Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-19 / 257. szám
TAXA POŞTALA Pt,*. TITA ZM NTJMEHAR No. 24256—927. Chj-KotCzsvár. 1930 november 39 UliöI'iZETEö BKLFÖLÜÖN: Î ivre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS» MAGYARPÁRTI LAP SserkeBztöség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 34. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév*! 15 pengő. Ára 5 lej. XIII. évfolyam 257-ik szám Egyes szám őrá 20 fillér. A trónbeszédból kimaradhatott volna a kisebbségi mondat — mondotta Bethlen György pártelnök tordal nagy beszédében Ha csak olyan elbánást Ígérnek, amilyenben eddig részünk volt, jobb, ha semmit sem mondanak —- Válasz a szatmári nagygyűlés utáni támadásokra Barabás Béla beszámolója az ararsyosszéki magyarság előtt (Torda, november 17.) A tordai és aranyosszéki magyarság előtt Barabás Béla képviselő bezámoló beszédet mondott s erre az alkalomra Bethlen György gróf, az Országos Magyar Párt elnöke is megjelent a tordai magyar nagygyűlésen. A pártelnök nagyjelentőségű kijelentéseket tett a párt parlamenti magatartásáról, most az ülésszak megnyitása idején s válaszolt arra a mondatra is, amely a trónbeszédbon a kisebbségekről szól. A tordai Vigadó nagyterme zsúfolásig megtelt és a színpadon foglalt helyet a vezetőség. Bethlen György gróf, Barabás Béla képviselő és Inczédy-Joksmann Ödön dr. ügyBeíMen ^róf pá Az elnöki megnyitó beszéd után Bethlen György gróf országos pártelnök állott fel szólásra, akit hosszú ideig tartó taps és éljenzés fogadott. Az éljenzés lecsillapulta után Bethlen György a következőket mondotta: — Nagy örömömre szolgál, hogy végre régi tervemet valósíthattam meg, mikor megjelenhettem Aranyosszék és Torda nemes városa magyarságának körében. Szive egész melegével üdvözölte az aranyosszéki és tordai magyarságnak e gyűlésen megjelent képviselőit s az ő útjukon az otthon maradiakat- Kijelentette, hogy különösen nagy örömet okoz számára a minden tiszteletre méltó Barabás Béla mellett jelenni meg a tordai közönség előtt s az érdemekben dúsan gazdag Barabás Béla életére, további munkásságára Isten áldását kérte. — Egészen röviden, de mégis foglalkozni kívánok — mondotta az elnök, — szatmári nagygyűlésünk ama visszhangjával, mely részben felelős, részben pedig nem felelős politikusok és a román sajtó részéről felmerült- Amikor ilyen kérdést is érintenünk kell, önmagába visszatérő kör előtt állunk, de mégis kénytelenek vagyunk beszélni róla, sohasem demagógiával, de mindég igazságunkat hangoztatva, hogy szavunkat kifelé is meghallják. A mi állásfoglalásainkra ahelyett, hogy komoly választ adnának, visszapillantanak mindig a régi magyar uralom alatti nemzetiségi viszonyokra. Ezekkel a visszapillantásokkal nem döntik el a kérdést, bár hajlandók vagyunk az összehasonlítás mérlegére a mai és az akkori kisebbségi viszonyokat feltenni. De nem tartozik ez az összehasonlitás ide, mert vezető-alelnök foglalták el az elnöki asztal közepét Lőrinczy Dénes, a tordai tagozat elnöke mondott megnyitó bo-zédet, amelyben többek között üdvözölte az Országos Magyar Párt elnökét Bethlen György grófot, aki férfias bátorsággal vezeti az erdélyi magyarság küzdelmes magatartását. Bátran és önérzettel mondhatja el, — mondod z elnök, — hogy: példát adtam nektek, aképpen cselekedjetek, amint én cselekszem. Üdvözölte Barabás Bélát, a tordamegyei magyarság kiváló veterán parlamenti képviselőjét, aki öreg fővel és ifjú szívvel lobogtatja azt a zászlót, melyre