Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-23 / 235. szám

Jflsamigteali XIII. ÉVF. 235. SZÁM. ffW Aki G9G8*épkáíyfoáI venne, vagy az ne határozzon hamar, ne próbáljon kontárokkal, ügynökökkel. Maradjon csak Inczéékkel, ők biztos jó munkát csinálnak és mun­kájukért jót is állnak. A besztercei kályhák szépek, tűzállók és jók és aránylag elég olcsók. Olcsóbb kályháink is lesznek, amit húsz éve ismer­nek, húsz év hosszú idő s nem panaszkodik a vevő. tncze ţilyMsatsttr, .ti Eredményes munkái végzett a bukaresti agrárkonferencia Permanens bizottság tanulmányozza az agrárbevíleli megszorító államokkal szemben foganatosítandó intézkedéseket Bukaresti tudósítónk jelenti: A nemzetközi aerárkonferencia tegnapi záróülésén felolvas­ták a hozott határozatokat, amelyek a perma­nens nemzetközi bizottság felállításáról, a kivi­tel megszervezésének tanulmányozásáról és az agrárállamok egymással szemben való konkur­enciája kiküszöböléséről intézkednek. A konferencia megbízta a permanensbizott- sagot, hogy tanulmányozza az azon államok el­len hozandó kivételes intézkedéseket, amelyek megszorító intézkedéseket tettek a konferen­cián résztvevő államokból való agrárbevitellel szemben. Camarasescu, a kongresszus elnöke köszö­netét mondott a résztvevő delegátusoknak fá­radhatatlan munkájukért, amelynek kétségte­lenül meg lesz a kellő gyakorlati eredménye. Madgearu földmivelésügyi miniszter hangsú­lyozta, hogy a kongresszus jó munkát végzett és a hozott határozatokat méltatta. A kongresz- szus ezzel véget ért cs a külföldi delegációk az esti órákban hazautaztak. 1 BABSZEM JANKÓ négyéves, de vonaton csak három és fél A Meseszínház gyerehsz nészei Ko rozsváron (Kolozsvár, október 21.) Nőin szinészgyerekek, ha­nem gyerekszinészek. Nagyobbá ra polgári famíliák gyer­mekei, 4 évestől 12 evesig, nyugodtan meg lehetne kon­struálni belőlük egy kisebb templomi orgonasipot. Gyerekek ők, az Isten apró sípjai. A kolozsvári Magyar Színházban Kincses László budapesti színész és gyermekdarab-iró kilenc kis gyer- mckmüvésszel vendégszerepelt tegnap délután. Amíg Károly király a népművészeti múzeumban járt, azalatt a kis magyar pesti gyerekek falusi Babszem Jankó- operettben ikomediáztak. Azt tudni kell, hogy tavaly ez a gyermekszinház minden vasárnap délután bérbe vette a Magyar Színházat Budapesten és ahogy illik, prima­donnákkal, bonvivánokkal és táncoskomikusokkal, sok­szor nagyobb bevételt ént el egy-egy délutáni előadá­sával, mint a Magyar Színház 4—5 esti felnőtt-műso­rával. Persze, nem jöttek le mind az ötvencn, hanem vá­logatott, kilenc tehetséges kis gyermek. A nézőtéren szintén csupa gyermek. Egy kedves, őszi gyerektalálkozás volt az egesz, pesti és kolozsvári gyerekek között. Babszem Jankó például civilnevén Kincses Klári Összesen 4 éves. Valami olyan rutinos iigyefogyottság- ga! és olyan iigyefogyott rutinnal játszik, hogy az em­ber szeretne felszaladni a színpadra, megsimogatni a kis buksi fejét, megcsókolni jobbról balról a kis kifes­tett arcát és mindenféle szereposztás helyett megkínál­ni mondjuk, tizért, csokoládéval . . . A korát igy vallja be: — Négy évesz vagyok, de vaszuton csak hájom és fél. A legidősebb köztük Itóná Csöppi, a primadonna, aki a Babszem Jankó cimü gyermékoperettben a tün­dérkirálynőt játssza. Összesen kilencéves. Az ember za-' KERTÉSZ JÓZSEF: Dalol a tenger és én hallgatom cimü színes, eleven, tengerész tárgyú novel- lás kötete megrendelhető a Keleti Újság könyvoszíalyátál, (Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii, Mátyás király tér 4 