Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-02 / 244. szám

Gazdasági sérelmeink

Ä Magyar Párt gazdasági szakosztálya a szatmári

nagygyűlés előtt tanácskozásra ült össze. A tanácskozások ipari, pénzügyi, kereskedelmi és mezőgazdasági bajainknak úgyszólván egész komplexumát felölelték. Lapunk a nagygyűlés alkalmával már beszámolt az események egyrészéröl, olvasóink tájékoztatása végett azonban szükségesnek tartjuk a szakosztályban elfogadott javaslatoknak szószerinti közlését. Ezeket a javaslatokat az előadók részletesen megindokolták, minden indokolás egy-egy komoly tanulmány, maguk a tanulmányok könyvalakban is megjelentek (A Közgazdasági Szakosztály Előterjesztései és Javaslatai. Minerva 1930.) örömmel állapíthatjuk meg, hogy az előadások a penzumot lelkiismeretes adatgyűjtéssel oldották meg, igy a szakosztály gondosan szerkesztett Előterjesztéseit haszonnal forgathatja mindenki, aki a magyar kisebbség gazdasági életének elmúlt tíz éve iránt érdeklődik. Az ipari életre vonatkozó javaslatokat Magyar Kisipar 'mellékletünkben fogjuk tárgyalni, a kereskedelem és agrárkérdések javaslatait vasárnapi mellékletünkben közöljük.

Az értekezletet Gyárfás Elemér szakosztályi elnök a következő elnöki megnyitóval vezette be:

Elnöki megnyitó.

rK gazdasági Sleí mai technikai fejlettsége mellett a független államok sem alkothatnak elszigetelt gazdasági egységeket, hanem — minden védővámmal való elzárkózásuk dacára, — több-kevesehb befolyással vannak egymásra s fejlődésüknek vagy hanyatlásaiknak okai igen gyakran a politikai határokon kivül, más önálló gazdasági egységeknek rájuk gyakorolt kedvező, vagy kedvezőtlen behatásában keresendők.

A romániai magyar kisebbség még az ország határain belül sem alkot semmiféle szempontból önálló gazdasági egységet. A három székely vármegyétől eltekintve szétszórtan élő más nemzetiségű polgártársai között, gazdasági sorsának irányítására külön szervekkel és joghatósággal nem rendelkezik s az állam közös szervei döntenek és intézkednek az egész ország s közte a magyar kisebbség gazdasági helyzetére nézve is,

E helyzetből szükségszerűen folyik, hogy a romániai magyar kisebbség gazdasági életét nem lehet elvonatkoztatva szemlélni az egész ország gazdasági életétől, melynek az függvénye csupán.

Ilyen szoros összefüggés, eőf összefonódás és minden vonatkozásban teljes alárendeltség mellett, a dolog természete szerint a magyarság gazdasági helyzete lényegesen nem különbözik attól a helyzettől, mely az ország többi lakóinak jutott osztályrészül. A magyarság vezetőinek minden előrelátása s a romániai magyar nép minden szorgalma s egyéb értékes tulajdonságai legfeljebb enyhíthetik sorsát, de gyökerében meg nem változtathatják, amint másfelől a többségi nép birtokában lévő kormányhatalomnak egyenesen a magyarság gazdasági hátterébe szorítására irányuló intézkedései további következményeikben magára a többségi népre is károsan hatnak vissza.

E szempontokkal tisztában kell lenniok mindazoknak, kik az erdélyi magyarság gazdasági kérdéseihez a komolyság igényével hozzá szólni kívánnak. Tisztában kell lennie mindenkinek egyfelől azzal, hogy a mi saját sorsunk nem fordítható külön és egyoldalúan kedvezőbbre addig, mig az egész ország gazdasági élete súlyos válsággal küzd, de tisztában kell lenniök másfelől azzal is, hogy a magyarság politikai vezetősége — az Országos Magyar Párt — nem birtokossá a közhatalomnak, nem rendelkezik az országnak, sőt magának a magyarságnak tőkeforrásaival s gazdasági erőtényezőivel sem s következőleg a pártnak sem központi, sem vidéki szerveivel szemben nem lehet jogosan felállítani olyan követeléseket és igényeiket, melyeknek a közhatalmat tényleg gyakorló, kiépített szervezettel rendélkéző minisztériumok maguk sem tudnak eleget tenni.

