Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-02 / 244. szám

13 3011. BVF. 243. SZÁM. A LA HILANAISE A régi Milánó dómjától az uj Milánó felhőkarcolójáig Egy kis kávéház: terraszán, a világ legnagyobb, üveggel fedett galériájában — Egy kis gazdasági elmélkedés az olasz szegényemberről Milánó, október végén. Olaszország Legkevésbé olaszos, de legnépesebb és leggazdagabb városa. Az első pillanatra úgy látszik, nines egyénisége. Dehogy is nines. Csak nem azzal azonos, amit Firenzében, Pisában vagy Ravennában keresünk. Az elamerikaiasitott, „sach­lich“, üzleti olasznak a városa. Egy csaknem mil­liós lélekszámú ipari gócz, standardirozásról, gyári többtermelésről, gépkulturáról álmodik. Múzeumok? Van nekik azokból is. Mult ?Már Augusztus csá­szár ideje alatt a birodalom legszebb városa volt. Szent Ambrus és Leonardo da Vinci, Viscontiak, Sforzák és Napoleon.De ez a város minden város­nál különbül a jövőnek akar élni. Bármennyire is a dagályosság látszatát kelti fel sokak előtt a fás cizmus, ez a pátosz nélküli város áll hozzá a legkö­zelebb. És nem véletlen, hogy itt jelent meg már huszonöt évvel ezelőtt Marinetti furcsa lapja, a Poezia és innen tört be Firenze felé is a futurizmus, Ahol Leonardo da Vinci csinálta a vízvezetéket. Milánó „látnivalóit“ egy fél nap alatt kime­ríti az ember. A Duomo. A méreteiben szinte egye­dül álló gótikus székesegyház, amelyen századok dolgoztak, amig elkészült. A Sforzák vára pompá­san restaurált termeivel, tankönyv szerinti geomet­riájával. „Az utolsó vacsora“, Leonardo híres fal­festménye a Santa Maria déllé Grazie kolostorában. A kép ma már nem keltené azt a hatást, ha nem tudnók róla, hogy a világ egyik leghíresebb művészi alkotása, Kopik, máiik, pusztulásra van Ítélve. Va­laha azonban olyan mágikus erőt tulajdonítottak neki, amely több volt minden vallási vagy esztéti­kai vonatkozású hatásnál. Alighogy elkészült Leo- nardonak, a Sforzák cselédjének csak a szabad percekben lehetett dolgozni rajta, akkor, amikor nem kellett vízvezetéket csinálni vagy öt percre fel­válthatta ecsettel a vésőt, amellyel a herceg lovas­szobrát mintázta a Castelloban, _ nos, alig hogy elkészült a kép, ezrek indultak el a kolostor felé és az Ospodate (afféle akkori közkórház) priorja lemásoltatta a kórház számára is, hogy a mozdulni nem tudó halálos betegek is lássák a festményt, mi­előtt kimúlnának az árnyékvilágból ,Meg aztán a Cimitero monumentale, a temető. És végül a Baedeeker két csillaggal jelzi Vit- torioEmanuele galériáját is Ez azonban már nem a mult emléke, hanem a jelen maga, a milánói ma legszervesebb járuléka. Élet az árkádok alatt. A galéria boltozott átjáró, üzletekkel, vendég­lőkkel, kávéházakkal, mozikkal, oszlopokkal és üveg­tetővel és ahogyan minden olasz város törekszik, hogy egy Cavour, vagy egy Garibaldi szobra le­gyen, úgy galéria nélkül sem tudja szépnek és komplettnek elképzelni az életet. A Dom-tér egyik oldalát teljesen betöltő Galéria Vittorio Emanutle azonban ötven méter magas és százkilencvenhat méter hosszú üvegkupolájával, elágazodásaival Európa legnagyobb boltozott átjárója. Milánó ele­gáns asszonyai bevásárlásaikat ugyan a Manzoni- ueeán végzik, mégis azt kell hinnünk, hogy ez a betonüveg építmény az, amelynek árkádjai alatt zajlik le az egész milánói élet. A Biffi vagy a Com- paroni terrasza Milánóban ugyanazt jelenti, amit a Café de la Paix Párisban: órákig elülhetsz egy „expresso“ mellett és közben tout Milano vonul el a szemeid előtt. A mindig párosával járó rendőrök, a fascista milicia fekete ingesei, csillogó szemű olasz nők, Virginias, tempós öreg urak. egy-egy ele­gáns katonatiszt korzóznak el a Piazza Scala bejá­rójától a Piazza Duomo bejáratáig, egy-egy pun­csot, apéretivit hajtanak le ezekben a tipikus olasz bárokban vagy megállanak a Treves, Alpes Mon- tadori