Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-29 / 240. szám
Xlll. ÉVF. 240. SZÁM. megoldást találni. A magyarság közművelődési szerveinek egységes irányítására van szükség. Éppen ezért a közművelődési szakosztálynak az a véleménye, hogy ezt az egységes vezetést egy központi kulturtanács tudja a legjobban ellátni. Ehhez a kulturtanácshoz futnának be az egyes vidékekről a jelentések, a kívánságok és a sérelmek. A közművelődési szakosztály ezeken a nagy problémákon kivül egész csomó részlet- kérdést is letárgyalt, ezek azonban még nem értek meg teljesen és további tanulmányozásra van szükségük. Végül kérte a nagygyűlést, hogy utasítsa a közművelődési szakosztályt és a létesítendő kulturtanácsot, hogy a beérkezett jelentések alapján készítsen el a magyarság részére egy részletes művelődési kulturprogramot és ennek a programnak a gyakorlatba való átvitelére tegyen meg minden lehetőt. Behatóan tárgyalta a közművelődési szakosztály a magyar sajtó kérdését is és úgy találta, hogy Hinléder Fels Ákosnak erre vonatkozó előadását, fontossága miatt, a nagygyűlés előtt is fel kell olvasnia. Gyárfás Elemér gazdasági helyzetünkről A magyarságnak a számára a gazdasági válságok viharában kijutott súlyos helyzetéről Gyárfás Elemér dr. szenátor, mint a közgazda- sági szakosztály elnöke mondott nagyértékii beszédet, bevezető előadásként annak a nagy munkának az ismertetéséhez, amit a szakosztály szombati tanácskozásán végeztek s amiben a magyarság gazdasági problémáit felölelték. Az értékes előadást az alábbiakban közöljük: ■ Bármerre tekintünk, mindenütt nehézséget, bajt, nyomort, kétségbeesést látunk, mindenünnen panaszt, sírást, keserűséget hallunk. Válsággal küzd minden termelő osztály, válsággal küzdenek Középeurópa összes államai. Ez a válság — termelési válság, fogyasztási válság, töke- és hitelválság és — last, not least — erkölcsi és lelki válság. 1. A termelési válság oka a világháború, mely megzavarta a világ termelési rendjét. A középeurópai államok négy éven át nem termeltek, elveszítették piacaikat s ezeket más termelő országok — elsősorban Amerika — foglalták el. Mikor pedig helyreállott a béke, az újonnan húzott államhatárok zárták el e termelő vidékeket eddigi fogyasztási piacaiktól. A bánáti buza, az erdélyi szarvasmarha a háború előtt vámmentesen jutott el Ausztriába és Csehországba, most két államhatár bástyafalán át kell — súlyosan megvámolva — átvergődnie, sőt nálunk még export-taksákkal is megküzdenie. Ugyanilyen akadályok állottak az iparcikkek útjába is. Az újonnan létesült államok — elfogultságukban — kísérleteztek az önálló berendezkedéssel. Németország a háború tapasztalatainak hatása alatt mezőgazdaságát oda akarta fejleszteni, hogy fedezni tudja vele lakossága élelmezési szükségleteit, nálunk s más agrárállamokban pedig mesterségesen nagy iparfejlesztésbe fogtak. A Bratianu Vintila szüklátkörü gazdasági politikája iskola-példája ennek a koncepciónak. Ez a játék csak addig tarthatott, amíg az erőltetett termelés kipótolta a háborúban elfogyaszottt készleteket. Ezután menthetetlenül beállott a tulprodukció s ezzel a legsúlyosabb termelési válság. A piacukat veszített államok kifelé dumping-árakon is elhelyezni igyekeztek termelvényelket, befelé pedig csökkentették vagy leállították az addig túlfeszített tempójú termelést s ezzel belső válságot és munkanélküliséget idéztek elő. Hogy Románia és vele Erdély mezőgazdasági terményeinek piacait teljesen elveszítette, ehhez a fennti okok mellett igen érzékeny mértékben hozzájárult az agrárrefortn Is, mely éppen az exportképes mezőgazdasági üzemeket tette