Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-05 / 220. szám

,1 3 XIII. ÉVF. 120. SZÁM. lümln m!nisziereln5k rokona is megismerkedett a nagyváradi rendőrség „európai“1 módszerével A habaréba/i is kjére eshettk a tégla az eo^ernek Reá resídöirkvesztor veseli a vizsgálatot (Nagyvárad, október 3.) Nagyvárad város tanácsá­nak kedd délután tartott rendkívüli ülésén Dávid Fe­renc városi tanácsos, amint arról szerdai számunkban beszámoltunk, hajmeresztő és hátborzongató dolgokat terjesztett elő panaszképpen a rendőrségi brutalitások­ról. Dávid Ferenc a városi tanács valamennyi tagjának — pártállásra való tekintet nélkül — legmélyebb felhá­borodása mellett sorolta fel azokat az embertelen kín­zásokat, amelyeket neki és őrizetbevett társainak a rend­őrség pincéjében el kellett szenvedniük. A felháborodás moraja zúgott végig a teremben, amikor Dávid elbe­szélte, hogy egy letartóztatottal úgy. bántak el a hatal­mi mámorukban magukról megfeledkezett rendőrök, hogy lefektették a földre, vagy haton lefogták és az egyik rendőr levetette felső, és alsóruháját és ráült a szerencsétlen őrizetbevett fiatalember szájára. Más esetben pedig az őrizetbevett egyénnek lefogta-a fejét egy rendőr, a lába közé kapta, a többiek pedig üt­legelték. Magát Dávidot, aki különben tüdőcsueshurutos, gyenge fizikumú fiatalember, pofozták és úgy gyomron öklözték, hogy soha ki nem gyógyul ennek következményeiből, mintha csak az lett volna a cél, hogy „sírba tegyék“. Dávid Ferenc vérfagyasztó előadását az egész ta­nács felháborodva hallgatta és maga Lázár Aurél el­nöklő polgármester jelentette ki azonnal, hogy „kultur- emberek vagyunk“ és ifyesmi nem tűrhető el s ígéretet tett, hogy lieu rendőrkvesztornál eljár az ügyben és a tanács jövőheti rendes ülésének napirendjére tűzi ki a kérdést. A polgármester híven Ígéretéhez, már a mai napon valóban átírt a rendőrkveszturára, hogy az ilyen és hasonló atrocitásokat szüntessék meg, magának az in­tézmény presztízsének érdekében s kérte a sürgős és erélyes intézkedések megtételét. Mialatt azonban ez történt, a rendőrség pincéjéből újabb megdöbbentő eset hire jutott ki az uccára. Olyan, ami megint kihivja a város lakosságának a fölháboro- dását és hangot kell adnunk neki, mert ezúttal nem kommunista üzelmekkel gyanúsított egyénekről van szó, hanem egy előkelő 'állású főtisztviselőről, sőt maga Maniu miniszterelnök unokahugának férjéről, akit a rendőrségen nemcsak véresre vertek, ha­nem olyan módon kezeltek, ami minden kultur- ember felháborodását méltán váltja ki. Hisszük is, hogy dr. Reu Illlés rendőrkvesztor, aki az ügyben személyesen vezeti a nyomozást, példát fog sta­tuálni, hogy ilyen esetek többé elő ne fordulhassanak. — Menjünk a rendőrségre — szólt Varga — és a kabaré helyiségen át akart az uccára menni. A kabaré­ban ekkor már rendőrök voltak, akiket minden bizony­nyal az elutasított nő értesitett azzal, hogy „kommunis­ták akarják agyonverni a két rendőrségi embert“. Az egész társaság elindult a rendőrség felé. Az uceán to­vább folyt a lárma, verekedés, úgy, hogy több lakásból riadtan néztek ki az emberek. Hogy azután a rendőrségen tovább mi történt, hogy Varga Aurélt, a nő bemondása alapján, mint kommunis­tát kezdték „kezelni“, azt maga Varga Aurél mondotta el, aki Huszár uccui lakásán bepólyált fejjel fekszik ágyban és sérülései legfeljebb nyolc nap alatt, ha meg­gyógyulnak. Amikor levitték a pincébe, az alvó rendőrök közül többen fölébredtek és hálóingben, ahogy voltak, neki­estek. Nesze neked bolseviki — kiáltásokkal verték agyba­• * • * £ Egy civilruhás rendőr és egy detektív. Csütörtökre virradó éjjel, egy óra tájt a Mezei Mi­hály utcában levő