Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-27 / 264. szám
1 Képviselőház L ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: _ 1 lm I2C0 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGyARPARTI LAP I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-03, 6-84. XIII. évfolyam 264-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedem 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Claj-Kolozsvár, 1930 novzznbsr 27 Csütörtök BL KA POSTAIA PLA- 'r -1TA IN ITJMffiRAR No. 742BG—927. Ä moszkvai titok A Magyar Párt a kisebbségek iránti mélységes aggodalomtól eltelve nem szavazta meg a felirati fawaslmtot Wilier József dr. terjesztette elő a kamarában a nyilatkozatot — Panaszok és súlyos kritikák a kormánypolitika ellen (Bukarest, november 25.) A kamara keddi ülésén napirend előtt Leon lupista képviselő szólalt fel. A pénzügyminiszterhez és az igazságügyminiszterhez intézett kérdést az iránt, hogyan volt lehetséges az, hogy nemrégiben Galaeban az Oroszországból behozott nehány száz vagon dumping sózott hal után nem a vámtarifában előirt kilogra- monkénti 12 lejes illetéket, hanem csak 1 lej 20 ba- nis illetéket szedtek. Nem engedhető meg az, hogy, amikor a szovjet a dumpinggal le akarja tiporni az európai gazdasági eletet, Románia meg támogatja is a szovjet terveit és megkönnyíti árui plassziro- zását. Madgearu miniszter válaszolt a képviselőnek s tiltakozik a beállítás ellen. A vámilleték leszállítása a földmivelésügyi minisztérium intervenciójára történt, mivel áz ország haltermelóse nem elegendő az ország halszükségletűnek fedezésére. Leon fantasztikus adatokat mond, amikor többszáz vagonról beszél. Mindössze 100 vagonról volt szó, és ezzel a kormány be is szüntette az orosz halimportotLeon a miniszter magyarázatát nem tartja kielégítőnek, mivel a vámilletéket csak törvényesen lehet leszállítani. Áttanulmányozta az idevonatkozó aktákat és megállapította, hogy intervenciók történtek és egyesek hatalmas haksisokat vágtak zsebre. Mihalache hangoztatja, hogy. annak idején 5 kérte a halra kiszabott illeték leszállítását és ezzel az alsóbb néposztály szükségletének tett eleget. Románia baltermelése visszaesett az utóbbi időben és szükség volt a halimportra. Nem tudja, hogy kik interveniálhattak, mert ő volt a kezdeményezője az illeték leszállitásának. Panasz a Nemzeti Bank ellen, Pamfil Seicaru kérdi a pénzügyminisztert, hogy mi a véleménye a Nemzeti Bank magatartásáról. Szerinte a bank az utóbbi időben nem figyeli eléggé a pénzpiac helyzetét és nem részesíti eléggé védelemben a védelmet megérdemlő pénzintézeteket. Utal a krajovai Escke- nasi bank esetére. Popovici pénzügyminiszter megállapítja, hogy a Nemzeti Banknak két hivatása van, az égjük a pénzegység stabilitásának fenntartása és a másik, a piac megvédése esetleges katasztrófák ellen. Az első hivatását a bank teljes megelégedésre tölti be s a másik szempontból is legfeljebb az a kifogás tehető ellene, hogy működése kissé lassú- Ha volnának olyan esetek, amelyekből az tűnik ki, hogy a bank elmulasztotta kötelessége teljesítését, a kormány tudni fogja hogy járjon el. A Magyar Párt ünnepélyes deklarációja Szovjetoroszország mindig a titkok hazája volt és bár sokat tudunk meg róla, szfinx arcának egyes részletei állandóan homályban maradnak. Afelől tisztában vagyunk, hogy a bol- sevizmus, mint politikai rendszer éppen úgy nem vezethet jóra ma, mint ahogyan nem vezetett jóra tiz esztendővel ezelőtt — csupán a belső életről, a társadalmi együttélés valóságáról voltak hézagos képeink és vannak ma is. Az orosz kormányzat most ismét ötnapos telefonszünetet rendelt el, Öt napra ismét kiégtek a hirérintkezés biztosítékai. Éppen ez az ötnapos elkülönités szinezi alá azt a feltevést, hogy Oroszországban ismét történt valami. Sztálin meggyilkolásának hire jött elsőnek, de e hir nem bizonyult valónak. Ellenben mind valószínűbbé válik, hogy Sztálinra és rendszerére ezúttal is éppen kommunista részről igyekeztek halálos csapást mérni. Trotzkij száműzetésben, de az orosz ellenzéki szellem hidrafejével nem birkózik meg a népbiztosok tanácsa és hol Bucbarin, hol pedig más nevesek és névtelenek kiáltanak e rendszer ellen hatalmas vétót. Lám, most is, csupán Moszkvában, háromezer ember jutott ellenforradalmi vád miatt börtönbe és ha figyelembe vesszük, hogy hány és hány ember került