Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-02 / 244. szám
4 *0.1.1» Ut. XIII. ÉVF. 244. SZÁM. <pt^iw!juw.'jüw.,: it MBHBBBI vv.-vui'i zümmög} Tgímmj^úM' egy s*é€/ :Tanrn«éaícn tfamaszf.Tarmwaídi ágynemű, Tannwaidi, fehérne- jfnö-—íQDév-óta bevált elsőrendű minőségben, minden jó! űzetett szakmabeli üzletben icaphatók. A belügyminisztérium Csík- megyét egy regátbeli megyeszövetségbe kényszeríti A megyeszövetségek egyetlen látható cél ja a deficittel harcoló vármegyék bevétele ötven százalékának elharácsolása (Kolozsvár, október 31.) Augusztusban íuult egy éré annak, bogy a nemzeti parasztpárti kormány ríj közigazgatási törvénnyel ajándékozta meg az országot s azóta napirenden vannak a meglepetések, amelyeknek a helytelen törvényhozási intézkedés a kutforrása. Kezdve az ideiglenes bizottságuk állandó működésén, a községek anyagi csődjéig minden an említett törvény következménye volt. Most azonban a magyarságot egy újabb meglepetés érte a megyeszövetségek megalakításának problémájával kapcsolatban. Még a parlamenti viták alkalmával figyelmeztették az ellenzéki pártok a kormányt arra, hogy a megyeszó- vetségok létesítése nem tudja megoldani azt a számtalan kérdést., amelynek elintézése haladékot nem szenvedhet annál is inkább, mivel a nincstclenség korsnakv- ban élünk és óriási összegeket emésztene fel n megys- egyesülei fönt urlăm. Ennek ellenére a 1 örvény tervezet ot keresztülhajszolták a parlamentben is, ahelyett, hogy a sérelmes pontokat törölték volna. Az 514. paragrafus értelmében a megyetanácsok megalakulásuktól számított tiz napon belül kötelesek határozni efelett, bogy hajlandók-« a megyeszövetségek tagjai sorába belépni. Újabb tiz nap alatt a megyei tanácsnak ily irányú határozatáról értesítenie kell a belügyniinsizlert. A belügyminiszter viszont, hogyha nem futnak be a határozatok a törvény által jelzett időre, köteles n megye vezetőségét ily irányú kötelességének teljesítésére bírni és miután megkapta a határozatokat, előterjesztést kell tennie a minisztertanácsnak. Erdélyben cs nz ország többi részeiben kevés kivétellel már megalakultak a vármegyei tanácsok. Mindez- ideig azonban mindössze három vármegye határozott ebben az ügyben. Es pedig Csik, Fagaras és Szilágy vármegyék, amelyek kimondották,-hogy nem lépnek be egyetlen megyeszövetségbe sem. A belügyminisztérium ugylátszik azért, hogy a renitens vármegyéket megijessze, Csik és Fagaras vármegyéket „büntetésből“ az egyik ókirályságbeli megyeszövetségbe akarja •— Mr szerint kényszeríteni. A kormánynak ily irányú határozata bizonyára a legnagyobb ellenzésre fog találni, mert a miniszternek a törvény érteimében meg leli várnia, amíg az összes vármegyék Jut. tároztak és csak azután áll jogában intézkedéseket foganatosítani. De a közigazgatási törvény szelleme is határozottan ellentmond a kormányintézkedésnek. Különben, lia meg akarunk ismerkedni az említett bárom vármegye határozatának indító okaival, nagyon is igazolja álláspontjukat az a körülmény, hogy a megvet ársulatba való Ügyvédi liatár- időnaplé 11)31. Teljes angol vászonkötésben 430 Lei Iapw, Siui-Kolozsvőr Vidékre utánvéttel küldi: belépés esetén a törvény ! 