az van íelirva: Ne bántsd a magyart. rtelnök beszéde azóta nemcsak a tételes jog, de a korszellem is megváltozott úgy, hogy a kisebbségi jognak ma jobbnak kell lennie, mint volt 1914. előtt. (Hosszas helyeslés.) Igenis a Népszövetség elé. — Azért támadnak bennünket, mert panaszokkal jelentünk és jelenünk meg a Nemzetek Szövetsége előtt. Azt a nehány panaszt is azonban, amikkel odafordultunk, akkor adtuk be, amikor azokkal már mindenféle kormánynál végigkilincseltünk, minden itthoni, törvényes fórumnál és a törvényhozó testületnél eljártunk s amikor már semmi reményünk nem maradt arra, hogy az ország kormányáNem vitát akarunk folytatni, amikor a hálátlanságról beszélő kijelentésekre reflektálunk, hanem tényeket leszögezni. A tények erejével megvilágítani a valóságot azért, hátha jobb belátásra sikerül bírni azokat, akik erre illetékesek. Nézzünk meg pár példát. A telepesektől elvették néhány holdas földbirtokaikat, éppen ebben a megyében is, azt a vajmi kevés kártérítési összeget is, ami a kár megtérítésének egyáltalában nem mondható, a nemzetközi fórum ítélte meg részükre. Ugyanakkor a nyugati megyékbe, ahol magyar lakosság van. amelynek földet kellett volna adniok, odatelepitenek másokatOda szabad telepíteni, itt elveszik a telepeseknek az arany koronákkal megfizetett huszholdas és még kisebb földjeiket, azon a címen, hogy a telepités nem helyes. (Igaz! ügy van!) — De a hova telepítenek, ezeket az uj latól vagy illetékes fórumaitól elintézést vári hassunk. Sőt azt mondhatnám, hogy inkább későn tettünk meg több panaszt, mert mire odaérkeztünk, itthon már befejezett tények maradtak mögöttünk, az események meghaladták a panaszolt tényeket. (Hosszas helyeslés.) Miért legyünk hálásak? — Az alaptónusa ezeknek a támadásoknak az: micsoda hálátlanság tőlünk ilyen hang-; nemnek a használata, amikor sehol a világon ilyen jó dolguk a kisebbségeknek nincs, mint nekünk. Maniu előbbi miniszterelnök ur, amikor a kormányelnöki székből elbúcsúzott, megelégedésével tett olyan kijelentést, hogy itt már semmi ok nincsen panaszra, sőt mint-, egy a világ elé állította példának a mi helyzetünket, hogy mások részéről is ilyen elbánásra tarthatnak igényt a kisebbségek. Ezzel a beállítással alkalmasnak kínálkozik szembeállítani egyik román kormányférfiu- nak a ma is miniszter Manoilescunak azt a tanulmányát, amelyben kimutatja, hogy a gazdasági helyzet sülyedésének egyik főoka a túlzó sovinizmussal végrehajtott agrárreform s az a nacionalizálási politika, amely a pénzügyi helyzetet sodorta oda, ahol ma van. — Nem is én mondom ezt, hanem a román közéletnek egy szakembere állapította meg. kosokat mentésiti^ a községi taxák fizetés® alól, ami azt jelenti, hogy az összes községi terhek viselését, ez uj lakósok helyett is, a régi magyar lakossággal fizettetik. (Hossza® helyeslés.) Ki-ki elbírálhatja, hogy ez az eljárás mennyiben felel meg az igazságnak és a jogegyenlőség elvének. 1848-ban behozták a közteherviselést, azóta ez az első eset, hogy a teherviselés alól kiváltságos helyzeteket és rétegeket teremtenek. Az önkormányzat még papíron sem marad. Az uj közigazgatási törvényről beszélve, megállapíthatjuk, hogy nehány tanácsost sikerült tényleg beválasztani közülünk is a tanácsokba, a békének az érdekében lemondottunk olyan helyekről a városokban, amelyekre igényt tarthattunk volna, — amit hibáztatni is lehetne, — de nem hozott örömet néhány embernek a bejuttatása. Mert mit érhetünk el Tényekről beszélünk
