Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-03 / 218. szám
,1 5 XIII. ÉVF. 218. SZÁM. H fcfrdfg eggenes kívánságává bírták meg a kisebbségi egyházfőket az Ható Club bankettjére Miéri maradlak el mégis a rom. kaih., luth. és zsidó egyházak reprezentánsai? Sorozatos tapintatlanságok és ügyetlenségek a kírálynap rendezés kerül (Kolozsvár, október 1.) A Keleti Újság tegnapi számában beszámoltunk az Auto Club bankettjéről, ahol Károly király a bankettre meghívott magyar püspököktől melegen érdeklődött egyházuk sorsáról. Arról is megemlékeztünk, hogy az Auto Club rendezősége és vezetősége nemcsak súlyos rendezési hibákat, hanem kínos tapintatlanságokat követett el. Feltűnő volt, hogy az egyházak vezetőit a meghívásról csak az utolsó órákban értesítették. Arról értesülünk, hogy ez a meghívás is egyenesen Károly király felkérésére, sőt utasítására történt. Kétségtelen, hogy a király kolozsvári tartózkodásának, amint annak idején megírtuk, nem volt hivatalos jellege. Az első hivatalos királyi látogatás október 20-án lesz, amikor a kolozsvári egyetem fennállása tízéves évfordulójának ünnepségeit tartják meg.: A kolozsvári hatóságok a mostani királylátogatásnak félhivatalos jelleget adtak. Értesüléseink szerint Károly király kívánsága volt az, hogy a fogadtatásnál mindenféle hivatalos ceremóniát mellőzzenek. Hangsúlyozta,--hogy mostani kolozsvári tartózkodása nem más, mint sportlátogatás. És mégis, az Auto Club rendezősége már az állomásnál szélesebb kereteket adott a fogadtatásnak, amint azt a király óhajtotta. Ezek a hibák az egész verseny folyamán mutatkoztak. Maga. Miklós herceg több Ízben i&o! elítélő kritikai'megjegyzésekkel aposztrofálta a rendezőséget. Itt van a bankett kérdése. Már a^ra tény, hogy az egyházak vezetőit elkésett időben hívták meg, nem keltett a legjobb benyomást. Mindenki azt hitte, hogy az Auto Club vezetősége tüntetőleg mellőzte a kisebbségi egyházak vezetőit. Ezt később azzal magyarázták, hogy a bankettet kizárólag sportvacsorának tervezték, amelyen a sportklub tagjain kívül, a hatóságok részéről csak Moldovan Vaier tartományi igazgató és Mihali polgármester hivatalosak. Károly király azonban, midőn a meghívottak névsorát átnézte utasította a rendezőséget, hogy az egyházaknak, tehát a kisebbségi egyházaknak a vezetőit is hívják meg. A klub vezetősége a király felkérésének eleget is tett. Azt azután nem tudjuk, hogy félreértette, vagy félre akarta érteni a király óhaját. Ez kitűnik abból, hogy azoknak a kisebbségi egyházaknak a vezetőit, amelyeknek a püspöki székhelye nincsen Kolozsváron, nem hívták meg. így nem kaptak meghivót a róm. katholikus, zsidó és lutheránus egyház vezetői, tehát azok az egyházfők, akik nem püspökök, kinos helyzetbe jutottak. Voltak ugyanis hangok, amelyek a bankett alatt és után úgy magyarázták távollétüket, hogy ezek az egyházfők meghívást kaptak ugyan, de nem jelentek meg a királyi banketten. Hirschler József dr., prelátus kanonok, a róm. kath. egyház kolozsvári vezetője munkatársunk előtt kijelentette, hogy az Autó Club által rendezett bankettre nem kapott meghívást és kifejezetten kérte annak a verziónak megcáfolását, mintlegfeljebb a vasúti töltés kavicsa s a mellette kanyargó ösvény folyik össze a szem számára. Ezeknél a vonatoknál ez a sáv megsokszorozódik: a pályatest egész szélessége egyetlen zöldesszürkc keretté válik, melyen túl a táj annál jobban bontako zik ki.1 Az sem utolsó szempont, hogy ez a teljes villamos üzem a hőmérséklet dolgában mennyire kellemessé