Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-03 / 218. szám
4 XIII. ÉVF. 218. SZÁM. A Sipka-szorosban minden csendes... Irta: Dózsa Endre Még mindig aktuális visszatérni azokra a konferenciákra, amelyeken Európa agrárállamai igyekeztek megbeszélni azokat a módozatokat, amelyek a földművelés termékeinek a piacon teljes elértéktelenedéséből folyó krízist megszüntetni alkalmasak lennének. A szinajai értekezlet, amely mintegy megnyitója volt ennek a szélesebbkörü akciónak, már rcámutatott arra a minden politikán felül álló érdekközösségre, amely a közép és keleteu- rópai államok gazdasági együttműködésére olyan magasabb távlatokat mutat, amelyek lerombolják a faji ellentétek, nemzeti hiúságok, politikai erőszakoskodások gátlásait. Ma már mindenik keleteurópai agrárállam belátta, hogy terményeinek további elértéktelenedését nem nézheti behunyt szemmel, valami rendkívüli változásban bizakodva. Az is kétségtelen, hogy ezen a krízisen segíteni saját erejére utáltán, izolálva egyik állam sem képes. Annál kevésbé, minthogy az orosz szovjet földalatti propagandája egyre szitja a gyűlölködés tüzét, kihasználva a faji ellentéteket, nemzeti sérelmeket és a mindezek felett rohamosan terjedő pauperizmust. A legfőbb érv azonban a buza árának folytonos hanyatlása, sőt alászállása a mélypontig. A buza ma 320—350 lej. ígéreteket kaptunk közraktárak felállításáról, gabonaárak standardizálásáról, terményelőlegek nyújtásáról, állami beavatkozásról a terményárak folytonos zuhanása ellen. Madgearu és Manoilescu miniszterek keményen összefogtak a román gazdasági életnek az elmerülés hínárjából való kiragadása végett, de sem az egyik, sem másik miniszter olyan reális kibontakozást nem tudott találni, amely a földművelőknek olcsó és hosszú lejáratú kölcsönt adott volna. A romániai földbirtok néhány millió hektár területét 60 __70 milliárd adósság terheli és igy hogy lehessen bizodalma bármely külföldi pénzcsoportnak a földhitel nyújtására, mikor a föld hozadéka a bele fektetett munkát sem fizeti meg a mai búzaárak mellett. A belföldi tőke épenugy nem birja meg ilyen terményárak mellett a hosszúlejáratú kölcsönzést, mint Madgearu megállapitása szerint a román tőke, amely erre egyáltalában nem elég s különben is igen nagy részben immobil. Hogy állunk azonban a 320 __350-es búzaárakkal ? A termelési költség a napszámokban, az aratásnál, a betakarításnál változatlanul úgy maradt, amint ezelőtt két-három évvel a kétszeres árak mellett. A földadó öt évre lévén megalapítva, szintén a régi búzaárakat vette alapul. Éhez mérten vannak kiróva a vármegyei és községi taxák és minden közteher. Ezzel szemben a nép legközvetlenebb szükségleti tárgyai: a gyufa, a dohány, a cukor, a petróleum lényegesen drágultak. De drágult a posta, távirda, telefon, bélyegilleték és nem olcsult meg a ruhanemű, a csizma, a bakkancs és a bocs- kor. És amint a búzának nincsen ára és nincsen vevője, éppen úgy nincs az árpának, zabnak sem és minimális a kukorica árának emelkedése is. Ilyen alacsony terményárak mellett az állatforgalom is teljesen stagnál. A nép még ezen utón sem juthat eddig' keresetéhez. Ám az adók és más közköltségek behajtása falukon is pergeti a dobot. Olyan lejtőn vagyunk, amelyen már megkezdődött az általános lezuhanás. Ha az agrárállamok akciója nyomán nem jön gyorsan előnyös változás, a folyton fokozódó súlyos terhek lavinája úgy eltemet mindany- nyiunkat, mint Verescsaginnak, a világhírű orosz festőnek megrázó hatású képén az őrszemet. Ezt a képet idézem. Szerteszórt hullák felett varjak