E helyzet ismeretében és e lehetőségek tudatában jelöltük ki pártunk közgazdasági szakosztályának feladatát és munkakörét már négy évvel ezelőtt, Gyergyó- szentmiklóson tartott első nyilvános gyűlésünkön s az ott megállapított munkaprogrammon azóta szerzett tapasztalatainak alapján sem kell lényegesebb módosításokat eszközölni. Szakosztályunknak tényleg nem lehet egyéb feladata s nem is rendelkezik megfelelő eszközökkel egyéb célra, mint egyfelől közvéleményünknek gazdasági kérdésekben való helyes tájékoztatására, másfelől a közvéleményre támaszkodó álláspontjainknak a különböző önkormányzati testületekben és a parlamentben való képviseletére.

Első pillanatra e mnnkakör szűknek és elégtelennek látszik, valójában azonban rendkívül széles és nagyjelentőségű, mert a magyar kisebbség minden társadalmi osztályának elsőrendű érdeke, hogy az országos gazdasági helyzetről s a sorsunkat irányitó tényezők szándékairól elsőforrásból megbízható értesüléseket szerezzen, másfelől pedig ugyanilyen fontos érdek az, hogy panaszaink és kívánságaink gyorsan cs közvetlenül eljussanak oda, hol ezek orvoslására és teljesítésére meg van a gyakorlati lehetőség.

Sajnálattal kellett látnunk, hogy a sajtó és a közvélemény bizonyos része, — nem mindig egészen jóhiszeműen — olyan teljesítményeket és eredményeiket igényelt pártunk közgazdaság: szakosztályától, melyek messze meghaladják a rendelkezésünkre álló erőket és azt a munkakört, melyre erőink ismeretébe» vállalkoztunk.

Szakosztályunk, mely véleményező és informáló szerv, soha sem vállalkozott és nem is vállalkozbatik ar ra, hogy megváltoztassa az ország egész Középeu- rópa gazdasági helyzetét, nem áll módunkban a középeurópai válság közepette tejjel-mézzel folyó Kánaánt teremteni az erdélyi magyarság számára, nem tudjuk lehetővé tenni, hogy az erdélyi magyar gazda drágábban értékesithesse terményeit, az iparos és kereskedő nagyobb forgalmat csináljon, valamennyi pedig kevesebb adót és alacsonyabb kamatot fizessen, mint ahogy mindezek a tényezők a gazdasági elet törvényszerűsége folytán kialakulnak. Még arra sem vállalkozhatik szakosz tályunk, hogy saját maga a rendelkezésére álló eszközökkel olyan intézményeket hívjon életbe, melyek kétségkívül előnyére volnának népünknek. Ezekben a kérdésekben is kizárólag eszmék fölvetésére, gondolatok megvitatására é3 álláspontok kijegecesitésére kell szorítkoznunk s maguknaik az intézményeknek megteremtését a magán-iniciativának kell átengednünk, mely egyedül vállalhatja az erkölcsi és anyagi felelősséget ezek sorsáért.

Mindezek dacára és bár eddigi működésűnk rendén nélkülöznünk kellett a legszerényebb segítő eszközöket is, ellenben óriási nehézségekkel kellett megküzdenünk úgy az államhatalommal szemben, mint a saját sorsainkból minduntalan kiütköző félreértéssel és fegyelmezetlenséggel, ha végig lapozzuk négy évvel és két évvel ezelőtt lerögzített célkitűzéseinket és elvi állásfoglalásainkat — melyeket az Önök rendelkezésére bocsátott előző kiadványaink tartalmaznak, — a jól végzett munka öntudatával állapíthatjuk meg, hogy az elénk tornyosuló ezer nehézség dacára igen sok problémát sikerült tisztáznunk, számos követelésünket tudtuk érvényesiteni, több sérelmünkre szereztünk orvoslást s öntudatos munkánk nem csekély részben hozzájárult ahhoz, hogy a mai katasztrofális gazdasági válság dacára, az erdélyi magyarság gazdasági tényezőinek legalább öntudata és él- niakarása ma már mindenki által elismert, számottevő tényező.

