Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-29 / 240. szám

imím A huszadik szazad szégyene _Az isteni és emberi jogok megcsúfolásának és a huszadik század szégyenének kell neveznünk azt, hogy mert valaki más nyelvet örökölt szülei­től, mint az állam többségét alkotók, a neki époly szent anyanyelvében, nemzeti sajátosságaiban és kultúrájában való élésben, nemcsak hogy akadályoz­va legyen, de azért mondhatni büntetésképen, még az élet számos más vonatkozásában is a legkülönfélébb hátrányokat és elnyo­mást kelljen elszenvednie. _Emellett különösen oktalanság az állam ré­széről az, hogy ahelyett, hogy a törvénytisztelő, a polgári társadalmi rendnek díszére váló, annak erős támaszát képező magyarság jólétének és meg­elégedettségének emelésére alkalmas kormányzati eljárást követne, annak elkeseritésével végzetesen fokozza az amngyis mérték nélkül sú­lyos állami és társadalmi bajainkat és erősiti a fennálló rendet veszélyeztetők táborát. Csak a kölcsönös szeretet menthet meg. _Mindnyájan önkénytelenül is érezzük a mai idők vészterhes súlyát. Ez a jövőben még fokozot­tabb összetartásm kell hogy kötelezze fajunk min­den egyes tagját. Csak ez fogja lehetővé tenni azt, hogy még megmaradt szellemi és anyagi javainkat továbbra is a magunkénak megtarthassuk. _A magam, és az egész pártvezetőség nevében ezúttal is megfogadom, hogy kezünket állandóan a magyarság ütő­erén tartva, szívverésének fogunk en­gedelmeskedni. _ De hogy nemzetünk agymunkáját a leg­jobb igyekezettel, szerény képességeinkkel elvégez­hessük, ahhoz szükségünk van a rendületlen biza­lomra. _A demagógiát elutasítjuk magunktól, anya­gi hatalommal nem rendelkezünk. A tábor és a ve­zérkar összetartója csupán a kölcsönös szeretet, bi­zalom és tisztelet. Ameddig ez közöttünk fenn fog állani, addig bizonyosak lehtünk afelől, hogy nem fogunk szűkölködni Isten gazdag áldásában! Inczédy-Joksman Ödön jelentése a pártmunkáról. Hatalmas taps fogadta a beszédet, amely után Inczédy-Joksman Ödön dr. ügyvezető al­elnök, akit mikor szólásra felállott, ünneplő taps fogadott, adta elő nagy jelentését a párt­központ kétéves munkájáról. Az alelnök egész előadását szintén megafon közvetítette le az ud­varon népgyülésre összegyűlt tömeghez. A je­lentést a Keleti Újság vasárnapi száma ismer­tette már. 1 — Erdélyben, Csikban és Kalotaszegen újabb követőkre talált a harói példa. Felfegy­verzett román tömegek forradalmi erőszakkal elrabolják a magyar lakosságtól azokat a föld­területeket, amelyeket az agrár hatóságok kénytelenek voltak számukra meghagyni. És az államhatalom nem tudja vagy nem akarja megfékezni a forradalmi foszto­gatókat, akik titokban azzal kérked­nek, hogy a román politikai élet expo­nált tényezőinek védelme alatt állanak. — A magyarság kiszorítása a vezető tiszt­viselői állásokból, még a színtiszta magyar vi­dékeken is, a magyar altisztek és munkások tö­meges elbocsátása a CFE üzemeiből, a magyar tisztviselők és munkások kiszorítása a naeiona- zilált iparvállalatokból; a magyar nyugdíjasok jogos igényeinek elismerése ele" gördített mes­terséges akadályok, az exisztenciális vonatko­zású törvények alkotásában és végrehajtásá­ban érvényesülő túlzott nacionalista