltű­nést keltett az egész környéken. A vádlottak dr. Comsa Jonel vezérigazgató és a bank igazgatóbi­zottságának tagjai dr. Solymosi Károly ügyvéd. Szegő Vilmos, Hojdan Ghcorghe, Hojdan Vasilie, Hapea Vasilie és Avram Vasilie. A vádirat ötféle bűncselekménnyel vádolja őket. Hűtlen kezelés, csalárd bukás, egyszerű bukás, sik­kasztás és csalás címen- Elmulasztották a vád sze­rint a bank ügyeinek vitelénél megkövetelt gon­dosságot és elővigyázatosságot s nem ügyeltek arra, hogy vezetnek-e rendes üzleti könyveket, egyetlen alkalommal sem vizsgálták felül, hogy rendben van­nak-e a kimutatások. Mikor 1926. nyarán az Óradna Vidéki Takarékpénztár Rt. cégnevet Concordia Rt-ra változtatták meg, hogy újabb hiteleket tud­janak szerezni maguknak a pénzpiacon, az alaptő­két is az előbbi kétszázezer lejről kétmillió lejre emelték fel, de nem fizettek be ebből egy krajcárt sem, a törvény előírásának megfelelően. Csupán egy fiktiv jegyzéket készítettek, amelyen a felso­rolt nevek mellé különböző összegeket tüntettek fel, ez volt a részvényesek jegyzéke. Az illetők termé­szetesen semmit sem fizettek be a feltüntetett ösz- szegekből. Maguk az igazgatók nevei is ott voltak ezen a listán. Solymosi Károly egymaga 520 ezer lejjel szerepelt s ebből, mint be is vallotta, semmit sem fizetett be. Miután tudatában voltak, hogy a bank pénzügyei már menthetetlenek, tovább foly­tatták a fedezetlen váltókkal való operációt. Az ügy egy alkalommal már tárgyalásra ke­rült a besztercei törvényszék előtt- ítélethozatalra azonban nem került a sor, mivel az egyik védőügy­véd kifogásolta, hogy a bíróság tagjai közeli isme­rősei a vádlottaknak. A bíróság elfogadta az ügy­véd előterjesztését és illetéktelennek mondta ki ma­Comsa megjelenik gát. A bukaresti semmitőszék azután a kolozsvári törvényszéket delegálta. A kolozsvári törvényszéken a csütörtöki tárgya­láson az összes vádlottak megjelentek, csupán Comsa Vasilie hiányzott közülök, akinek távolléte miatt már több alkalommal el kellett halasztani a tárgyalást. Most is ez történt volna, ha Comsa vé­dője nem jelenti be, hogy ügyfele rövidesen meg­érkezik Bukarestből, ahol jelenleg tartózkodik. Solymosi Károly dr. ügyvéd az első a vádlottak közül, akit kihallgatnak. Solymosi előadja, hogy nem érti a vádat, mivel a vádiratot nem kézbesítet­ték ki neki s mivel az rendkívül zavarosan van meg­fogalmazva, nem tudta egyszeri hallás után meg­érteni. Ezért kéri a tárgyalás elhalasztását. A bíró­ság nem teljesiti a kérést, de újból felolvastatja a vizsgálóbíró vádhatározatát­Dr. Solymosi kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert azokban az időkben, mikor a bank ügyei rosszra fordultak, vagyis 1922. júniusa és 1927. februárja között nem. tartózkodott a város­ban s igy nem tudott a bank ügyeivel foglalkozni. Comsa vezérigazgató kezében volt ekkor a bank ve­zetése, neki kellett volna vigyáznia, hogy ne tör­ténjenek bajok. Megkérdezi á biróság, hogy történhetett meg, hogy ő 520 ezer lej értékű részvényt jegyzett, de semmit sem fizetett be. __Megegyeztünk az igazgatótanácsban__mond­ja — hogy elég egy váltó is a jelzett összeg he­lyett. _ De a váltóra