Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-14 / 253. szám
Tüll, wrr- 233. SZÁM. Minisztertanács At , és afsápiró Ahol a nagy- ** ^ politika készül és ahol a hetedik nagyhatalom csak előszobáéit — „Egy kis komolyságo f u*aim lu V _ Megbeszéltük az állam összes nagy problé« máit. Nem veszi elég komolyan a sajtót. Az újságírók nem is töltenek sok időt vele, hanem ki-ki megrohanja a minisztert, akivel a legjobb kapcsolatai vannak- Mihalache szívesen mond a tanácskozó teremtől az autójáig nehány kimért, komoly mondatot. Madgearu mosolyogva, majdnem futva siet kifelé, a nagyon tevékeny emberek mozgékonysága, sietsége ömlik el rajta és rendesen szabadkozik!) Nem történt semmi különös. Manoilescu barátságosan belekarol az őt ostromló újságíróba, félrevonja az előcsarnok egy szögletébe és hosszan magyaráz.., esetleg éppen arról, hogy miként fonta egy újabb intrika szálait. Costachescu, aki halálosan komolyan fogja fel a mesterségét, rideg szótlansággal vonul ki s csak akkor áll meg egy szóra, ha különösen foglalkoztatja valami, vagy pedig még nem aludt ki benne a beszéd heve, amellyel odabent legutolsónak szónokolt. És Mironescii rendszerint legutoljára, mosolygósán, kedves öregur módjára jelenik meg, hagyja, hogy körülvegyék és vagy tréfával üti el a feleletet, vagy pedig belefoglalja nehány közvetlen frázisba a mondanivalóját és sürü kézfogásokkal nyit magának utat a palota kijárata felé-.. Csend lesz- De hamar magához tér ismét a társaság és valaki gyorsan elmesél egy történetet arról, hogy egyszer, mikor Bratianu lakásán volt minisztertanács, mint tessékelte ki a ház asszonya az újságírókat, mert nem tudta, kicsodák... Jönnek a miniszterek. Most mozgás támad a tanácskozó terem irányában. Egymás után jönnek ki a miniszterek. Popórid odaszól az asztal körül ülő újságírókhoz: __ Mi az? Bizottsági ülés? És amikor megkérdezik tőle: _ Megtudunk valamit a miniszter úrtól? — tréfásan feleli: „Komolyabban, fink lu Bizony megesik, hogy valamennyi újságíró üres notesszel fejezi he a gyors vallatást. Ilyenkor nincs mit összegezni, nincs lehetőség, hogy valamelyik terembe gyűlve összerakosgassák a sajtó képviselői a töredék-értesüléseket, teljes helyzetképet készítsenek az egyiknek is, másiknak is odavetett félmondatok mozaik-darabjaiból. Ilyenkor egyedüli mentség a kommüniké. A hivatalos közlés, ami a legtöbb esetben általánosságokban mozgó, óvatos, szürke, majdnem unalmas. Filotti, a sajtóosztály igazgatója, a tanácskozás befejeztekor kész is van már vele. Begyűjti az újságírókat és lassan, a vesz- szőket is jelezve diktál nekik. A száraz mondatokat ilyenkor merész közbeszólások fűszerezik, amelyek vágy a sorok között olvasan dókra világítanak rá, vagy néha valamelyik miniszter ellen lövelnek finoman hegyezett nyilacskát. Például, mikor a komJávor Béla. A „Bank“ mezőgazdasági kölcsönt folyósít Romániának, Lengyelországnak és Csehszlovákiának müniké bejelentette, hogy „ezután senki se viselhet két állami hivatalt“ villámgyorsan közbeszólt egy hang: _Miropescu sem lehet egyúttal külügyminiszter ? _ Komolyabban, fiuk, _ inti le az ilyesmit FilottiVannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy maguk a miniszterek se mindig sokkal komolyabbak a tanácskozások alatt. A kormányválság idején végignézhettük a tanácskozás után visszamaradt jegyzet-lapokat a nagy, ovális zöld asztalon. Kiderült, hogy a döntő fontosságú ülésen Vaida karrika- turákat rajzolt, Pan H(dippa pedig vicces rigmusokat. irt az államtitkárokról románul és oroszul vegyesen... (Bukarest, november 12.) Minisztertanács. B szó hallatára és a szűkszavú, rideg hivatalos kommünikék olvasásakor valami komor fenségü tanácsteremre gondol az ember, amelyben a*haza sorsa felett töprengő honatyák gondterhelt arcára esik a súlyos zöld asztal reflexfénye, mialatt a levegőben a sorsdöntő fontosságú határozatoknak megfelelő ünnepélyes atmoszféra terjeng, a tanácskozások közeli és távoli környezetében pedig mindenütt szigorú feszesség, nyomasztó csend és ijesztő fegyelmezettség. A dolgokat messziről tekintő ember szereti figyelmen kivül hagyni az emberi momentumokat, a mindennapi élet jelenségeit, az emberi kedély megnyilvánulásait, amelyek áttörnek az előkelőség és a fontosság korlátain és derűs fényt vetnek az ünnepélyesség sürü függönyein keresztül is. Ezért tévesek és bizonyos realisztikus színeket nélkülözők ezek a távoli elképzelések. És hozzá: Bukarest sohase volt a hivatali nagyképűség városa; itt természetüknél fogva szeretnek közvetlenek, fontoskodástól mentesek lenni az emberek s mióta a demokrácia kormányzati jelszóvá vált, még több a távoli elképzelő számára a váratlan emberi elem az állam e legelőkelőbb testületének, a miniszterek karú nak tanácskozásaiban s az egész miliőben,' mely azt körülveszi. Arra senki se gondolna