kabaréba tért be Varga Aurél nagy­váradi postafőtisztviselő egy hattagú társasággal, köztük Pascui erdészeti tisztviselővel. Nyugodt pohara­zásba kezdtek, majd egyesek vallomása szerint pohara­kat törtek össze. Közben egy nő odament Pascuihoz és az ölébe ült, Pascui azonban eltaszitotta magától, amire a nő nagy dühösen távozott az asztaltól' ós egy másik asztalhoz ült, amely mellett cse.ndes beszélgetésben két ember tartózkodott. Amint később kiderült, az egyik egy Hermann nevű rendőr volt civilben, aki a rendőr­ségen irodai munkát végez, a másik Pop detektív. A nő valószínűleg ismerte a két embert s elpanaszolta az előbbi, őt ért állítólagos inzultust, úgy látszik felhec- celto őket, mert amikor Pascui néhány perccel később kiment az udvarra, utána mentek és egyszerre az éjszaka csendjét rettentő orditás, ablaküveg csörömpölés és segélykiáltás zaja verte fel, Pascui, akit a két ember az udvaron megtámadott és egy udvari ablaknak döntött) ’ neki, úgy, hogy az üvegek betörtek, Varga Aurélnak kiáltozott segítségért. A nagyerejü Varga kisietett az udvarra, védelmére kelt Pascuinak és sikerült is a két embert ártalmatlanná tennie. Pascui már ekkor csupa vér volt. főbe. Amikor már nem birta az ütlegeket, vizet kért. Adtak is vizet, de abból a vederből, amelynek a cellá­ban egész más rendeltetése van. Reggel végül szabad­lábra helyezték. Varga Aurél szabadlábrahelyezése után Suroiu dr.* ral látleletet vétetett fel sérüléseiről és most a legmaga­sabb köröket is megmozgatja, hogy elégtételt kapjon a rajta esett sérelemért. Hogy pedig Reu rendőrkvesztör maga is belátta, hogy rendőrközegeinek brutalitása bün­tetést kíván, mutatja, hogy ő maga vette kezébe az ügy kivizsgálását és tegnap este személyesen jelent meg a kabaré helyiségében, ahol kihallgatta a szemtanukat. Délelőtt megjelent ugyanott Varga Aurél felesége is, aki Mariin miniszterelnök unokahuga és ő is kihallgatta a szemtanukat, hogy annál hathatósabban járhassanak el a férjét brutalizáló rendőrökkel szemben. Ötvös Béla. Rémes éjszaka a rendőrségen A csak-fcző-konyha, a tulajdonkénem Klein­küche, melyről sok szó esik, alig másfél méter szé­les, keskeny, de mégsem szűk helyiség, mely hol az előszobából, többnyire azonban az ebédiőbői nyílik. Nem szűk. mert a nehány berendezési tárgy, amely benne van. alig foglal el helyet. A fehéren ragyogó kis gáz vagy villanytűzhely nem sokkal nagyobb egy éjjeli szekrénynél. A nálunk szokásos konyhaszekrény igy többnyire a kis he­lyiségnek az ablakkal szemben eső rövid falát fog­lalja el, vagy joboban mondva helyettesíti. A mo­sogató berendezés zárt állapotában a konyhaasz­talt pótolja. Az összes főzőedények és szerszámok, vagy talán inkább műszerek, az előbb említett konyhaszekrényben nyernek elhelyezést, a főzés­hez szükséges különböző anyagokkal, fűszerekkel stb. együtt, melyek átlátszó és könnyen kezelhető üveg- vagy fehér porcellánfiókokban állanak a fő­ző háziasszony kezeügyében. Egyéb aztán nincs is ezekben a fehér olajfestéktől ragyogó kis labo­ratóriumokban. A lakó-konyhákban mindez az ebédlő célját szolgáló legnagyobb helyiségnek egyik sarkában van elhelyezve olyan ügyes és mégis egyszerű mimikrivel, hogy az első pillan­tásra bútordaraboknak hatnak. Ez a lakó-konyha azonban nyilván nem nagyon népszerű a svájciak körében A nagyszámú mintalakás közül alig. egy- kettő van erre a módra berendezve. A Wohnküche német specialitás s ezek a beépített bútorokkal be­rendezett, fülkékre osztott helyiségek, melyekkel minden német lakáskiállitáson találkozik az ember, kétségtelenül sokkal barátságosabbak és praktiku­sabbak, mint a hasonló svájci kísérletek. Úgy hiszem, tisztára svájci . találmány azon­ban az a konyha, melyet az előbb rossz fordítás­sal felvigyázó-konyhának próbáltam elnevezni. Ennél a megoldásnál a konyha a lakás legnagyobb szobája mellett kap elhelyezést. A nappali és ebédlő mellett a többi szoba, vagy helyesebben kamara ugyanis kor és nemek szerint elkülönített Hálószobák céljait szolgálja. Ez a konyha szabály­szerű Kleinküche, olyan, amilyet az előbb próbál­tunk leírni azzal az egyetlen különbséggel, hogy a nagy-szoba felé eső falának egész hosszában ablak van, amelyen keresztül a főzéssel elfoglalt anya minden pillanatban láthatja játszadozó gyer­mekeit és felügyelhet reájuk. Ebben a megoldás­ban, mely viszont igen népszerű és lépten-nyomon látható, benne van a svájci kispolgárok életének egész mindennapos problémája. Már pedig Svájc­ban mindenki kispolgár: a munkás, mert nem telik neki többre s a jobb módú ember, mert igy paran­csolja a családi tradíció és az egész körülötte folyó élet csendes, kimért fegyelmezett üteme. Mindez azonban a konyha-kérdésnek csak as egyik, a nagyvonalú oldala. A konyha elhelyezé­sének a problémája csupán. A másik, a konyha s általában a főzés mechanizálásának folyamata, sokkal bonyolultabb, semhogy annak leírására férfiember vállalkozni merne. Kezdődik a sorozat a legfantasztikusabb fúró- és vágóeszközökkel, melyeket orvosi műszereknek tartasz addig, atnig meg nem mutatják, hogy ez hámozásra, amaz ka­rikák. kockák kivágására, a harmadik mindenféle nyersanyagok tisztítására, vagy előkészitésére szolgál. Egész mindennapos látvány itt a kis főző­esztergapad. melynek motora a husvágógéptől kezdve, a különböző hámozóberendezéseken át, a habverőig és mayonaise keverőig. mindenféle ki- sebb-nagyobb titokzatos gépecskéket hajt. Külön fejezet a mosogatás problémája s az a sok gond és ötlet, melyet erre fordítanak, hűen tükrözi azt az iszonyatot, melyet ugylátszik, a leglelkesebb svájci háziasszony is ezzel a tisztátalan munkával szemben érez. Láttunk itt olyan mosogatókészülé­ket, melybe csak bele kell tenni a piszkos edényt s néhány perc múlva kiemelni a szárító berende­zésre, ahonnan már egyenesen el lehet rakni a szekrénybe. Azután a legújabb befőzö eljárás kü­lönböző kis gépeit, melyeknek segítségével nehány pillanat alatt kiszívják az elrakott gyümölcs feletti levegőt s ezzel az üveg fedőlapja úgy összetapad a légnyomás súlya alatt az üveggel, akár a mag- deburgi féltekék. A kicsiny pumpát pedig, mely ezt a műveletet elvégzi, a vízvezetéki csapból megeresztett vizsugár ereje hajtja. Ismét egészen külön fejezet a mosás. A fehér­neműnek tisztántartása itt megszűnt probléma lenni annak a számára, aki eléggé számitó ahhoz, hogy az eléggé drága mosó- és vasalógépeket be- szerezze magának. A svájci pedig tud számítani. Ezek a mosógépek vagy teljesen lezárt üstök vil­lanyerőre berendezve: a főzést, szapulást és öblí­tést egyszerre, egészen mechanikusan elvégzi. A háziasszony csak beléjük teszi a ruhát, lezárja s aztán különböző gombokat nyom meg, csapokat nyit ki és zár el s a végén szépen kiveszi a ruhát s miután a csavarógép alaposan elvégezte a mun­kát, csupán a vasalás következik, melyet szintén gép végez el gyorsan és pontosan. Legfeljebb ne­hány komplikáltabban összevarrt fehérnemű darab követeli még meg a háziasszony keze munkáját. S igy tovább, ki győzné mind elbeszélni azt a sok ötletet és csalafintaságot, melynek segítségével itt összeegyeztetni igyekeznek a háziasszony tradi­cionális szerepkörét a kulturember életének ütemé­vel és követelményeivel. Minden jel azonban arra vall, hogy a feladat rövidesen sikerülni fog. Szülői kötelesség, a csecsemőket Höfer-rel ápolni!

Next

/
Thumbnails
Contents