Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-30 / 267. szám
TUI. ÉVF. 267. SZÁM. vfa A kincstár árverezte! és az árverési hiénák összemosolyognak... Egy milliós lőtéri üzlet, kikiáltási ár 100.000 lei, ki ad többet érte? Pillanatfelvétel a kereskedők tragédiájáról... (Kolozsvár, november 28.) Az adőírontról ma ismét érdekes eseményről számolhatunk be. Egy főtéri üzletet, régi kolozsvári céget árvereztek el. Illetve nem is árvereztek el, mert utóbb az árverést formai okokból megsemmisítették. A szóbanforgó főtéri üzletnek 180.000 lej adótartozása volt. Ezen senki sem csodálkozbatik. Melyik az a főtéri kereskedő, amelyik nem tartozik adóval? Régebben, ba valaki ellen árverést rendeltek el, a kereskedelmi életben ezt megszégyenitő dolognak minősítették. Ma ezen senki sem csodálkozik, senki sem ütődik meg, még a legstabilabb, legbecsületesebb, legpontosabb fizető cégekkel is megtörténik, hogy a kassza kiürül és nem tudnak fizetni. Hát ez történt a főtéri kereskedővel is. Nem tudott fizetni. Futott fühöz- íához, kért, könyörgött, de a szükséges 180.000 lejt nem tudta összekaparintani. Hasonló helyzetben akadnak cégek, amelyek erkölcsi nadrágszijukon engednek valamicskét és az árverés alá kerülő üzletet saját maguk részére jóbarátjuk, rokonuk utján megvétetik és Így az üzlet is megmarad s megmenekülnek az adótartozás alól. A szóbanforgó cég azonbap nem fordult ilyen eszközökhöz. Becsületes tradíciókon nevelkedett és nem hitte, hogy 180.000 lej adótartozásért régi, milliós értékű üzletét elárverezik. Megkezdődik az árverés. Ma reggel aztán a főtéri üzletben megjelent a végrehajtó, a kincstár képviselője és megjelentek az — árverési hiénák. Megkezdődött a világ legszomorubb aktusa, — az árverezés. Évtizedek munkája, fáradtsága, reménye, hite, energiája és minden, minden, ami egy összekupor- gatott vagyonkához, egy régi, jólbevált üzleti renoméhoz tartozik, percek alatt tönkremegy, elpusztul és egy becsületes munkásexisztencia máról-holnapra mehet koldulni, vagy az utcára — kéregetnl . . , A végrehajtóközegek elvégezték az árverés Írásbeli részét, felvették a jegyzőkönyvet, megállapították, hogy az egész üzletet úgy, ahogy van, összes áruival, felszereléseivel, bútoraival együt fogják elárverezni. Gyorsan, kíméletlenül és eredményesen. Az árveréstvezetö végrehajtó megszokottan és unottan, sőt rossz vicceket faragva, anjint ez ilyenkor szokás, elkiáltja: — Az egész üzlet kikiáltási ára 180.000 lej, ki ad többet érte?! Mély csend. Az árverési hiénák összenéznek. Csak a a tulajdonos szeméből ered meg a könny és foly csendesen le a sáppadt arcon. Még egyszer megismétli a végrehajtó: 180.000 lej, ki ad többet érte? A tulajdonos remélni kezd... Újabb hallgatás. Nem jelentkezik senki. A több, mint egymillió értéket képviselő üzlet nem kell senkinek. A tulajdonos egy pillanatig remélni kezd. Azt hiszi, hogy nem akad senki, aki milliós értékű üzletét meg akarja vásárolni. Harmadszori ismétlés után sincs jelentkező. A végrehajtási törvények értelmében, ha a kikiáltási árat nem Ígéri meg senki, akkor azt le kell számtani, természetesen abban a reményben, hogy utóbb a kikiáltási árat amúgy is emelni lehet. Élűiről kezdődik az egész végrehajtási mechanizmus. A végrehajtó újból kiáltja: — 100.000 lej, ki ad többet érte? — Végre egy árverési hiéna megszólal: — 102.000 lej! Ez a szó tompán hangzik el és a tulajdonos arca elsáppad, a lélekzete eláll. Az előbb még azt hitte, hogy legalább az embertársai fognak rajta könyörülni és nem vesznek részt a tönkretételében. De nincs ideje sokáig elmélkedni. A végrehajtó újból megszólal: — 102.000 lej, ki ad többet érte? Pillanatnyi csönd után megszólal a másik árverési hiéna: — 110.000 lej! A végrehajtó ismétli, hogy 110.000 lej egyszer . . . kétszer . . . Ekkor a harmadik hiéna, kigombolva elegáns, prémes bundáját, megszólal: — 120.000 lej! Kínos percek. A tulajdonos idegesen járkál az üzletében. A családtagok kétségbeesetten összesúgnak: az Istenért, mit lehetne tenni? Az árverezési aktus azonban drámai gyorsasággal halad előre. Újabb ajánlattevők akadnak. Feltűnő azonban, hogy az árverési hiénák barátságosan, kedélyesen diskurálnak együtt és egy cseppet sem látszik rajtuk, hogy konkurrensei volnának egymásnak. Végül is a végrehajtó emelt hangon kiáltja: — 132.000 lej, ki ad többet érte? Rajta uraim, egymilliós üzlet, máma potomárért kapható! Az árverési hiénák azonban megértöleg néznek egymásra és hallgatnak. — 132.000 lej másodszor! ... Nem akad uj ajánlattevő. Pillanatig nyomasztó csönd, csak a család egyik női tagja kezd hangosan zokogni. — 132.000 lej harmadszor! Senki többet? És ekkor az árverési hiénák összemosolyognak. Megperdül a dob és a milliós üzletet elárverezték 132.000 lejért, hogy a kincstár megkaphassa legalább részben a magáét. A drámai pillanatokban gazdag történetnek azonban még nincs vége. A tulajdonos az utolsó percben észbekap. Mint egy őrült, úgy rohan a pénzügyigazgatósághoz. Kihallgatáson jelentkezik Tartia adminisztrátornál. Valósággal összerogy előtte, miután a szolga beengedi. Sírva panaszolja el rettenetes helyzetét. A beszéd filmjén lepörgeti az árverést, amely élete munkájának az eredményét percek alatt legázolta. Az adminisztrátor megértő ember. Tudja azt, hogy a kincstárnak tesz szolgálatot, ha az adóalanyt a végső pusztulástól megmenti. És néhány sorral megsemmisíti az árverést azzal az indokolással, hogy az árverezésből befolyó összeg aiul maradt az adótartozásnak. Meddig tűrik a hatóságok!... Ezzel a riportnak vége is volna, ha a mostani árverésnél nem lett volna egy pillanat, amely az emberben megfagyasztotta vérét. És ez a pillanat, mikor az árverési hiénák összemosolyogtak. Mikor megértették egymást. Mikor elárulták egymást. Ezek az emberek abból élnek, hogy nyilvántartanak minden árverést és kiépített hálózattal működnek. Gyűlöletesebb ma ez a foglalkozás, mint a newyorkí alvilág rablóbandájának a szervezete. Abból élnek, hogy mások tönkremennek. Mint a kópék lesik az árveréseket és akkor megbeszélik az árverésben való részvétel lefolyását s ha nincs szervezetenkivüli konkurrensük, akkor hatalmas értékeket potom pénzért összevásárolnak és nagy vagyonokat harácsolnak össze. Ma már egész szervezetük van, valósággal kartellt kötöttek egymással, egymásért és egymásnak dolgoznak . . . Egy kérdésem azonban nekem ts van. — Meddig tűrik a hatóságok, hogy az árverési hiénák szervezett bandája tovább garázdálkodjék és aranyat sajtoljon ki a tönkrement exisztencták könyet- böl?! . . Olajos Domokos. Ausztriában Heínl elnöklete alatt a keresztényszocialisták, Schober-blokk és Heimat-blokk alakítanak közös kormányt (Becs, november 28.) Tegnap este a keresztényszocialisták, a Schober-blokk és a Heimat- blokk tárgyalóbizottságai között létrejött a kormányzásra vonatkozó megegyezés. A három párt koaliciórá lép és meg fogja alakítani az uj kormányt. A keresztényszocialista párt a kancellárságon kiviil a kereskedelmi, földmivelés- ügyi és hadügyi tárcát tartja meg, a többi reszortokon a Schober-blokk és a íleimat-blokk vezetői osztozkodnak. Kancellárként Heinl-t, Vaugoin kormányának kereskedelmi miniszterét emlegetik. A moszkvai nagy por vádlotíai elmondják, hogy miként képzelték az ellenforradalom sikere esetén az uj Oroszország kialakulását (Moszkva, november 28.) Az ipari párt pőrének tárgyalásán Siknin, az egyik vádlott elmondja, miszerint az ő főfeladata az volt, hogy uj gazdasági politikai teóriát épitsen fel, olyan számadatokkal, hogy abból mindenki a kormány gazdasági tehetetlenségét olvassa kiAz angol cégekkel folytatott tárgyalások alapján kötött üzletekért másfél százalék jutalék járt neki, ugyanígy az amerikaiaktól is, ezen az utón mintegy 100 ezer rubelt keresett. Amerikából visszatérőben Párizsban értesítést kapott, a küszöbön álló beavatkozási háborúból. Érdekes vallomást tett Oeskin, az úgynevezett északi intézet titkára. Szerinte az orosz mérnökök 1926. óta dolgoztak azon, hogy Szovjetoroszországban gazdasági krízist idézzenek elő. Ramsin nem akarta azt, hogy a szovjetrezsim bukása után a régi arisztokraták vegyék át újra a hatalmat, hanem azt a mérnököknek szánta, akik jelenleg is a legfontosabb szerepet töltik be az orosz területen. WIENER MEDIZINAL Kalender 1931 IM ms; Lepage, Kolozsvár. fVr?m ''î^'TTiTTyFTiTrTT'îTTTTTTTTTîTTTTTîTÎTTTTT'TTTrTT^ Oeskin szerint a szervezet jelentékeny pénzt kapott külföldről, különösen Franciaországból azokért a hírekért, amelyeket a francia vezérkarnak szállított. Francia körök különösen a GPU szervezetére voltak kiváncsiak. A párizsi Matin eimü lap nagy cikket irt az orosz ipari párt köréről és élénken kommentálja a Franciaországgal szemben ott elhangzott vádakat. Megállapítja, hogy a szovjet eddig mindig azzal védekezett, hogy nem ő, hanem a harmadik inter- nacionalé az, amely Franciaországot támadja, rv ellenben a franciák elleni rágalmazást hadjárat egészen nyíltan folyik• Maga a per főügyésze az, aki bátran szórja a rágalmakat Franciaországra. A Matin követeli, hogy abban az ecetben, ha az oroszok nem szüntetik be rá- galmazási hadjáratukat, Franciaország szakítsa meg a diplomáciai viszonyt. Chlorodont V; Chlorodont-íogp aszta, -fogkefe és szájviz mindenütt kapható. a nagyszerűen üdítő borsmentás fogpaszta ragyogó fehérekké 6@ssi a fogakat J.
