Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-12 / 251. szám
XÍJZ. SVF- 251. SZÁM. s TTJAI PROBLÉTTíAK «toi* \ '•*' i.i „Kisebbségesités“ A minap Kispál László, a Keleti Újság közgazda- sági rovatában érdekes és újszerű cikket irt az erdélyi magyar biztosítás ügyéről. A kérdés nyilvánvalóan közgazdasági színezetű. A gondolat azonban, melybe Kispál a kérdést ágyazta, tisztán társadalmi természetű s ml most ebből a szempontból szeretnénk foglalkozni a felvetett kérdéssel. A tisztán politikai vagy kizárólag gazdasági szempontok hangoztatása közben amúgy is nagyon elhanyagoljuk a társadalmi, a szociológiai szempontokat. Pedig legnagyobb kérdéseinknek természete Inkább társadalmi, mint akár gazdasági, akár csupán politikai. Kispál László nem először hivja fel a figyelmet arra, hogy a biztosítási üzletben mekkora lehetőségek szunnyadnak — az annyira elhanyagolt magyar köz számára. Most Sándor Béla tanulmányára hivatkozik, melyet erről a kérdésről ez a jeles szakemberünk a szatmári nagygyűlés közgazdasági szakosztályában adott elő. Ebben a tanulmányban igen érdekes adatokat kapunk. Megtudjuk mindenekelőtt, hogy hozzávetőleges, de igen meggyőző számítások szerint mintegy 235 millió lejre tehető az az összeg, melyet az erdélyi magyarság biztosítási szükségleteinek fedezésére éven- klnt fizet. Fizet pedig olyan biztosító társaságoknak, melyek tisztára üzleti alapon állanak, amiért is néni érheti őket szemrehányás amiatt, hogy mind a jövedelmek felosztásánál, mind pedig a tartalék- és egyeli alapok elhelyezésénél kizárólag saját üzleti szempontjaikat követik. Ha tehát ezt a valóban nagy összeget olyan Intézetnél központosítaná a magyar társadalom, mely közérdekű intézmények kezében van — mondja a tanulmány — nyilvánvaló, hogy ebből a közre mindenképpen nagy és sokféle előny származhatna. A haszon mértékéről Is képet ad Sándor Béla: reámutat arra, hogy a szászoknak van ilyenforma biztosítóintézetük és az elmúlt évben 4 és fél millió tiszta hasznot hajtott. Kispál László azonban az útra is reámutat, amelyen ezt a célt el lehetne érni. A biztosítási üzlet „ki- sebbségesltése“ volna ez. A szó, amint mondja, mástól származik, — akárki gyártotta is azonban, — a magyar nyelv génlusa elkomorodik tőle. Csüry Bálint proíesz- szór ur is biztosan csóválja a fejét, amikor olvassa. A társadalompolitlkusnak ellenben kiderül hallatára nz arca, mert ha a nyelvtan rossznak bélyegzi is, a kérdés társadalmi természete hűen benne van. Ma már Igen nagy és sokféle azoknak az üzleti természetű vállalkozásoknak a száma, melyeket társadalmi alakulatok vesznek birtokukba. Éppen azért, hogy a hasznot klsebb-nagyobb közösségek számára biztosítsák, az üzletkihasználás során pedig jobban érvényesíthessék a közérdekű szempontokat. Kezdődött ez a folyamat a vasutakkal, melyeket az állam Igen sok országban magának tartott fel. Hogy a közlekedésnek ez az eszköze milyen lukrativ vállalkozássá lehet megfelelő gazdálkodás mellett, azt a német államvasutak mutatják: a csaknem kétmilliárd arany- márkára rugó évi jóvátétel! teher jó részét a német államvasutak jövedelme fedezi. Különösen a városok jártak elől ezen a téren. Az áramszolgáltatásnak, a közúti közlekedési eszközöknek és egyéb üzemeknek várositása ugyanazt jelenti. Akkor is, ha az az üzlete* tőkével szövetkezve történik, mint mostanában. De arra Is régen reájöttek már szociális gondolkodású emberek, hogy a biztosítási üzlet különösképpen alkalmas társadalmi célok közvetett és közvetlen szolgálatára. Németországban a háború előtt óriási fejlettséget ért el a községi biztosítási vállalkozások birodalmi hálózata: a német községek egész népjóléti politikája azon a jövedelmen alapult, amelyet ez a községi üzem hajottt. Olaszországban pedig egyenesen az állam vette a kezébe a biztosítás ügyének megszervezését s a nagy olasz biztositó társaságokkal szemben ma Is előjogokat élvez ez az állami üzem. Amint ezekből a példákból látható, a kérdés megoldása két föltételtől függ. Szükséges mindenekelőtt valamilyen társadalmi alakulat, melyet erre a feladatra tekintélye, helyzete, az