Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-27 / 239. szám
XIII. ÉVF. 28#. SZÁM. 13 Erdélyi író — Részlet egy előadásból ~ írta: Nyirő József Ás utolsó tét évtized szellemi téren js nagy átértékelésekre kényszeritette a világot. Talán soka annyi ideát megdönthetetlennek valló hi- teket el nem temetett az emberiség, mint amennyit a modern élet a nagy világkatakiz- ma után megölt. Rendszerek, világnézetek, társadalmi és szellemi áramlatok buktak el, illetve adtak helyet másoknak. Történelmi szemléletek tisztázódtak és kiderült, hogy amit hosz- szu időn keresztül megingathatatlannak tartottunk, a világszakadékban az uj eszmék föltámadásában nem bírta megállani helyét. A tö- megháboru után a tömeg igazságai és érvényesülése lépett előtérbe a hősöknek sírja fölött. Az egyén legalább is a régi romantikus elképzelésben, elveszítette azt a súlyát és méltóságát, amelyet idáig képviselt. Kis porszemmé vált, amelyet az idők vihara kénye-kedve szerint sodorhatott. Azok a gyönyörű belső értékek, amelyek az embernek szivében, agyában rejtőznek, az a fenséges mikrokozmosz, amely századokon át alapja és legfőbb tényezője volt az emberi kultúrának, már-már szintén pusztulásba hanyatlott. Akik az élet menetét figyelték, máris megállapitották, a szubjektivizmus csődjét és úgy szociológiában, mint irodalomban és művészetben, sőt politikában is a tömegek szempontjai kerültek előtérbe. Azok a rendszerek, amelyek máma különböző cimek alatt az egész világon uralkodnak és Európa homlokát döngetik, még ugyan nem találták meg egészséges megjelenési és kiélési formájukat, hiába gyötrik megoldásukon agyukat nemzetközi konferenciák, tudósok, irók és apostolok. Uj történelmi erők szabadultak fel, amelyekkel minden népnek számot kell vetnie. A nagyvilági problémák megszaporodtak és ezeknek hősei nem az egykor mindenre képesnek hitt fegy veres hősök, vagy világhatalmakon nyugvó uralkodók, hanem a modern élet kívánalmaiból született sokszor szürke tudósok, laboratóriumok, esetleg kopott íróasztalok, de mindenesetre a hatalmas horizontú megváltói magaslatokba lendülő zsenik. Mert az uj világot megoldani, uj emberiséget boldoggá tenni, megnyugtatni és a béke hófehér párnáján elesitti- tani, csak ezek a szellemi és egyben lelki zsenik képesek. Ezen a téren tehát egyforma lehetősége van minden népnek. És csak az a nép, vagy nemzet élhet tovább, lendülhet uj századok magaslataiba, amelyik a kultúra nagy világversenyében fel tudta ismerni létének titkát, újjászületésének teremtő igazságait és meg is bírta valósítani. Hatalmi tényezőkkel népeket egy ideig fent lehet tartani, de belső nagy igazságok, etikai energiák, hitek, meggyőződések és az egész szellemi világot átfogó hatalmas intellektusok nélkül a lassú elsorvadás szelleme és lelki rabigába görnyedés a sorsa. Az uj tömegerők kíméletlenek, mint maga a háború, amely millió és millió emberre szórta rá a hantot ős országok egykor elégedett ar cára húzta rá a szemfedőt. Attól a pillanattól kezdve, amelyikben az uj világkrizis eredményeképpen megszületett az addig soha nem ismert szó „kisebbségnek lenni“ és amikor a régi uj kötelességek elé állítottak milliókat és milliókat: ezek a milliók csak úgy maradhatnak fenn, hogyha mind azt az értéket, ami eddigi népi életüknek fenntartó igazságaként kikristályosodott, átmentik az uj életkörülmények közé is és számolnak az uj helyzet által diktált kulturális feladatokkal. Ez a körülmény diktált uj sorsot irodalmi téren is, különösen Erdélyben. Az erdélyi irodalom ugyanis egyetlen pillanatig sem eshe- tik vissza a külső esztétikai formák, vagy külföldről importált bármilyen áramlat nagyképü majmolásába. Az erdélyi írónak minden sorában és minden szavában teremtenie kell. Ránk nézve minden izmus végzetes károkat okoz. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a külföldi nagy irodalmak sokszor pazarlásszámba menő uj ut kereséseit kövessük és tisztán külső formák labirintusában tévelyegve, a belső lényeg kárára és az örök értékek veszélyeztetésével az erdélyi magyarság problémáit témában feláldozva kísérletezzünk. De ugyanakkor nem engedhetjük meg azt sem magunknak, hogy a mamák kétségtelenül irodalomtörténe- tileg fémjelzett régi iskolák és egykor törvénynek deklarált szabályai áltál az uj idők diktálta uj kötelességek lehetőséget és nemzetéltető jövő látások kárára meggondolatlanul béklyóba veressük magunkat. Ránk nézve nem lehet kötelező sem romanticizmus, sem futuriz- mus, naturalizmus, sem a régi nagyok világítása, hanem csak egyetlen egy örök szabály azt Írni és azt adni lelkünk igaz meggyőződése szerint, ami ennek a népnek életet, kultúrájának fejlődést jelent és egyben tiszteletre indítja a nagy nyugati testvérkulturákat is, a