Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-27 / 264. szám

2 Till. &VF. *64. 8ZÁM­baráiságialan őszi napokon NIVEA-CRÉME Dörzsölje be neponta arcét és keiét ezzel a krémmel, de nem csak esténként lefekvés előtt, hanem nappal is, mielőtt kimegy az éles levegőre. j4 Nivea krémet semmisem pótolja, mivel különleges hatása a bőr* tépoló eucerit tartalmán alapszik, amely, egyetlen más krémben sem található. Anélkül, hogy fényessé tenné az arcót, a Nivea krém gy­orsan és tökéletesen hatol be a bőrbe és csak az igy felszívódott krém fejtheti ki jótékony hatását a bőrre. Dobotokban! Lei 16.—, 34.-. 72.— I Tubusokban liszté ónból: Lei 3(7—, 43.— Emil Ziegter, Braşov-Brasso, Vasut-ucca 45 _______ ü : ■ ■ ■■■ ■ ■■■■■■■ a trón jóindulata figyelmének mielőbbi hathatós megnyilvánulását' őfelsége, a király, természetesen még nemi lehet afelől-tájékáévá, hogy mi ezt a mon­datot már nagyon, jól ismerjük ás hogy a tisztelt kormány, amely, mint minden al- kotyndwyos államban viselni tartozik a felelős­séget a trónbeszéd szövegéért, e rövidke mondatban éles ellentétbe kenuit saját •pártjának eddig hangoztatott programjával. Jákábffy Elemér: Különös jelenség, hogy kormányon a politikusok emlékezőtehetsége hirtelen meggyengül. Wüler: A nemzeti parasztpárt ugyanis állan­dóan hangoztatta, hogy gyökeresen meg akarja változtatni azt az elbánást, amelyben a kisebbsé­gek a párt kormányrajutási idejében részesültek és amely elbánásra ez a párt nem egyszer súlyosan elitélő szavakat talált. És most ime, nem tartogat a nemzeti parasztpárti kor­mány a kisebbségek számára más Ígéretet, csak azt, hogy az a megbélyegzett mult folytatódni fog a jövőben is. A válaszfelirati javaslat, amelyet túlságosan szó- fukarnak kell tartanunk, egész természetesen, még csak nem is említi a kisebbségi törvényt, amelyet már annyi külföldi tanulmány és még több külföldi beharangozás előzött meg. Szabó Béni: Mi célja volt Pop Ghita három kilométeres külföldi utjának? Wilier: Ilyen körülmények között a Magyar Párt is megfelelő rövidséggel óhajt végezni a be­mutatott javaslattal és azt a kisebbségek iránti mélységes aggódással visszautasítja. (Taps a magyarpárti oldalon.) Mată besszarábiai sterista képviselő a követ­kező szónok. A nemzeti parasztpárti kormány hi­bát hibára halmozott _ mondja. Ez érthető is, mert a párt vezetősége autokratikusán járt el még a pártot igen súlyosan érintő kérdésekben is, a pártkongresszust két év óta nem hivta össze és igy nem lehet tájékozott a párt többségének hangu­lata felől- Besszarábia a kormányban nem kapott megfelelő képviseletet, hanem mindig azzal fizet­ték ki, hogy kívánságait majd teljesítik a következő kabinet átalakítása alkalmával. Hangok: Pan Halippa, mit képvisel? Mâţă: Pan Halippa mindent képvisel, csak Besszarábiát nem. Jonescu Botoşani: Miért ragaszkodik Bessz­arábia hangsúlyozott, külön képviselethez a kor­mányban. Besszarábia nem integráns része Komá­ménak ? , Mată: Erdély nem integráns része az ország­nak? És mégis micsoda harcok folytak akörül, hogy hány erdélyi tagja legyen a kormánynak. Uj kritika a kormányról. A felszólaló ezután sorra veszi azokat az in­tézkedéseket, amelyek szerinte a kormányt eltérí­tették a demokrácia útjáról. Kifogásolja, hogy a parlament megnyitásakor a képviselőktől bevették az előzetes lemondásról szóló nyilatkozatot, kriti­zálja a parlament munkáját és többek között azt állítja, hogy (Marosvásárhely, november 25.) A maros­vásárhelyi tábla, amint megírtuk, hétfőn tar­totta meg a marosvásárhelyi cukorgyár száz­egymilliós bírsága ügyében a fellebbezési tár­gyalást s az Ítéletet a késő éjjeli órákban