Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-12 / 251. szám
4 XIII. ßVF- 251, SZÁM. f® ^7 ^v óta fennáHó óra, ékszer, ezüst és kinaezüst- W^gj§^S<»%(8Cs<» B« áru üzletemet feloszlatom és a teljes árukészletet hatósági ellenőrzés mellett minden elfogadható áron kiárusítom. — Fenyő H. ékszerész CLUJ-KOLOZSVÁR, PIAŢA UNIRII (FŐTÉR) 23 SZÁM. 139 JE2f hogy bizonyos gyerekemberek meg merik próbálni felkavarni a már letárgyalt eseményeket. Engem egyáltalában nem érint az, hogy az itten lefolyandó dolgok közölve legyenek az újságokban. A törvényszék fenntartja a nyilvános tárgyalást. Averescu beszél: _ Felelőtlen emberek azzal vádolnak meg, hogy az országra nézve káros hatású működést fejtettem volna ki az 1907-es forradalom idején- Nem értem, hogyan támadhatnak meg olyan magas pozíciót elfoglaló személyiséget, mint én vagyok? Ezután kitér arra, hogy 1925-ben a választások idején Yaida-Voevod ugyancsak őzzel az üggyel kapcsolatban vádolta meg, ekkor rágalmazást pert adott be ellene, amely azonban nem került tárgyalásra, mivel Vuida Sándor levélben kért bocsánatot tőle, amely levélben azt irja, hogy ő teljesen tisztában van az 1907-es történtekkel. Felolvassa a levél vonatkozó részletét. _ Százezer ember volt alattam akkor a én százezer lej jutalmat Ígérek annak, aki egyetlen egy katonát is elő tud keríteni, akit én valaha megütöttem volna, vagy pedig szavakkal sértettem volna meg. Tehát igazán nem lehet azzal vádolni engem, hogy ezreket lövettem volna rakásra. Most rátér az 1907-ben történtekre s elmondja, hogy ő egyáltalában nem adott ki parancsot a vérengzésekre. Mikor megtudta, hogy egy Năsturel nevű generális úgy intézkedett, hogy könyörtelenül le kell verni a lázadást, akkor még külön rendeletet bocsátott ki, hogy ezután csak az ő tőle kiinduló parancsokat kell végrehajtani. Nehány esetet sorol fel, melyekben bebizonyosodott kegyetlenségek esetén is felmentették a tetteseket, mivel az akkori helyzet az emberek akkori lelkiállapotával teljesen megindokolta cselekményeiket. Azzal fejezi be beszédét, hogy semmivel sem lehet vádolni őt. Stanciu védő áll fel: _Nehány kérdést kell tennünk a marsall úrhoz. Egyetlen egyszer is léptetett-e életbe bármilyen szankciót azok ellen, akikről kitűnt, hogy jogtalanságokat követtek el a lázadás letörésekor ? Averescu: Rövidesen amnesztia rendeletet adott ki a kormány. Ilyenképpen nem is volt semmi büntetés. Újabb Incidens Közben heves incidens keletkezik. Ctanciu ügyvéd ugyanis Averescu tábornok közbeszólására azt mondja, hogy amint ő nem ért katonai dolgokhoz, éppen olyan keveset ért a tábornok a jogi ügyekhez. Papacostea Stajuyunak erre a kijelentésére erősen felindulva vágja feléje: _ Ez szemtelenségStanciu ügyvéd magából kikelve kéri a bíróságot, hogy utasítsa rendre Papacosteat. Az elnök azonban nem hallotta Papacostea szavait. _ Remélem, van annyi udvariasság benne, hogy bevallja, amit mondott: _fordul Papacostea felé Stanciu ügyvéd. Papacosteaban valóban meg van a feltételezett udvariasság, beismeri, amit mondott s azonnal bocsánatot is kér megbántott ügyvédtársától. Stan- ciu ezután újabb kérdést tesz fel Averescu tábornokhoz. Averescu unja a sok kérdezgetést: _ Vádlott vagyok, vagy tanú, hogy itt mindenféle érdektelen kérdéseket tesznek fel nekem? Linzmeyer elnök felvilágosítja, hogy a védőknek meg van a joguk kérdéseket intézni a tanukhoz- Joanitescu védő előadja ezután, hogy a cikkben foglalt állítások közül nem is az a legsúlyosabb, amely Averescu tábornokot az 1907-ben lemészárolt ]»arasztok haláláért vádolja, hanem az, amelyben a