Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-29 / 240. szám
ßßBumW&iib nu. evF. 240. szám. Határozati Javaslat az állás» foglalásra 'Á beszéd majd minden mondatát a lelkek kitörőén lelkes helyeslése kisérte. Az egész nagy közönség mérsékelt lélekzetvétellel hallgatta a határozati javaslatot, mely a következő: — Az Országos Magyar Párt szatmári nagy gyűlése fájdalmasan állapítja meg, hogy a román impérium tizenkettedik esztendejében Románia magyar népe a gazdasági elszegényedés, jogbizonytalanság és a kulturális elnyomás lejtőjén ismét mélyebbre zuhant. — Népünk ma is messze áll attól, hogy az államhatalom részéről abban az elbánásban részesüljön, amit az emberi jogok és a nemzetközi szerződések szellemében feltétlenül elvárhat és megkövetel. — A magyar kisebbségi nemzet a lefolyt tizenkét év rendszeres és tudatos gazdasági tönkretétele, az egyenlőtlen közteherviselés, az igazságtalan megadóztatás folytán a nyomorral és nélkülözéssel meddő kétségbeesett küzdelmet folytat. A magyar gazda, kereskedő, iparos, lateiner és munkás, egyaránt egzisztenciális katasztrófa elé néz. — A törvények alkotása és végrehajtása az állam nacionálista irányzatának kérlelhetetlen szolgálatában történik. A magyarság szavát a reakciós választói törvény, a zaklató feljelentések, a kormány szolgálatában dolgozó renegátok aknamunkája, a csendőri és közigazgatási terror gyengítik és fosztják meg az érvényesüléstől. A közigazgatást hatalmi eszközök önkényes alkalmazása kisebbségellenes tö rekvósek eszközévé alacsonyitja le. A kormányok kisebbségi politikáját az ámítás, hatalmaskodás és erőszakoskodás jellemzi. — A magyar népet legtöbb helyen leikétől, gondolkozásától és jogos érdekeitől távolálló ellenséges indulatu emberek igazgatják. A magyar anyanyelv használata az igazságszolgáltatás és közigazgatás minden ágából száműzve van és ebből a magyar népre mérhetetlen erkölcsi és anyagi kár származik. — Egyházi és iskolai intézményeink ma is a kormányüldözés alatt szenvednek. Kulturális életünk megnyilatkozásai ma is, az elnemzet- lenitő kormánypolitika akadályán keresztül, kénytelenek keserves 'erőfeszítéssel maguknak utat törni. A magyar kultúra fennmaradásáért emberfeletti áldozatokat kell hoznunk cs félő, hogy népünk rettenetes lerongyolódúsa mellett kultúrintézményeink az agóniával nem tudnak sikerrel megbirkózni. Tanáraink és tanítóink hősi nyomorgását az államsegély sovány morzsái mitsem enyhítik. Az iskolák nyilvánossági jogának elvétele ma is tervszerűséggel folytatódik. A kormányközegek kisebbségellpnes intézkedéseit ma is megtorlás nélkül tűrik el és nézik el. — A magyar nép bámulatos türelemmel és törvénytisztelettel viselte sorsát a lefolyt esztendőkben. A törvényes segítség minden fórumát bejárta, hogy megrázó szenvedéseire enyhülést találjon. Különösen Maniu Gyula kormánya felé tekintett reménységgel, mert joggal várta, hogy azok a férfiak, akik Gyulafehérvárott a világ közvéleménye előtt a teljes nemzeti szabadságot Ígérték meg az összes Ittlakó népeknek, végre uj korszakot fognak nyitni a ki sebbségek életében. A Magyar Párt nagygyűlése megállapítja, hogy ebben a reménységében szomorúan és lesújtva csalódott. — A gyulafehérvári határozatokból, amelyek azt ígérték, hogy minden népet saját anya nyelvén, saját kebeléből választott fiai fognák igazgatni, oktatni és fognak felette bíráskodni, semmi meg nem valósult. Nyelvünk ma is törvényen kivál áll és fiaink sem az oktatásban, sem a bíráskodásban kellő szerephez és érvényesüléshez nem juthatnak. A világ közvéleménye egy olyan ünnepélyes fogadalom megszegésének tanúja, amelyre a mai kormányzó-párt erdélyi vezérei 1918-ban ezt az országot felépítették. _ Az országos magyar párt szatmári nagygyűlése ünnepélyesen tiltakozik Maniu Gyula, Mi- rouescu és Titulescu uraknak- a világ közvéleménye felé tett kijelentése ellen, mintha Románia kisebbségei ideális állapotban, a méltányosság és egyenlőség áldásai közepette élnének. Ellenkezőleg: a nagygyűlés kijelenti, hogy azt a tényleges és jogi egyenlőséget, amelyet a kisebbségi szerződés a közélet és magánélet minden terén Romániára is kötelezővé tett, nemcsak megvalósítva nem látja, hanem ehelyett még a kormány gazdasági politikája is a kisebbségek nemzeti létének megdöntésére irányul. Az ellen, hogy a lemondott és jelenlegi miniszterek a világ közvéleményéi valótlan tartalmú kijelentésükkel hamisan informálják és ezzel a kötelességek be nem váltásáról a figyelmet elterelni igyekeztek, ünnepélyesen óvást emelünk. _ Mindezek alapján az Országos Magyar Párt szatmári nagygyűlése utasítja a parlamenti csoportot, hogy továbbra is elszántan folytassa azt a harcot, amely a magyar nép kulturális, nyelvi és gazdasági fenmaradását óhajtja biztositani és egyben a