Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-05 / 220. szám

4

XIII. ÉVF. 120. SZÁM.

Megrázó tragédia

történt Baróton

A tanítónővel történt súlyos botrány miatti elkeseredésében lett öngyilkos Takó Mózes baráti kántor-tanitó

(Bárót, október 3.) Megírta a Keleti Újság, hogy Takó Mózes bnróti róm. kát. kántortanitó tragikus körülmények között pár nappal ezelőtt öngyilkosságot követett cl. Az eset az egész községben rendkívüli megdöbbenést leejtett, mert a mindössze 46 éves, javakor- beli férfi munkásságával, csendes, szolid természetével az egész község osztatlan bizalmát és szeretetét érdemelte ki. Az öngyilkosság okát egyelőre nem sejtették, mert Takó Mózes bár vagyontalan, kis fizetéséből élő, szegény ember volt, a gondok mellett, lia szegényesen is, de tisztességesen fenntartotta önmagát és családját. Annál nagyobb volt a megdöbbenés, mikor kiderült, hogy a túlzottan érzékeny kedélyű ember egy kisebb jelentőségű per-patvar miatt dobta el magától az életet.

Az iskolában, ahol Takó Mózes tanítói kötelességét végezte, összeszólalkozott László András tanító feleségével, a szintén tanítónő Kis Izabellával. Szünet alatt Takó öngyújtóját megmutatta kolléganőjének, aki durván kikapta a kezéből és messzire dobta. Erre Takó tréfálkozva kalapjával a nő felé legyintett, aki felháborodásában a szidalmak egész áradatát zúdította rá. Csak úgy röpködtek a „tolvaj“ és más sértő kifejezések. Takó megdöbbenve utasította vissza a sértéseket, de az önmagából kikelt tanítónő, újabb súlyos kifejezésekkel támadt rá és felszólította a gyermekeket, hogy többé ne menjenek a Takó iskolájába, mert „gazemberségre“ tanítja őket. A súlyos veszekedésnek a csengetés vetett véget. A gyermekek újra elfoglalták helyüket az iskolában, a tanítók pedig szintén megindultak a lépcsőn felfelé, hogy végezzék kötelességüket. Takó utolsónak haladt föl a lépcsőn és amikor a tanító osztályterméhez ért,

a beszámithatatlanságig fölindult nő egy virágvázát röpített az arcába,

úgy, hogy szemüvege is lehullott az ütéstől. Az egyébként szelíd lelkületű és békés embert szintén elöntötte a harag és első felindulásában az ütést viszonozta. Erre kitört a botrány. A két tanerő összecsapott és formális verekedéssé fajult a per-patvar.

Az iskolásgyermekek rémülten sikoltoztak és menekülni igyekeztek. Segítség kiáltások, jajgatás és sirás töltötte be a tantermet. A pánik teljes lett a gyermekek között.

Az incidens ugyan pár pillanat alatt lezajlott, de a botrány jóvátehetetlen volt. Mire mindketten magukhoz tértek és belátták cselekedetük következményeit, szerették volna meg nem történtté tenni a dolgot, de a gyerekek az eset hírét gyorsan szétvitték a községben.

Takó Mózesre végzetesen hatott a botrány. Halál- sápadtan vette a kalapját és szó nélkül eltávozott az iskolából. ügy érezte, hogy lehetetlen túlélnie az esetet. Valósággal elbujdosott a faluból. Kint kószált a mezőkön, emberi szemtől távol. Családja egyelőre, mit sem sejtett arról a tragédiáról, amely pedig végzetesen közeledett.

Estefelé a temetőben látták az emberek Takó Mózest egy kötéllel a kezében.

Meg is szólították, hogy mit csinál ilyenkor a tanító ur a temetőben.

— Nem bírom túlélni a szégyent, — volt a válasz. Mikor besötétedett mégis hazament. Szótlanul, le- verten magábamélyedten ült, jóformán nem is hallotta feleségének vigasztaló szavait. Vacsora után nem feküdt le, mint ahogyan korábban szokása volt. Családja elaludt, de Takó Mózes még mindig az asztalnál szomor- kodott. Felesége hajnal körül felébredt s megdöbbenve látta, hogy férje hiányzik. Rosszat sejtve,

keresésére indult és meg is találta az ajtóval szemben lévő kertjükben egy fán lógva. A szerencsétlen ember felakasztotta magát.

A tragédia hire villámgyorsan terjedt el a faluban. Megindult a hivatalos vizsgálat, az öngyilkos tanítót felboncolták, megállapították az öngyilkosságot és koporsóba került Takó Mózes kántor-tanitó. Most derült ki, hogy mindössze csak a nyár folyamán megválasztott Takó Mózes mennyire birta a nép szeretetét. Koporsóját valósággal virághalomba borították a község lakosai. A szerencsétlenségben súlyos szerephez jutott tanítónő ellen elemi erővel tört ki a felháborodás. A falu népe a tanítónő megbüntetését kivánja. A vizsgálat meg is indult és ennek kell tisztáznia, hogy milyen szerepe volt László Andrásné, Kis Izabella tanítónőnek a tragédia előidézésében.

