Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-03 / 218. szám
2£eixnn*s*t> XU!. ÉVF. 218. SZÁM. 3 Bratianuék tanácskozása visszaviszi a liberális pártot a régi fiijaira A vezér marad, de a program sem változik Argetoianu el sem ment a vezetőség ülésére (Bukarest, október 1.) A politikai érdeklődés középpontjában a liberális párt központi végrehajtó- bizottságának ülése áll. A bizottság szerdán délelőtt kezdette meg tanácskozásait Bratianu Vintila elnöklete alatt s azon a párt összes volt miniszterei és államtitkárai, a vidéki tagozatok elnökei, továbbá sok volt képviselő és szenátor vesznek részt. A tanácskozások eddig teljes nyugalommal folynak. A vidéki tagozatok kiküldöttei olvasták fel a délelőtt folyamán az uj programhoz való csatlakozásukat és kisebb módosítások iránt tett megjegyzéseiket. Érdekes,, hogy több olyan vidéki tagozat vezetője, amely tagozatoknál a mezőgazdák adják a párthivok tömegét, rámutatott arra, hogy a párt uralomrajutása esetén nők, Bratianu Vintilával tárgyalt, ez utóbbi rendkívül briiszk módon utasította vissza és azt jósolta, hogy esetleg Mironescu ezért még a văcăreşti börtönbe is kerülhet. A Lupta a kormány egyik tagjától közöl nyilatkoWVOAOrfVWWWVWWWVW«/! 1 zatot a jelenlegi politikai helyzetről. Az ellenzékiek állandóan a nemzeti parasztpárti kormány bukásáról beszélnek — mondja a nyilatkozat — noha, a liberálisok tudják, hogy erről szó sincs. Argetoianu tisztában van vele, hogy ő nem jöhet kormányra és a diktatúráról álmodozók pedig látják, hogy ilyen kombinációk a fantazmagóriák birodalmából valók. A jelenlegi kormány megmaradása szükséges és a király támogatja a gazdasági problémák megoldásán kísérletező törekvéseket. A nemzeti parasztpárt kebelében nincsenek ellentétek. A ‘kormány átalakításának kérdése sem okoz zavarokat, a parlamenti megnyitó elhalasztásának szükségét is elismeri a párt. Az őszi ülésszak megkezdésekor mindenki befogja látni, hogy a Maniu-kormány missziója még egyáltalában nem fejeződött be. fl Kessnth-nóta miatt hadbíróság elé kerültek az óvári románok kik egg szót sem tadnak románul A bíróválasztás epilógusa — Az irredentizmus vádj a alól felmentette a hadbíróság az uj bírót respektálnia kell a jelenlegi kormánynak a földbirtokok szabad forgalmára hozott törvényét, miijük ez megfelel a jelenlegi helyzetnek. Nagy érdeklődéssel hallgatták a hunyadme^ei tagozat elnökét, aki arra az irtózatos nyomorra mutatott reá, amely a gazdasági krízis következtében az ipari területeket is sulytja és aki kérte, hogy a program összo- állitasánál ne elégedjenek meg általános kijelentésekkel, hanem preciz megoldásokkal jöjjenek. Dimitriu volt miniszter felszólalásában leszögezte, hogy a pártnak, ha kormányra kerül, fel kell hagynia azzal' az elvvel, amelynek alapján lehetőleg mindent államosítani igyekeztek és tág teret kell nyitnia a magánkezdeményezés számára. Élénken kommentálják azt a tényt, hogy Argetoianu nem vesz részt a végrehajtóbizottság tanácskozásain. A volt liberális miniszter megelőzően tárgyalt már Bratianu Vintilával s ekkor konstatálták, hogy véleményeik közöt nagy ellentétek vannak. Argetoianu most inkább távol maradt, mintsem hogy nézeteit elhallgassa, vagy pedig azok kifejtésével megbontsa a tanácskozások harmóniáját. A liberálisok megbeszélései szerdán a késő esti órákig folytak s az azokat összegező kommünikét eló'relatháftórag csak csütörtökön adják ki. A Lupta a liberális értekezlettel foglalkozva, meg- álapitja, hogy Bratianu Vintila manövrirozásának meg volt a sikere: a pártban minden marad a régiben. A külföldi sajtó is leszögezte, hogy a liberálisoknak a külföldi tőkével szembeni magatartása változatlan, azonban* egyébként is visszafelé kanyarodnak a régi elveikhez. Minden valószínűség szerint nem fognak visszatérni a parlamentbe és nem akarnak résztvenni az esetleges koncentrációs kormányban sem. Bratianu Vintila legfeljebb egy Mironescu vezetése alatti kormánnyal volna hajlandó együttműködni. Mironescu egyik politikai barátja ezzel. kapcsolatban hangoztatta, hogy a Jviil- ügyminisztertől semmi sem áll távolabb, minthogy a nemzeti parasztpárttal szembekerüljön és még ke~ vésbbó óhajtana Bratianu Vintilával egy kabinetiben működni. Ismert dolog, hogy gmikor a király trónru- lépése alkalmával Mironescu, mint akkori minisztcrel(Kolozsvár, október 1.) A 81-cs gyalogezred kaszárnyájának földszinti folyosóján, ahol a hadbíróság van, jóképű magyarok állanak. Legalább is ahogy az ember rájuk pillant, rögtön az szűrődik le benne, hogy ezek csak magyarok lehetnek s ha hosszasabban figyeli őket, határozottakba válik ez a véleménye. Zsinó- ros csizma, szép, fekete posztóruha, komoly hatású sötét kalap, amely még