szellem, a bányatörvény és erdőtörvény oélzatos rendel-? kezései és azoknak végrehajtása mind szorosabbra és szorosabbra, szo­rítják azt a vasgyürüt, amely népünket az anyagi tönk szélére juttatta. — De semmivel sem megnyugtatóbb kultu­rális életünknek képe sem. A kultúránk elnyomás alatt. — Magyar iskoláink nyilvánossági jogának elismerése még mindig csak szórványos tüne­mény. Bihartól a Bánátig nyúló határzóna fél­milliót meghaladó magyar lakosságának egyet­len nyilvánossági joggal biró magyar középis­kolája sincsen. Erdélyben is folyik az irtó had­járat a felekezeti népiskolák ellen és egyes re­negát magyar tanítók által vezetett nacionalis­ta érzelmükben elvadult revizorok minden iskolai évben újabb és újabb népiskolát Ítélnek halálra. — A kultnrzónákban még mindig ott mű­ködnek a fiaink nyelvét nem értő regáti taní­tók, az állam még ma is többet áldoz a magyar kultúra elnyomására, mint amennyivel a ma­gyar kultúra ügyét a nyugodt fejlődés medré­be lehetne terelni. Mégis van pénz, — A névelemzós még mindig szedi áldoza­tait és a Székelyföldön több százéves magyar nemzeti múltra visszatekintő családok gyerme­keit kényszerítik a román iskolába. Államse­gélyünk még mindig nem több a koldus ala­mizsnánál akkor, amikor a mi adófilléreinkből is létesített román állami oktatásról az első tíz év után kiderült, hogy óriási arányokkal túl van méretezve. A kisebbségi állami iskolák se­gélyére nincsen fedezet, amikor egy-egy parádés alkalom kiadásai sok­szorosan felülmúlják a kisebbségi is­koláknak egész cv're nyújtott alamizs­na segélyét. — A Magyar Párt elnöksége és parlamenti, csoportja belátva a további várakozás célta­lanságát, a csíki székely magánjavak, a gyer- gyószentmiklósi legelő erőszakos elfoglalása, a névelemzés és a kulturzóna ügyét a népszövet­ség elé vitte. Válasz a megtévesztő nyilatkozatokra, —■ A megkezdett utón megállanunk nem szabad, mert nincs mit várnunk annak a kor­mánynak a megértésétől, amely a magyarság lojális türelméért azzal fizet, hogy a külföldi közvéleményt meg akarja téveszteni, hogy Románia kisebbségi politikája kifo­gástalan, mert ime; a romániai kiseb- ségek nem fordulnak panaszaikkal a Népszövetséghez. — De nem állunk meg a megkezdett utón azért sem, mert a romániai magyar tömegek már elérkeztek a szenvedésnek és kijózanodás­nak eddig a pontjáig, amelyen már csak pozi­tiv tettek nyugtathatják meg, azonban az ámí­tó ígéretek szétíoszló délibábja már nem állhat többé a döntő elhatározások útjába. — Éppen ezért ebben az ünnepélyes pilla­natban, átérezve a magyarság millió sebének íelsajgó fájdalmát, tisztelettel Jkórem a nagy­gyűlést, hogy a felolvasandó határozati javas­latot elfogadni uaéltóztassék. Hz égig kiáltson a magyar panasz Az elhangzott jelentéshez Abrudbányai Ede dr. kamarai képviselő kért szót, hogy a Magyar Párt politikai állásfoglalására előter­jesztést tegyen. Erősen csengő hangon, megrá­zó mondatokkal kezdette és mondotta a követ­kezőket: — A romániai magyarság mai nagygyűlé­se alkalmából kétmilliónyi otthon maradt ma­gyar lélek szorongó várakozással tekint felénk. És ezt a várakozást nem elégíthetik ki a szo­kásos beszámolók, mert a romániai magyarság milliói meg­váltó erejű