például, hogy az újságírók a tanácskozások alatt meglehetősen zajos ellentanácskozásra gyűlnek össze a miniszterelnök előszobájában, ahol audienciák idején halk, majdnem suttogó beszéddel ülnek helyeiken a várakozók, miközben a kabinetfőnök a jelentkezők listájával kezében feszülten figyel a miniszterelnök liivó csengettyűjéreAz újságírók tanácsa abban mindenesetre különbözik a minisztertanácstól, hogy itt minden párt képviselve van. A kormányt támogató lapok képviselői mérges csipkedéseket kénytelenek elszenvedni az ellenzékiektől, de ezek az apró támadások itt nem annyira meggyőződésből, mint vitázó, élcelö- dő kedvből fakadnak. A kormányhüek viszont az ellenzék fantasztikus értesüléseire, túlzott megállapításaira teszik meg a maguk megjegyzéseit s a szóhare a szellem villamos áramától feszült*. Végeredményben, úgy tűnik fel, hogy mindegy a lényeg. Az ötlet a fontos. De a politika csak intermezzo. Valaki jön, leül a nagy tölgyfa-asztal mellé, és mesélni kezd. Egyenesen Géniből érkezik és kifogyhatatlan a Titules- cu anekdotákból- Mindenki újságíróknál ritka érdeklődéssel figyel, az anekdoták, intimitások csakugyan mulatságosak, jellemzőek arra, hogy a messze kiható fontosságú harcokat vivő diplomata milyen komolytalan tud lenni nemcsak a magán- érintkezésben, hanem a Népszövetségi ülésterem elnöki székében is, mikor egy-egy halk, csak titkárja által értett megjegyzésre alkalma van. Titulescuról pártállás és világnézeti felfogásra való tekintet nélkül mindenki szívesen hall, az ember érzi az egyéniség erejét nemcsak az elbeszélő szávaiból, hanem az egyébként mindig cinikus, figyelmetlen s most szinte áhitatosan elcsendesült hallgatók tekintetéből is. Egy frivol akta. De hamar ieiocsudunk ebből a hangulatból is és valaki jóízűen elmesél egy korcsmái verekedést, amelyben erdélyi nemzeti paraszpárti képviselők voltak a szenvedő alanyok. Kékre verték őket bukaresti urak, mert „pesti szokás szerint el akarták szólítani tőlük a fülbe muzsikáló cigányt s mikor azok ragaszkodtak a nótához, ugyancsak pesti szokás szerint, borospoharat vágtak a szórakozó társaság asztalához és magyar káromkodással adtak kifejezést érzelmeiknek.“ Az elbeszélésnek sikere van, hangos derültség. Annyira hangos, hogy Tilea miniszterelnökségi államtitkár kiszól a szomszéd szobából. _ Uraim, két ajtóval odébb minisztertanács van.Baselból jelentik: Több külföldi lapban az a liir jelent meg, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankja, amelyet politikai és közgaadasági körökben ,.A Bank“ névvel illetnek, rövidlejáratu hiteleket folyósít azon keleti országok nemzeti bankjai részére, amely országokban válságba került a mezőgazdasági termelés. A svájci hivatalos sajtóiroda az elterjedt és 3. lapokban elterjedt hírekkel szemben megállapítja, hogy A Bank egyelőre csak Lengyelország, Románia és Csehszlovákia részére hajlandó elvileg jelentősebb összegű kölcsönt nyújtani a mezőgazdasági válság leküzdésére. Qaenay, A Bank vezérigazgatója jelenleg tanulmányozza ezt a kérdést, az igazgatóság azonban még nem döntött, hogy Románia részére milyen összegű és milyen feltételű kölcsönt folyósít mező- gazdasági hitel cimén. "»ss Egy Komoly szó a szemüveget viselő közönséghez jVyíí A] Pl A akik születéstől lógva, avagy későbbi behatás folyIVlilv • ’ rt/jU/rV, tán kénytelenek szemüveget viselni, különös gondot kell fordítsanak arra, hogy akár saját maguk választotta, akár az orvos által előirt szemüvegük pontosan fejalkatuk és arcukhoz találó keretet kapjanak. Amilyen lényeges, hogy kényes esetekben az üveget orvos Írja elő, ép oly lényeges azoknak, akik sokat írnak, vagy olvasnak, avagy precíz rajzokat, vagy mechanikai munkát végeznek, hogy a keretet szaklátszerész válassza meg, szükség esetén formálja azt a íejalkat és az arc szerint. — Ezen okok figyelembevétele indította Kolozsvár alant jegyzett legrégibb szaklátszerész cégét azon — nyugaton régen bevált rendszer bevezetésére, hogy minden darab, üzletében összeállított szemüvegét a cig jegyével ellásson, a kereten előforduló deformációt, vág/ törést két éven át díjtalanra végezzen és étről Írásbeli garanciát vállaljon. Azon biztos hiszemben, hogy az intelligens közönség ezen rendszer előnyeit felismeri és értékeli, kérem szives pártfogásukat „ . .... Kun Mátyás Fia ssakiatszerésx, Kolozsvár, Calea Victoriei 2. — Alapítási év 1864. TELéL/lÉSZ ELES JRaNCIA ÁSVÁNYVÍZ fflf II Köss vény — Cukorbetegség — Értágulás KIKÜSZÖBÖLI A HUGYSAVAL T artósan ondoíáltas- sa haját Böszörményinél. Hajfestés minden színárnyalatban. — — Arcápolás. Kolozsvár, Mátyás király ucca. J *Ssä» (isiádból való románul is beszélő magyarleány keres gyermekek mellé elhelyezkedést, kisebb varrást és háziteendőt is végezne. Cím Központi szálloda. E gy üres szoba november 15-re kiadó. Cim a kiadóban.