könyves kirakatai előtt. íme most este ki­lenc, a hölgyek fekete estélyi öltözetben,' divatos, derékig érő bársony kabátokban özönlenek egy va­rieté földalatti helyiségébe vagy a moziba, ahol ép most mutatják be az első olasz hangos filmet, Ti­randelo darabját. A késő éjszakai órákban még mindig nyüzsög itt a sok ember és az üzletek, ék­szeres boltok, könyvkereskedések szünet nélkül nyit­va vannak. Mi van a külső csillogás mögött. A külső csillogás könnyen megtéveszti az ide­gent és lehet, hogy nagyon is csalódom, amikor azt hiszem, hogy az embereknek itt jó dolguk van. A látszat feltétlenül ezt mutatja. Koldust itt nem látni és ha az utóbbi évben mégis nő a munkanél­küliség, még mindig viszonylagosan kisebb itt, mint Európa többi országaiban, az egy Franciaországot leszámítva. Persze, a munkanélküliség tanulmá­nyozására minden alkalmasabb, mint a korzó, amely alkatánál fogva annak a bizonyos dolce finiente- nek formája. Hogy miként állanak az emberek anyagiak dolgában, azt máshonnan kell tehát meg­tudakolnom. Faggatom is nagyban milánói isme­rőseimet. Alig egy-két hete történt Torinóban, hogy tíuilamo. Olaszország egyik legnagyobb pénzmág­uása és ipari vállalkozója _ az olasz Stinnes _ megbukott. Guilamo fejlesztette ki a lombardiai és piemonti selyemipart és vállalatainak összeomlása az egész világsajtót foglalkoztatta. Bukásából az antifascista lapok azt a következtetést vonták le, hogy lám, milyen gyönge alapon állhat az olasz gazdasági élet, ha már egy Guilamo is kénytelen beadni 3 kulcsot, A Guilamo eset kapcsán indult meg a beszél­getés köztem és Milánó egyik legnagyobb bőrválla­latának magyarszármazásu igazgatója között. _ Kétségtelenül érezhető gazdasági depresz­szió nálunk is _ mondotta R. ur _de ez csak azt bizonyítja, hogy a világválság nyomasztó hatása alól egyetlen nép sem tudja kivonni magát. De a Guilamo eset önmagában nem bizonyít semmit sem Ön azt állítja, hogy Guilamo a mi Stinnesünk volt, Én inkább Castiglionival hasonlítanám össze. Rend­kívül ügyes hazardör, aki nagyszerűen értette ki­használni a konjunktúrát, rengeteg vállalatot lé­tesített, amelyekkel elszámitotta magát és így pusz­tulnia kellett. De bukása akkor is bekövetkezhetett volna, ha a gazdasági helyzet nem lenne náTünk kritikus. A turinói krach tehát nem egy általános tünet, hanem egyéni tünet. A duce azonban helye­sen mondotta, hogy le kell már számolni a „gazda­ság Cagliostrojaival“* Igenis állíthatom, hogy a carte di lavoro és az ország termelő életének cor­porativ. alapra való helyezése, eredményes újítá­soknak mutatkozott és a gazdasági állapotok sokkal jobbak ma, mint voltak a fascizmus előtt, Munkát az embereknek, Egy másik cikkemben említést fogok majd tenni a fascista kormány uj gazdasági rendszabá­lyairól. Egyelőre ülök a Biffi terraszán és egy má­sik úrral, iró és újságíró, beszélgetek: _ Hazugság volna azt hinni, vagy állítani, hogy a fascizmus csodákat müvei. Csodák nincse­nek. 'A fascizmus csak jobbá teheti a termelési vi­szonyokat és ezt meg is tette. A szegény ember, fo­galmát kiirtani nem tudta és bizony vannak itt lasfaronik akkor is, ha a koldulás tilos. Viszont rendkívül tanulságos lehet önök számára a fasciz- musnak az a nagy ténye, hogy munkát ad az ernbe veknek Nézzen körül itt Milanóban. Amerre a szeme lát, mindenütt építkeznek. Jövő esztendőben elké­szül az uj milánói pályaudvar ,amely Európa leg­nagyobb pályaudvara lesz. Mussolini olyan autó- stardat építtetett ki Milánó és a felsőolaszországi tavak között, amelyek egyenesen mesébe illők. Hogy miért kell ilyen pályaudvar Milánóban? Hogy ezek a középitkezések tényleg gyakorlati cé­lokat szolgálnak? Gondoljon csak arra, hogy ma egyedül a központi pályaudvarra háromszázhatvan vonat fut be naponta. De ne beszéljünk Milánóról. Mindenütt, ahol megfordul 'Olaszországban, kite­kintve