fedezet is kellett volna _ mondja az elnök. _összes vagyonom le volt kötve rája­A többi vádlottak sem érzik bűnösöknek ma­gukat. Ezek különben nincsenek is súlyosabban vádolva, mivel csak Comsa vezérigazgató és dr. Solymosi azok, akikre vonatkozik a vádpont so­rozat. —- és letartóztatják Tfiftl PROBLÉTTWK Késnek az igaziak A minap óvatosan és körültekintően arról elmél­kedtem e helyen, hogy miért Is nem küldjük gyakorlati pályákra gyermekeinket? Pályákra, hol a képesítést pénzt keresve szerezhetik meg, S mi történt erre? A sü­ketség helyett, melyre — bevallom — el voltam készül­ve és meg is szoktam (mindazokkal együtt, kik újsze­rűén hangzó tanácsokat próbáltak az elmúlt évek rendén erdélyi magyaroknak adni), — néhány nap óta örven­detes érdeklődésnek vagyok a közvetítője. Levélben, te­lefonon é9 személyes Jelentkezés utján ostromolnak fel­világosításokért és elmekért: hol van az a mérnöki iro­da, mely műszaki rajzolókat keres s munkáért megél­hetést ad? B. asszony személyesen keresett fel. Gondoktól űzött, riadt anya. A fiát szeretné az építőmesteri pá­lyán tudni. Magántisztviselő, de nincs állása. És nincs jövője. B. Gy. szintén magántisztviselő, 28 éves. Ugylátszik, sokat próbált már és sokat küzködött. Telefonon ér­deklődik, nyilván elsősorban — az állást lránt. .Jelentkezik egy tanárjelölt. Mindig hivatást érzett a műszaki munkák iránt, meg szeretne azonban mégis maradni a tanári pályán. Folytatni és befejezni a meg­kezdett tanulmányokat, K. I. levelet ir a vidékről. Azt szeretné tudni, hogy műszaki rajzolónak felvesznek-e leányokat is? Sz. K. végzett erdőmémök. Az uradalomnak, me­lyet húsz éven keresztül szolgált, elvették az erdőit. Ami kevés maradt, letarolták — mentési költségekre. Allans nélkül van, pedig családot, gyermekeket kell eltartania. Minden állást, a legszerényebbet Is vállalná. S még egynéhányan. Hajótöröttek, fuldoklók, a sors üldözöttéi. Szóval nem az igaziak. Nem azok, akikhez a múltkori írás szólt. , Természetes: az is eredmény és üröm Volna, ha ezek közül minél többen megtudnának újra kapaszkod­ni az életben. Ha az állásnélküli magántisztviselők fog­lalkozáshoz jutnának, a tanárjelölt ezen az utón be tud­ná fejezni tanulmányait, az igyekvő vidéki leány üttöro lehetne a műszaki rajzolás terén és az állását vesztett mérnök kenyeret adhatna gyermekeinek. Ez is problé­ma, ezidőszerint az erdélyi magyar társadalomnak ta­lán legsúlyosabb problémája. Szemtől szembe nézve, égető szociális kérdés. Nyomorúság, végső Ínség, re­ménytelen küzködés, melyen segíteni kellene, ha lehet­ne. A háttérben pedig a kérdés, hogy miért oly nehéz, szinte kilátástalan a segítség? A végzetes csonkaság, mellyel az erdélyi magyar társadalom együtt született, ez a szervi fogyatkozása azonban csak most vált lát- hatóvá, amióta meztelenül, minden állami és egyéb se­gítség nélkül, egyesegyedül magára utalva áll itt a meg­nehezült életben. Pénteken reggel megérkezett Comsa Jonel ve­zérigazgató is s most már az ő kihallgatását is meg­ejthette a törvényszék. Kijelenti, hogy a bankügy­leteket csak addig akarták a lejegyzett, de befize­tetlen alaptőke spanyolfala mögött