tönkre s ezeknek piacait a kisgazdák silányabb minőségű termékei — már csak a szerKERTÉSZ JÓZSEF: „Dalai a és én haiíga cimü színes, eleven, tengerész tárgyú novellás kötete megrendelhető a „Keleti Újság“ könyvosz2á> tyátót, (Cíuj-Kolozsvár, Piaţa Unirii, Mátyás király tér 4 sz.) Az „Erdélyi Magyar Könyvtár“ kiadásában megjelent díszes kiállítású mii ára csak 60 lel, amelyhez a vidéki megrendelőnek 11 lei postaköltséget számítunk fel. vezetlenség hiánya miatt sem tudták visszahódítani. Ugyanez a szélsőséges agrárreform Oroszországban egyenesen éhínséget okozott, de a szovjet most már — felrúgva a földosztás! elméleteket — mezőgazdaságát erőltetve visszahelyezi a nagybirtokok típusára s a legmodernebb gépberendezéssel és vasfegyelem alá vont munkászászlóaljakkal, újonnan létesített állami nagybirtokokon— tehát éppen azon a birtoktipuson, melyet elsősorban dobtak oda mindenütt a földéhségnek — hatalmas gabonatömegeket produkál és dob a nemzetközi piacokra, még súlyosabbá téve ezáltal ezeknek termelési válságát. 2. A fogyasztási válság szükségszerű következménye a termelés szervezetlenségének. A tulprodukció a termelés beszüntetését s ezzel munkanélküliséget s széles rétegek fogyasztási képességének tönkretételét idézi elő. A termelés szervezetlensége mellett további oka a fogyasztási válságnak az egyenlőtlen jövedelem elosztás. A háború utáni első fellendülés könnyű, nagy keresetre szoktatott mindenkit és megnövelte az igényeket. Ezek leszállítására egyetlen társadalmi osztály sem akar gondolni. Az eddigi termelési rend túlzásai óriási vagyon és jövedelem felhalmozódásokat tettek lehetővé keveseknél, más társadalmi osztályok pedig a pauperizmusba süllyedtek. Minthogy pedig élni ezeknek is kell, ma már a há- boruviselt államok többségében százezrekre, sőt milliókra megy az állam által eltartott munkanélküliek száma, akik — épp úgy, mint Róma proletárjai — fokozatosan elszoknak a munkától s mind nagyobb igényeket támasztanak eltartóikkal szemben. Ha e helyzeten sürgősen nem tudnak segíteni, úgy ez a fogyasztási válság elkerülhetetlenül katasztrófára kell, hogy vezessen, mert a folyton csökkenő számú dolgozók a viszonyok nehezültével mind kevésbbé lesznek képesek annyit produkálni, amennyit felemészt egyfelől a felső osztályok pazar és fényűző életmódja, másfelől a milliós munkanélküli tömegek ellátása. 3. A teke- és hitelválság szintén a világháború következménye, mely generációk által felhalmozott, hatalmas belső tőkéket tett tönkre — az infláció és hadl- kölcsönök révén, emellett hatalmas háborús adósságokat csinált a külföldön. Ezeket a tőkéket felélték, elpuffogtatták, elpocsékolták a hadseregek a ezek a tőkék ma hiányzanak, A belföldi tőke elpusztítása megölte a takarékos- sági szellemet, mely előfeltétele az uj, belső tőkeképződésnek. Az elpuffogtatott külföldi tőke után pedig — mely nem hoz semmi jövedelmet — a háboruviselt államok hatalmas kamatokat kell, hogy fizessenek a hitelező államoknak, elsősorban Amerikának. E háborús adósságok kamatai felbontással fenyegetik az adós államok költségvetéseit, amelyeknek adózói roppannak össze az aránytalan terhek alatt. A súlyos közterhek, a háború által szétzilált gazdasági és jogi helyzet bizonytalanná teszi minden termelőmunka eredményét s e bizonytalan rentablíltásu produkció nem tud garanciát nyújtani és bizalmat kelteni az abba fektetett tőkék biztonsága és rentabilitása Iránt, ami pedig előfeltétele minden hitelnek. A tőkehiány tehát blzaiomválsággal a ennek következményeképpen hitelválsággal párosul. 