már puskacső elé, mert nem parriroztak a Kreml bálványai előtt. — de újra megkísérelték a már-már lehetetlent — úgy ennek a folyton megismétlődő, kétségbeesett merészségnek mértékével tudjuk csak felmérni igazán az orosz elégedetlenségek nagyságát. Az, hogy az ellenforradalom élére Rykow állott és ez a Rykow, akiben mint volt ellenzéki vezérben, megbíztak a forradalmárok, árulta el bajtársait, csak egy változata azoknak az emberi szempontból vett végtelen szomorú történéseknek, amelyek az orosz nép bős költeményének a részleteit kiteszik. A részletek, számok nem fontosak. A tény azonban az, hogy az utóbbi hónapokban is Oroszország megmaradt legjobb tudósai kerültek a cseka börtöneibe és vesztőhelyeire, hogy a szovjet a minap saját hadseregének egyik tábornokát végeztette ki es hogy még az is, akinek módjában volt elmenekülni az orosz pokolból, akkor sem kívánkozik visszatérni, ha történetesen külföldön szovjetállásban, a szovjet kegyeit élvezi, nos a meg dönthetetlen igazság az, hogy ámbár egy uj nemzedék nőtt fel, amely már belealkalmazkodott az uj viszonyokba, hogy az orosz közga* daság csodálatraméltó gúlákat építtetett ki a kényszeritett nép erejéből, amelyek látszólag megedzik a belső öntudatot, — egy hétre is alig tudja megfékezni népe elégedetlenségét és újra elölről kell kezdenie a tömegmészárlás és a világtörténelem nem ismerte megfenyegetés brutális módszereit. Az orosz titok az, hogy lázong egy többszázmilliós nép és ezt a népet nem lehet elhallgattatni; az orosz titok az, hogy nincs titok, mert a titkok önmagukat leplezik le. Az orosz titok az, hogy hiába jelent meg a dumping-áru Európa piacain és hogy Grandi és Litvinov találkozásával pillanatnyilag a tűz a vízzel keve tredik, hogy kifelé Oroszország a konszolidált- ság látszatát tünteti fel és már kívülről alig vannak Kolcsakjai és Denikinjei — belülről fel-felcsap a bomba és ennek a bombának kísérteties fényénél lehull az orosz titok utolsó íátyola is. Napirenden a kamara megkezdte a felirati javaslat vitáját, amelyben elsőnek Wilier József magyarpárti képviselő a Magyar Párt nevében a következő deklarációt olvasta fel. _ A trónbeszéd és a kamara elé terjesztett válaszfelirati javaslat az országot mélyensujtó gazdasági bajok orvoslását keresi és hatásos rendszabályokat helyez kilátásba. A Magyar Párt nevében kijelentem, hogy minden üdvös célra vezető kormányintézkedést támogatni fogunk, mert jól tudjuk, hogy most a pártérdekeket messze meghaladó országos problémák megoldásán kell együttes erővel legjobb igyekezetünkkel dolgoznunk. Nem hallgathatjuk el azonban azt a megjegyzésünket, hogy a szörnyű krízis idején a polgárság gyors intézkedéseket vár. Ezért a parlament megnyitásának egy hónappal történt kitolása rossz hatással volt a közhangulatra. Fokozza a bajt, hogy most sincsenek készen azok a várvavárt javaslatok, s mire a törvényhozás elé kerülnek, félő, hogy már idejüket is múlták. Érthető elégtétellel hallgattuk a trónbeszédben a nemrég megszavazott közigazgatási törvény módosításának bejelentését. A Magyar Pár teljes odaadással és szakembereinek legőszintébb tanácsaival vett részt az előkészítő bizottság munkájában- Nagy sajnálattal látjuk, hogy egyetlen kifogásunJcat sem honorálta a tisztelt kormány, sőt észrevételeinknek még szakszerűségét és őszinteségét is kétségbevonták. íme, alig egy év múlva a kormány maga is kénytelen bevallani, hogy a törvény mai formájában nem hajtható végre. Padi Árpád: Megbosszulta magát az, hogy feladta ellenzéki elveit. Wilier: Rólunk, kisebbségekről a következő mondattal emlékezik meg a trónbeszéd: „Romániának a felekezeti és etnikai kisebbségek kérdéseinek elbirálásánál tanúsított eddigi teljes és igazságos szellemi jóakarata kezesség gyanánt szolgálhat arra, hogy az itt élő kisebbségekről a jövőben is gondoskodni fogunk teljes mértékben az alkotmány keretein belül.“ _ Az volt a benyomásunk, hogy Őfelsége hangsúlyozottan és meleg érzéssel mondotta el ezt a kijelentést, mintha ezzel is ki akarta volna emelni a kisebbségek iránti magas jóindulatát és a kérdés sorsdöntő voltának alapos ismeretét. Először szólott hozzánk, ezúttal Őfelsége és mi hagyományos királyi hűséggel feleljük: _Éljen a király. (Taps a ház minden oldalán.) Most különösebben, mint bármikor rá vágyunk utalva az uralkodói támaszra ós alattvalói hódolattal kérjük itt.
