Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-06 / 221. szám

II arm. *vf. m. bsä*. A BÁBU Irta: Révész Lajos. Egy bálon találkoztam vele. Szerényen, ki­tárt karokkal, fülig szaladó, nevető szájjal trónolt a cintányér tetején. Mikor a zene valami vad, fül­siketítő uj slágert játszott, őrült iramban forgott körben a zene ütemeire. Szélmalomra emlékeztetett, amelyet gyermekkoromban órákig bámultam. A zenének hirtelen vége szakadt. A táncoló párok kacagva foglaltak el helyet az asztaloknál. Az én szegény bohócom pedig a hirtelen megállás­tól hasra esett. Kis fürészpor teste nagyot koppant a cintányéron. Odaszaladtam és felemeltem. Hálá­san nézett reám. Legalább is én igy láttam. Leül­tem vele szemben s a bohóc kitárt karjait lassan leeresztve, beszélni kezdett. __ Rosszul esik a visszaemlékezés__ mondotta szemeit melyen a földre sütve. Sóhajtot egyet, mire fürészpor tüdeje nagyot sípolt. — Családi betegség __ mondotta bocsánatké­rően. — Budapesten születtem, egy nagy játékáru- gyárban. Ugyanabból az anyagból egy tucat királyt Is csináltak, nekem nem volt szerencsém. Bohóc lettem. Magyar bohóc. Eleinte nagyon bántott a dolog. De később, mikor irodalommal kezdtem fog­lalkozni, elolvastam Conan Doylenak egy spiritista Írását. Arról volt szó benne, hogy halála után min­denkit rehabilitálnak. Az lesz, aminek predeszti­nálva volt, de amitől a gonosz sors elütötte. Tehát majd én is király leszek. Nem is bánom most már, hogy nem lehettem a földön az, hiszen úgyis olyan zavaros idők vannak- Pár évvel ezelőtt találkoztam az egyik mostohatestvéremmel, a tizenkét király közül az egyikkel. Rongyos volt, piszkos volt, ko­rona és jogar nélkül. Detronizálták. Könnyes volt a szeme, mikor kezet fogott velem. Én akkor egy milliomos gyerek játszótársa voltam. Ö a züllés leg­alsó fokán. Egy proletár gyereknél volt rabszolga. Ütötték, verték, a földhöz vágták. Nagyon sajnál­tam, de nem cseréltem volna vele. Szegény király! Itt egy kissé elhallgatott. Meglepődve néztem rá, milyen intelligens ez a kis bohóc! __Magamról akartam beszélni,__folytatta__ de ezt is el kellett mondanom. Nagyon meghatott ez a találkozás. A király kezet fogott a bohóccal. Igaz, hogy most már egyformák voltunk mind a ketten. __ 1916-ban egy József-köruti fényes kirakat­ból néztem, hogy zeneszó mellett, virágosán, fiata­lon mentek a katonák a harctérre. Mentek hosszu- hosszu sorokban a vágóhidra. Mellettem egy huszár állott a kirakatban. Büszkén kipödört bajusszal, kis görbe karddal az oldalán. Izgató beszédeket mon dott nekünk, vagy szidott, hogy miért nem megyünk mi is. Egy miniszternek felöltöztetett bábu is volt a kirakatban. Nagyon meg volt ijedve. Elbújt egy sarokba. Folyton azt hajtogatta, hogy „én nem akartam ezt, én nem akartam ezt“. A másik sarok­ban egy cigány asszony mondott jövendőt. „Nagy világégés lesz“, — mondotta. És csakugyan nehéz idők következtek. Királyok fognak menekülni, né­pek fognak megsemmisülni, kis hatalmakból na­gyok lesznek. Diktátorok fognak születni. Egy nagy népnek jut ki a legtöbb a szenvedésből. Egy orosz cári bábu szívhez szorított kézzel leesett közénk a felső polcról. Teltek a napok és én egykedvűen néztem ki a kirakat üvegén. Egy rikkancs szaladt végig az uccán. Beorditott az üzletbe. „Győzünk minden vo­nalon.“ Én a huszárra néztem, ő pedig busán leeresz­tette a kardját. Aztán eladtak. Egy délceg tiszt jött be az üzletbe. Már előzőleg l'ixirozott a kirakatban. Be­csomagoltak. Azt mondta, a kislányának visz, hogy búsuljon utána, mert a frontra megy. Örültem ne­ki, hogy jó helyre kerülök. A papírban rosszul éreztem magam. Nagyon durva, fás volt. Hadi áru. És mégis milliókat ke restek vele. , Egy édes kis baba várt. Lassan, óvatosan cso­magolt ki. Nagyon megörült nekem. A díványra kerültem. Becézett, kényeztetett. A mama átölelte a délceg kapitányt és sírtak. A kislány pedig kacagott az én torz mosolyo mon. Már nem bánta, hogy elmegy apuka. Megö lelte a kislányát és hosszan csókolgatta. „írni fo­gok nektek sokat _ mondta _ és hamar hazajö vök. Hiszen már úgy sem tarthat sokáig“. Nekem a fejemre ütött és azt mondta: „Aztán vigyázz reá­juk.“ Vette a sapkáját és elment. Elgondolkozva néztem utána. Jöttek a levelek sűrűn. „Jól vagyok, ne ag­gódjatok“, irta. Mindig ezt. Egy évig. Aztán sem­mit. A mama és a kislány feketébe öltöztek. A háromszobás lakásból egy kis padlásszobába kerül­tek. Engem elajándékoztak, vagy eladtak. Ezt nem tudom biztosan. Hadigazdagékhoz kerültem. Nem mondom, jó dolgom volt. Fényes estélyeket láttam. Folyt a pezsgő. A cselédség azt beszélte, hogy a városban nincs mit enni az embereknek, A kapu­nál őr van, nehogy koldus bejöhessen. Egy inas lélekszakadva rohant haza és hirül hozta, hogy a miniszterelnököt megölték. Hadiék egy szép nap elmenekültek. Én az utcára kerületem. Sok gyilkosságot lát­tam. Egy csomó üres konzervdoboz tetején feküd­tem. A kutya se törődött velem. Piszkos voltam és tépett. El voltam készülve a halálra. Mellettem egy rossz revolver feküdt. Azt elvitték. Engem meg leköptek. Azt hittem, itt a vég. Zuhogott az eső. Áztam. Alig jártak emberek az uccán. Valahonnan egyszerre egy ember top­pant elém. Észre vett. Meg vagyok mentve __gon­doltam. Rongyos civil ruha volt rajta és a fején katonasapka. Az arca egész fekete volt. Szétnézett, majd hirtelen felkapott és zsebrevágott. A zsebe piszkos volt és büdös. Tele cigarettacsutkákkal. Majd elájultam __de meg voltam mentve. Aztán vonatra ültünk. Hosszú utazás volt. Minden állomáson órákig állt a vonat. Rengeteg katona. Uj határ van és azontúl idegen katonaság. Uj gazdám egész utón nem evett semmit. Majd egy hegedűt vett elé, engem a fejére ültetett és kupéról-kupéra járt. Pénzt kerestünk. Csak most ismertem meg uj gazdámat. A régi, délceg tiszt volt, lerongyolódottan, csapzottan. Megérkezünk haza. Otthon nagy az őröm. Bor­zasztó bűz a szobában. Tizenketten voltunk egy kis lyukban. Engem bedobnak a sarokba. Sokáig otthagynak. Talán hónapok telnek el, talán évek. Nem tudom, mi történt addig a világ­gal, Kiszedtek a sarokból, kitisztítottak. Egy este aztán elvittek egy étterembe és ráül­tettek a cintányérra. Ekkor tudtam meg, hogy véget ért a háború, bpke van. A gazdámon most nem feszit cifra huszáruni­formis. Piros arca megsápadt, a keze is reszket, amikor ráüt a jazz-zenekar nagydobjára. Az egy­kori büszke, snájdig huszár, a mostani jazz-zenész. A nagydobos kezébe vette a dobverőt. A kis bohóc bucşut intett nekem. Aztán megint elkezdte az őrült körforgást. Mint régen a szélmalom. A Hupmohll forgalomba hozza az 1931. évi, raj hatcilínderes „Century“ szériát Rendkívül erőssége, gyorsasága és tágas berendezése miatt kiváló az urj kocsi A „Century“ név jelentős része a Hupmobile