Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-28 / 265. szám

TAXA POŞTALA PIA- TITA IN N'JMERAR No. 24256—92T. Claj-Kolozsvir. 1930 november 28 Péntek IMÍ-IZSTBS BELPOLDőN: I ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP 1 írre 1200 lei, félévre 600 lei, negyed évre 300 lej, ! Eserkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. egy hóra 10Ö lej. 1 Telefon: 5-08, 694. ^ Ara 5 lej. ________ !___XIIL évfolyama 265-ík szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 érre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén! 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A nap hősei Az egész liberális párt szolidaritást akart vállalni Bratianu Vintilával A politika szenzációjává nőtte ki magát Bratianu elmaradt audienciá­iénak ügye - Vmíila lépését már a liberális-ellenes sajtó is szimpatikusán kommentálja Két kis Mr a nap krónikájából. Hősei nem magunkfajta szürke polgárok, a nemzeti de­mokrácia fő-főexponensei. Nagyurak, akik min­den alkalommal élénken tiltakoznak az ellen, hogy kegyelmes, vagy excellenciás titulussal illessék őket. Mert ők demokraták. Az egyik közülök pláne különös szeretettel szokta hor­dani a nép egyszerű fiainak viseletét. Mihalache ő, akinek az apja még földmives em­ber volt, aki tanítói oklevele ellenére büszkén hirdeti magáról, hogy ma is a falu gyermeke s ezt külső megjelenésében is igyekszik kihang­súlyozni. A nap másik hőse nem miniszter ugyan, de a mi ferde és középkori észjárá­sunkba szintén úgy van beidegeződve magas ál­lása, mint a minisztereké. A vasutak minden­ható diktátora: Stan Vidrigkin. A takarékosság kormányának két jellegze­tes alakja. Annak a kormánynak, amely most könyörtelen harcot hirdet az álláshalmozások ellen s amely ezt a szép elvet valóban komolyan is veszi, amikor kisemberekről, különösen pe­dig kisebbségekről van szó. Igaz, hogy ez utób­biakkal szemben nem igen áll módjában állás­halmozásról lerántani a leplet, de nagy buzgó- ságában még az egyházakat sem felejtkezett el megkeresni. Az egyházakat, amelyektől éppen most akarják közel öt ven százalékát elvenni az államsegély-alamizsnának. Mintha az egyhá­zaknak, amelyeket az agrárreform úgyszólván mindenüktől megfosztott és a nagy nehezen ki­srófolt államsegélyt pedig most akarják el­venni tőlük, telne luxusokra, álláshalmozá­sokra! Többségi vívmány ez, ilyesmit a kor­mány ne keressen a kisebbségek soraiban! Nos, az álláshalmozások ellenségének, a nemzeti parasztpárti kormánynak, a demokrá­cia bajnokának, apostolának és védszentjének két vezető pozíciójában lévő markáns politiku­sáról érdekes dolgokat hallunk. Az egyik közü­lök nem is olyan régen még professzionátus ál láshalmozó volt. Néhány milliót zsebre vágott mint újdonsült államvasuti vezérigazgató és ugyanakkor csak hónapokig tartó sürgetés és heves sajtókampány után szüntette be önma­gának, mint temesvári villamosigazgatónak szintén nem csekély és a milliót szintén jóval meghaladó járandóságait. Azt jelentik Buka­restből, hogy a szűnni nem akaró sajtó-pergő­tüzek végre elsöpörték ezt az urat a CFR olim puszáxól. Csakhogy nem lefelé bukott, nem te­mesvári pozíciójába bukfencezett vissza, hanem szállásesinálói a Resica general direktori mél­tóságába juttatták. És ha eddig Ötmilliós évi fizetéséért támadták, úgy most a 15 milliós évi jövedelmet vethetik a szemére. Szó sincs róla, ez is demokratikus gesztus. Amikor a resicai munkás, még akinek nem is kötöttek a talpára utilapot, az éhséggel küzd, nem szólva a mun­kanélküliek és kivándorlásra kényszeritett el­bocsátott munkások tízezreiről és pár ezer lejes bevételre kénytelen építeni a maga és családja egzisztenciáját, addig Vidrighin urnák futva kínálják a ló milliót. Csakhogy az istenért, menjen már Bukarestből! A másik demokratikus tudnivaló: Mihala­che miniszter ur és titkárja kiürítettek egy elsőosztályu vasúti kocsit, hogy kényelmesen elszenderedhessenek. Kuss, a nyomorult utas­nak, amikor a miniszter ur pihenni óhajt. Kuss annak az utasnak, aki nem tudja azt, hogy a miniszter ur excellenciás cim nélkül is atyaur­<Biikarest, november 26.) Ismeretes, hogy amikor az uralkodó a parlamentbe való vissza­térésre szólította fel az ellenzéki pártokat, Bra­tianu Vintila királyi audienciát kért. Az au­dienciára való meghívást most a parlament megnyitása után kapta meg és erre azt vála­szolta, hogy számára most már az audienciaké­rés tárgytalanná vált. Bratianu Vintilának ezt a tettét a legélénkebben tárgyalják politikai körökben. Szerda délelőtt a liberálisok Calea Victo­riei klubhelyiségében a párt parlamenti komi- téja tartott ülést. Ezen megtárgyalták azt