Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-30 / 267. szám

XIII, ÉVF. 267. SZÁM. 3 jBSSaEKnrZgiMb Ma-holnap elkészíthetjük a kisiparosság gyászjelentését — mondja Szabó Béni, a parlament egyetlen kisiparos képviselője A brassói magyar képviselő hatalmas interpellációt szándékszik előterjeszteni a kisiparosság katasztrofális helyzetéről — Melyek . a kisiparosság főbb panaszai ? Száraz kenyéren él a belföldi iparos, mikor Batáék milliós nyereségeket vágnak zsebre (Bukarest, november 28.) A lapok mostanában a földművelő osztály panaszaival vannak tele. Az amerikai és orosz gabona betörése az európai gabo­naárak katasztrofális zuhanását vonta maga után, ami érzékenyen megbillentette az agrárállamok bel­ső gazdasági egyensúlyát- Oktalanság volna ezeket az eseményeket lekicsinyelni és nem látni be a föld­műves osztály hirtelen letiprásának jövőre* kiható és minden vonatkozásban nagy jelentőségét, nem hagyhatjuk azonban figyelmen kivül azt, hogy a keletkezett polémiák nagy zűrzavarában, a pana­szok és a megoldások tömkelegében valahogy elveszett a romániai magyar ki­sebbség egy munkás és évszázados felépi- tettségü osztályának halálkiáttása. Mert, amikor szivünk minden melegével tesszük magunkévá földművelő testvéreink sorsát, ugyan­akkor nem szabad megfeledkeznünk kisiparos tár­sadalmunkról, mely e pillanatban szószoros értelemben halálküzdelmét vívja a megváltás minden reménye nélkül. E hasábokon már több Ízben szót emeltünk a magyar kisiparosok érdekében, sajnos, szavunk a pusztában elhangzó kiáltás volt. A román állam­férfiak még csak azt a fáradságot sem vettek ma­guknak, hogy a kérdést őszintén és minden politi­kai vonatkozástól mentesen vizsgálják meg. E nem­törődömségnek pedig a következménye az lett, hogy, amit akkor megjövendöltünk, az most bekövetke­zett. Kisiparos társadalmunk ma a bomlás jeleit mutatja. Ez a fegyelmezett és kellő szervezettség­gel bíró osztály összeroppant az önkényesen kisza­bott terhek alatt, annyira, hogy ma már nem mun­kája és teljesítményei révén ad életjelt magáról, hanem a lapok öngyilkossági rovatában. Egyenlő-e a teherviselés? Bajos volna most hirtelen rámutatni azokra az okokra, melyek e katasztrofális helyzetet előidézték. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a minden­kori államhatalom nem járt el kisiparosainkkal szemben azzal az őszinteséggel és lojalitással, me­lyet ez az osztály teherviselése és eddigi munkája révén elvárhatott volna. így ma sem tudjuk, hogy a román nemzetiségű iparosokéhoz mérve arányosak vóltak-é azok a terhek, melyeket kisebbségi iparos társadalmunknak el kellett és el kell viselnie- Föl­keli tennünk ezt a kérdést, mert például Csikmc­gvében, ahol nagyszámú kisiparos él _ amint László Dezső dr. magyarpárti képviselő megállapí­totta, — ma sem nyilvánosak az adókónyvek. A magyar világban bárki betekinthetett azok ba, ma azonban e könyveket hét lakattal őrzik. Államtitkok gyanánt kezelik az adó­kirovásokat s az adófizetőnek még csak az sincs megengedve, hogy megállapítsa mennyit fizet hasonló keresettel biró szomszédja. Ez a helyzet természetesen igen sok szomorú felte­vésre adhat alkalmat. S e feltevéseket alátámaszt­ják azok a jelenségek is, melyekből kitűnik, hogy a törvény betűje nem egyformán vonatkozik az ország minden polgárára. E sorok Írójának például alkal­ma volt konstatálni, hogy ugyanakkor, amikor az erdélyi városokban a kisebbségi iparosokat és keres­kedőket pénzbírságokkal és hatósági vegzaturákkal kényszerítik a vasárnapi munkaszünet betartására, az országnak másik részén, Moldovában például egyáltalában nem ismerik a vasár­napi munkaszünetet. Ott az iparos vígan dolgozik s a kereskedő egész nap nyitva tartja üzletét. Most már kérdés: felveheti-é a versenyt a kisebb­ségi kisiparos az állam jóvoltából -ilyen módon meg- hendikepelt kollégájával? Szabó Béni tetemrehivja a kormányt. Szabó Béni magyarpárti képviselő, aki a kér­dést teljes alapossággal ismeri, a magyar kisiparos­ság helyzetéről a következőket jelentette ki: __ A parlamentben interpellációk, vagy az ille­tékes minisztériumokhoz intézett beadványok for­májában már több ízben szóvá tettem a kisiparos­ság tarthatatlan helyzetét. Rámutattam arra az egyenlőtlen teherviselésre, mely kisiparosainkat a szabad versenyre képtelenné teszi- Kértem a for­galmi adók revizióját s általában egy gyors kor­mányintézkedést a mind súlyosabbá váló bajok or­voslása érdekében. _ Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a kormány részéről mindezideig segítség nem érke­zett. E nemtörődömség pedig oda vezetett, hogy ma-holnap elkészülhetjük a kisiparosság gyászjelentését. És ez, amit mondok nem túlzás. A kisiparosság ma már abban a helyzetben van, hogy a rá kiszabott terheket nem tudja vállalni s komoly, régi iparo­sok az öngyilkosságba