hir­dették ki. Ezek szerint a tábla helybenhagyta a törvényszék felmentő Ítéletét és a tábla dön­tésében' az ügyész is megnyugodott, úgy, hogy volt jelen és mégis 180 szavazat került elő az urnából. Az elnök erélyesen rendreutasitja és tiltakozik a kijelentés ellen. Mâţă fenntartja állítását. Élesen támadja a gazdasági politikát. Az autonóm intézetekre szük­ség van, de nem a jelenlegi formában- Az egyes hi­vatalokat oda nem való emberekkel töltötték be, akik ma is fejedelmi fizetéseket húznak. A mező- gazdaság feljavítása érdekében a kormány nem.tett semmit, úgy, hogy a termelés egy százalékkal sem emelkedett, sőt inkább esést lehet tapasztalni. Ml­hal ache, aki pedig a parasztság exponensének tart-, ja magát, nem érdeklődött a parasztság bajai iránt és csak bürokratikus munkát végzett. Beszéde vé­gén kijelenti, hogy a taranisták beszarábiai csoport­ja küzdeni fog tovább a kormány ellen, melyet nem tart a párt exponensének és a javaslatot nem fo­gadja el. az Ítélet most már jogerős. Ezzel tehát befeje­ződött a marosvásárhelyi cukorgyár évek óta húzódó ügye s a tábla döntésével bebizonyoso­dott az, hogy milyen alaptalanok voltak azok a feljelentések, amelyeket egyes emberek, nyil­vánvalóan haszonlesésből adtak be a cukor­gyár ellen. voltak esetek, amikor csak 80 képviselő Jogerősen felmentették a marosvásárhelyi cukorgyárat CURT I. BRflUR: fi oná VILÁGREKORD S (17) — Sportregáns — A belseje mintha megfagyott volna. — Tudod, hogy melletted maradok — mondotta, de a saját hangja is idegennek tűnt fel önmaga előtt. 18. Tilden Hannes tovább trenírozott. Az Irénnel való újabb találkozás ismét felborította a belső egyensúlyát, de megint csak megsegítette a pálya, a gyözniakarás és a Johnny egészséges humora. Három héttel a nemzetközi könnyű-atlétikai viadal megkezdése előtt, egészen korán reggel futott a sta­dionban .amikor még senki más se volt ott és Johnny a fűben hevert a stopperórával a kezében . Most a 3000 méterre készült, mert ezt választotta magárak saját távjául. Ezen a reggelen hallatlanul üdének érezte magát és legjobb erejét adta bele. Amikor az utolsó kört is bevégezte és érdeklődéssel nézett Johnny felé — mert a maga stopperóráját ez­úttal nem vitte magával — ez egészen titokzatos kép­pel jött elébe, megállt előtte és fejcsóválva nézett vé­gig a fiun a fejétől a talpáig. Hannesnek nevetnie kellett ezen az arcon, bár­mennyire is nem volt nevető kedvében. Háromszori sikertelen kísérlet után Johnny mélyet és zajosat léiekzett és utána hirtelen igy kiáltott a reg­geli csöndben: — Te, gazember! Rongyos! Mi jut eszedbe? Hannest ez a váratlan kitörés némikép tanácsta­lanná tette. Nem emlékezett semmiféle nagyob bűnére és ezt tudtára is adta Johnnynak. A Johnny arca úgy meglágyult, mint a vaj a na­pon. — Fiam, — szónokolta ünnepélyesen — ez két má­sodperccel jobb volt a Nürmi idejénél! Hannes hitetlenül mosolygott, de Johnny váratla­nul elvesztette a mostanig magáfa erőszakolt nyugal­mát, lekapta a sapkát a fejéről, körülforgott a maga , tengelye körül, mint egy dakszliés szakadatlanul ordí­tott: — Nyolc tizennyolc! Nyolc tizennyolc! Addig ordított, míg Hanesnek nevettében a fűbe kellett ülnie. Johnny melléje vetette magát, a stopper­órát a hihetetlen idővel az orra elé tartotta és lélekzet- üogyva, kimerültén már csak suttogni tudta: — Fiú, ez az életem legszebb napja! A kilátások tehát jók voltak. Johnny hajthatatla- nul állította, hogy Hannes simán le tudna menni nyolc tízre, vagy mondjuk nyolc tizenkettőre is, ha csak egy kicsit akarná és Hannes nem zárkózott el az elöl, hogy akarja. — fis most lógjunk el innen! — mondta Johnny egész