A tragikus véget ért Takó Mózes feleségét és egyetlen leányát hagyta hátra az isteni gondviselésnek.

Vasárnap, október 5.

Budapest. 11: Katolikus istentisztelet. 12.15: Unitárius. istentisztelet, majd az Operaház zenekarának hangversenye. 15: Gramofonhangverseny. 16.30: A földművelésügyi minisztérium rádióelőadás sorozata. 17: Rádió Szabad Egyetem. 18.15: Fejes szalonzene- kar. 19.15: Kovács Andor humoros konferánsza: hétköznapok. 19.45: Cselényi József magyar nótákat éne-' kel cigányzene mellett. 20.45: Sporteredmények. 21: Offcnbach-hangverseny. 22.20: Kamara-hangverseny, utána cigányzenekar. Bécs. 11.20: Fiu-énekkar hangversenye. 12: Felsőstájer népünnepéy. 12.30: Szimfonikus zenekar. 14,30: Hires énekesek gramofonon. 15: Gangelberger-zenekar. 17.30: Lóverseny, helyszíni közvetítés. 18.30: Vonósnégyes. 21.40: Operett-közvetítés. Berlin. A Hellas Wasserfreud vizipőló mérkőzés helyszíni közvetítés. 20.30: Operett közvetítés, majd tánczene. Bukarest. 12.30: Egyházi zenekar. 13: Gramofonzene. 13.50: Egy óra gramofon. 17: Dinicu-zene- kar. 18.30: Könnyű és román zene. 20: Gramofonzene. Milano. 20 25: Vegyes' zene. 21.30: Kálmán Imre: Ma- rica grófnő cimü operettje, majd könnyű zene. München. 19.15: Schrammer-zene. 20.15: .Vonós-trió. 21: Offenbach-est, majd szórakoztató zene. Prága. 9.30: Orgonajáték. 10: Zenés mise. 13: Déli zene. 17: Délutáni zene. 20.30: Fali-operett közvetítés.

Hétfő, október 6.

Budapest. 10.15: Postás zenekar. 13.05: A rádió házikvartettjének hangversenye. 17: Asszonyok tanácsadója. 18: Az Operaház zenekarának hangversenye. 19.10: Molnár Endre: Josefstadti legenda cimü költeménye. 19.20: Bibó Lajos felolvasása: Hazafelé. 19.50: Emlékezés az aradi vértanukról. 20.25: Az Aeél- hang dalárda hangversenye. 21: Nemzetközi hangverseny Lipcséből. 22,30: Hirek, majd cigányzenekar. Bécs. 12: Könnyű gramofonzene. 16.20: Himmer-zene- kar. 20.35: Greiger zenekar. 21.30: Tausche Antal hangversenye. 22. Szimfonikus zenekar, utána jazz-band. Berlin. 20.30: Operanyitányok. 22.10: Rádió-zenekar, majd tánczene. Bukarest. 13: Gramofonzene. 17: Rádió zenekar. 18.30: Szórakoztató zene. 20: Gramofon- zene. 21: Beethoven-kvintett. 21.45: Costin Mihály dalestje. 22.15: Bacatea-zenekar. Lipcse. 21: Szimfonikus hangverseny. 23: Gramofon tánezone. Milano. 18: Gramofonzene. 20.30: Vegyes zene. 21.40: Donizetti: Szerelmi bájital cimü operája, majd könnyű zene. Mór. Ostrava. 17.30: Szórakoztató zene. 18.45: Ke- ringők gramofonon. 21.25: Rádió zenekar. 23.20: Jazz-band. Prága. 12.15: Gramofonzene. 13.30: Déli zene. 17.30: Szórakoztató zene. 18.40: Gramofonzene.

Ä rend és csend országában

A svájci konyha

Irta: Sulyok István.

Félreértések elkerülése végett előre kell bocsátanunk, hogy nem arról a konyháról lesz itt most szó, amely alatt a különböző népek ételrendjét és főzési módját szokás érteni. Ilyen svájct konyha talán nincs is s ha van, az idegen semmiesetre sem kerül azzal össze.

Arról a konyháról mondunk el egyet-mást, ahol a svájci asszony a családjának főz. Ez a helyiség főként azonban az a probléma, melyet a svájciak mindennapi életében jelent sokkal nagyobb és jelentősebb, mint bárhol a világon.

A figyelmemet erre a kérdésre az újságcikkek hívták fel, melyek hol az egyik, hol a másik lapban a konyha legcélszerűbb s leggazdaságosabb berendezéséről vitáztak. Ezekben a cikkekben folytonosan felbukkant a Kleinküche kifejezés és sokáig tartott, mig végre erdélyi észjárásommal megértettem, hogy tulajdonképen miről van szó.