elhatározásokat várnak tőlünk, amelyek a nyomortól lesújtott, nemzeti érzé­sünkben megalázott és a csalódásoktól kiáb­cólozzák. A Nemzetek Szövetségéhez! szenvedések és csalódások mértéke betelt és súlyos sérelmeinkre csak a nemzetek szövetsé­génél kereshetünk orvoslást. De aztán egy percre mégis megállottánk, mert azt hittük, hogy Románia belpolitikája korszakalkotó változások előtt áll, amikor a Mánia Gyula pártja, a gyulafehér­vári határozatok alkotói kerültek uralomra. Lett volna egy történelmi pillanat. — Ha ez a kormány, hatalomralépésének percében, megértette volna Románia népeinek felmagasztosult hangulatát és azt az általános várakozást, amellyel Erdély népei remélték tő­le a kiengesztelődés magasztos alkotását: örök időkre naggyá tehette volna a nevét. Azonban csak a történelmi pillanat volt nagy és magasztos, az emberek, akiket a törté­nelem az ország élére állított, a lelke­ket kibékítő alkotások helyett a törpe indulatok hálójában vergődtek. — Az alkotó gazdasági munka megindulá­sát hiábavártuk, de ehelyett óriási arányokban felszaporodtak az ország közterhei, amelyek­nek igazságtalan és egyenlőtlen elosztása és ir­galmatlan behajtása a kisebbségek üldözésének és a kisebbségi vagyonok elkobzásának eszkö­zévé fajult. Forradalmi erőszak alatt. — Még mindig nem nyert befejezést az ag­rárreform, amely .a magyarság gazdasági kon­szolidálását akadályozza, amely a Bánátban és a magyar határ mentén a föld népét fosztotta meg az általuk eddig müveit földtől, nyomorba döntvén őket, hogy felettük adómentességet él­vező román telepeseket tegyen úrrá. Az elmúlt tiz esztendő politikai küzdelmei megtanítottak reá, hogy Romániában az em­beri jogok létezését kétségbe vonják, hogy a gyulafehérvári határozatok, a kisebbségi nem­zetközi szerződések és az egymást váltogató kormányok paktumszerződései a mindenkori hatalom szemében csak értéktelen papirrongyok, lelketlen csel- vetések, amelyeknek egyetlen betűje sem Íródott őszinte lélekkel. — A magyar tömegek határtalan elkesere­dése egyszer már kirobbant az 1928. évi szé­kelyudvarhelyi nagygyűlés impozáns megnyi­latkozásaiban, amikor úgy éreztük,- hogy a MbanyéJi, (fauiSßi'äotdßicfa, Már tóbb, mint 25 év éta a legjobb«« bevált. hgyszem kezelés, biztos siker Azonnal mezszünteti a fájdalmakat és meggyógyítja a gyulladt sebet és vérzó he íyeket. Semmi ártalmas alkatrész. Réggé- és ette egy tuppositorium bevezetendő., Minden gyógyszertárban ég drogériában' kapható. CuKdüdceiö, WfeäÄUtpag ÍSvffsteMi/avr.’lutoa*, Stiada Smârdan 4. ÎL rânduit lelkeket a kétségbeesés szélétől vissza­rántva, uj hitet és uj reményt tudjanak köl­csönözni nekik. Azt várják az otthon maradt milliók, hogy a mai nagygyűlés üunepélyes megnyilatkozása egy égrekiáltó panasz legyen, amelynek kétségbeejtő fájdalma ha itthon nem talál meghallgatásra, tnlcsapjon az or­szág határain. — Nem csak szporadikus esetek sérelmeit panaszoljuk fel, mert céltudatos kormányzati rendszerekkel és következetesen valósuló ten­denciákkal' állunk szemben, amelyek a magyar­ság gazdasági kizsákmányolását, anyagi tönk­retételét, a magyar nemzeti kultúra elnyomá­sát és a magyar tömegek elnemzetietlenitósét

Next

/
Thumbnails
Contents