nagygyűlés teljes egészben fenntartja az 1928-ik évi székelyndvarhelyi nagygyűlés határozatát, amely a pártelnökség kötelességévé teszi, hogy minden esetben, amikor a parlamenti harc sikertelenségét- megállapítja, a magyar kisebbség sérelmeit a Nemzetek Szövetsége elé vigye. Egy akarattal. A határozati javaslatot az egész nagygyűlés ünnepélyes lelki felemelkedettsége fogadta, ami hatalmas nagy éljenzésben, percekig tartó tapsban tőrt ki. Abban a hangulatban nyilatkozott meg az egyet akaró lelkek egységének hangulata, ami komoly, nagy elhatározás tudatát szokta jelenteni. Az elnök számára nem volt más feladat, mint az egyszerű megállapítása annak, hogy a nagygyűlés a logegyhangnbb lelkes elhatározással fogadta el és tette magáévá a határozati javaslatot. Az eseményszerű ováció után a megafont kikapcsolták és önálló népgyiilés kezdődött lenn az udvaron, hol Sárközi/ Lajos, majd TImmer Albert elnökölt és ahol a magyar parlamenti csoport tagjai egymásután mondottak beszédeket. Paál Árpák! a kulturális feladatokról Fenn a teremben, a nagygyűlés elnöke Paál Árpád dr.-nak, a szatmármegyei kerület nagy tisztelettel ünnepelt képviselőjének adta át a szót, aki mint a kulturális ankét elnöke adott számot a zárt kulturális programjáról és terjesztette elő a szakosztályi ülés tanácskozásainak eredményét. Faál Árpád mélységekben járó és magaslatokra emelkedő nagy beszédében, többek között ezeket mondotta: .— Talán azt mondhatnám, hogy azok a belátásmódok, amelyekkel egy nép a maga helyzetét felismeri, mindazok a körültekintések, amelyekkel a maga helyzetének irányát megvilágítja, tökéletes mértékben összefüggenek azzal, hogy műveltsége meg van-e hozzá, hogy meg van-e eszének az a tisztasága, az élet mélységeibe való az a belátása, amellyel a hatalom & S 3 1. 5* 09 5í> ■* itt X Női téli harisnya----------27 Férfi téli harisnya-------17 Gyermek téli harisnya - 17 Női selyem, harisnya - - 63 Női flór harisnya----------47 Gyermek pullover - - - - 97 Női mellény .........................137 Zsebkendő...............................13 Reform nadrág ....................43 Téli alsó ruházat - l8-8 — ití •>3 •—:o * — fej 117-^ 0 e 3 3" os "» tu x Mák!-Dohot * Ezenkívül vehet csipkét, szalagot, minden. nemű rövidárut, kézimunka anyagot,gyermek kötött ruházatot, úgy bel- mint külföldi árut nagyon olcsó dumping árban kizMólag csak SIPOS-nál, €Iuj-&c$g0zswâr, €afea Regele Ferdinand 8 $z. Telefon 72Q, Vidéki rendelést gyorsan intézek —- Meg nem felelőért a pénzt visszaadó m. által reánk nyomott bajok közt is a magához való helyzetet meg tudja találni és megkapja a maga legalább is tűrhető életkörülményeit. Az anyanyelv fontosságát és magasztos hivatását vázolta. Hangoztatta, hogy a magyar közművelődésnek most nem cicomás tudásra, hanem a magyar nép közmondásaiban, dalaiban és főként magában az európai és ázsiai lélek együttes bölcsességét hordozó nyelv minél mélyebb és erőteljesebb kiművelésére van szüksége. Nagy hivatás vár ebben a tekintetben a magyar intellektuel osztályra, a falu felvilágosítása és a maga nyelvi művelése szempontjából. Hivatkozott Goldisnak arra a régi kijelentésére, hogy kétnyelvű nemzet nincsen. A magyarságnak ezeknek a gondolatmcncteknok irányában meg kell vizsgálnia, hogy vájjon az eddig reákényszeritett iskolarendszerek megfelelnek-e a maga népi sajátosságainak és addig is, amig a magyarság politikai akciója a megfelelő iskolai alakulatokat lehetővé teszi, gondoskodnia kell iskolánkivüli népnevelésrői minden lehető módon. A Magyar Párt közművelődési szakosztálya éppen ezért elhatározta, hogy minden faluban, községben, a legkisebben is, szervezeteket létesít a műveltség, a nyelv ápolására, hogy a magyarság gazdasági nyomorúságai, politikai lesujtottságai között megtalálja nyelvének művelésében a maga vidámságát és a maga lelkének felmagasztosulását. A magyarságnak bizalommal kell lennie ifjúsága iránt. Az ifjúság iránti bizalmatlanság a magyarság egészével szembeni bizalmatlanságot jelentené. Az ifjúság nevelésével is foglalkozott a közművelődési szakosztály és elhatározta, hogy minden egyes helyen ifjúsági szakosztályokat alakit, amelyek minden rendű és rangú fiatalembert magukban foglalva, megmutatják az ifjúságnak az egymásrautaltságot és egymás támogatásának szükségességét. Paál Árpád foglalkozott ezután a magyarságnak azzal a nagy sérelmével, hogy különösen a Királyhágón tuli részeken a kormányok minden eszközzel megakadályozzák a magyar ifjúságnak magyar iskolákban való művelését. Kérte, hogy a nagygyűlés nyilatkozzék meg abban az irányban, hogy teljes erejével kivánja az aradi és szatmári iskolák nyilvánossági jogának visszaadását és utasitja a parlamenti csoportot, hogy a Királyhágón tuli iskolák ügyében is igyekezzék minél megnyugtatóbb
