Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-17 / 256. szám

NegbesMtek a forgalmiad«» «Heu benyújtóit fftelIebfeesBések tóB,^yaIásaI

Még 50 százalékos redukció mellett is íuJmagas a forgalmiadé

(Kolozsvár, november 15). A forgalmiadófellebbezéseknek a tárgyalása már e hó 11-én Kolozsváron is megkezdődött. Megtörtént a bizottságok összeállítása is. Az elnök dr, Bálint táblabiró. A bizottságban helyet foglal a kincstár képviselője és a kisiparos szövetség szakmai delegátusa. Ebbe a szakmai bizottságban helyet foglalnak Anton Moldovan és Onofrai István az építőipar, Simon Jenő és Klein Samu a fa- és diszitőipar, Horváth Pál és Markó Vilmos mérnök a fémipar, Rosenfeld Ármin a bádogosipar, loan Ratin és Papszt Gyula az órás- és ékszerészipar, Schwartz Mihály és Jánossy János a járműipar, Gheorghe Corondan és David József a szabóipar, Petrul Moldovan és Holländer Sándor a női szabóipar, Luca Biris és Zabolai Pál a cipészipar, Tóth József a csizmadiaipar, Layda Jenő és Lusztig Tibor a sütő és cukrászipar, Török József és Leitner Béla a kályhásipar, Mártonffy János és Luca Teodor a szűcs és bőripar, Balázs Antal és Múzsa i Gyula a borbély és maniküripar, Eugen Bordán a fényképészipar, Darida Mihály a vegyes szakosztály, Victor Taílan és Török Árpád a mészáros és hentesipar, Hecht Hermann és Stefan Bresan a kalaposipar képviseletében.

November 12-én a kiküldöttek az ipartestület helyiségeiben értekezletet tartottak, ahol Seredan, ipartestületi titkár ismertette a forgalmiadéra vonatkozó törvényes intézkedéseket és a szükséges útbaigazításokkal ellátta az iparos delegáltakat. Már az eddigi tárgyalások eredményéből megállapítható, hogy

a fellebbező bizottság nagyon sok esetben ötven százalékkal leszállította a forgalmiadét, azonban az így fennmaradó összeg olyan nagy, hogy a régebbi forgalmiadéhoz képest ezer százalékos emelkedést jelent.

 Munkakamara törvénye 1927. április 14-én hirdettetett ki a hivatalos lapban, — s ez idő óta a törvény által kreált szervek életrehi- vása érdekében a különböző kormányzatok máig sem tettek egyetlen lépést sem. A törvény kihirdetése óta eltelt 3 és fél év alatt azonban azok a társadalmi rétegek, amelyeknek életviszonyait az ezen törvény ntján létesítendő szervek, bizonyos vonatkozásban szabályoznák, — ugyancsak nem adtak kifejezést abbeli óhajuknak, hogy a törvény által életre hívni kívánt szervek felálli itassanak.

A kormányzat és az érdekelt társadalmi rétegek passzivitása késztet annak a körülménynek a megvizsgálására, — vájjon szüksége van-e az államkormányzatnak avagy az érdekelt társadalmi rétegeknek a törvény által létesíteni kívánt szervre vagy sem.

Ahhoz, hogy a helyes választ megadhassuk, elsősorban vizsgálat alá kell vennünk a munkakamarának a törvény által megszabott feladatait.

A törvény 3. artikulusa részletesen szabályozza a munkakamara feladatát. E feladatkör minden egyes pontjának felsorolásával a munkakamara szükségessége szempontjából észrevételeimet is megteszem.

Az a) pont szerinti feladata a munkakamarának a munkaügyi miniszterrel való a szociális (örvények helyes alkalmazása érdekébeni együttműködés.

Minthogy a szociális törvények alkalmazására a munkaügyi felügyelőkben a miniszternek egy speciális szerve van, ezen célra egy újabb szerv létesítése teljesen felesleges.

