Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-19 / 257. szám
TUL avr. M57. SZÁM. 2 63JHES n akkor, ha a legfontosabb kérdésekben a községek számára a felsőbb hatóságok már eleve befejezett tényeket teremtettek. Ahol nem húzták .el, a végtelenségig az interimár uralommal a tanácsok megalakulását, ott is már csak kisebb jelentőségű kérdések felett tanácskozhatnak. Hogy ez az eljárás mennyiben felel meg az önkormányzati szellemnek, azt is ki-ki elbírálhatja. De ezt a vajmi kis autono- mikus jogot is megbánták utólag, mert amint tudjuk, a közigazgatási törrvény módosításában a kormányközegek mostani nagy hatáskörének a kiszélesítése következik, az úgynevezett önkormányzati testületek ró- vásáraMeg kell említeni azt is, hogy amikor a kisebbségi iskoláink kiéheztetésével az állami iskola egyeduralmát erőszakolják a magyar lakosság körrében, ezekben az iskolákban olyan tankönyveket tanítanak, melyekben versek és egyéb közlemények ngy beszélnek a magyar nemzetről, mintha a világ legutolsó nemzete volna. Amikor a parlamentben is felolvastuk ezeket a minket gyalázó szemelvényeket, lehurrogással és újabb gyalázkodással válaszoltak. Morzsákkal nem fizethetnek ki. — Amiről Maniu volt miniszterelnök ur beszél, csak apró morzsák. Másfél-kétmillió- nyi népnek az életét nem lehet morzsákkal rendezni. (Hosszas helyeslés.) És mi nem is fogunk morzsákkal megelégedni. (Éljenzés.) Morzsa az, hogy tizedrészét kaptuk meg annak az iskolai segélynek, amire szükségünk van és amihez jogunk van és most még ezt is le akarják szállítani. Biztosan tudjuk, hogy most amikor a gazdasági helyzet mentéseképpen azon dolgoznak, hol és mit takaríthatnak meg a költségvetésben, az ostor hegyét velünk akarják megéreztetni, az ostorhegy csapását reánk irányítják. Már szó van a lelkész-segélyek s most már az iskolasegélyeink leszállításáról is. Abból a kicsiből akarnak elvenni, ami csak aprró morzsa volt. S azt is halljuk, hogy egyes egyházak bele akarnak szólani az Isten szolgálatában álló más testvéri egyházak e létkérdésébe, teljesen megfeledkezve a keresztényi szellemről. Ebbe mi beleegyezni nem fogunk s ez lesz a mi parlamenti magatartásunk, ami mellett a végsőkig sikra szállunk. Ha elkerülhetetlen a költségvetés csökkentése, aminek komolyságát mi is belátjuk, az csak igazságos és egyenlő mérték alkalmazásával lehetséges, mert az aránytalanság már ott meg van, hogy bennünket súlyosabb adóterhekkel sújtanak. Mi előnyöket nem kaptunk. Általában szembeállítják magatartásukat az előbbi kormányokéval, a maguk előnyére, de mi kisebbségek ez előnynek a hatásait nem érezzük, ügy állunk, miint eddig állottunk és ezt elmondhatjuk, miután a helyzetünk orvoslására tett Ígéretek beváltása nem következett be. — Orvoslást Ígértek — mondotta emelt hangon az elnök — de nem tudok róla, hogy orvosoltak volna valami számottevőt. S ha ők azt mondják, hogy mindent orvosoltak, abból azt látom, nem is akartak orvosolni. Hiszen, ha lett volna még mit elvenni, azt is elvették volna, (Kitörő helyeslés.) de kétszer semmit sem lehet elvenni. Mi nem törődünk más kormányokkal, de visz szautasitjuk azt, hogy valami előnyökhöz jut tattak volna bennünket. Az erőszakos birtokfoglalások — Hiszen itt vannak az agrárkisajátitások amelyeknek a íörvényadta maradványait sem lehet megmenteni, mert a falusi erőszakosságokat nem tudták megakadályozni, sőt az a látszat, hogy ezeket az erőszakosságokat felelős tényezők tudtával hajtják végre. Mert ilyen lefolyása volt például Csikmegyében, Kolozs- mogyóben és Kalotaszegen, több magyar falu népének a kárára elkövetett erőszakosságoknak, amelyek a karói esetre emlékeztetnek. Válasz a trónbeszéd egy mondatára A pártelnök ezután rátért a trónbeszédben a kisebbségekről történt megemlékezésre és ezeket mondotta: _ A trónbeszéd, a parlamenti ülésszak megnyitója, politikai aktus, amiért a kormány felelős, sőt kizárólagosan a kormány felelős, tehát kötelességünk erről a véleményünket elmondani. _ Egy mondat foglalkozik velünk e megnyitó beszédben, azután, hogy 2_3 éve Ígérik a kisebbségi jog törvényes rendezését s azután, hogy még bizottságot is küldöttek ki, de azután hogy ez ígéretet külföldön is felhasználták. _ Azt mondták a külföldi szakértőknek, hogy felesleges a kisebbségi sérelmekről tárgyalni, mert 2 _3 hét alatt lekerül a sérelem a napirendről, hiszen 2 _3 hét alatt meg lesz a kisebbségi törvény. Nem hozta a kisebbségi törvényt sem az előbbi, sem az utóbbi kormány a parlament elé, nem hozta az első őszi ülésszak, sem a második s most nem hozza a harmadik sem. _ A kisebbségi törvény előtt az az akadály állott a mult években, hogy amíg régenstanács volt, addig az ál- kotmánytörvényt nem lehetett módosítani s a kisebbségi törvény az alkotmanytörvénynek bizonyos módosítását igényli- Most nincsen semmi akadály már, de ez a trónbeszéd nem tartalmaz még csak Ígéretet sem, hanem egy mondatban mond annyit, hogy ugyanolyan bánásmódban lesz részünk, ugyanolyan jóakaratra és igazságosságra számíthatunk, mint eddig, az alkotmánytörvény keretein belül. _A legmélyebb liftele ttel őfelsége iránt és tisztelettel a kormányzat iránt is, meg kell mondanunk: odajutottunk, hogy ezt az ígéretet majdnem gúnynak kell vennünk. Ha csak olyan bánásmódot helyeznek kilátásba, mint amilyenben eddig részünk volt, akkor jobb lett volna a trónbeszéd- böl ezt a mondatot is kihagyni. _ Az elkeserített életű embernek azt mondani: _Ne búsuljon, mert megint csak olyan dolga lesz, mint eddig volt... (Mozgás, derültség.) _Semmi kedvem gúnyolódni, mert nem olyan az idő, hogy a gúnyolódásra kedvet kapjon az ember, de én nem tudok ennél mást mondani. (Hosz- szas helyeslés•) A gazdasági mostoha sors kitartásra int. Bethlen György gróf pártelnök ezután a parlamenti csoport munkásságáról beszélt. Kijelentette, hogy az a kis csoport bármilyen tárgyilagos bíráló előtt számíthat annak a megállapítására: ennél többet nem tehetett. Semmi szándéka, de oka sincs mentegetőzésre, de megállapítja, hogy a román parlamentben egy párt sem fejtett ki akkora gyűlési aktivitást, mint a Magyar Párt. A magyar polgárság nemcsak azzal támogathatja a párt küzdelmét, hogy a szavazatokat a választáson leadja, de az állandó erkölcsi támogatást ez a küzdelem nem nélkülözheti. Ha voltak olyanok, akik a párttól megtévesztetten félrebólyongtak, azok is meggyőződhettek arról: semmi értékük nincs a hitvány Ígéreteknek s az egyetlen