4. Az erkölcsi és lelki válság súlyosabb baj és betegség az összes előbbieknél. A gyógyulás előfeltétele az egyes embernél is az önbizalom; fokozottan áll ez a társadalmakra a a gazdasági életre. A világháborút ia — jóval erőik teljea összeroppanása előtt — azért veszítették el a központi hatalmak, mert összeroppant önbizalmuk]; idegekkel nem birták már tovább. Gazdasági helyzetünk kétségtelenül igen súlyos. De nem annyira súlyos, amilyen tűrhetetlennek azt tömegeink érzik r w* Ha nincs annyi összetartó ereje a magyar gondolatnak, hogy át tudja hidalni a gazdasági és osztályellentéteket, ha olyan jól megy már a dolgunk, hogy nyugodtan harcba vonulhatunk egymás ellen, ha nem vagyunk még mindnyájan elég szegények ahhoz, hogy megférhessünk egymás mellett, akkor — kimondom nyíltan — nincs többé létjogosultsága a Magyar Pártnak, mert nem tudja már egyesíteni a magyar tömegeket. Akkor csak két ut áll előttünk. Vagy keresünk világnézeti alapon más, erősebb, mélyebb, szilárdabb összefogó gondolatot, vagy beállunk ml magunk Is az osztályharc egymással szemben álló arcvonalaiba és segítünk elpusztítani mindazt, ami őseinknek szent és drága yolt. Ml eddig úgy hittük és éreztük, hogy tömegeink mögöttünk állanak, mikor első célkitűzésként a romániai magyar kisebbség nemzeti egységének és a magyar nyelv és kultúra szabad fejlődésének jelszavát irtuk zászlónkra a amig e meggyőződésünket népünk tömegei meg nem döntik, rendületlenül küzdünk és dolgozunk érte. A mai súlyos gazdasági válságban fokozott mértékben ránehezedik a párt közgazdasági szakosztályára az a feladat, hogy a magyarság mindegyik termelő rétegének és társadalmi osztályának érdekeit összhangba foglalja s valamennyit egyforma szeretettel és buzgó- sággal Igyekezzék megvédeni és érvényre Juttatni. dakabtfy Elemér a Népszövetség előtti panaszainkról Jakabffy Elemér dr. képviselő, mint a kisebbségi szakosztály elnöke a szakosztály feladatait ismertette a nagygyűléssel s azokat a panaszokat, amelyekkel eddig az erdélyi magyarság a népek fóruma, a Nemzetek Szövetsége elé fordult. Balogh Arthur tegnapi szakosztályi előadása alapján mondotta el, hogy négy kérvény van a Népszövetség előtt: az egyik a csiki magánjavak panasza, amelyhez még négy pótkérvényt kellett benyújtani. A másik a békási románoknak a csiki magyar falvaktól elfoglalt területek ügyéről szól. A kormány elismerte, hogy ez az elfoglalás nem egyéb, mint nyílt zendülés, még sem volt hajlandó a jogos tulajdonosoknak, a három magyar falunak, a területet visz- szaadni, nem volt tehát más hátra, mint a Nép- szövetséghez fordulni. Örömmel jelentheti, hogy ebben az ügyben már némi eredmény is van, a népszövetségi panasz hatása következtében a kormánynak egy kiküldöttje járt azon a vidéken, vizsgálatot tartott s nem képzelhető el, hogy ennek a jogos panasznak eredménye ne legyen. A névelemzés elleni panasz a harmadik beadvány. Szatmármegyében nem szükséges erről bővebb magyarázatot adni, hiszen itt 28 községnek a magyarságát akarják erőszakkal elvitatni névelemzési alapon. Ebben az esetben még kedvezőbb eredményről számoltak be, mint az előbbinél, mert az a hármas népszövetségi bizottság, amely a panaszokat megrostálja, jogosnak tartotta ezt a beadványt arra, hogy az ötösbizottság elé terjessze. A kulturzóna elleni panasz a negyedik pont. Maniu Gyula volt miniszterelnöknek idézi azt a kijelentését, amely szerint sehol olyan jó dolguk a kisebbségeknek nincs, mint Komániá- ban. Benes csehszlovák külügyminiszter ugyanÁltalános 20 százalékos árengedmény megbosz* szabbitva e bő 30-tg. Siessen a vásárlással, amig olcsón vefeel II HARISNYA-HÁZ, Calea Regele Ferdinand 29- — Kishíd mellett.