Jb). A munkaadó és munkás közötti jó viNagyon sérelmes az a rendelkezés, amely szerint olyan iparosokat is megadóztattak, akik a múltban a forgalmiadé alól mentesítve voltak. Ilyenek az építőiparosok, mészárosok, sütők, borbélyok, bádogosok, lakatosok, betonozok, kőfaragók, kályhások, akik nem állítanak árukat elő, tehát forgalmi adót sem kellene fizetniük. Reméljük, hogy a bizottság ilyen esetekben a forgalmi adót egészen törölni fogja.

Hogyan lehetne segíteni a munkanélkülieken? Rosner Samu kolozsvári órás egy érdekes beadványt adott be a kolozsvári városi tanácshoz, amelyben azt a problémát veti fel, hogy Kolozsvár városa, az ipartestület és a munkás- szervezetek az iparosokkal és kereskedőkkel karöltve hogyan segíthetnének a nagy munka- nélküliségen. E szerint Kolozsvár városa, az ipartestület és a munkásszervezetek lebélyegzett könyvecskéket bocsátanáuak ki azokhoz a kolozsvári kereskedőkhöz és iparosokhoz, akik a munkanélküliség enyhítésében részt kivannak venni. Ezekbe a könyvecskékbe a vásárlók kívánságára minden vásárolt árunak az értéke bevezettetnék. Ezeket a könyvecskéket a fent nevezett szervek minden hónapban ellenőriznék és a befolyt összegből egy esetleg két százalékot, természetesen az iparosok és kereskedők előzetes hozzájárulásával,' a munkanélküliség enyhítésére fordítanák. Rosner indítványa, szerint úgy az Economia, valamint a Bizalom szövetkezeteket is bele lehetne vonni ebbe az akcióba, amely, ha nem is milliókat, de mindenesetre egy jelentősebb összeget eredményezne a munkanélküliség enyhítésére. Természetesen megfelelő propagandával elő kellene készíteni a közönséget arra, hogy vásárlása alkalmával követelj© a kereskedőtől és iparostól, hogy az általuk vásárolt összeget a segélyezési könyvecskébe bevezessék.

szony fenntartásának előmozdítása.

Ez a célkitűzés ideális, — azonban kétlem azt, hogy hivatalos szervek ezt a célkitűzést valóra tudnák váltani, — viszont ilyen irányú kísérletezésekhez a berendezést igen költségesnek tartom. j

c) A munkások szakmai szervezkedésének és szakmai készültségének előmozdítása.

Véleményem szerint a munkások szakmai szervezkedésének előmozdítása nem állami feladat, — s azt hiszem nem tévedek, amikor megállapítom, hogy a szakmai szervezkedés ilyetén támogatásából, amely szerint a szervezkedésbe, egyrészt a munkakamara munkaadó, másrészt pedig a hivatalbóli tagjai is beleszóljanak, maga a munkásság sem kér. Viszont a muukakamara munkaadó tagjai szempontjából tekintve a dolgot, a munkásszervezetek létesítését egészséges gondolkodással nem lehet munkaadói feladattá tenni.

A munkások szakmai továbbképzése helyes célkitűzés, azonban erre nem szükséges külön szerv felállítása. Ezek a továbbképző tanfolyamok az egyes iparkamarák keretében ma is léteznek, s minden nehézség nélkül tovább fejleszthetők.

d) Ez a pont a munka-piac, szervezetét, a munkásközvetitést teszi a immkakamara feladatává.

Ezt a feladatot ma az állami közvetítők töltik be, melyek mellett egy paritásos munkaadó és munkásból álló tanács működik. Az állami közvetítés, egy egységesen egy központból irányított szerv élén, sokkal inkább alkalmas a munkapiacok szervezésére és nyilvántartására, mint az egymással a leglazább összefüggésben álló munkakamarák, — igy tehát ezen feladatkört véleményem szerint egyáltalán nem szabad az állam kezéből kivenni, hanem inkább az állami közvetítés működési szféráját kell tágitani.

Az e—g pontok a törvénytervezetek feletti

véleményadás, továbbá a statisztikai adatgyűjtés feladatát ruházzák rá a munkakamarára.