titokzatosan, — senkinek se kell ezt tudnia ugya­nis! fis holnap reggel lestoppoljuk az ezerötszáz mé­tert és mindenekelőtt persze az ötezer métert. Ez nekem még fontosabb, hallod-e! fis ha az ötezerrel is ilyen szépen elbántunk, akkor — akkor majd — szép csönd­ben és titokban — rágondolunk — — A tizezerre! — egészítette ki Hannes mosolyogva. — Pszt! — mondta Johnny rémülten. — Csak sti- kában! Mától kezdve titoktartók leszünk! Három hét múlva kijátsszuk az első adukat, utána egy darabig senki fiának se beszélünk semmit és jövőre — fiú jö­vőre — A szeme csaknem megnedvesedett a boldogságtól. A kilátások tömege alatt csak úgy olvadozott: — Jövőre, fiú, jövőre mindent megnyerünk! Az ezer métertől a marathoni futásig! Hannes csöndesen mosolygott, de Johnny felhábo­rodva szólt rá: Ne vigyorogj, te! Megcsináljuk! fis ezt még soha senki se csinálta előttünk! Ez a kerepelő banda majd hasra fog esni, olyan szériát csinálunk, hallod-e! fis — darabig óvatoskodott, azután kirukkolt: Te, Hannes, de egyet meg kell ígérned nekem-------­— Mi a fenét? — Hogy hagyod a nőket! Kérlek, hagyd a nőket a vízben és fussál! Fuss el. előlük! Ezer métert, tíz­ezer métert, marathont •— nem tudsz előlük elég mesvze szaladni! Legyőzheted tVldet, Nurmit, BoUint és Koh- lemainent, ha akarod, meg van a módod rá! De tedd meg nekem azt a szívességet, hogy nem hagyod ma­gad egy amolyan kis pofikától megörjiténi! A szeme sarkából gyanakodva nézett a hallgató Tilden Hannesra és duzzogva egészítette ki: — Már nem is tudok aludni miattad! Ha csak vala­mivel fiatalabb és csinosabb lennék, egyszerűen kiüt­nélek a nyeregből, hallod-e? — de igy — igazán nincs értelme, hogy nekifogjak...! Hannes egészen csöndesen nézett a reggeli derűs égbe. Azután fölkelt, a karjára vette a szvetterét és csak ennyit mondott: — Gyere, ötezer méter. fis Schüttenhelm Johnny nehéz sóhajjal kelt fel. A gondjai igazán semmivel sem csökkentek. 19. Néhány nap múlva Hannes meglepetésszerűen meg­hívót kapott „egy kis estélyre“ Belünékhez. Le akarta mondani, de Irén maga hivta fel tele­fonon— most először itt Berlinben — és úgy kérte: — Még egyszer látni szeretnélek, Hannes! Jövő hé­ten elutazunk, valószínűleg hosszabb időre-------­A férfi szive megremegett, amikor igy a messze­ségből hallotta az asszony hangját. El volt rá szánva, hogy mindenáron elmegy, még ha a fejébe kerülne is. — fis a férjed? — csak ennyit kérdezett. Irén habozott. — Nézd, Hannes... mi hárman ne áltassuk egy­mást. Tudjuk, hogy állnak a dolgok — és hát nem be­szélünk róla. Senki más nem tud semmit — igy azután még csak egyszerűbbé válik a dolog... —Eljövök, Irén! — Viszontlátásra, Hannes fis amikor az este eljött, odautazott. Nem minden aggodalom nélkül, hogy vájjon mit hoznak majd ezek az órák — és mégis teli-sziv örömmel, hogy Irént is­mét megláthatja. Bellinék a Königsallee egy kis villájában laktak. Hannes nagyon rendes kis társaságot talált ott s a legnagyobb részét ismerte. Pahlen is ott volt é3 szívé­lyesen üdvözölte ... nem minden meglepetés nélkül, mert hiszen sejtette az összefüggéseket, anélkül, hogy bizonyosat tudhatott volna. Pahlenen kívül még egy csomó klubtárs volt ott, akik lekérdezték a csillagokat is az égről afelől, hogy milyenek a kilátásai vasárnap­hoz egy hétre. — Ne féljetek, gyerekek! — kérte őket Hannes, fia rövid ideig maradok is itt. Tizenkettőkor legkésőbb a féderbálban vagyok és holnap vagy holnapután kijö­hettek megnézni a dolgot Persze Johnnyval össze kell barátkoznotok, hogy elárulja nektek, merre trenírozok, fin nem mondhatom meg. (Folyt, következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents