Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-30 / 267. szám
XIII, ÉVF. 267. SZÁM. 3 jBSSaEKnrZgiMb Ma-holnap elkészíthetjük a kisiparosság gyászjelentését — mondja Szabó Béni, a parlament egyetlen kisiparos képviselője A brassói magyar képviselő hatalmas interpellációt szándékszik előterjeszteni a kisiparosság katasztrofális helyzetéről — Melyek . a kisiparosság főbb panaszai ? Száraz kenyéren él a belföldi iparos, mikor Batáék milliós nyereségeket vágnak zsebre (Bukarest, november 28.) A lapok mostanában a földművelő osztály panaszaival vannak tele. Az amerikai és orosz gabona betörése az európai gabonaárak katasztrofális zuhanását vonta maga után, ami érzékenyen megbillentette az agrárállamok belső gazdasági egyensúlyát- Oktalanság volna ezeket az eseményeket lekicsinyelni és nem látni be a földműves osztály hirtelen letiprásának jövőre* kiható és minden vonatkozásban nagy jelentőségét, nem hagyhatjuk azonban figyelmen kivül azt, hogy a keletkezett polémiák nagy zűrzavarában, a panaszok és a megoldások tömkelegében valahogy elveszett a romániai magyar kisebbség egy munkás és évszázados felépi- tettségü osztályának halálkiáttása. Mert, amikor szivünk minden melegével tesszük magunkévá földművelő testvéreink sorsát, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk kisiparos társadalmunkról, mely e pillanatban szószoros értelemben halálküzdelmét vívja a megváltás minden reménye nélkül. E hasábokon már több Ízben szót emeltünk a magyar kisiparosok érdekében, sajnos, szavunk a pusztában elhangzó kiáltás volt. A román államférfiak még csak azt a fáradságot sem vettek maguknak, hogy a kérdést őszintén és minden politikai vonatkozástól mentesen vizsgálják meg. E nemtörődömségnek pedig a következménye az lett, hogy, amit akkor megjövendöltünk, az most bekövetkezett. Kisiparos társadalmunk ma a bomlás jeleit mutatja. Ez a fegyelmezett és kellő szervezettséggel bíró osztály összeroppant az önkényesen kiszabott terhek alatt, annyira, hogy ma már nem munkája és teljesítményei révén ad életjelt magáról, hanem a lapok öngyilkossági rovatában. Egyenlő-e a teherviselés? Bajos volna most hirtelen rámutatni azokra az okokra, melyek e katasztrofális helyzetet előidézték. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a mindenkori államhatalom nem járt el kisiparosainkkal szemben azzal az őszinteséggel és lojalitással, melyet ez az osztály teherviselése és eddigi munkája révén elvárhatott volna. így ma sem tudjuk, hogy a román nemzetiségű iparosokéhoz mérve arányosak vóltak-é azok a terhek, melyeket kisebbségi iparos társadalmunknak el kellett és el kell viselnie- Fölkeli tennünk ezt a kérdést, mert például Csikmcgvében, ahol nagyszámú kisiparos él _ amint László Dezső dr. magyarpárti képviselő megállapította, — ma sem nyilvánosak az adókónyvek. A magyar világban bárki betekinthetett azok ba, ma azonban e könyveket hét lakattal őrzik. Államtitkok gyanánt kezelik az adókirovásokat s az adófizetőnek még csak az sincs megengedve, hogy megállapítsa mennyit fizet hasonló keresettel biró szomszédja. Ez a helyzet természetesen igen sok szomorú feltevésre adhat alkalmat. S e feltevéseket alátámasztják azok a jelenségek is, melyekből kitűnik, hogy a törvény betűje nem egyformán vonatkozik az ország minden polgárára. E sorok Írójának például alkalma volt konstatálni, hogy ugyanakkor, amikor az erdélyi városokban a kisebbségi iparosokat és kereskedőket pénzbírságokkal és hatósági vegzaturákkal kényszerítik a vasárnapi munkaszünet betartására, az országnak másik részén, Moldovában például egyáltalában nem ismerik a vasárnapi munkaszünetet. Ott az iparos vígan dolgozik s a kereskedő egész nap nyitva tartja üzletét. Most már kérdés: felveheti-é a versenyt a kisebbségi kisiparos az állam jóvoltából -ilyen módon meg- hendikepelt kollégájával? Szabó Béni tetemrehivja a kormányt. Szabó Béni magyarpárti képviselő, aki a kérdést teljes alapossággal ismeri, a magyar kisiparosság helyzetéről a következőket jelentette ki: __ A parlamentben interpellációk, vagy az illetékes minisztériumokhoz intézett beadványok formájában már több ízben szóvá tettem a kisiparosság tarthatatlan helyzetét. Rámutattam arra az egyenlőtlen teherviselésre, mely kisiparosainkat a szabad versenyre képtelenné teszi- Kértem a forgalmi adók revizióját s általában egy gyors kormányintézkedést a mind súlyosabbá váló bajok orvoslása érdekében. _ Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a kormány részéről mindezideig segítség nem érkezett. E nemtörődömség pedig oda vezetett, hogy ma-holnap elkészülhetjük a kisiparosság gyászjelentését. És ez, amit mondok nem túlzás. A kisiparosság ma már abban a helyzetben van, hogy a rá kiszabott terheket nem tudja vállalni s komoly, régi