Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-27 / 264. szám

1 Képviselőház L ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: _ 1 lm I2C0 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGyARPARTI LAP I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-03, 6-84. XIII. évfolyam 264-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedem 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Claj-Kolozsvár, 1930 novzznbsr 27 Csütörtök BL KA POSTAIA PLA- 'r -1TA IN ITJMffiRAR No. 742BG—927. Ä moszkvai titok A Magyar Párt a kisebbségek iránti mélységes aggodalom­tól eltelve nem szavazta meg a felirati fawaslmtot Wilier József dr. terjesztette elő a kamarában a nyi­latkozatot — Panaszok és súlyos kritikák a kormánypolitika ellen (Bukarest, november 25.) A kamara keddi ülésén napirend előtt Leon lupista képviselő szó­lalt fel. A pénzügyminiszterhez és az igazságügy­miniszterhez intézett kérdést az iránt, hogyan volt lehetséges az, hogy nemrégiben Galaeban az Orosz­országból behozott nehány száz vagon dumping só­zott hal után nem a vámtarifában előirt kilogra- monkénti 12 lejes illetéket, hanem csak 1 lej 20 ba- nis illetéket szedtek. Nem engedhető meg az, hogy, amikor a szovjet a dumpinggal le akarja tiporni az európai gazdasági eletet, Románia meg támogat­ja is a szovjet terveit és megkönnyíti árui plassziro- zását. Madgearu miniszter válaszolt a képviselőnek s tiltakozik a beállítás ellen. A vámilleték leszállí­tása a földmivelésügyi minisztérium intervenció­jára történt, mivel áz ország haltermelóse nem ele­gendő az ország halszükségletűnek fedezésére. Leon fantasztikus adatokat mond, amikor többszáz vagonról beszél. Mindössze 100 vagonról volt szó, és ezzel a kormány be is szüntette az orosz halim­portot­Leon a miniszter magyarázatát nem tartja ki­elégítőnek, mivel a vámilletéket csak törvényesen lehet leszállítani. Áttanulmányozta az idevonat­kozó aktákat és megállapította, hogy intervenciók történtek és egyesek hatalmas haksisokat vágtak zsebre. Mihalache hangoztatja, hogy. annak idején 5 kérte a halra kiszabott illeték leszállítását és ezzel az alsóbb néposztály szükségletének tett eleget. Ro­mánia baltermelése visszaesett az utóbbi időben és szükség volt a halimportra. Nem tudja, hogy kik interveniálhattak, mert ő volt a kezdeményezője az illeték leszállitásának. Panasz a Nemzeti Bank ellen, Pamfil Seicaru kérdi a pénzügyminisztert, hogy mi a véleménye a Nemzeti Bank magatartá­sáról. Szerinte a bank az utóbbi időben nem fi­gyeli eléggé a pénzpiac helyzetét és nem részesíti eléggé védelemben a védelmet megérdemlő pénzintézeteket. Utal a krajovai Escke- nasi bank esetére. Popovici pénzügyminiszter megállapítja, hogy a Nemzeti Banknak két hivatása van, az égjük a pénzegység stabilitásának fenntartása és a másik, a piac megvédése esetleges katasztrófák ellen. Az első hivatását a bank teljes megelégedésre tölti be s a másik szempontból is legfeljebb az a kifogás tehető ellene, hogy működése kissé lassú- Ha vol­nának olyan esetek, amelyekből az tűnik ki, hogy a bank elmulasztotta kötelessége teljesítését, a kor­mány tudni fogja hogy járjon el. A Magyar Párt ünnepélyes deklarációja Szovjetoroszország mindig a titkok hazája volt és bár sokat tudunk meg róla, szfinx arcá­nak egyes részletei állandóan homályban ma­radnak. Afelől tisztában vagyunk, hogy a bol- sevizmus, mint politikai rendszer éppen úgy nem vezethet jóra ma, mint ahogyan nem veze­tett jóra tiz esztendővel ezelőtt — csupán a belső életről, a társadalmi együttélés valóságá­ról voltak hézagos képeink és vannak ma is. Az orosz kormányzat most ismét ötnapos telefonszünetet rendelt el, Öt napra ismét kiég­tek a hirérintkezés biztosítékai. Éppen ez az öt­napos elkülönités szinezi alá azt a feltevést, hogy Oroszországban ismét történt valami. Sztálin meggyilkolásának hire jött elsőnek, de e hir nem bizonyult valónak. Ellenben mind valószínűbbé válik, hogy Sztálinra és rendsze­rére ezúttal is éppen kommunista részről igye­keztek halálos csapást mérni. Trotzkij szám­űzetésben, de az orosz ellenzéki szellem hidra­fejével nem birkózik meg a népbiztosok taná­csa és hol Bucbarin, hol pedig más nevesek és névtelenek kiáltanak e rendszer ellen hatalmas vétót. Lám, most is, csupán Moszkvában, há­romezer ember jutott ellenforradalmi vád miatt börtönbe és ha figyelembe vesszük, hogy hány és hány ember került már puskacső