folytatni, amed­dig dr. Solymosi az ingatlanát el nem adja, amely­nek vételárából azután bőven lehetett volna fe­dezni az alaptőke minimális harminc százalékát. Kifejti, hogy minden tőle telhetőt megtett, hogy megmentse a bankot a bukástól. Ezután a tanúkihallgatások következnek. Két óradnai parasztember az első tanuk. Mindkettőjü­ket rábeszélte Comsa vezérigazgató, hogy adják be­leegyezésüket ahhoz, hogy neveikre hivatkozva bizo­nyos részvény csomókat jegyezzenek­— Fizetni nem kell semmit _nyugtatták meg Ügyvédi határ- időnaplé 1931. Teljes angol vászonkötésben 480 Lei IÄ Lepage, Kolozsvár. őket. így, a parasztok látván, hogy káruk nem szár- mazhatik, belementek a dologba s valóban neveik ott szerepelnek a részvényjegyzés listáján és az egyik 100 ezer lejes, a másik 30 ezer lejes részvény- pakett tulajdonosának van kimutatva. A további tanúkihallgatások alatt inkább a védők és Coltescu ügyész vitáznak egymással. Este 7 óráig nyúlik el a tárgyalás és a tör­vényszék már ki akarja hirdetni, hogy mikorra tűzi ki a tárgyalást, amikor Coltescu ügyész váratlan indítványt tesz. _Kérem a törvényszéket, hogy azonnal rendelje el Comsa vezérigazgató letartóz­tatását, mivel, amint eddig is több alkalommal megtörtént, hogy az ő hiánya miatt kellett elhalasztani a tár­gyalást, úgy biztos vagyok abban, hogy ezután is távollétének leszünk tanúi, ha a tárgyalást elna­poljuk, öt pedig nem tartjuk itten. Szökésétől tar­tok. A törvényszék visszavonul s habár a védőügy­védek erősen kikeltek az ügyész előterjesztése ellen, mégis elfogadja azt és elrendeli Comm rögtöni őrizetbevételét. Ezután a biróság a tárgyalás folytatását december 9-éra halasztja­Ez a csonkaság' azonban csak egyre nőni fog és hova-tovább gyógyíthatatlanná válik, ha nem indulnak már végre el a gyakorlati pályák utján az Igaziak. Az igaziak, kik közül egyetlen egy sem jelentkezett és egy sem érdeklődött. Sem ők magúit, sem a szülőik, kik egyre csak a jövendő tanárt, papot, ügyvédet akarják szegény kis gimnazista fiukban látni. Mert, ha nem indulnak el idejekorán, úgy sohasem lesznek Erdélyben magyar kis és nagy vállalkozók, nagykereskedők, technikusok és üzentvezetők s mire az a nehány, áld ma még ezeken a pályákon van, kidől, az sem lesz már, ki ezekre a pályákra hivjon, figyel­meztessen, kenyeret kínáljon. S nem lesz, aki Iskolát fenntartson, gazdasági erőt jelentsen, színházba Járjon, felvegye szóval azt a kultúrát, amit a tanárok, az Írók, az újságok terjeszteni szeretnének, de nem igen lesz majd kinek. Erről a problémáról volt itt a minap sző és sehol sem mutatkoznak a vigasztaló jelek, hogy a fordulat, a felismerés közelednék. Fedig az a szomorú felvonulás, melyről nz előbb beszámoltam, az a reménytelen kilincselés, mely egy jelentéktelen ii.jságcikkre megindult, — eléggé megrázó figyelmeztetés lehetne arra, hogy ml vár Erdélyben a tömérdek érettségizett emberre, különösen akkor, ha társadalmunknak gazdasági életkörei egyre csak szű­külnek, süllyednek, jelentéktelenednek és sehol gém mutatkozik az uj világrend mélységes gazdasági, tech­nikai, gépi természetének felismerése és megértése. S. I.

Next

/
Thumbnails
Contents