iparosok az öngyilkosságba kénytelenek menekülni az igazságtalan megadóztatás elől. Ilyen körülmények között valósággal érthetetlen az a politika, melyet a kormány velünk szemben folytat. Mert akkor, amikor egzisztenciák mennek tönkre, családok zül- lenek szét a munkahiány következtében, hogyan minősítsem azt a politikát, mely tárt karokkal fogadja a külföldi ipartermékeket? Itt van példáül a Bata eset. Ez a csehországi gyár valósággal elárasztja Romániát dumping-áruival, sokezer iparostól veszi el a kenyeret csak azért, mert a román külpolitika ezt a barátkozást célszerűnek véli. A kormány tehát, mikor az ország rendes adófizető polgárainak ezrei száraz kenyéren tengetik életüket, érthetetlen gavallériával jár el a külfölddel szemben- Bőkezűen szórja azokat a kedvezményeket, melyekkel egy konstruktiv világnézetű társadalmi osztály halálos ítéletét pecsételi meg. De hiszen ez természetes, ha az állam ügyeit intéző urakat nem érdekli a kisiparosság sorsa. Pedig csak be kellene tekinteni azokba a statisztikákba, melyek az iparengedélyek visszaadását, illetve uj engedélyek kiváltását tüntetik fel. Akkor tudomást szerezhetnének arról, hogy a kisiparosság milyen gyors léptekkel rohan a végső szétzüllés felé. Mert, amíg eddig minden visszaadott iparengedélyre három újonnan váltott engedély jutott, addig ma a helyzet teljesén megfordult, amennyiben három tönkrement iparosegzisztenciát csupán egyetlen uj engedély pótol. Különben' ezekkel a kérdésekkel egy nagy interpelláció keretében fogok bővebben foglalkozni. Interpellációm tetemrehivás lesz, melynek keretében utoljára kérdem meg a kormányt: hajlandó-e a tönk szélére jutott kisiparosság helyzetén segíteni ? Hajlandó-e a mezőgazdasági hitelhez hasonlóan kisipari hitelintézetet állítani fel? Azonnali és határozott választ kérek, melyet, ha nem kapok meg, úgy a következményekért a felelősséget magamról és kisiparos társaimról elhárítom _ végezte nyilatkozatát Szabó Béni. Staiín száműzte a kommunista párt jobboldali ellenzékét (Kovnó, november 28.) Moszkvai hírek szerint a kommunista párt jobboldali ellenzékét száműzték. Sztálin elrendelte, hogy a számiizöt- tek sehol hivatali, katonai, vagy oktatási alkalmazást nem nyerhetnek és semmiféle szervezetbe sem vehetők be. A rendelkezés a szám- üzöttek számára lehetetlenné teszi, hogy kenyerüket megkeressék és igy az ékhalál vár reájuk. Litvinov Milánóból Berlinbe utazott Az orosz külügyi népbiztos kije lente tie, hogy az orosz—olasz barátság nemcsak küiszines, hanem őszintén barátságos (Berlin, november 28.)’ '& német birodalmi fővárosba érkezett Litvinov orosz külügyi népbiztos a moszkvai Tass távirati iroda Berlinbe kiküldött munkatársa előtt nyilatkozott. Kijelentette, hogy mindaddig nem hagyta oda fielife t, amig volt még a legminimálisabb remény abban az irányban, hogy az előkészítő bizottság tényleg komolyan fogja fel feladatát és elfogadható leszerelési egyezménytervezetet ké- szit elő. Ez a reménye megsemmisült, szerinte belátható időn belül nem lesz semmi a leszerelésből, mert kétségtelen meggyőződést sikerült szereznie afelől, hogy bizonyos hatalmak semmi szin alatt sem akarják leszerelni hadseregeiket. Litvinov nevetségesnek tartja, hogy 30 állam kiküldöttei öt éven át jutottak el ez eredményhez. Ezt az okmánytervezetet néhány szorgalmas tisztviselő két hét alatt is ösz- szeállithatta volna. Litvinov nyilatkozott feltünéstkeltő milánói látogatásáról és Grandival történt találkozásáról. Csodálkozását fejezte ki afelett, hogy olyan nagy üggyé fújják fel olaszországi látogatását, holott más esetekben kommentárok nélkül tudomásul veszik a külpolitikát irányító vezetők sűrűn folytatott megbeszéléseit. Litvinov hangoztatta, hogy Oroszországnak Olaszországhoz való viszonya nemcsak küiszines, hanem valóban igen barátságos és ezért szükséges és természetes volt az eszmecsere, amely egyébként a béke igazi barátait örömmel töltheti el. Az orosz külügyi népbiztos pénteken tárgyalni fog Curtius birodalmi kiflii gyminiszterrel. Litvinov és Grandi a balkáni problémákat beszélték meg Milánóban. Becsből jelentik: A Neue Freie Presse szerint berlini diplomáciai körökben valószínűnek tartják, hogy Litvinov és Grandi milánói tárgyalásaik során a balkáni politika kérdéseit beszélték meg. Közismert, hogy Olaszország minden erejével arra törekszik, hogy a Balkánon visszaszorítsa a francia befolyást és ezért Jugoszláviát valóságos államgyürüvel vette körül. Az olaszok a franciákkal szövetséges kis- antanttal görög, török és bolgár blokkot állítanak szembe. Komán iában is erősen dolgozik az olasz diplomácia. Mindezeket a műveleteket azonban Olaszország csak nehezen hajthatná végre a szovjet hozzájárulása nélkül s a mostani tanácskozásoknak ez a magyarázata.