20. paragrafusa értelmében az úgynevezett Cuta adiţionala jövedelemi» 50 nsútálékot kötelesei: a megycszövclsrijck rendelkezésére bocsátani. Nem is szólva azokról a kiadásokról, amelyek egy ilyen társulással járnának, lúszen hogyha figyelembe vesszük azt a körülményt is> amely arról tanúskodik, hogy Urii élv összes varmegyéinél óriási költségvetési hiányok mutatkoznak, teljesen jogosnak találjuk a vármegyék elutasító határozatait. Hiszen ez nem jelentene in»-', mint az amúgy is agyonszoritotí adócsavaron ’még egyet lóríliiani. Bizonyára ez az«,ami a kimondott :tn román vármegyéket is ’liáílgiitási'a Sírt». Munkatársunk ez üggyel kapcsolat bau t'elkct'csle Moldovan Valér tarloruányi' igazuratót és 1'olvilágositárt kért a megyeszilvetségek kérdésének jelenlegi helyzetéről. ., y. — Meg kell iUlapitanuuk, —- kaptuk a váko-zt. — hogy a mogyeszövet-ség meg nem alakult meg, de rövid időn belül megkezdődnek a szükséges előmunkálatok, hogy a törvény ily iránya intézkedését végrehajt-nk. Ami viszont a három vármegye határozatát illeti, mindössze Ősik és Fagaras utasította el a javaslatot. Szilágy megye viszont csak ideiglenesen, amíg jobb anyagi körülmények közé jut. Mogcshetik az. is, hogy (' -ik vármegyét és Fagarast- egy más megyeszövetségbe osztja!, 1« Közbevetjük, hogy az említett .két megyétől senki- som kívánhatja, hogy jövedelmének 50 százalékát egy, még bizonytalan produktivitása alakulatra fordítsa. — Tudomásom szerint — folytatta nyilatkozatát Moldovan tartományigazgató —.közelebbről olyan intézkedés történik, amely az .50 százalékot lO-ru redukálja, illetve a megyék fognak határozni afelett, hogy milyen öszejjgel járul javuk hozzá a megyetársulat fentw Ideához. Kire a szövetségre különben szerintem is szükség van. Legutóbb is felmerült az a kérdés, hogyan lehetne a jegyzői fizetések problémáját megoldani. A falvak ugyanis nem tudnak fizetni és a tisztviselőknek ez a kategóriája kellemetlen helyzetbe jutott. Föl akartunk állítani egy pénztárt, amely egyelőre gondoskodna a jegyzői fizetésekről. De ezt a. tervet is csak úgy tudjuk megvalósítani, hogyha az összes megyék közreműködését megnyerjük. Abszurd terv, amely ráadásul törvénybe ütközik. A Keleti Újság munkatársa ebben, az ügyben beszélgetést folytatott a Magyar Párt egyik képviselő tagjával, aki felháborodással beszélt arról, hogy ilyen terv egyáltalában felmerülhetett. — A közigazgatási törvény, — mondotta — nem engedi meg, hogy egy tartományi igazgatóság vármegyéjét egy másik kormányzóság megyeszövetségéhez csatolják. A kormány, lia egyáltalában foglalkozik is ilyen abszurd tervvel, azt végre nem hajthatja. A cél világos: igy akarják presszionálni a vármegyéket. A mogyeszö- vetségek terve azonban halvaszületett intézmény már azért is, mert a tönk szélén álló vármegyék saját kiadásaikat sem tudják fedezni, nemhogy a megyoszövetségek eltartására vállalkozhatnának. A kérdés most az, mit fog tenni a kormány, hogyha a megyeszövetségben tömörülni akaró vármegyék kisebbségben maradnak az ellenkező határozatot hozó vármegyékkel szemben. D. B. ESTI LEVÉL a nyugdíjasokról Humor és gúny!... Ha közel cső fogaltnak 4s egymáshoz, bizony nem jelentenek egyet. A nyugdíjasokkal kapcsolatban emlékezetemben mégis egymás melle kerülnek. Hallva ugyanis a nyugdíjasok köréből jövő sok panaszt, visszagondolok a háborút megelőző esztendő egyikének arra a nevezetes mozzanatára, melyben a kolozsvári ítélőtábla egyik kiváló biráját, néhai való jó lncze Geröt búcsúztattuk hivatalától. A bucsu/akomán Tompa Kamill, az akkori ügyvédi kar élénk szellemű humoristája szikrázó clmésscgtöl raketázó [elköszöntöt mondott a nyugdíjasokról s oly ötletesen ecsetelte a boldog nyugalom szép idejét, mely a hivatalból távozó nyugdíjasra vár. hogy ha az ünnepelt tránt érzett általános tiszteleten és a felköszöntö nyomán