a vasúti kocsi ablakából, észre fogja venni, hogy szédületes méretű kösmunkák folynak. _ Szegény ember .., kezdte el Ismét informá­torunk, _ Nem lehet tagadni, zálogházak itt is vannak. Viszont az olasz ember humanitására vall, hogy itt minden esztendőben karácsony hetében a tehetősek összegyűjtenek olyan összegeket, amelyek­ből a száz lírán aluli zálogtárgyakat kiváltják és visszaadják tulajdonosaiknak. Ez az olaszemberies­ség, amelynek én, külföldi ember évek óta számos változotát látom. Ha egy olasz börtönbe kerül, azon­nal hivatalból gondoskodás történik, hogy a bör­tönbe jutott családja pénzt kapjon és ne szenved­jen szükséget. Ezek olaszországi unikumok. Egy asszony a milánói Scala élén. Szociológusok vitatkozhatnak afelett, hogy azok a tünetek, amelyekről a milánói kávéház terraszán elbeszélgettem, célravezetők-e, vagy nem, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy nagy jelentőségű, ha maga az emberanyag, amellyel egy társadalom dol­gozik, természeténél fogva szociális. Érdekes tünet az is, hogy Olaszországon nem ismerik a feminiz­must. Nohát nem is ország az mondják az anti­fascisták, ahol a nőnek nincs annyi joga, mint egy férfinek. _ A fascizmus valóban nem vette be programjába a nők társadalmi életének túl sza­badelvű kezelését, mint ahogyan ezt egyes orszá­gokban látjuk. A nő Olaszországban _és ezt meg lehet figyelni Milánóban is eléggé,de minél délebb­re megy az ember, annál inkább _ba lehet e szó­val élni, három életet él. A nő természetes elhelyez­kedési köre a tűzhely. De ez nem zárja ki, hogy a nő ne járhasson egyetemre, ne szerezzen akár ügyvédi diplomát stb., stb. Például a világhírű Scala operának teljhatalmú igazgatója egy nő, Co- lombino asszony. Aki ismeri, hogy mit jelent a Scala, az tudja e tény nagy jelentőségét. Nincs az a feminista ország, ahol ennek a ténynek a párját lehetne találni. De ha már itt tartunk, beszéljünk valamit Miláné színházi életéről is. Ä milánói színházait. Olaszországnak kiváló színházi szerzői vannak, világhírű színészei és még sir.es európai viszony­latban fejlett színházi élete. Illetve csak eddig nem volt, most már az ia van. E tekintetben Róma mel­lett Milánó az a város, amely szemmel láthatólagl legalkalmasabb színházi kultúra kifejlesztésére. Mi­lánóban játszik Dario Nicodeminek, a kiváló szín­házi szerzőnek színtársulata. Pirandello társulata Î3 huzamosab ideig tartózkodik e nagy kultúrájú város falai között. Amint hallom, közös színházat tartanak fenn a fiatal modern szerzők is, akiknek darabjai természetesen itt kerülnek először bemu­tatóra. Elsőrendű előadások zajlanak le a Teatro íiricoban, Végül itt van a Scala. Ez az óriási mé­retű, kívülről nem mutatós épület, amelyben cse­kély hárcmezerhatszáz ember kaphat helyet, pilla­natnyilag zárva van és csak decemberben fog meg­nyílni, A Scala fentartása óriási költségekbe kerül, hiszen csak a színpad átalakítására nyolcmillió lí­rát engedélyezett a fascista kormány. Érdeklődtem, hogy mi van a kolozsvári Rózsa Anna szerződte- tésésvel, A szinház igazgatósága Rózsa Anna szer­ződtetését még hivatalosan nem tette közzé, ez azon­ban nem jelent semmit. A Sealánál ugyanis az S szokás, hogy ameddig a színházi szezon az első elő­adást nem tűzi ki, addig minden szerződtetett tag­nak a nevét titokban tartják. Színházi körökben egyébként azt is rebesgetik, hogy a Scala a téli szezonra egy-két budapesti énekesnőt is le rog szer­ződtetni. Ligeti Ernő. uim imuifti uuimmjuuinwmwumíUM Takarékoskodjék! Biztosit- son az erdélyi magyar egyhá­zak biztosítóintézeténél, a MI­NERVA BIZTOSIT Ó-ná\! Kér­jen ajánlatot! Olcsó díjszabás. Kedvező fizetési feltételek! A MINERVA BIZTOSÍTÓ RT cí­me: Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (volt Ferencz József ut) 37. szám.Telefon 12-57

Next

/
Thumbnails
Contents