a nyilatkozatot, amelyet a felirati javaslat végén fognak felolvasni r .miitén a pártelnök audien­ciájának ügyével foglalkoztak. Bratianu Vin­tila ismertette az ügy előzményeit. Kijelentet­te, hogy akkor, amikor a király óhajtását vele közölte a király magántitkára, audienciát kért. Ezt két héten át nem kapta meg és igy az audiencia számára, ami az ő személyét illeti, tárgytalanná vált. Bejelentette, hogy a szerdai nap folyamán megjelent a királyi palota mar- salli hivatalában, ahol a marsallnak tudomásá­ra hozta, hogy eláll az audienciától, egyúttal azt is közölte, hogy bármikor az uralkodó ren­delkezésére áll, ha valamit közölni akar vele. A komité teljes mértékben jóváhagyta Bra­tianu Vintila magatartását, sőt Leonte Moldo- vanu és Sassu képviselők azt javasolták, hogy az egész párt vállaljon szolidaritást az elnök­kel. Erre azonban maga Bratianu Vintila és Duca is kijelentették, hogy egy ilyen lépés a párt részéről lehetetlen. Személyes ügyről van A szenátus szerdai ülésén Boila Romulus alel- nök elnökölt. A napirend előtti felszólalások során Niemerover főrabbi tiltakozott az ellen, hogy a jövő évi költségvetési javaslatban a zsidó egyházak részére eddig juttatott tízmillió lejes állami támo­gatást hárommillió lejjel leszállították. Costachescu közoktatásügyi miniszter azon­nal válaszol, megengedi, hogy a felszólalónak igaza van _mondotta__és a jövőben mihelyt a gazda­sági helyzet engedi, figyelemmel lesznek a zsidó­ság kívánságaira. Több kisebbjeientőségü felszólalás után, át­tértek a felirati javaslat tárgyalására. Az első fel­szólaló Vaitoianu tábornok, aki szerint a gazda­sági leromlás az ország isten a civil bagázzsal szemben. És sokszorosan kuss nekünk, kisebbségi polgároknak, akik fel merjük emelni a Szavunkat az ilyen balkáni demokrácia ellen. Az ilyen demokrácia ellen, amely címeken nyargalász, lényegben azonban sokkal közelebb áll a reakciós erkölcsökhöz, mint egy indiai maharadzsa vagy rendőrmi- nisztere. Fütyülünk azonban az olyan demokrá­szó, amely a pártot nem érinti. Duca különben holnap audiencián fog megjelenni az uralkodó előtt. Az Adeverul foglalkozik az üggyel, amely­ről hivatalos magyarázatot közöl. Eszerint an­nakidején a király felhívásakor a pártvezérek­nek szabadságukban állott, hogy eleget tesz­nek-e a királyi felhívásnak, vagy sem. Arról vitázni, vagy éppen annak visszavonását kérni, úgy sem lett volna lehetséges és igy akkor Bra­tianu Vintila audienciájának nem lett volna értelme. A parlament megnyitása után az audiencia-kéréseket azok beérkezése sorrendjé­ben intézték el és igy került csak most sor a Bratianu Vintila audienciájának ügyére. Az Adeverul elfogadja a magyarázatot, azonban mégis szokatlannak látja, hogy egy pártvezér, amikor az uralkodót bizonyos kérdé­sekről informálni akarja, ilyen burkolt vissza­utasítást kapjon. Fölteszi a kérdést, hogy mi célja volt a visszautasításnak és hogy a célt el­érték-e? Az események azt mutatják, hogy Bra­tianu Vintila helyzete a pártban megerősödött. Általános szimpátia nyilvánult meg személye iránt, mert mindenki tudja, hogy nemcsak róla van szó. A liberális klubban a lap tudósítójá­nak arról beszéltek, hogy ez az ügy végered­ményben nem a Bratianu Vintila külön ügye, hanem a pártok működésének problémája. Ami most megtörtént Bratianu Vintilával, megtör­ténhetik a többi pártvezérekkel is. Az utóbbi események alkalmasak arra, hogy felkeltsék a pártok öntudatát és előkészítsék a pártok egy- máskezötti szolidaritását. valósággal érthetetlen. Az eddigi kormányok szá­mos hibát követtek el. Ezek közül különösen ki­emeli azt, hogy a földreformot csupán szociális szempontból nézték és nem gondoskodtak a problé­ma gazdasági részének rendezéséről. A súlyos ka­matok letörése föltétlenül szükségesség. Ezután a felirati javaslatnak a kisebbségekről szóló monda­tát tárgyalta. Szükségesnek tartja, hogy az or­szág felekezeti és népkisebbségei a demokratikus elveknek megfelelő egyenlő elbánásban részesülje­nek az alkotmány keretein belül. Azok a kollek­tivitások, amelyek belesimulnak az állam életébe, méltánylást érdemelnek, azok ellenben, amelyek súrlódásokat idéznek fel, anakronizmusok az ál­lam testén. ciára, amely szemforgató hazugsággal szaval az áíláshalmozások ellen, ugyanakkor pedig egyet­len őrszemének annyi tantiémet fizettet, amennyiből száz tisztviselő is polgári kénye­lemmel megélhetne. Amelyik nem vesz igénybo szalonkocsit, de a hálószobának kinevezett ku­péból kiűzi az utasokat. Íme, a demokrácia el­méletben cs gyakorlatban. Átszállított államsegély ügye a szenátusban nagy gazdagsága mellett

Next

/
Thumbnails
Contents