szétáradó bő humoron kivid valamely érzés is megnyilatkozott az ünneplők körében, az csak az irigység lehetett. Olyan irigylésre méltónak festette a nyugdíjas helyzetét az osztatlan derültséggel találkozott felköszöntö... És ma?... Úgy veszem észre, hegy a humor helyett valami gonosz gúny dzsinje űzi incselkedő játékát a nyugdíjasokkal. Ma például egy kettős nyelvű hivatalos jellegű hirdetményt olvastam a pénzügy- igazgatóság nyugdíj-osztályában. Nemde, érdekes dolog, hogy a pénzügyigazgatóság kivételesen kettős nyelven szol a nyugdíjasokhoz? A hivatalos szóreg mellett ott ékeskedik a ..hirdetmény", mely tudtára adja az érdekelteknek, hogy .,pénzhiány miatt a nyugdijkönuvek kiadása hírlapok utján lesz közzé téve '. Hát először is a hirdetmény nyelvén bátorkodók fennakadni. Ez ugyanis nincs magyarul. Gárdonyt Géza szerint .,zsidó-németül" van s én, a kisebbségi jogokért való küzdés mellett is inkább elengedem a magyar szöveget, sem hogy magyar helyett ilyen ..zsidó-németet kapjak. A hangsúly azonban nem itt van. hanem egyfelől a szöveg logikáján, másfelől a dolog szomorú érdemén. A logika azt kérdezted az emberrel, hogy a pénzhiány miért les: oka a hírlapi közlésnek. Inkább úgy All talán a dólóg, hogy a pénzhiány oka a fizetés elmaradásának. És itt van aztán a dolog szórnom érdeme, vagyis az a tény. hogy a nyugdíjasok a hó 25. napján tudjak meg. hogy nem kaphatják-meg illetményüket és csak később vala- mikor int halnak abba a helyzetbe, hogy a hírlapok utján megtudják azt a bizonyos terminust, mely valójában már reg meghaladott. Vájjon minek nevezzük ezt az eljárást? Ha nevén nevezzük a gyermeket, bizony nem maradhatunk illedelmesek. Nem szabad felejteni ugyanis. hogy itt mar-min: rendszerré fajult gyakorlatról van szó és nem kivételesen igazolható rendetlenségről, ami a végén a legjobb családban is meg- esketik. Ami azonban a nyugdíjasokkal hónapok óla történik, sehol sem es hetik meg, ahol a hivatali rendnek az államfenség gondolatát szolgáló jelentőségére adnak valamit. A végén az a nyugdíjas keservesen megszolgált az ő nyugdijára s annak a szegény özvegyi ellátást ..élvező" mily rémséges iróniává alakul itt ef. a szó!) szegény asszonynak pedig nem egyszer élet- érdek. hogy bár relatív pontossággal hozzá jusson az ö amúgy is csekély nyugdijához. Ha e minimális követelmény iránt sincs érzéke az illetékeseknek, akkor valóban nehezen érthető, hogy mi alapon beszélnek ugyanők államfenség- röl. államiságról, államtekintélyről és más. a papíron igen szépen festő, de . a gyakorlatban hova- tovább értéktelenné tett fogalmakról? Különben talán még szerencsések a nyugdijt nem élvező nyugdíjasok azok egyik-másikához képest. akik mint esküt nem tett tisztviselők az 1929. év augusztus havában megszavazott törvény alapján várják azt a bizonyos jóakaratot. Tudunk pl. esetet, melyben ez a jóakarat a folyó cv májusában eszközölt megállapítás után öt hónapra se tudott foganatba men.ni, mert a minisztérium háromszor semmisítette meg az illető részére szóló utalványt. Hát ez mi? Úgy kell lennie, hogy vagy az utalványt kiállítók nem tudják a leckéjüket és ezért ismétlésre utasittatnak, vagy pedig a minisztérium bakafán- toskodik, vagyis a központi föhivatalok hajbakap- lak egymással. Erre mifelénk nem éppen szokatlan az ilyesmi. A classictis kor két vetélkedője között örvendező harmadik itt azonban kevésbbé szerencsés. Ez a harmadik, már t. i. a szegény nyugdíj jogosult nem örvend, — hanem jajgat. Bizony van oka rá. ANONYMUS.