fényes, de nem a használattól, hanem éppen a frisseségtől, most vették valamelyik vásáron. Hogy nem valami hétköznapi ügyben kerültek ide, az biztos. Közönséges iigvek szereplői a halbiróságnál csak katonák lehetnek, ha már civilek a vádlottak, vagy a vádlott, akkor kommunizmusról, ha-/ tósági személy báutamazásáról, nemzetgyalázásról, irredentizmusról s egyéb ilyenforma kalapok alá tartózó dolgokról lehet csak szó. S valóban, nem csalódunk. A hadbiróság mellett tolmács! szerepet betöltő főhadnagy elmondja, hogy a jóvágásu magyarok irredenta pörben vannak idecitálva. A Szatmár mellett lévő Ovár községből valók s hogy idejöttek, azt az a feljelentés eredményezte, melyet a februári községi választások után a megválasztott bíró, Nagy József ellen adtak be a kisebbségben maradt volt óvári kapacitás, Tóth István hívei. Eszerint a jól sikerült választás után egy Nagy József vezetése alatt álló csoport csekély 20 hordó bor felszolgálása közben, amelyet az uj bíró bocsátott a hű szavazók torkának locsolására — magyar nótákat daloit, ami még nem lett volna baj, de ezek között többször szerepelt a hires Kossuth nóta is, a „Kossuth Lajos azt üzente.“ Hozzá még Magyarországot is éljenezték. Szóba ereszkedünk az óvári gazdákkal. Érdekes dolgok kerülnek ekkor napvilágra Ővár községről, amelynek összesen 1800 lakosa vau s egyetlen nevezetessége, hogy a magyar határ közelében fekszik és az álvég utolsó házának szalmafödeléről már magyar földre csepeg-csorog az esővíz. Azután rátérnek a perre.-— l'gv volt kérem, — adja elő az egyik — hogy meguntuk a régi bigot, Tóth Istvánt, akit tulajdonképpen csak úgy a nyakunkra sóztak, hivatalból odarendeltek nekünk minden választás nélkül s mikor uj választást hirdettek, hát bizony szinte egyhangúan Nagy József mellett voltunk s igy ő lett a biró. Nem tetszett a volt bírónak, Tóth Istvánnak, hogy magyar bírója legyen a falunak . . . Meglepődve félbeszakítjuk: — Hogyan, Tóth István, az talán nem magyar? — Komán az kérem, éppen úgy, mint mi vagyunk. Most már teljességgel nem értjük a dolgot. Román lenne ez az ember s társai, akik a legzamatosabb alföldi dialektusban beszélik a magyar nyelvet s akik ahogy itt vannak, bátran odaállhatnának akármelyik festő, vagy szobrász elé modellnek, hogy az szinekbed megmintázza, vagy kőbe faragja őket, mint a magyar őserő képviselőit. — Hát maguk nem magyarok? — Nem ám. — Na mondja hamar, hogy hívják magát? — mutatok rá az egyikre. — Dudás István volnék. A másikat Tivadar Györgynek hívják. — Ezekkel a színtiszta magyar nevekkel románok maguk? — folytatjuk tovább a kihallgatást. ' _ Úgy van kérem, — felelik nyugalmukból egy pillanatra sem zökkenve ki a Dudások cs Tivadarok leszármazottjai. — És hogy beszélnek iiyeu hibátlan magyarsággal ? . — Nem is tudunk mi kérem más nyelven, csak magyarul. '— Hát hiszen azt vallották az előbb, hogy románok. — Igen, azok vagyunk, de azért nem beszélünk románul. — Hogy lehetnek maguk románok, mikor nevük kikezdhetctlenül magyar? — A vallásunk hozta ezt magával — magyarázzák ketten is. — Görög katolikus valláson vagyunk s ezért tartjuk románoknak magunkat. — Hát attól, hogy görögkatolikusok, még nyugodtan lehetnek magyarok. — Mi, kérem a kereszt után megyünk s úgy születtünk, hogy románok vagyunk. — Hány egyház van Óváron? — Kettő. A görög katolikus és a református. — Melyiknek van több hive? — Mi, görög katolikusok vagyunk többen. — S milyen papjuk van? — A papunk tiszta román, de azért mindig magyarul prédikál a templomban, hogy megértsük, mit mond. Közben letárgyalják a pert is, amely az előrelátható Ítéletet hozza: felmentik Nagy Józsefet. A vád tanul, akik különben igen közeli rokonságban állanak az óvári ellenzék vezető férfiaival, az egyik a kibuktatott biró testvére, a másik a biróhelyettes jelölt fia, — ezek sem merik határozottan állítani, hogy. Nagy Józsefet látták, illetve hallották volna, amint Kossuth Lajos nótáját dalolta volna s közben Magyarországra kiáltott volna éljent, s még inkább lerombolja a vádat a választások alatti rendrc-ügyelésscl megbízott' csendőrőrmester vallomása, aki megesküszik, hogy semmi állnmellencs cselekedet nem történt. Nagy Józsefnek tolmácsolják az Ítéletet — ő különben valóban magyar, mert református — s azután az elnök ezredes íeszólitja, hogy mint a román állam funkcionáriusa, tanulja meg az állam nyelvét. — Igen, már tanulok — mondja Nagy József. És elégedetten elvonulnak. Szása Béla. MEGJELENT AZ UJ Szeszadó 11 & wm ' 1 j: i V *j módosított szövegű román és magyar együttes kiadása DR. MIHELFFY és DR. MANDEL ügyvédek szerkesztésében. — /vra; 149 lei és porié. 1 Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4__ __._^^ ^_____^V|i Ü