A véleményadás feladatát a meglévő munkás és munkaadó szabad és félhivatalos érdekképviseletek ma is betöltik, viszont a statisztikai adatgyűjtést a munkaügyi inspektoratusok végzik, e célokra tehát uj szerv létesítése felesleges. A h) pont egy teljes kontravers feladatot szab a munkakamara elé, azt t. i., hogy a munkakamara. érvényesítse az egyes munkás követelését a hatóságok és bíróságok előtt a munkaadó ellen.

Ez a pont egész egyszerűen egy jogi monstrum. Egy közintézményt az egyes tag ügyvédjévé degradálná, ezen közintézmény másik kategóriájú tagjával szemben.

A h) pont egy ideiglenes választott biróság kreálásának szükségességét deklarálja a szak mai .bíráskodás megszervezéséig, de olyan határozatlanul, hogy a törvényt e ponton lex im- perfektának kell tekintenünk.

Az i) pont a szociális törvények alkalmazásakor észlelt hiányok alapján t javaslatok megtételét bizza a munkakamarákra.

A törvónyalkalmazáskor észlelt hiányokat a szabad érdekképviseletek megállapítják s javaslataikat úgy a munkaügyi minisztérium, mint a közigazgatási hatóság elé terjesztik. Ha ezen akcióknak nincsen meg a kívánt eredménye, úgy a munkakamara ilyen akcióitól sem várható több eredmény.

A j) pont .jogot ad a kamaráknak szenátor választásra, azonban ezt a jogot oda korlátozza, hogy ezek a szenátorok csak a munkástagok közül választhatók. Ez a szenátor választójog, tulajdonképen jogfosztás, mert a munkakamara munkaadó tagjait a szenátorrá választhatáa jogától elüti. Ha bármilyen helyes volna ez a törvény s bármilyen kívánatos volna a törvény által létesített szerv életrehivása, véleményem szerint ezen jogfosztó rendelkezése miatt is minden eszközzel a törvény ellen kell fordulnunk. Az ipari és kereskedelmi munkaadó réteg társadalmi helyzete a parlamenti képviselet szempontjából ma olyan szerencsétlen, hogy érdekei képviseltetésére a parlamentben sem politikai alapon, sem gazdasági szervezkedés alapján képviselőket bejuttatni nem tud, ezért, ha egy olyan törvényi intézkedéssel találja magát szemben, amely egyenesen arcul- csapja azzal, hogy a parlamenti képviseleti lehetőségtől elzárja, más álláspontot nem foglaí- ihat el mint azt, hogy e törvény alkalmazását kívánatosnak nem tartja.

Amint a munkakamarai feladatkör egyes pontjainak vizsgálatánál részletesen megállapítottam, sem gazdasági, sem szociális szempontból nem látom szükségét annak, hogy ez az intézmény életre hivassák. Álláspontomban megerősít, amint előrebocsátottam, annak a ténynek a megállapítása, amely az érdekelt rétegek passzivitásából következtethető, az t. i., hogy ennek az intézménynek hiányát az érdekelt társadalmi rétegek nem érezték és nem érzik.

Tekintettel arra, hogy maga a törvény G8. paragrafusa, a munkakamara törvény végrehajtásának határidejét arra az időre halasztja, amikor a budgetviszonyok ezen szerv kreálását megengedik, s tekintettel arra a körülményre is, hogy ma az iparos és kereskedő társadalom minden legkisebb ujabbi megterheléstől óvakodnunk kell, és ennek az intézménynek az életrehivása. ezen társadalmi rétegek lényeges ujabbi megterhelésével járna, a következő határozati javaslatot terjestzem elő:

A Magyar Párt határozatilag kimondja, hogy a munkakamarai törvény alkalmazását és illetve az annak alapján felállítandó munkakamarák megszervezését, az ország mai gazdasági és szociális viszonyaira való tekintettel, szükségesnek nem tartja.

 munkakamarákra vonatkozó törvény

A Magyar Párt szatmári nagygyűlésén elmondotta: Lakatos Sándor,

a Munkaadók Szöv. Sőütkás-a.