teszi az utazást: nyáron a szellőztetésnek nincsen semmi akadálya, az alagutaknál sem kell örökké az ablakok fel és lehuzogatásával tornászni, télen pedig foknyi pontossággal szabályozható a kocsik hőmérséklete s mindennemű zavar, befagyás stb. az ismeretlen dolgok közé tartozik. Nem is szólva a nappali fényről, melyben az ilyen vonatok kocsijai éjszaka úsznak. Legfeljebb a vonatban való közlekedés int némi óvatosságra: a rohanó vonat kanyargásai könnyen ugv falhoz vágják a tapasztalatlan utast, hogy hetekig őrizhet kék foltokat utána. Mindez azonban, amint már mondtam, csak részletérzés. Csak egy-egy tényezője annak az általános, uj, sajátságos érzésnek, amit a villanyvonaton való közlekedés abban az utasban kelt, kit a megszokás még nem tompított el e benyomásokkal szemben. Ez az érzés egészen uj, más világképet fest változatos tiszta színeivel az ember számára mindarról, amit lát. Megszűnik az éles különbség város és falu, haladás és elmaradottság között. Nem hiszem, hogy ez a benyomás csak azért ka]) erőre, mert a villanyos közlekedést az ember a városokban szokta és ismerte meg. Tény az, hogy villany- vonat nyomán a város, a falu, a tanya, az egész ország egyetlen szerves, összefüggő emberi telephellyé válik a szemedben. Az állomások elvesztik elzárt, kormos mühelyjellegükct. A nagy ország- ucea egyszerű villamos megállóivá válnak. s csodálatosképen a legtöbb helyen így is vannak megépítve: a kisebb városok uecái egyszerűen, minden korlát és szertartás nélkül betorkollnak az állomás- épületek széles, középső átjáróiba, melyeket semmiféle kapu, kerítés, akadékoskodó vasúti személyzet nem zár el. Sétabottal, irattáskával, kis munkáscsomaggal szállnak fel és le egyre az emberek minden állomáson, mint nagyvárosokban az ucca- sarkokon. Nem kell nekiöltözködni, nem kell felkészülődni az utazásnak: minden percben jönnek mennek a vonatok, a kocsik rajta olyan tiszták, mint a szanatóriumi szobák, a réz csillog, az üveg ragyog, a fa tükrös. Éppen csak nem olyan drágák, különösen nem az állandó lakos számára, kinek ezer mindenféle bérlet, jegyfüzet, menettérti jegy áll a rendelkezésére. S ha hozzávesszük ehez a hangulathoz azt is, hogy a vasút mentén a legmagányosabb házban is villanyfény csillog, nem egyszer országutak mentén is villanylámpák vezetik éjjel a forgalmat az utakon, melyeken a por ismeretlen fogalom és minduntalan hatalmas gyártelepek rohannak szembe, melyeknek derűs vonalait nem öltözteti gyászba a korom __ aligha fog csodálkozni valaki azon az érzésen, hogy a villany s mindaz, amit megteremt: több mint csupán a technika egyik vívmánya, hanem uj, csodálatos erő, mely át- gyurja, könnyebbé, szebbé teszi az egész emberi életet. Egész országokat kertvárosokká tesz. A természet friss lehclletét mérgezetleniil juttatja el az emberhez a technika legmagasabb fokán is. Megold magától, természetes fokozatossággal kérdéseket, melyekkel hiába bajlódnak évszázadok óta. Hiszen csak arra kell gondolni, hogy ezek az óriási erőtelepek rövid emberöltő alatt amortizálódnak s ha az állam, a köz kezében vannak, úgy néhány röpke évtized múlva a szociális alkotás és kiegyenlítődés kimeríthetetlen forrásaivá válnak. Éppen olyan ki- merithetetlenekké, mint a glccserek olvadása és a tavak, meg folyók vize. ha ö távol akarta volna magát tartani a vacsorán való megjelenéstől. Ugyanakkor a meghívott püspökök, akik részt vettek a banketten, nem sérelmezik, hogy a meghívás későn érkezett, mert már a meghívás alkalmával értésükre adták, hogy a