Messze vezetne, ha egyenként kívánnám ismertetni a négy évvel és két évvel ezelőtt hozott határozatokat és külön mutatnám ki azt, hogy az egyes határozatok végrehajtása érdekében milyen munkát végeztünk s az egyes problémákat mennyivel sikerült (közelebb vinnünk a megvalósításhoz. Előadóink mindegyike a neki kiosztott körben külön meg fog emlékezni lehetőség szerint erről s a most elhangzó előadásoknak az Önök rendelkezésére álló korábbi határozatokkal való egybevetése mellett mindenki megállapíthatja, hogy mely kérdés az, melyben előbaladást tettünk s melyek azok a problémák, melyeket illetően a mostoha viszonyok miatt panaszaink és kivánságaink szüntelen hangoztatására kellett szorítkoznunk.

Magam részéről ezért — ezúttal és erről a helyről — csupán egyetlen problémával kivánok behetőbban foglalkozni, mely egyben megvilágítja munkálkodásunk irányát és hatókörét is, emellett pedig illusztrálni fogja Önök előtt azokat a nehézségeket is, melyek kisebbségi sorsunkban a célkitűzéstől és elhatározástól a gyakorlati megvalósításig vezető utón élőnkbe állanak és megoldást igényelnek.

Két évvel ezelőtt a napisajtó bizonyos részének befolyása alatt közvéleményünk az u. n. országos nagy altruista magyar bank jelszavától volt hangos s bár akkor még e problémát nem tartottuk kellően megérettnek és előkészitettnek arra, hogy szakosztályunk erre vonatkozólag konkrét javaslatot terjesszen a nagygyűlés elé, a nyilvános ülésen magánkezdeményezéstől mégis napirendre került ez a kérdés, melyre vonatkozólag — ép. pen a kellő előkészítés hiánya miatt — bizottságot küldöttünk ki, feladatává téve ennek a bizottságnak a kérdés tanulmányozását és elökészitését.

Az 1928. október 13-án kiküldött bizottság együttesének és egyes tagjainak alapos tanulmányai és megfontolásai segélyével sikerült azután kellő körültekintés és meggondolás után e nagyjelentőségű és (közvéleményünket élénken foglalkoztató kérdésben elnöki tanácsunknak 1929. szeptember havában a párt álláspontját nyilvános mauifesztációval akként leszögeznie, hogy az igy hivatalosan lerögzített álláspont azóta is irányadó és megnyugtató Útmutatásul szolgál a kérdés iránt érdeklődő összes jóhiszemű tényezők számára.

A probléma különböző vonatkozásaiban megvizsgál tatván, megállapítást nyert, bogy azok a célok, melye két az u. n. országos nagy altruista magyar bank gondolatának fölvető: kitűztek, egyetlen intézménnyel meg nem valósítható s mai ülésünk folyamán önöknek mód. jukban tesz részleteiben is látni azt, hogy e rendkívül nagyíontosíágu célok közül melyeket és mennyiben tud átvállalni a Hitelszövetkezetek Országos Szövetsége a kötelékébe tartozó szövetkezetekkel, melyek lesznek az azóta már megalakult Erdélyi Magyar. FöldMtelintézot

A leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb

zörejmentes vételt csak a

MRTA

FÜTÖ ÉS ANOD

AKKUMULÁTOROK biztosítják

munkakörébe ntalandók s a még megoldatlanul maradó célok elérésére mikéut és milyen nehézségek elhárítása mellett lehetne megteremteni az erdlyi magyar pénzintézetek központi hitelintézetét.

Mindezek a kérdések mai ülésünk tárgysorozatában részletes megvitatás alá fognak kerülni s remélem, hogy] a meginduló termékeny vita, egyfelől megvilágítja azt & nagy utat, melyet a gondolatnak két évvel ezelőtt való felvetésétől a ma: napig megfutottunk, másfelől pedig értékes útmutatásokkal fog szolgálni a még elvégzendő feladatokra nézve is.