káro- gása. A sűrűn szálldogáló hó elborítja a megfagyott, kötelességét haláláig álló katonát. A Sipka-szorosban minden csendes. Athénben Baikán-federációról tárgyalnak, Szaloníkt mellett lőszergyárak robbannak (Athén, október 1.) A Balkán-konferencia előkészítő bizottságának szerdán délelőtt tartott ülésén Papanastasiu elnök részletesen kifejtette a Balkán-unió célját, ami légióként a Balkán békéjének biztosítása és amelynek útja az érdekelt államok közötti egységes gazdasági szervezet létrehozása. A balkáni unió az államok teljes egyenlősége alapján jönne létre. A nemzeti kisebbségeket hathatós védelemben akarják részesíteni, de minden olyan tevékenység ellen batározot- tan fellépnek, amely az államokkal szembeni lojalitás megsértését jelentené. A jelentés azzal végződik, hogy a balkáni uniónak a Népszövetség keretei közt és annak szellemében kell létrejönnie. (Szaloniki, október 1.) Szalonikibe érkezett jelentések szerint Ghevgbeliben az ottani katonai lőszerraktár szerdán reggel felrobbant. A robbanásnak három jugoszláv tiszt és nyolc katona esett áldozatul. A halottakon kívül tizennégy katona súlyosan megsebesült. A robbanás okát még nem I sikerült felderíteni. magyar Színház Dacia Iítozgő Leszállított helyárak, csak 20 és 10 lei A fátyol táncosnő iM Sír Nagy attrakciós filmujdonság 8 felvonásban, a főszerepben: EVELIN HOIT. Október 2-től leszállított helyárak csak 20 és 10 lel. ■uqf A rend és csend országában A VILLANYVONAT. Irta: Sulyok István. Az első, amiben az idegen a mai Svájccal találkozik: a villanyvonat. Ez ma már éppen úgy hozzátartozik a helvét konfederáció arculatához, mint a hófödte hegycsúcsok és a tengernyi tengerszemek. Svájc összes forgalmasabb vonalain már évek óta kizárólag villanyerő vontatja a vonatokat s a pöfékelő gőzmozdonyt az ember itt már néhány nap múlva ugyanazzal a régi időkre emlékező derültséggel üdvözli, mint a világvárosok uccáin a kocsi elé fogott lovakat. A szerepe is körülbelül ugyanaz: busan-lassan tologatja a vagonokat a pályaudvarokon s élénken emlékeztet a vénasszonyokra, kik a világon mindenütt a várótermeket sepregetik. Az ember a jót, a szépet és a kényelmeset, sajnos, nagyon is hamar megszokja. Innen van az, hogy a villanyvonatot, mely elsőnek fogadja Svájc táján az utast a nyugat Örömeivel, nehéz elfelejteni. Azt Írtam, hogy Svájc táján, mert akár Ausztria , akár Olaszország, akár Bajorország felől közeliti meg az ember a fővonalokon a helvét köztársaságot, néhány száz kilométerrel a svájci határok előtt már a gőzt villanyerő váltja fel s a pályatest mellett megjelennek az áramvezető drótot tartó jellegzetes karcsú vas, vagy beton oszlopok. Tulajdonképen azonban az ember már ezeken a vonalokon is nagyrészt Svájc ható körében van: ezeket a vonalakat többnyire a svájci erőtelepekről exportált villanyáram tartja részben vagy egészben üzemben. Ez a kis ország rengeteget veszített a háború és az azt követő zilált világgazdasági viszonyok következtében. Szállodás ipara szinte máról holnapra megállt s amint látni fogjuk, máig sem heverte ki a nagy megrázkódtatást. Arról is leszokott Európa, hogy sajt és csemegecsokoládé szükségletét innen szerezze be: mindkét mesterséget a kiegyenlithetetlen valutakülönbségek idejében és itt óbb a kíméletlen vámvédelmek támogatásával már majdnem mindenütt kitanulták. Legutóbb az amerikai védővámberendezkedés, a Monroe doktrínának ez a legfrisebb kövér hajtása suhintott reá kegyetlenül a harmadik svájci nemzeti iparra, az óragyártásra. A villanyerőtermelés lett igy egyike azoknak a