erkölcsi és anyagi megbízhatóságába vetett bizalom arra alkalmassá tesz. Másodszor pedig bizonyos elhatárolt társadalmi kör, melyben a megfelelő eszközökkel a társadalmositott Intézmények versenyképességet lehet biztosítani. Nézzük már most ezeknek az ismereteknek a világánál ezt a tervet, mely az erdélyi magyarság biztosítási szükségleteit „kisebbségesiteni“ akarja. Tudjuk mindnyájan, hogy van Erdélyben egy biz- lositőinézet, a Minerva, melynek részvényei csaknem kizárólag a magyar egyházak kezeiben vannak. Nyilvánvaló, hogy ezzel a szükséges társadalmi forma adva is van. Még pedig igen szerencsés formában, mert azt Is jól tudjuk, hogy éppen az egyházak ma azok, melyek nemzeti művelődésünknek legnagyobb terheit viselik. Megvan azonban az az élesen elhatárolt társadalmi kör is, melyet közös érdekei és céljai egységgé fognak » III Mill——■llilMHWH II —■ r-—-TT— eu boJoKKvári ME^TŐSOKSJlffirirJET 2 _ 100 LEIÉRT 1 MILLIÓT KÉSZPÉNZBE?) NYERHET. Húzás 1930 december 21. — Nyereményeket Banca Albina fizeti. Hivatalos nyer eményjegyzék "lesz kinyomatva. I Vidéki rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében Sorsjegyiroda Cluj-Kolozsvár (Strada Memorandului lö szám) eszközöl Az összeesküvés gyanúja miatt letartóztatott Bartoio Betölti volt kereskedelemügyi minisztert a bíróság öt évi deportálásra ítélte (London, november 10.) A francia és az angol lapok közlése szerint az olasz rendőrség több egyetemi tanárt, volt minisztert és maga- sabbrangu intellektuelt tartóztatott le összeesküvés gyanúja miatt. Az olasz lapok titokzatosan hallgattak az esetről. Most az összeesküvésről újabb jelentések érkeznek. A News Chro* niele baseli értesülése szerint az olasz rendőrség letartóztatta Baríoío Belotti, volt olasz kereskedelemügyi minisztert. Bartoio Belotti összeköttetésben állott Pononi- val és Orlandovai, akik a külföldön antifascista folyóiratot akartak indítani. A rendőrség lefogta a volt miniszterek kompromittáló leveA régi Sbrácil tolvajait 600,000 lej (Déva, november 10.) Megírta a Keleti Újság, hogy a brádi aranytolvajok ügyében a hatóságok a legerélyesebb nyomozást vezették be és több mint 40 embert tartóztattak le, akik közül néhányat szabadlábra helyeztek, mert ellenük semmi bizonyíték nem volt. így a vádlottak száma 32-re apadt, akikkel a törvényszék a helyszíni szemlét október 30-án ejtette meg, amikor a vádlottak a bíróság szemeláttára kísérelték meg behatolni a bányákba. A 30 éve nem használt bányába szinte láthatatlan réseken keresztül hatoltak be. A tárgyaláson nagy meglepetést keltett, hogy a helyszíni szemle megejtése után a vádlottak egy része vallomását megváltoztatta s arra a kérdésre, miért tették, azt a választ adták, hogy vádlott-társaik terrorizálták a hamis vallomásra. A' dévai fogház 13. számú cellájába ugyanis mintegy 13 vádlottat zsúfoltak össze s ott fenyegették meg a gyengébbeket a vádlottak közül azok, akik ellen a Mica aranybánya ügyvédje a bánya kárát 560.000 lejben állapította meg, tekintettel arra, hogy a bíróság az eredeti 11 kiló aranynak megfelelő 1 millió 200.000 lej kártérítést nem Ítélte meg. Szinte egy heti tárgyalás után hozott Ítéletet a dévai törvényszék Ivanescu-tanácsa, amely szerint a 32 vádlott közül hármat felmentettek, 29 között pedig több mint húsz évi fogházat osztottak ki a következő eloszlét és Mussolini kiadta ellene az elfogatási parancsot, miután a fascista párt vezetőségének egy zárt tanácskozásán beszámolt ehatározá- sá.ról. — A bika kiélesiíettc szarvait és fenyegetően letette a fejet a földre — mondotta Mussolini. Össze fogjuk taposni és szét fogjuk törni a gyávákat és a gyengéket, akiket egy idő óta szabadon hagytunk, de megfigyeltünk. Most elérkezett a cselekvés pillanata. A bíróság Bartoio Belottit ötévi deportálásra Ítélte és már el is szállították a Lipari-szigetekre. aranybánya kártérítésre ítélték tásban: Galea Ilia 1 év 8 hónap, Alexa Jón felmentve, Neag Gh. 6 hó, Coport Petru 10 hó, Poenar Longin 8 hó, Banclu Joan 6 hó, Buda Vasile 6 hó, Avram Anghel 10 hó, Muntean Ilié 8 hó, Feer Niculae 6 hó, Ádám Nicu- lea 1 év 8 hó, Feer Anghel 