kénytelenek menekülni az igazságtalan megadóztatás elől. Ilyen körülmények között valósággal érthetetlen az a politika, melyet a kormány velünk szemben folytat. Mert akkor, amikor egzisztenciák mennek tönkre, családok zül- lenek szét a munkahiány következtében, hogyan minősítsem azt a politikát, mely tárt ka­rokkal fogadja a külföldi ipartermékeket? Itt van példáül a Bata eset. Ez a csehországi gyár való­sággal elárasztja Romániát dumping-áruival, sok­ezer iparostól veszi el a kenyeret csak azért, mert a román külpolitika ezt a barátkozást célszerűnek véli. A kormány tehát, mikor az ország rendes adófizető polgárainak ezrei száraz kenyéren tengetik életüket, érthetetlen ga­vallériával jár el a külfölddel szemben- Bőkezűen szórja azokat a kedvezményeket, melyekkel egy konstruktiv világnézetű tár­sadalmi osztály halálos ítéletét pecsételi meg. De hiszen ez természetes, ha az állam ügyeit intéző urakat nem érdekli a kisiparosság sorsa. Pedig csak be kellene tekinteni azokba a statisztikákba, melyek az iparengedélyek visszaadását, illetve uj engedé­lyek kiváltását tüntetik fel. Akkor tudomást sze­rezhetnének arról, hogy a kisiparosság milyen gyors léptekkel rohan a végső szétzüllés felé. Mert, amíg eddig minden visszaadott iparengedélyre három újonnan váltott engedély jutott, addig ma a helyzet teljesén megfordult, amennyiben három tönkrement iparos­egzisztenciát csupán egyetlen uj engedély pótol. Különben' ezekkel a kérdésekkel egy nagy in­terpelláció keretében fogok bővebben foglalkozni. Interpellációm tetemrehivás lesz, melynek kereté­ben utoljára kérdem meg a kormányt: hajlandó-e a tönk szélére jutott kisiparosság helyzetén segí­teni ? Hajlandó-e a mezőgazdasági hitelhez ha­sonlóan kisipari hitelintézetet állítani fel? Azonnali és határozott választ kérek, melyet, ha nem kapok meg, úgy a következményekért a fele­lősséget magamról és kisiparos társaimról elhárí­tom _ végezte nyilatkozatát Szabó Béni. Staiín száműzte a kommunista párt jobboldali ellenzékét (Kovnó, november 28.) Moszkvai hírek sze­rint a kommunista párt jobboldali ellenzékét száműzték. Sztálin elrendelte, hogy a számiizöt- tek sehol hivatali, katonai, vagy oktatási alkal­mazást nem nyerhetnek és semmiféle szerve­zetbe sem vehetők be. A rendelkezés a szám- üzöttek számára lehetetlenné teszi, hogy ke­nyerüket megkeressék és igy az ékhalál vár reájuk. Litvinov Milánóból Berlinbe utazott Az orosz külügyi népbiztos kije lente tie, hogy az orosz—olasz barátság nemcsak küiszines, hanem őszintén barátságos (Berlin, november 28.)’ '& német birodalmi fővárosba érkezett Litvinov orosz külügyi nép­biztos a moszkvai Tass távirati iroda Berlinbe kiküldött munkatársa előtt nyilatkozott. Kije­lentette, hogy mindaddig nem hagyta oda fieli­fe t, amig volt még a legminimálisabb remény abban az irányban, hogy az előkészítő bizott­ság tényleg komolyan fogja fel feladatát és el­fogadható leszerelési egyezménytervezetet ké- szit elő. Ez a reménye megsemmisült, szerinte belátható időn belül nem lesz semmi a leszerelésből, mert kétségtelen meggyőződést sikerült szerez­nie afelől, hogy bizonyos hatalmak semmi szin alatt sem akarják leszerelni hadseregeiket. Lit­vinov nevetségesnek tartja, hogy 30 állam ki­küldöttei öt éven át jutottak el ez eredményhez. Ezt az okmánytervezetet néhány szor­galmas tisztviselő két hét alatt is ösz- szeállithatta volna. Litvinov nyilatkozott feltünéstkeltő milánói látogatásáról és Grandival történt találkozásá­ról. Csodálkozását fejezte ki afelett, hogy olyan nagy üggyé fújják fel olaszországi látogatását, holott más esetekben kommentárok nélkül tu­domásul veszik a külpolitikát irányító vezetők sűrűn folytatott megbeszéléseit. Litvinov han­goztatta, hogy Oroszországnak Olaszországhoz való vi­szonya nemcsak küiszines, hanem való­ban igen barátságos és ezért szükséges és természetes volt az eszme­csere, amely egyébként a béke igazi barátait örömmel töltheti el. Az orosz külügyi népbiz­tos pénteken tárgyalni fog Curtius birodalmi kiflii gyminiszterrel. Litvinov és Grandi a balkáni pro­blémákat beszélték meg Milánóban. Becsből jelentik: A Neue Freie Presse sze­rint berlini diplomáciai körökben valószínűnek tartják, hogy Litvinov és Grandi milánói tár­gyalásaik során a balkáni politika kérdéseit beszélték meg. Közismert, hogy Olaszország minden erejével arra törekszik, hogy a Balká­non visszaszorítsa a francia befolyást és ezért Jugoszláviát valóságos államgyürüvel vette körül. Az olaszok a franciákkal szövetséges kis- antanttal görög, török és bolgár blokkot állíta­nak szembe. Komán iában is erősen dolgozik az olasz diplomácia. Mindezeket a műveleteket azonban Olaszország csak nehezen hajthatná végre a szovjet hozzájárulása nélkül s a mos­tani tanácskozásoknak ez a magyarázata.

Next

/
Thumbnails
Contents