mennyiségeknek, melyet a megbillent külkereskedelmi mérleg régi egyensúlyának helyreállítására a serpenyőbe dobtak. Ma már a svájci vasúthálózat szinte teljes egészében __ a kevéssé forgalmas mellékvonalaktól eltekintve __ villanyerőre épült át. Mindazonáltal egyre építik az újabb, óriási erőtelepeket, mindenütt, ahol a természet alkalmat kínál. Ez az óriási villanymenyiség egyfelől az ország egész ipari termelésének és magángazdálkodásának elektrifikáiá- sát célozza. Sehol a világon nem olyan olcsó a háztartási villanyáram, mint Svájc városaiban. Másfelől pedig, a fölösleges áramot hatalmas vezetékek viszik ki a szomszéd államokba a legkülönbözőbb ipari és közlekedési célok szolgálatára. Svájc alaposan kihasználja különleges természeti és politikai helyzetét. Egyfelől azt a természeti adottságot, hogy a gleccserek és tavak óriási vizierő tartaléka a legolcsóbb és legbiztosabb módon gondoskodik a vizimüvek hajtóerőinek folytonosságáról. Másfelől pedig, hogy a helvét konfederációnak -kipróbált, természetté vált semlegessége eloszlat a szomszédokban minden aggodalmat, mit életbevágóan fontos közüzemek hajtóerejének külföldről való ilyen beszerzése egyebütt támaszthatna. Ennek a villanygazdálkodásnak legjobban lát ható és tapasztalható gyümölcse a villanyvonat. Kevésbé szerencsés országok utasa, tudod-c mi után sírsz, amikor a szemedbe szűrődő szénszilánk fájdalmas könnypatakok forrásává teszi a szemed s, könyörögve nyújtod ismeretlen utitársadnak zsebkendőd csücskét, hogy szabadítsa meg végre vérbeníorgó szemgolyódat a gonosz kis fekete portól, mely1,irhái* órák hossza óta kínoz és minden gyönyörűségedet megmérgezi? A villanyvonatot siratod. ha nem is ismered talán még azt a gyönyörűséget, amit rajta az utazás jelent. A tisztaság, a gyorsaság, a simaság, a világosság, az egyenletes, kellemes fűtés mind csak egyes tényezői ennek a gyönyörűségnek. Bizonyos, hogy a tisztaság páratlan ajándéka az elektromosságnak, amit sehol sem érezni annyira általánosan és közvetlenül, mint éppen a vonaton. Nem különös az számunkra, hogy az ember órákon és napokon keresztül utazhat, anélkül, hogy a végén kezdő kéményseprő formájában hagyja el a vonatot? Azt a kellemetlen érzést, amit az emberben az ut hosszával egyenes arányban a bőrön és az érzékszervekben vastagodó korom- és piszokre- teg a fullasztó kénszaggal szövetkezve kelt s egyre gyűlöltebbé teszi hűséges utitársát, a ruháit, a villanyvonaton a győzedelmesen szárnyaló ember gyönyörűsége váltja fel. Nagyszerű dolog a repülés s nem uto'só érzés Zürichben reggelizni, Prágában ebédelni és Becsben uzsonnázni ugyanazon a napon: a repülőgép kajütje azonban egyelőre mégis csak szűk kis ketrec, ahol az ember alig-alig mozoghat, az alatta folyó életből semmit sem lát s inkább csak térkép tanulmányokat folytathat, miközben az egyik szeme állandóan a titokzatos papírzacskót keresi, melyre minden pillanatban szüksége lehet. Eltekintve a még kellemetlenebb képzetektől, melyek ilyenkor előszeretettel foglalkoztatják a fantáziát. Az a néhány tucat kilométer, mely- lyel a villanyvonat a repülőgépnél lassabban jár, bőven kárpótol azokkal az örömökkel, melyeket' a tájnak, az embereknek, az egész környékező életnek zavartalan élvezetével nyújt. Az a százkilomé- ter körül járó sebesség, mellyel ezek a villanyvonatok mindenütt haladnak, ahol csak lehet, elég ahoz, hogy állandóan ébren tartsa az emberben a győzedelmes s amellett egészen biztonságos szárnyalás nagyszerű érzését. Erre mifelénk, ha a táj rohanásán akarja az ember érzékelni a vonat gyorsaságát.