Meg vagyok róla győződve, bogy ha világosan látjuk azokat a lehetőségeket és sajnos, igen fogyatékos erkölcsi és anyagi eszközöket, melyek egy kisebbségi politikai párt gazdasági véleményező szervének rendelkezésére állanak s ezek ismeretében nem támasztunk erőinket messze meghaladó, teljesithetlen követeléseket sem a pártvezetőséggel és parlamenti csoporttal, sem az anyagi erejében mélyen legyöngült erdélyi magyarsággal szemben, hanem számolunk meglevő erőinkkel s ezek ismeretében a realitások korlátain belül állítjuk föl kivánsá-: gainkat, úgy a legközelebbi alkalommal ismét azzal a tudattal jöhetünk össze, hogy népünk anyagi helyzetének megítélésében helyes mértéket alkalmaztunk és a rendelkezésünkre álló szellemi, erkölcsi és politikai erőket he-; lyesen csoportosítottuk és vetettük latba ezeknek az érdekeknek védelméért és előbbreviteléárt.

Az elnöki megnyitó után Gyárfás Elemér a következő határozati javaslatot terjesztette elő:

1. Megállapítjuk, hogy az általunk már bosszn évek óta sürgetett stabilizáció csak igen eulyos és terhes feltételek mellett volt végre megköthető az előző kormányok mulasztásai és taktikai hibái következtében.

2. Megállapítjuk, hogy az ország jegyintézetén ele

nem megfelelő szervezete és joggal kifogásolható működése tette szükségessé azt, hogy a stabilizációs szerződésekben nemzetközi követelésként állíttassák fel a Banca Naţionala átszervezése s működésének ellenőrzése alá vétele. Bár elvileg a jegyintézetre vonatkozólag stipulállj eme kikötések kétségkivül helytállóak, mégis súlyos aggodalommal kell látnunk, hogy ezeknek szigorú foganat- bavétele az ország gazdasági életére nézve kellő átmenet nélküli nagy megterheltetést jelent. j

3. Különösen kifogásolnunk kell, hogy a Banca Naţionala vezetősége ma is még fenntartja a 9 százalékos baukrálát, mely kétszerese a szomszédos államok átlagos baukrátájának.

4. Kifogásolnunk kell a Banca Naţionala ama hitelpolitikáját, mellyel a mezőgazdasági anyag leszámítolásától elzárkózik.

5. A számszerűleg jelentékenynek látszó, de arány- lagosan ma is még jelentéktelen előrehaladás dacára, súlyosan kifogásoljuk azt a mostoha elbánást, melyben aí kisebbségi s különösen a magyar jellegű intézetek a Banca Naţionala hiteleinek szétosztásánál részesülnek.

6. Sajnálatos körülménynek kell tekintenünk, bogy az előző kormányok mulasztásai és hibái következtében a stabilizációs nemzetközi egyezményeknek kellett előir- niok szigorú intézkedéseket az állami költségvetés egyensúlyba hozatala erdőkében és még sajnálatosabbnak kell tekintenünk azt, hogy ennek következtében az államháztartás a nemzetközi ellenőrzés alatt álló Banca Naţionala felügyelete alá volt helyzendő.

7. A költségvetés egyensúlyba hozatalát megunk részéről is elsőrendű szükségletként ismerjük fel és fogadjuk el. E eél elérésére azonban nem látjuk helyénvalónak sem a közterhek további emelését, sem a köztartozások behajtásának a könyörtelenségig menő szigorítását, mert mindkét eljárás csupán az adóalanyok elpusztítását fogja eredményezni s ennélfogva ezek ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Követeljük ellenben, bogy a költségvetés egyensúlyba hozatala érdekében a Kormány a legmesszebbmenő takarékosság elvét tarts» szem előtt s nevezetesen törölje a költségvetésből mindazokat a tételeket, melyek nem az ország egész lakóssá- gának érdekeit szolgálják, hanem egy elhibázott kormányzat: és közigazgatás: rendszer mesterséges fenntartására és érvényesítésére irányulnak. Követeljük különösen a tisztviselői állások számának az elengedhetetlen szükségességre való leszorítását s azoknak az állami kiadásoknak törlését, melyek a kisebbségek kultúrája el-