maga tárgyi és szépségi igazságával. A világirodalom legújabb fejlődési iránya a legfőbb bizonyítók, hogy kis népek, akikről Európa addig keveset tudott, éppen irodalmukkal és művészetükkel az egész világ szeretetét s védelmét képesek voltak a maguk számára biztosítani, mert a szenvedő népek igazságai halhatatlanok. Ez a meggyőződésem. És ez az első alkalom, amikor ezt a meggyőződésemet nyilvánítom és vallom, hogy az erdélyi Írónak kötelessége saját népe sorsáért és jövőjéért a szenvedő igazsághoz méltó irodalmi formát is raegta lálni. Sok álmomba került és sok lelki töprengésbe, áruig kialakítottam magamban azt az esztétikai hitvallásomat, hogy az uj idők és az uj irodalmak megjelenési formája nem az író egyénisége és tehetsége csak, hanem a rajta át- .szürődő nagy néni igazságok kiáltó szava. Szerintem, ... természetesen feltételezve a legkiválóbb kultúrájú és tehetségű irót, az iró kezén és betűin át ezek a nagy népi és tömegigaz- súgok keresnek és fognak formát találni. Példává! megvilágítva, mondjuk, az uj regénynél nem az iró kompozicionális képességei és zsenialitása fog érvényre jutni, hanem annak a témának az élete, amélyet maga elé kitűzött. Az erdélyi iró az az évszázados hegedű, amelynek fája a régi, nemes, sok vérrel és könnyel áztatott jávorfa, de nem ő, hanem saját népe játszik rajta. És ezeket a húrokat joga van mindenkinek megérintenie. A gyerineksirásnak éppen olyan szépen kell haugzania rajta, mint a templomi zsoltárnak, vagy a kétségbeesett lelkek síró kórusának. Örömnek, bánatnak egyaránt a húrja. Sőt tovább megyek és ki merem jelenteni, hogy nemcsak az ember és az emberiségnek kel! odatárnia a mellét, hanem az eseményeknek kell irniok az uj regényt rajta. Az lehet, hogy kritikailag kifogásokat tesznek ellene, de az igazság fényét ez nem fogja elborítani, maga lesz az élet, maga lesz a sors, a, jó éppen úgy, mint a rossz. Hegyek, völgyek, örömek, bánatok, történelmi események cs neve sincs, szegény életsorsok fognak váltakozni benne, talán minden eddig fémjelzett esztétikai elv figyelmen kiviil hagyásával, de ez az Írás Erdély lesz és minden izében magyar. Sem iró, sem irás nem lehet Erdélyben világnézet, hit és meggyőződésnélküli. Aki pe dig attól fél, hogy az uj idők magyar irodalma rombolni fog, vagy régi értékek megtagadásával ki nem forrott, a századok által ki nem próbált szellemi, vagy esztétikai kalandok végzetes út jára téved, azt megnyugtathatom azzal, hogy irodalom és művészet terén nem lehet beszélni se régi, akármilyen régi értékek megtagadásáról. Annál kevésbbó az egységes magyar irodalomtörténet feláldozásáról. Balassa Bálint virágénekei, vagy a kuruc költészet gyöngyei Csokonai. Vörösmarty, Arany, Petőfi újabb évszázadok letünte után is olyan örök értékek maradnak, amelyeket még egy nép halálával sem lehetne eltemetni. Csak futópélda- képpeu utalók Madáehra, akit például csak Finom, hamvas arcbőre Jesz minden nőnek, aki állandóan MACK-FÉLE n-BOHX oldatával mosakszlk. Valódi csak piros dobozban, térdelő női alakkal, mert kimérve nem kapható. most kezd kellőképpen méltányolni a világirodalom. Egyszerű magyarázata a halhatatlan tehetség mellett ennek az örök érvényű értékességnek az, hogy amit írtak, az megcáfolhatatlan marad minden időkben. Egy irodalom elévülhet az irás módját, nyelvet, külső formát illetőleg, de sohasem belső igazságát tekintve. A magyar irodalomtörténet legfőbb bizonyítéka, hogy minden általa feljegyzett halhatatlan munkának igazságain és értékein a magyar népnek igazságai és értékei is voltak. Természetes tehát, hogy az erdélyi irodalom legfőbb kötelessége adott helyzetében sem lehet más, mint hogy minden értéket és szépséget, szellemi és lelki gazdagságot, melyet az erdélyi magyarság képvisel, leszűrje és átmentse a jövő számára. Az erdélyi iró nem azért ir, hogy szórakoztasson, hanem hogy életet adjon. Itt minden sort ez a végzetesen nagy cél jelöl meg. Aki népének örök értékeiből bármit is megtagad, vagy egyetlen lélek hitét, belső energiáját megrontja, az saját népének lesz a gyilkosa. MEGJELENT & TELJES (az uj módosított szakaszokkal kiegészített) kénysseregyezsépi törvény precíz magyar fordítása. Ara 100 lei. — Vidékre portóval a pénz előzetes beküldése mellett 110 iei Megrendelhető Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj Kolozsvár, Strada Memorandului No. 12. — %&AjLjggF1MOWAfifl ä Bgg|ftgglj r kitűnöVűíTdőpótlék? % »NMALACldU-RA ALKAU1AS p» ÜL5Ő-RE NDŰ L£V€GÖ ? ffATŐTlfNTTŐ i âi OZONLf ÉLESZT oazftcti PÉÜZT ra azonnal és állandóan kereshetnek szorgalmas eladók uj bevezetések által. Gyorsajánlatok német nyelven Otto Spitz Wien, I. Sertés-szállások, takarmányraktárokkal, malommal. üb, bérbeadók. Bővebbet: Bíntíer-Zikelf, HIEOIAŞ.