belügyminisztériumból eltűnt 13 millió lej titkos alap clsihkasztásával gyanúsítják• Averescu kifejti, hogy annak a bizonyos 13 millió lejnek meg volt a maga rendeltetése, amit Burileanu a Banca Naţionala vezérigazgatója és Petala generális is megállapitottak. Ebből fizettek a londoni és genfi titkos politikai ügynököket s ugyancsak ebből fedezték más európai metropolisokban működő politikai ágenseiket. Most Manea védőügyvéd tesz fel egy kérdést Averescuhoz egy bizonyos 1907-ben kiadott rendelet felől. __ Csak komoly kérdésekre felelek _inti Averescu tábornok. Manea tiltakozik az ellen, hogy visszautasítsák kérdéseit, amelyeket védői kötelessége ir elő neki. Többre nem kiváncsiak a védő ügyvédek sem s igy miután Averescu tábornokot megeskették, egyik fél sem kéri és már véglegesen befejeződik a kihallgatás. Pompiliu Joanitescu védő tart hosszú szónoki képességet csillogtató beszédet- Radu Rosetti elmondja, hogy az 1907-es forradalom doszárjai teljesen eltűntek, úgy, hogy semmi hivatalos dokumentumot nem lehet megtalálni. Mint konkrétumot hozza fel, hogy George Seine volt bukaresti főügyész — nem tudni kinek az intenciójára és milyen meggondolás alapján _ elégettette az ilfovi ügyészség irattárában őrzött aktacsomót, amelyet egy 1907-ben keletkezeti ügyről vettek fel. Stanciu ügyvéd ezután felolvassa azoknak a tanuknak neveit, akiknek megidézését kéri a bizonyitási eljárás elrendelése esetén. Ezek között szerepelnek Miron Christea patriarcha, Jojrga professzor, Constantin Stere, egy sor ismeretlen név és kuriózumképpen megemlítjük, hogy ott van közöttük a belügyminisztérium soffőrének, a bizonyos T. Ronescunak a neve, aki annak idején a 13 milliót elszállította autóján. A délutáni tárgyalás. Délután fél négy órakor folytatják a tárgyalást. Az ügyész tisztségét most Filipeseu, vezetőügyész látja el. Dr. Bucsan felolvassa az Erdélyben érvényben lévő magyar sajtótörvény szakaszát» mely szerint sajtóperek esetén a vádlottnak csupán a vádirat kiadása után nyolc napon belül van jogában bizonyitási eljárást kérni s ha ezt nem teszi meg, akkor később a bíróság minden ilyenirányú kérését el kell utasítsa. Filipeseu ügyész is indokolatlannak tartja a bizonyitási eljárást. Averescu háromnegyed ötkor érkezik meg állandó kisérője, Papacostea társaságában. Radu Rosetti Bucsan felszólalására reflektál s elmondja, hogy azt a sajtótörvényt, amelybőr a volt államtitkár idézett, éppen a románok ellen csinálták a magyar törvényhozók. Akkor ugyanis rendkívül sok sajtópört indítottak erdélyi román politikusok ellen s hogy ezek minél hamarabb börtönbe kerüljenek, azért hoz- iák kalap alá ezt a most már idejét mult sajtó- törvényt. Ezután Toncescu, Pop Jonel, majd Averescu tábornok részéről Brăescu, P. Joanitescu és Manea ügyvéd tartanak hosszabb beszédeket, amelyek háromnegyed óráig húzzák el a tárgyalást. Még ekkor sem jut el a bíróság addig, hogy határozathozatalra vonuljon vissza a bizonyítási eljárás kérdésében. A tanács tagjai néhány szót váltanak s azután kihirdetik, hogy november 29-én fogják folytatni a tárgyalást. Tüosoiu a színpadon Liberálisok léptek fel vasárnap a színházban. A nézőtér nem tudta, hogy operette, opera vagy vígjáték van műsoron, amíg a szomszédom ki nem találta: revü. Revü látványosság, amely hol tragikus, hol komikus, de mindig mulattató jeleneteiben, — egy darab történelem. A függöny felgördül, Mosoiu tábornok a lámpák elé libben. Akárcsak Tánase, bűbájos mosollyal bólogat a közönségnek. Az eisö impresszióm ez: zsirmirigyei igen lelkiismeretesen teljesítik funkciójukat, mozdulatai mindazonáltal ruganyosak, csipöje hajlékony, arckifejezése jóllakottan derűs. Homlokára művészies gondokat ráncol, arcát szomorúságba boritja, s felcsendül u első akkord. Feszült figyelem! Mindenki fülét hegyezi. Újat, slágert vár a publikum. S ime: „Boila több száz milliárdot adott a kisebbségeknek, akik aláaknázzák az ország életét.