tör- tenetenek. Értjük alatta azon népszerű „Century“-szé- riát, amelyet Humobil 2 év előtt vezetett be és most a Hupp Motocar Corporation jelentése szerint uj (i hengeres szériában fog megjelenni. A 6 hengeres Cen­tury teljes sorozat, amely mindenféle használati és anyagi követelményeknek megfelel. A szériában talál­hatók 5 üléses és 4 ajtós szalonkocsik, elállitható Cab- riloet, az 5 üléses túrakocsi, a két üléses Roadster, hátsó üléssel és a két üléses Coupé, hátsó üléssel. Az uj 6 hengeres gépek több lóerőt és nagyobb gyorsaságot tudnak kifejteni, mint a hires elődjeik és teljesítményük túlhaladja a 110 km. sebességet órán­ként. Sok mechánikai újítással és kiegészítéssel fel­szereltek, amelyek rendes körülmények között csak drágább kocsiknál találhatók szélesek (48.26X13.91 cm.) és a kocsi mindkét Tágért háromszoros hydraulikus lökhárítót szereltek fel. A kormányoszlop tetszés szerint emelhető vagy leereszthető és igy a kormánykerék alatt az üres hely. jóval megnagyobbodik. A szilárdan és erősen épitett ehassé, dupla Drop- típus, amely a kocsit mélyebben hozza az úttesthez és ezzel nagy sebességnél kedvezőbb helyzetbe. A motor elől és hátul gummin fekszik és igy minden fémkon­taktus a motor és a ehassé között kikerülhető. To­vábbi jó tulajdonsága a kocsinak üzem alatti hangta- lansága. A motor 4 csapágyas és druckolajozással felsza­relt. A szelepeket a motorban helyeztek el és igy pi­szoktól és portól védettek. Olajozásuk fecskendezéssel és nyomással az üzemszekrénytől történik. New „Century Six“ Cabriolet Az uj 6 hengeres Century kocs.knak külseje el­árulja tágas belsejüket, miután vonalaik szélesek és alacsonyan építettek. A szép hajlású sárbányók har­monikus vonalnak és nagy kocsi benyomását keltik. A szép magas hűtő és az újonnan alkalmazott fémezés a kocsi első részén kellemesen hatnak. A fémezés a gép többi részeinél is alkalmazást nyert. A belső pár- uúzás a legfinomabb teveszőranyagból készült és na­gyon tartós huzalból. Nyitott kocsiknál elsőrangú Ben- doin-bőrt használtak, harmonikus színekben. Az erős és jól világitó első lámpák a bal lábhoz közelálló pedállal szabályozhatók. A világítás uj ke­zelése az automobilistáknál és szakembereknél nagy örömet keltett, mert igy mind a két kéz a voláu keze­léséhez szabadon marad. A Hupmobil sok ujitása között a legkiválóbb az uj 6 hengeres kocsiknál az újfajta berendezés, mert igy a belvilág jóval terjedelmesebb lett, A kerekek A benzintartály 56.78 literes. A benzin vaenmn­tank által a carborátorhoz nyer felszívást, amelybe önsúlya által kerül és pedig a legpontosabb arányban, a motor szükségletének megfelelően. Finom szűrő a piszok és idegen tárgyak behatolását meggátolja. Másik kiváló tulajdonsága az uj, 6 hengeres Cen­tury kocsiknak az elállitható kormányoszlop, amely tetszés szerint emelhető, vagy leereszthető és amely a precíziós reakcióval a vezetést a nehéz forgalomban is, — mint parkokban és kanyarulatoknál — könnyű­vé és élvezetessé teszik. Nagy é3 fontos biztonsági té­nyező az uj fékszisztéma is az 1931. évi 6 hengere* Century kocsiknál. Erősek és biztosak bármilyen se­bességben. A vezetésben nemcsak biztonságot nyújta­nak, hanem ezt bosszú túráknál megkönnyítik. Kom­fort, gyorsaság és abszolút biztonság az uj Hupmobil Ceníury-kocsik főjeliemvonásai. New „Century Six“ Sedan

Next

/
Thumbnails
Contents