banketten való részvétel a király egyenes óhajára történt. Miért hiányoztak azonban a többi egyházfők? Egészen bizonyos, hogy nem a király akaratából. Itt ismét ügyetlenség történt. A legmagasabb királyi óhaj félreértése. Erre vonatkozólag az Auto Club vezetőségét is megkérdeztük, ahonnan azt az információt kaptuk, hogy a meghívások tényleg a király kívánságára történtek, de ezt a kívánságot ok úgy értelmezték, hogy csak a püspököket invitálják meg a bankettre. Tagadhatatlan, hogy a rendezőség itt is hibákat követett el, mert a meghívásra vonatkozó királyi utasitás az egyházak vezetőinek szóit, mert Károly király nyilvánvalóan az itt élő egyházak sorsa iránt érdeklődött. Nemcsak a bankett megrendezésénél, hanem az egész verseny ideje alatt az Auto Club vezetősége sorozatos tapintatlanságokat követett cl, ami a klub tagjai közt is kinos feltűnést keltett és sok szóbeszédre adott alkalmat. Többen kijelentették, hogy a legközelebbi közgyűlésen mindezek szóba kerülnek és a hangulat olyan, hogy a mai vezetőség kénytelen lesz visszavonulni. Az Auto Clubbal eddig a tagokon kivül Kolozsváron nem sokat törődtek. Mihelyt azonban az ország uralkodója, mint vendég magas látogatásával tisztelte meg, a közfigyelem nemcsak a klub felé fordult, hanem annak a vezetősége felé is. A sportügyből közügy lett, tehát a nagy nyilvánosságnak joga vau hozzá, hogy objektiv kritikával kisérje a klub vezetőségének minden megnyilatkozását. Megvertek s utána letartóztattak egy kereskedőt az éjszakai tűz miatt (Kolozsvár, október 1.) Az elmúlt éjszakai tűz, mintahegy az az .egész világon szokás, tömegestől cső- ditette a tűzvész színhelyére a kiváncsiak hadát. A rendőrség, valamint csendőrség közegei természetesen megfelelő kordont vontak az égő ház és a tűzöl tófelszerelések köre. A kordonon kivül álló emberek egyik-másika azonban szeretett volna közelebb férkőzni az égő házhoz, hogy jobban lássa a fojtó füstfelhőben dolgozó tűzoltók munkáját. Csak természetes, hogy a sorfalat álló csendőrök és rendőrök az ilyeneket visszatartották. Voltak azonban a közönség soraiban agresszívebben és tapintatlanul érdeklődők is, akik magukat kivételnek szerették volna tekintetni s a hatósági közegekkel éles disputába bocsátkoztak. A közönségnek ez a magatartása a szolgálatot teljesítő hatósági közegek türelmét meglehetősen próbára tette. Ilyen módon történhetett meg, hogy mikor Goidl Manó kereskedőnek, áld az uccán keresztül haladva hazafelé tartott, csendőr állta el az útját. Az előbbi szóváltásoktól meglehetős indulatos csendőr magyarázgatás helyett Goidlt puskatusával visszalökte. A kereskedő erre idegességében megfogta a csendőr fegyverét, amit a körülálló rendőrök hatóság elleni erőszaknak minősítettek s nekiesve Goidlnalc, alaposan megverték. Szemtanuk szerint az egyik rendőr, ezzel a kiáltással: „üsd a zsidót!“ esett neki a kereskedőnek, eközben hirtelen lekapta a számát. Az esetnek érdekes és különös fejleménye volt, hogy Goidlt a rendőrségre vitték, ahonnan másnap átadták az ügyészségnek. Rengeteg panasz érkezett arról, hogy a fűz lokalizálása és a tűzoltók elvonulása után is elzárták a Wesselényi Miklós uccában a közlekedést. Az ügyes-bajos dolgok után hazafelé tartó embereknek igy kerülő utat kellett választaniok, hogy hazajuthassanak. Ez az intézkedés egészen érthetetlen és felesleges volt s természetesnek találjuk azokat a kifakadásokat, melyeket emiatt lépten-nyomon hallottunk. A rendfenntartás nem jelentheti egyúttal a közönség felesleges zaklatását is.
