Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-27 / 239. szám
3 ' XIII. ÍVFi 289. SZÁM. Románia magyarságának nemzetgyűlése ölt össze Szatmáron Óriási érdeklődés mellett fol^t le a tanácskozások első napja fl kisebbségi, kulturális és közgazdasági szakosztályok ülései felölelték a magyarság minden számottevő problémáját Beszámoló a Magyar Párt négy genfi panaszáról — Kiküldött munkatársunktól. — Románia egész magyarságának figyelme az ősi kuruc város, Szatmár felé fordul. Bethlen György gróf, a párt elnöke helyesen jellemezte a szatmári gyűlést „magyar nemzetgyűlés“ meghatározással. Mert valóban nemzetgyűlés ez, ahova az ország minden részéből eljöttek a magyarság reprezentánsai, hogy hangot adjanak népük minden panaszának, sérelmének és azoknak a követeléseknek, amelyeket méltán támaszthatnak a kormányzattal szemben. Az amugyis mozgalmas életű, élénkforgalmu Szatmár méginkább megelevenedett ezekre a napokra. A szállodák zsúfolásig teltek meg annak ellenére, hogy a delegátusok nagy részét a lelkes szatmári rendezőség magánházakban helyezte el. Három helyen indultak meg ma a szakosztályok tanácskozásai, amelyeken teljes számmal vettek részt a kiküldöttek. A nagygyűlés vasárnap lesz, de már most megállapítható, hogy a magyarság parlamentje olyan nagy horderejű, komoly munkát végez Szatmáron, amelynek a magyarság életében maradandó nyomai lesznek. Bethlen György megérkezése. Pénteken este 9 órakor érkezett meg Szat- márra Bethlen György gróf, a párt elnöke az elnökség több tagjával. Erre az alkalomra a szatmári Magyar Párt vezetői nagy számmal vonultak ki a pályaudvarra, de ott voltak a vármegye magyarságának képviselői is. Sárközy Lajos üdvözölte Bethlen elnököt, aki válaszában óriási hatás mellett jelentette ki, hogy ez a nagygyűlés voltaképpen a magyarság nemzetgyűlése és örömét fejezte ki afölött, hogy éppen ennek á nagy magyar városnak vendégszeretetét vehetik igénybe. A bizottságok munkája ma reggel 9 órakor kezdődött meg. Három helyen folytak a tanácskozások. Az iparosotthon két termében a kisebbségi és kulturális szakosztályok üléseztek, egyidejűleg pedig a közgazdasági szakosztály is megtartotta ülését. Balogh Arthur a kisebbségi szakosztály ülésén ismertette a Magyar Pártnak a Népszövetséghez benyújtott négy petícióját A névvegyeierazés petíciója ügyében BeÜilen Györgyöt is meghallgatja a Népszövetség A kisebbségi szakosztály gyűlését zsúfolt terem érdeklődése mellett Jakabffy Elemér dr., elnök nyitotta meg. Beszédében visszapillantást vetett arra a nagy munkára, amelyet a Magyar Párt a kisebbségi jog érvényesítése érdekében kifejtett. Vázolta azt az utat, amelyen a nemzetiségi kérdés eljutott mai meghatározásáig, a kisebbségi kérdésig, amely immár nemzetközi problémává vált. A mi feladatunk az, hogy minél nagyobb erővel igyekezzünk a nemzetközi statútumoknak érvényt szerezni a kisebbségi jog teljes sikeréért. Ismertette azoknak a nemzetközi konferenciáknak a szerepét, amelyek a kisebbségi kérdésekkel foglalkoznak. Ezeknek a kongresszusoknak jelentőségére az is rávilágít, hogy nemrég a jugoszláv kormány megtagadta a jugoszláviai magyar delegáció tagjaitól az útlevelet, de később kellő fellépésre kénytelen volt az útleveleket kiadni. Beszéde végén bejelentette, mint a Magyar Párt ki sebbségi szakosztálya belső munkájának sikerét a Sulyok István dr. és Fritz László dr. szerkesztésében kiadott Erdélyi Magyar Évkönyv megjelenését. Balogh Arthur dr. szenátor tartott ezután óriási érdeklődéssel kisért előadást azokról a panaszokról, amelyeket az erdélyi Magyar Párt nyújtott be a Nemzetek Szövetségéhez. Az első ilyen panaszt 1925-ben a magánoktatási törvényjavaslat ellen nyújtották be a Népszövetséghez. Hogy a kérdés tárgyalása akkor félbeszakadt, annak lehet tulajdonítani, hogy az akkori kormány bejelentette a Népszövetségnek, hogy az ügyet itthon a békülékenység szellemében intézi el. Ez az elintézés, sajnos nem történt meg. Némi jelentéktelen módosításokat ugyan ejtettek a javaslaton, ez azonban generális korrekciót nem jelentett. Ilyenformán kénytelenek ismét foglalkozni azzal, hogy a panasz benyújtását megismételjék. 