Ebben a sajátságos konyha-kérdésben, mely ezidö szerint az egész svájci közvéleményt a legélénkebben- foglalkoztatja, a legkülönbözőbb problémák találkoznak ősze.

A kiinduló pont talán a svájci asszonynak csodálatos háziassága és munkaszeretete. Cselédet itt az olyan jövedelmű ember sem igen tart. akinek errefelé már két-három házi alkalmazottja is lenne. A főzés pedig egyenesen előjoga a svájci asszonynak, melyhez görcsösen ragaszkodik. Ez a jelenség teljesen független attól, hogy a mi fogalmaink szerint való cselédet Svájcban tartani körülményes és drága dolog. Itt a Stundenköchin

divatos, aki órabérre főz és a Putzfrau, aki azonban lényegesen különbözik a mi takarítónőinktől, mert 8 óra előtt nem kezdi meg munkáját s déli 11 órán túl semmi körülmények között sem hajlandó segíteni. Azonkívül pedig vasár- és ünnepnapokon nem áll rendelkezésre. Ezt a munkát is órabérre végzi: 1—2 frankért óránként. A konyha- kérdés' tehát a cseléd-kérdéssel komplikálódik. Szoros összefüggésben áll azonban a lakás-problémával is. Svájcban a legszegényebb munkás ember is lehetőleg több lakrészü világos és egészséges otthont igényel. A megdrágult építkezési költségek mellett tehát a lakás tágasságát és célszerű beosztását a konyhán igyekeznek megtakarítani. Ezek a tényezők pedig együttesen szülik meg a negyediket: azt, hogy a konyhát vagy hogy pontosan fejezzük ki magunkat, a háztartási főző üzemet, minél tökéletesebben mechanizálni igyekeznek, hogy a háziasszony munkáját könnyebbé, a külső segítséget minél nélkülözhetőbbé tegye és ugyanakkor az egész felszerelés minél kisebb helyet foglaljon el.

A probléma tehát nyilvánvalóan nem könnyű. Nem csoda tehát, hogy többet vitáznak felette, mint másutt politikai kérdések felett szokás.

Hogy mennyire komolyan, hogy úgy mondjam, tudományosan és rendszeresen foglalkoznak ezzel a problémával, azt három idevágó kiállítás megtekintése során volt alkalmam tapasztalni. Svájcnak ezévi ipari kiállítása a baseli Wo-Ba (Wohnungsbau-Ausstellung) az egyik. A bécsi őszi Messe-nak, mint mindig, úgy ez évben is gazdag bútor- s az otthonnal kapcsolatos osztálya van. A harmadik pedig a budapesti Lakberendezési kiállítás. Amíg azonban az utóbbi kettőben a díszes és művészi bútor az uralkodó s messze túlhaladja e téren a svájciak termelését és termékenységét, — addig a baseli WO-BA s még inkább az ezzel kapcsolatos Eglisé-Siedlung szinte legelsősorban a sokat hánytorgatott konyha-kérdés gyakorlati és kísérleti megoldásának a jegyében áll. Az ember azt soha azelőtt elképzelni sem tudta, hogy a konyha néhány berendezési tárgyát; hányféleképen lehetséges csoportosítani. Már maga a WO-BA, mely a svájci árumintavásárok ha-r talmas csarnokában van elhelyezve, hihetetlen választékot nyújt ezen a téren. Látunk itt folyton ismétlődő egymásutánban munkás-konyhát, középosztály-konyhát, urasági konyhát. Aztán ugyanezeket gázüzemre és elektromosságra berendezve. Látunk itt egészen kicsiny csak-főző-kony- hát és tágas lakó-konyhát, majd a kettőnek egészen sajátságos keverékét, amelyet magyarul talán felvigyázó-konyhának lehetne nevezni. Amivel pedig a WO-BA-ban, a kiállításokon szokásos elrendezésben megismerkedünk, azt az említett szomszédos Eglisé-Siedlungen-ban gyakorlatilag alkalmazva látjuk. Ez a Siedlung, amint a neve is mutatja, kisebb uj város-rész, melyet most építenek fel rendre a lehető legmodernebb elvek szerint. Ezek a házak hosszúkás, négyszögletes betonskatulyák, tetőzetük egyáltalán nincs, nyílás is lehetőleg csak a déli oldalon. Néhány épület- csoportot ebből a telepből, melyek most készültek el s így még lakatlanok, a WO-BA teljesen bérén- dezi, szintén a hygiénia és célszerűség legújabb elveinek figyelembevételével. Három-négy-ötszo- bás lakások ezek — jobban kereső munkások és kishivatainokpk számára. Az áruk 900—1100— 1300 frank, tehát kb. 28, 35 és 41 ezer lej.

Ä lakrészek kivétel nélkül egymásfölött —• földszinten és emeleten — vannak elhelyezve. S itt aztán szemtől-szembe találkozunk a legkülönbözőbb és legváltozatosabb konyhamegoldásokkaí.