elé, mert nem parriroztak a Kreml bálványai előtt. — de újra megkísérelték a már-már lehetetlent — úgy ennek a folyton megismétlődő, kétségbe­esett merészségnek mértékével tudjuk csak fel­mérni igazán az orosz elégedetlenségek nagy­ságát. Az, hogy az ellenforradalom élére Rykow állott és ez a Rykow, akiben mint volt ellenzéki vezérben, megbíztak a forradalmárok, árulta el bajtársait, csak egy változata azoknak az em­beri szempontból vett végtelen szomorú törté­néseknek, amelyek az orosz nép bős költeményé­nek a részleteit kiteszik. A részletek, számok nem fontosak. A tény azonban az, hogy az utóbbi hónapokban is Oroszország megmaradt legjobb tudósai kerültek a cseka börtöneibe és vesztőhelyeire, hogy a szovjet a minap saját hadseregének egyik tábornokát végeztette ki es hogy még az is, akinek módjában volt elme­nekülni az orosz pokolból, akkor sem kívánko­zik visszatérni, ha történetesen külföldön szov­jetállásban, a szovjet kegyeit élvezi, nos a meg dönthetetlen igazság az, hogy ámbár egy uj nemzedék nőtt fel, amely már belealkalmazko­dott az uj viszonyokba, hogy az orosz közga* daság csodálatraméltó gúlákat építtetett ki a kényszeritett nép erejéből, amelyek látszólag megedzik a belső öntudatot, — egy hétre is alig tudja megfékezni népe elégedetlenségét és újra elölről kell kezdenie a tömegmészárlás és a vi­lágtörténelem nem ismerte megfenyegetés bru­tális módszereit. Az orosz titok az, hogy lázong egy több­százmilliós nép és ezt a népet nem lehet elhall­gattatni; az orosz titok az, hogy nincs titok, mert a titkok önmagukat leplezik le. Az orosz titok az, hogy hiába jelent meg a dumping-áru Európa piacain és hogy Grandi és Litvinov ta­lálkozásával pillanatnyilag a tűz a vízzel keve tredik, hogy kifelé Oroszország a konszolidált- ság látszatát tünteti fel és már kívülről alig vannak Kolcsakjai és Denikinjei — belülről fel-felcsap a bomba és ennek a bombának kí­sérteties fényénél lehull az orosz titok utolsó íátyola is. Napirenden a kamara megkezdte a felirati javaslat vitáját, amelyben elsőnek Wilier József magyarpárti képviselő a Magyar Párt nevében a következő deklarációt olvasta fel. _ A trónbeszéd és a kamara elé terjesztett válaszfelirati javaslat az országot mélyensujtó gaz­dasági bajok orvoslását keresi és hatásos rendsza­bályokat helyez kilátásba. A Magyar Párt nevé­ben kijelentem, hogy minden üdvös célra vezető kormányintézkedést támogatni fogunk, mert jól tudjuk, hogy most a pártérdekeket messze meg­haladó országos problémák megoldásán kell együt­tes erővel legjobb igyekezetünkkel dolgoznunk. Nem hallgathatjuk el azonban azt a megjegyzésün­ket, hogy a szörnyű krízis idején a polgárság gyors intézkedéseket vár. Ezért a parlament megnyitásának egy hónappal történt kitolása rossz hatással volt a közhangu­latra. Fokozza a bajt, hogy most sincsenek készen azok a várvavárt javaslatok, s mire a törvényhozás elé ke­rülnek, félő, hogy már idejüket is múlták. Érthető elégtétellel hallgattuk a trónbeszédben a nemrég megszavazott közigazgatási törvény módo­sításának bejelentését. A Magyar Pár teljes oda­adással és szakembereinek legőszintébb tanácsaival vett részt az előkészítő bizottság munkájában- Nagy sajnálattal látjuk, hogy egyetlen kifogásunJcat sem honorálta a tisztelt kormány, sőt észrevételeink­nek még szakszerűségét és őszinteségét is kétségbe­vonták. íme, alig egy év múlva a kormány maga is kénytelen bevallani, hogy a törvény mai formá­jában nem hajtható végre. Padi Árpád: Megbosszulta magát az, hogy fel­adta ellenzéki elveit. Wilier: Rólunk, kisebbségekről a következő mondattal emlékezik meg a trónbeszéd: „Romá­niának a felekezeti és etnikai kisebbségek kérdései­nek elbirálásánál tanúsított eddigi teljes és igazsá­gos szellemi jóakarata kezesség gyanánt szolgálhat arra, hogy az itt élő kisebbségekről a jövőben is gondoskodni fogunk teljes mértékben az alkotmány keretein belül.“ _ Az volt a benyomásunk, hogy Őfelsége hangsúlyozottan és meleg érzéssel mon­dotta el ezt a kijelentést, mintha ezzel is ki akarta volna emelni a kisebbségek iránti magas jóindula­tát és a kérdés sorsdöntő voltának alapos ismeretét. Először szólott hozzánk, ezúttal Őfelsége és mi hagyományos királyi hűséggel feleljük: _Éljen a király. (Taps a ház minden oldalán.) Most különö­sebben, mint bármikor rá vágyunk utalva az ural­kodói támaszra ós alattvalói hódolattal kérjük itt.

Next

/
Thumbnails
Contents