3929 júniusában a csíki magánjavak ügyében nyújtottak be panasziratot. Erre a román kormány azt a választ adta, hogy az elvett értékeket ugyanazok kapták meg az agrárreform révén, akik eredetileg is birtokolták. A Magyar Párt erre pót-panaszt nyújtott be, amelyben pontos adatok alapján mutatta ki, hogy a csíki magánjavak 98 százalékát idegen célokra fordították és csak mintegy 2 százalékot kaptak vissza régi tulajdonosaik. A magán javakra vonatkozó második pót-panaszt három csikmegyei székely község nyújtotta be közvagyonának elvétele miatt. A felsőbb bíróságok a földeket tulajdonosaiknak visszaitélték, azonban ennek ellenére sem helyezik őket birtokba. A harmadik panasz a névvegyclemzés petíciója. E panasz tárgyalásánál nagy eredményképpen könyvelhetik el, hogy a Népszövetség illetékes bizottsága a perbehivó kisebbséggel tárgyalásba bocsátkozott és felhívta Bethlen György grófot, hogy a panaszra vonatkozólag felvilágosításokat nyújtson neki. Ez a felhívás óriási jelentőségű a kisebbségi jog szempontjából. A negyedik panaszt a kulturzónák ügyében szeptember 5-én adta be a Magyar Párt. A csíki magánjavak népszövetségi tárgyalásainak ügye olyan előrehaladott stádin inban van, hogy januárban döntő elintézés várható és minden remény megvan arra, hogy ez az elintézés kedvező lesz. Balogh Arthur nagy tapssal fogadott beszédében elmondotta, hogy halaszthatatlan kötelességünk panaszainkat Genfbe vinni. Ebben az irányban kell dolgoznunk. Nem vállalhatjuk az utókor vádját, hogy minden tekintetben nem tettük meg, amit megtehettünk volna. Fritz László dr. a népszámlálási törvény és annak végrehajtási utasítását, ismertette. Határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a nagygyűlés hozzon határozatot abban az irányban, hogy a magyarság a népszámlálással kapcsolatban arra a magatartásra nézve, amelyet tanúsítania kell, minden felvilágositást kellő időben megkaphasson. Hegedűs Nándor az előadó'felszólalásához hozzáteszi, hogy meg kell értetni a lakossággal a kérdés fontosságát. Mert nemcsak egyetemes magyar érdek, hogy az anyanyelvet minden magyar bejelentse, hanem exisztenciális egyéni érdek is. A kisebbségi törvényben a nyelv használatát per- centuális számarányhoz kötik. Ha tehát mindenki kivétel nélkül nem tesz eleget magyar anyanyelvű bejelentésének, clcshetik attól, hogy a bíróság, köz- igazgatás és más fórumok előtt az anyanyelvet használhassák. A felszólalás után Jakabffy Elemér dr. bezárta az ülést. Â kulturális szakosztály ülése Egyidejűleg ülésezett a kulturális szakosztály is Paál Árpád dr. szatmári képviselő elnöklete mellett. Az előadó Hinléder Fels Ákos dr. a sajtóról tartott nagy tetszéssel fogadott előadást. Vázolta azt a kulturális és gazdasági fontosságot, amelyet a magyarságra nézve a sajtó jelent. _ Utolsó fellegvárunkra szorultunk _ mondotta _ és teljes erőnk megfeszítésére van -szükség, hogy a menthetőt menthessük. Utalt arra, hogy a sajtó egy része nem áll hivatása magaslatán. Nem járni hozzá a magyar ösz- szetartás erősítéséhez és gyöngíti a kisebbségi frontot. Például felhozza Kós Károlynak ízléstelen kirohanásait. Megállapítja, hogy a magyar társadalomnak a legsürgősebben állást kell foglalnia a destruáló sajtó ellen s a következő határozati javaslatot terjeszti elő: _ A Magyar Párt megállapítja, hogy a magyar kisebbségi politika és a sajtó között nincsen olyan szoros szervi kapcsolat, mint amilyet a magyar nemzeti ügy megkíván. Elhatározza tehát, hogy felhívást intéz a sajtó képviselőihez, hogy a sajtó teljes erkölcsi erejét állítsák a magyar nemzeti ügy szolgálatába és szabjanak olyan irányt, amely, az összmüködés alapján lehetővé teszi a magyar kisebbség ügyeinek erőteljes szolgálatát. Szükségesnek tartja Bukarestben magyar sajtó iroda felállítását. Kovács Kálmán, Pál Gábor, Pál György, Dénes Sándor, Gaál Ferenc, Hantos Gyula és Vajda Béla hozzászólása után az értekezlet az előadói javaslatot elfogadja.