6 hó, Crisan Anghel 10 hó, Muntean Gh. Áron 8 hó. Bota Josif 8 hó, Ádám Nicule 6 hó, Petrean Nicule 10 hó, Petrean Sabin 10 hó, Feer Gherasim 6 hó, Muntean Gheorghe papa 1 év 8 hő, Muntean Joan 6 hónap, Párva Joan 8 hónap, Popa Áron 10 hónap. Popa Teodor Totu 2 évi nehéz börtön, Pascanu Teodor nyolo hónap. Almásán Josif fementve. Sccoi Niculae felmentve. Máris Joan felmentve. Doboroáu Joan 1 hó 15 nap orgazdaságért, Stanciu Petru 1 hó 15 nap, Tat Petru 1 hó 15 nap és Adám Filip 2 hó 14 nap. Utóbbiak orgazdaság miatt. Ezeken a büntetéseken felül a 29 vádlott köteles a bányának megfizetni az ellopott arany értékét, tehát 560.000 lejt és még 40.000 lej perköltséget, összesen 600.000 lejt s ezért az összegért vagyonukkal egyetemlegesen felelősek. Tekintettel arra, hogy a vádlottak egyike-másika jó anyagi helyzetben van, valószínű, hogy a kirovott összeget fel is tudják hajtani rajtuk. így védződött a nagy per, amely egész Brád és környéke nyugalmát annyira feizavarta. össze: az erdélyi magyar kisebbségi nemzet. Ami hiányzik, csupán csak egy: a jogi hatalom ahhoz, hogy elmek a vállalkozásnak az adott társadalmi körben törvényes előnyöket biztosíthassunk. Azt a fegyelmező ős irányitó erőt azonban, amit az államink és városnak nevezett társadalmi körökben a szabályalkotás joga megad, a kisebbségek életében pótolnia kell a belátásnak, az önfegyelmezés erkölcsi erejének, a nemzeti összetartozás hatalmának, — ha ez n kisebbség magasabb emberi közösség is akar lenni és nemcsűpán nyáj, melyet nem is etetnek, hanem csak ide-cda terelnek és szorgalmasan nyírnak. A helyzet tehát az, hogy kizárólag az erdélyi magyar közönségen múlik, hogy ez a biztosítóintézet teljesen és mielőbb elérhesse ezt a céiját. A társadalom érdeklődése olyan, mint a Golf-áram: a terület, melyet érint, virágba borul és dús termést hajt. Ahová pedig nem jut el, vagy ahonnan elfordul, ott a könnynek és- verejtéknek íörrósága is csak szűkös aratást Ígér. Ez az általános, önkéntes érdekló'dés az, melyre én is most apellálok. Egyidejűleg azonban kellő tisztelettel bizonyos magyar hibákra is felhívom a kedves olvasó nagybecsű figyelmét, ha már eddig megajándékozott azzal. Arra a hibára, mely nagyszerűen tud lelkesedni bizonyos intézményekért addig, amíg az más társadalmak körében virágzik. Amíg tehát nem neki kell áldozatot érte hozni cs kockázatot vállalni. Amíg úgy gyönyörködhetik sikereiben, mint a cseresznyefa virágzásában, l’edig a cseresznyefa sem virágzik magától s bizony- bizony pórul járna az a kerttulajdonos, aki például az Országos Kertész Egyesület intézkedéseitől várná azt, hogy az ő fáit ne egye meg a hernyó és ne nyomja el a száraz galy. Példa: Mostanában valósággal versenyeznek egymással egyes lapok, hogy melyik magasztalja jobban a Selbsthilfe nevezetű szász önsegélyző mozgalom előnyeit és áldásait. Ezen mozgalom lényege azonban az, hogy néhány száz ember öszseáll, hetenként igen jelentős ösz- szegeket fizet be a közös kasszába, ezekért semminemű kamatot nem kér, belenyugszik abba, hogy ezt az ő pénzét előtte más kapja kölcsön kamatmentesen és esetleg 8—9 évig vár és fizet, fizet és vár, mig majd egyszer ö reá is sor kerül és ö is kap olcsó kölcsönt arra, hogy kis családi kullplntyóját 5 százalékos kamattal felépíthesse. Kérdem szeretettel, hány erdélyi magyart kap erre a heroikus türelemre? Hányban van meg ma az a fejlett szociális érzék, mely nem sajnálja a másiknak boldogulását előtte — az ö pénzén hozzá — különösen, ha az magyar? Ha pedig azt is megmondom, hogy a szervezők és az igazgatósági tagok csők legutoljára kerülhetnek a kölcsönosztásnál sorra, attól tartok, hogy szervező sem akad majd. Ennél, liigyjék meg, sokkal egyszerűbb probléma egyelőre a biztosítás „kisebhségesitése.“ Ha azzal a gőzzel, mellyel a Selbsthilfet hurcolta mostanában körül, az egész erdélyi magyar sajtó ebbe a kérdésbe feküdnék belé önzetlenül, lelkesen, az alkotás vágyától űzve, — hamarabb érhetnék el ezt a célt, semmint azt ma remélni merjük S ehhez a sikerhez iskolába járva, sor kerülhetne Selbsthüfckre és egyebekre is. SULYOK ISTVÁN.
