Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-06 / 221. szám
XIII. «VF. 221. SZÁM. =" --------------------------------— 17 Aki azzal buktatta meg a peches államtitkárt» hogy leszavazott önmagára Az abrudbányai csoda — Amikor a „rothad!“ iészek megemberelte magát Irta: Várad! Aurél Erdély a háborút megelőző korszakának választási krónikáját tárgyalva, szót tettem azokról a választókerületekről, melyek a választók csekély számánál és egyéb körülményeknél fogva a mindenkori kormányhatalom könnyen kezelhető domi- ■niumai voltak és többnyire egyhangú választással nyújtották megbizó leveleiket a kormány jelöltjeinek. Ezek közé számított Abrudbánya is. Ez Veres- patakkal együtt alkotott egy választókerületet, de a választók száma alig tett három-négyszázat és igy nem volt nehéz benne könnyű győzelmet biztosítani a kormánypárti jelöltnek, ki persze többnyire a párt erősségei közé tartozott. Három cikluson át Hegedűs Sándor képviselte ezt a kerületet. Háromszor választották meg egyhangúlag. De hogy megválasszák, előbb meg kellett buknia. <5 mondta ezt igy nagykedélyesen, az ő nemesen közvetlen modorában, mikor már mint miniszterséget viselt férfiú, kolozsvári képviselősége húszéves jubileumát ünnepelte. „Itt is megbuktam egyszer — mondotta nagy áimélkodására a tiszteletére adott bankett közönségének, mely jó kolozsvári szokás szerint elfeledte (vagy talán el akarta feledni), hogy ezernyolcszáznyolcvanegyben, a később kezdődött képviselőséget megelőzőleg, megbuktatták volt a város érdemes szülöttét, kit ekkor is a hűséges Abrudbánya küldött fel az országházba. Hegedűs Sándor után Visi Imre, a félhivatalos Nemzet szerkesztője lett Abrudbánya képviselője, de már nem egyhangú választás utján. A választók egy része nem fogadta el a hivatalos jelöltet cs Rohrer Victor ismert nevű budapesti ügyvéd személyében ellenjelöltet állított neki. Rohrer is kormánypárti volt, de a választók körülötte csoportosult része meg akarta mutatni, hogy ha az „elvek“ dolgában a Lloyd klub irányítása szerint is igazodik, személyiekben saját Ízlését kívánja követni. A két kormánypárti jelölt harcából Visi került ki győztesen s Rohrernek hívei, ragaszkodása emlékéül, be kellett érnie egy csárdással, melyet egyik zenei érzékű hive tiszteletére szerzett s a hires abrudbányai cigányzenekar a választási küzdelem alatt nagy kedvvel játszogatott. Visi azonban nem tudta, talán nem is akarta állandóan maga mellett lekötni Abrudbányát. Magasabbra nézett. Ezernyolcszáznyolevanhétben, mikor letelt a mandátumnak akkor még három évre terjedt érvénye, a budapesti Józsefvárosban lépett fel. Az abrudbányaiak könnyen elviselték ezt s megállapodtak abban, hogy végre „helyi embert“ küldenek képviselőül gz országházba. Ki is nézték erre legalkalmasabbnak Boér Béla tekintélyes cs népszerű bányabirtokost. A régi abrudbányai társaséletnek tipikus képviselője volt, ő. Kedélyes, áldozatkész és magyarosan vendégszerető. Abból a rétegből nőtt ki, mely a kolozsvári egyetem jogi karán az ezernyolcszázhetve- nes években Gruber Józsi és Madan Peri személyében korszakot alkotott. Korszakot, melynek mért- föidjclzői vidám tréfák, ötletes beugratások és zajos tivornyák voltak. Akkor még jól fizettek az abrudbányai stompok, jutott a pénzből Kolozsvárra is. fis volt megfelelő jövedelem utánuk Boér [Béla idejében is. És Boér Béla úgy bánt ezzel a szép jövedelemmel, „mint a képiény a füsttel“. : Támogatott minden nemes célt. de különösen nagy gondja volt arra, hogy nagyszámú vendégei, kiket a többnyire zenés ebédek uriházához összehoztak, jól találják nála magukat. Emellett elmés, ügyes ember is volt, ki a közélet mozgalmaiból mindig kivette a részét. Érthető tehát, hogy a közbizalom benne találta meg azt az embert, kit Abrudbánván leginkább megillethet a képviselői megbízólevél decoru- ma. Nem is akadt ellenjelöltje, mert ha az ortodox kormánypártiakat aggasztotta is egy kissé az a tény, hogy Boér Béla programbeszédében szabadel- vüpártinak vallotta ugyan magát, de kijelentette, hogy személy kultuszt nem szolgál, minden abrudbányai polgár érzett Boér Béla irányában valamit abból a kötelezettségből, mellyel a közügyek áldozatkész pártfogójának, a szives embernek és a jó barátnak tartoztak. Egyhangú választásra volt tehát kilátás Abrud- bányán. Azonban közbejött valami, mégpedig nem kisebb dolog, minthogy Beniczky Ferenc belügyi államtitkár azokban a kerületekben, melyekben az általános választásoknál képviselőül lépett fel, csodálatosképen sorra bukott. Peches volt. Pedig az államtitkári állás hatalmi erején kívül két jelentős tényezőt vitt maga mellett a küzdelembe. Egyik ifjúságának az a súlyos emléke volt, hogy ezer- nyoleszázhatvanban, mikor a pesti ifjúság és az osztrák tisztek között összeütközés támadt, sorshúzás következtében, alig tizennyolcéves ifjúként neki kellett kiállania pisztolypárbajra egy ezredessel, kit aztán keresztüllőtt. A másik tényezőt a felesége, Bajza Lenke, abban az időben széles körben kedvelt regényei adták. De Beniczky Ferenc mindkét tényező támogatása mellett mandátum nélkül maradt és a szabadelvű párt vezetői végignézve a választási térképen, arra az elhatározásra jutottak, hogy félreállitva Abrudbányán Boér Bélát, helyette beviszik Beniczky Ferencet. Azonban kettőn áll a vásár. Boér Béla nem állt kötélnek. Megmondta nyiltan a vele visszalépése felől tárgyaló főispánnak, hogy polgártársai bizalomteljes ragaszkodása elől nem tud, de nem is akar kitérni. így hát harcra került a sor közte és a belügyi államtitkár között. Még negyvenbárom év távlatából is érdekfe- szitőnek tűnik fel ez a harc. Hogy az angol rotten- borrough kifejezés után rothadt fészeknek mondott Abrudbányán heves küzdelem legyen egy államtitkár és egy egyszerű bányabirtokos között! Bizony rendkívüli dolog volt ez. A választás napján mindkét párt teljes gőzzel indult a küzdelemnek. A függő elemek Beniezkyre szavaztak, de a független polgárság szinte egy emberként állt Boér Béla mellett. Déltájban azt a bírt hozták a Boér kortesei, hogy a voksolt egyenlők s alig van néhány választó, aki nem szavazott, — „Remélem, hogy Peri ezek között van, _ mondotta Boér Béla, célzással arra, hogy sógorával, Kepes Feri bányamérnökkel előzőleg megállapodott, hogy ez, tekintettel a kormány irányában függő helyzetére, nem fog részt venni a szavazásban. „Idáig még nem szavazott — nyugtatták meg a kortesek a sógoráért aggodalmaskodó jelöltjüket. felé. Mikor odaért, s választási elnök éppen készült lezárni a szavazást, mert alig egy pár perc hiányzott a választásra rendelt időből. Boér Béla odaállott az elnök elé s jelezte, hogy szavazni akar. Aztán leszavazott önmagára. Törvényes akadálya nem volt ennek s a választási elnök elfogadva szavazatát, kihirdette az eredményt, mely szerint Abrudbánya képviselőjévé két szótöbbséggel Boér Béla választatott meg. Az eredmény nagy lelkesedést keltett a választók körében, de rettenetesen konstei'nálta Boér Bélát. A két szótöbbségből megértette ugyanis, hogy sógora, Kepes Ferenc mégis leszavazott. Mikor értesült- t. i. a szavazatok egyenlő állásáról, ő is elindult a szavazóhelyiség felé s pár perccel megelőzve Boér Bélát, leadta szavazatát. Boér Béla nem ok nélkül aggódott sógora szavazata miatt. Pár nap múlva megjött a felső parancs, mely Kepes Ferenc mérnököt elhelyezte Ab- rudbányáról. Ez azonban már nem változtatott azon a tényen, hogy Beniczky Ferenc államtitkár, három bukás után kimaradt a parlamentből. De Boér Bélának még át kellett esnie a Sajátos győzelem után egy kellemetlen eseten,. Beöthy Aldzsi, a Tisza udvarának kedvence, a szabadelvű párti körben élesen kikelt Abrudbánya megválasztott képviselője ellen, ki a saját szavazatával buktatta meg az államtitkárt. A temperamentumos Boér Béla, kinek egyebeken felül nagy testi ereje is volt, olyan csattanós feleletet adott erre Aldzsi- nak, hogy az a büliardasztalnak esett. A dologból persze párbaj lett. Sebesülés nem történt, de a levegőben elröppent golyók nagy lyukat ütöttek azon az egyébként is laza köteléken, mely Boér Bélát még a kormánypárthoz fűzte. Az 1889. évi véderővitában aztán ez a kötelék teljesen elszakadt. Boér Béla nem szavazta meg a hírhedt 25. §-t és kilépett a kormánypártból. A kolozsvári ifjúság éppen az én inditványomra meleghangú levélben üdvözölte ezért őt, ki az Apponyi mérsékelt ellenzékéhez csatlakozott. Ekkor azonban már őt is gyötörni kezdte a magyar képviselők krónikus betegsége: a váltóláz. A fővárosi élet sokba került s arra már írem futották az abrudbányai „stompok“ mindinkább apadó jövedelmei. Két évre azután, hogy Boér Béla kilépett a szabadelvű pártból, lemondott a képviselőségről s hazament Abrudbányára polgármesternek. Férfikora delén ebben a minőségben balt meg. Kár volt érte, mert ha egyéb nem, már az méltóvá teszi emlékét a fennmaradásra, hogy általa teljesült be a nagy csoda: a rothadt fészeknek mondott Abrudbánya egy államtitkár bukásával mutatta meg, Ezzel Boér Béla elindult a szávazóhelyiség | hogy lehet benne alkotmányos harc, eleven élet. Jégverés, tűzkár, betörés és baleset ellen előnyösen biztosit a MINERVA BIZTOSÍTÓ Rt. Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz Józsefül) 37. Telefon 12-57. z uf kényszer* egyexségitorvény pontos magyar fordítása kapható Dr. Mandel fordító irodájában, Cluj-Kolozsvár, Str. Memorandului 12 szám. — Ára 30’— Lei. Vidékre portóval 40* —• Lei. MEGJELENT AZ UJ Szeszadó törvény módosított szövegű román és magyar együttes kiadása DR. M1HELFFY és DR. MANDEL ügyvédek szerkesztésében. — Ara: 140 lei és portó. Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4 m