“ Fejtegetései igy bonyolódnak tovább: „Maniu azt mondja, ő hódította meg Erdélyt a Kormányzótanács dekrétjeivel, én azt mondom, hogy én foglaltam el, a román hadsereggel. Ugyebár, emlékeznek, én emlékszem, mikor Kratoehwill székely ezred# meghallotta, hogy Mosoiu tábornok közeledik, úgy elfutott, hogy ... (a karját fölröpitette, a kíváncsiságát mindenki Mosoiura szegezte), hogy ... a lába sem érte a földet." A részletekben kidolgozott, tökéletes alakítást a publikum meleg tapssal honorálta. Az első felvonás véget ért, Mosoiu lelkesen mosolyogva búcsúzik és vlsz- szalép. Ez a lépés általános tetszéssel találkozik, frenetikus tapssal köszönik meg neki. Leírhatatlan vágyat éreztem Mosoiut meginterjúvolni, Megkérdezni tőle: Tábornok ur, miért haragszik a kisebbségekre? Már hallom is a választ, miközben karjait tiltakozólag emeli feli mimikája is csupa szabad- kozás. „Mi nem haragszunk a kisebbségekre, csak lojalitást kérünk az állam iránt, testvéri együttérzést éa politikai együttműködést óhajtunk!“ „Tábornok ur, mikor bukik a Mironescu-kormány?“ A válasz: „Közelebbről." Melyik párt következik? A válasz: „ liberális párt.“ Még volna egy pár érdekes kérdés: mit szól a generális a szokatlanul szeszélyes időjáráshoz, de egy feltűnő epizód kiszakított a gondolatfüzésből. A következő dolog történt ugyanis. A következő előadó isko- lászamatu alakítással, romantikus hanghordozással így kiáltott fel: „A liberális párt az őszinte demokráciának és az általános szabad választójognak a pártja." És amikor ezt szövegszerint elszavalta, lelki harc tört ki a liberális párt egyik leghatalmasabb sáfárjában, akinek a Bratianu-párt őszinte demokráciája és szabad választójoga szintén dicséretére válik. Amíg a görlök finom fejlógatással és arcjátékkal húzták alá ezt a vallomást, Duca kínosan megmozdult. Észrevehetőig elpirult, nyugtalanul jobbra-balra tekintett, majd lehajtotta fejét és botjára támasztotta. A párturalom története tért vissza egy pillanatra kisérteni. Dúca is botjára támaszkodva, arra gondolhatott, mint Petőfi egyik költemény-alakja, aki szintén botjára támaszkodva, keservesen mondotta: „Mért vetettem fejem, tilalmas dolgokra," Az előadás sikerült. Ez a kritikusok véleménye Is. Jól betanult szerepét mindenki kitünően alakította a ezt a művészetet eddig ismeretlen színvonalra emelte. A rendezés megfelelő hozzáértőkkel és hozzávalókkal simán gördült le. Mikor a szinpompás és látványos előadás lezárult, s a függöny legördült, a publikum általános megtisztulással, katarzissel távozott. Az ajtóban egy öreg ismerős nyújt kezet. Falusi biró, bozontos bajusza alatt sunyin vigyorog. Szemeiben bachusi sugarak ragyognak. Többször találkoztam nőpgyüléseken vele. Egyszer Averescu generálist éltette, máskor Ma- niura ürítette poharát. Meg is kérdeztem, miért evezett át liberális vizekre? Sokatmondólag kacag, s a szájából pálinkás illat gőzölög., d. j. Francia nyelvtanok magántanulók számára. llncgtia francia nyelvkönyv, kötve..................£84 *®1 i asznos társalgó könyvek: francia-magyar beszélgetések ................ 51 lei Sîîsid o? dr.: „1000 sz©“ módszere ............... 204 lej Sehe«!: francia zsebnyelvtana .............................51 lel Vidékre utánvéttel küldi: :