mentsvár valamennyiünk számára saját erőnknek az összetartása s megőrzése gyermekeink és a jelen számára. Beszélt ezután az elnök a súlyos gazdasági helyzetünkről, amit nem szabad a kétségbeesésünkkel tetőzni, hanem a kitartással keresztül gázolni. _ E sivár helyzetben nem hajtjuk meg a fejünket _ fejezte be beszédét _ a mostoha sora előtt, amilyent még sohasem értünk s amilyent nem is hittünk volna lehetségesnek, hanem éppen ez a sors kell, hogy arra a kitartásra buzdítson, amiben megtaláljuk a jobb jövő zálogát. Szűnni alig akaró taps és éljenzés tört ki az elnök befejező szavaira. Barabás Béla beszámol Szép jelenség a magas termetű, ősz Barabás Béla, amikor a magyar néphez beszél és megható nézni, ahogyan magával ragadja a hallgatóság magyar lelkét már az első szavaival. Megrázza a lelkeket, amikor elfogódottan a magyar sors színeit festi meg, epésen mély humora pedig vág és szabdal, a I legnagyobb keserűségből is ki tudja facsarni a gúnynak, szatirikus epének derűjét és minden szava lebilincsel. Bethlen Györgyről beszélt, mint az erdélyi magyarság törhetetlen vezéréről, majd arról a két esztendőről, amiben a választás óta a magyarságnak része volt- A munkanélküliség kolosszális katasztrófáját ecsetelte. A lezüllött közgazdasági omlásban csak egy van még: Istenhez fordulni, mert az emberi kormányok nem tudnak segíteni. A tisztviselők, a nyugdíjasok, majd az iparosok, kereskedők helyzetéről beszélt. A kisebbségek részéro a sors külön korbácsot font. Képeket mutat be a nap történeteiből azokra a kijelentésekre, hogy jó dolgunk van. A bútort elviszik az adóvégrehajtók s ez a bútor sokszor nem éri meg az elszállítási költséget. A székely ember keserűsége, mondja, hogy szeretne kutya lenni, mert annak má3 fizeti az adóját. Bármit mondhatnak arról, hogy milyen jo dolgunk van, kulturális rabságban élünk. Igaz, hogy a román nép nem türelmetlen, de türelmetlenek a vezetőik, akik a politikát csinálják. A nyomor súlyos és a lelkek összeolvadása adja az erőt a fennmaradáshoz. Az újjászervezett tagozat. Szenkovics Aurél dr. mélyen felépített, történelmi tanulságok szónoki csoportosításával alátámasztott frappáns beszédében mutatta ki, hogy az erdélyi magyarság legnagyobb kincse és csalhatatlan ereje az egység. Sorsunkat a magunk belső erejére kell épiteni. A tordai magyarság nevében az Országos Magyar Párt elnökét és Barabás Bélát biztosította a bizalomról. Bartha Lajos a tordavárosi tagozatban előfordult régebbi belső ellentétekről beszélt. Lörinczy Dénes elnök biztosította Bethlen György gróf országos pártelnököt, hogy a tordai tagozat átküzdötte a szervezetlenség időszakát, ma a szervezet kiépült egészségesen és az egykori ellentétek beolvadtak a közös egységbe. Köszönetét mondott a megjelenteknek és lelkesítő buzditó beszéddel bezárta az ülést. Gyűlés után diszebéd volt a Vigadóban, amelyen Bethlen György gróf, Nagy Mózes, Szenkovics Aurél dr., Vertan Endre dr., Inczédy Joksman Ödön dr., Barabás Béla, Várfalvi Mór dr. és mások mondottak beszédeket; Megrerke^eit! Hesrérkezett!!!: 99 A GAMBRNUS ÉTTEREMBE A VILÁGHÍRŰ P'Iseiii44 téli sér « » « ■ Eredeti töltésű r alneknkhan minden jobb füszer és csemege üzletben kapható•