szám.) Az „Erdélyi Magyar Könyvtár“ kiadásá­ban megjelent díszes kiállítása mii ára csalt 60 lel, amelyhez a vidéki megren-' delőnek 11 lei postaköltséget számítunk fel. varba jön, ha a színfalak között intervjut kér tőle. Ön­tudatosan és színésznői allűrrel mondja: — Négy éve játszom. Ami most egészen természetes, megkérdezem: — És mik a tervei? Most már, áhogy felel, a kész kilencéves Éva: — Táncolni tanulni,' máris tanulok Novotnynál Budapesten, aztán külföldre menni, mert táncosnő le­szek. A színészet tudniillik — teszi hozzá roppant okosan és intelligensen magyarázkodva — az naoionális valami, de a tánc, az internacionális. Tanulok, külföldre me­gyek és karriert csinálok. így beszél, amikor kilencéves. Tessék hozzáadni még tiz évet és utódomnak, az újságírónak tíz év múlva még nálam is nehezebb dolga lesz. Egészben véve, viharos siker. Kincses László, a trupp vezetője maga is színész, darabban is fellép, az egyetlen felnőtt, ő irta a Babszem Jankót. A kis lánya Kincses Klári, a címszerepet alakítja. Szentgyörgyi Má­ria és Magda nagyszerű táncbetétet táncolnak. A publi­kum hálás, minden jelenetnek óriási sikere van. A ko­lozsvári gyermekek rajongva kacagnak, tapsolnak, uj- ráznak. Mikor a gonosz varázslót elfogják, Kincses László, lekiabál a nézőtérre: — Hány barackot adjak neki? És egy édes, vékony kolozsvári gyerekhang fel­kiabál : — Egymilliót! . . . Ebből a gyerekből barack- és déligyümölcs keres­kedő lesz. Amikor a falut elhagyják a kis színészek, 5—6 páholyból szólnak le a nézőgyerekek: — Szervusztok! Gyertek vissza! . . . Tomboló sikere van annak a jelenetnek, amikor a, varázslót úgy fogják el, hogy zsákot rántanak a fejé­re. Erre a varázsló felkiált: — Jaj, de sötét van! Ez nagyon tetszett a gyerekeknek, akiktől a darab végén Kincses bácsi igy búcsúzott el: ■— Csütörtökön délután a „Huncut inast“ játsszuk... Szervusztok gyerekek, Biztosan itt legyetek, Eszem meg a kegyetek, Csókolom az eszetek, Na, most Isten veletek! Hát az egész biztos, hogy orré az invitációra min­denki óit lesz. Begyestül, eszestül. (J.) Manoila dr. a népszámlálási kormánybiztos (Kolozsvár, október 21.) A Maniu-kormány­nak kétségkívül egyik legjelentősebb kezdeménye­zése a népszámlálási törvény volt. Az imperium- változást követő tiz év óta több izben kísérleteztek a népszámlálással, az Averescu-kormány el is rendel­te, azonban a legtökéletesebb kudarcba fulladt. Olyan primitiv módon próbálták végrehajtani, a minden szaktudás nélkül operáló alantas közegek, dinárt- durván érvényesítették soviniszta szempont­jaikat, hogy nem is lehetett más a vége, mint csú­nya fiaskó. Az Averescu-kormány maga is rcstellte a "balsikert és a népszámlálás eredményét nem is hozta nyilvánosságra. Végre a Maniu-kormány külföldi példák alap­ján megcsinálta a maga népszámlálási rendszerét s ezen az alapon a munkaelinditás máris megtör­tént. A közvélemény szemében bizonyos mértékig meglepetést keltett, hogy a minisztertanács egy or­vost _ Manoila Sabint _ nevezett ki a népszám­lálás kormánybiztosának. Manoila pályája Kolozs­várról indult ki s itt is teljesített hosszabb időn keresztül szolgálatot. Éppen ezért a kolozsváriak előtt nem ment meglepetésszámba a kormánybiz­tosi'megbízatás. Manoila ugyanis orvos ^ ugyan, azonban szociológiai munkássága révén külföldön is jól ismerik és különösen a városok népesedési mozgahitmt kísérte élénk fgiyelenvmel. Legjelentő­sebb munkája az, amely az erdélyi városok népe­sedési problémáival foglalkozva élesen szembehe­lyezkedik azzal a felfogással, amely az erdélyi vá­rosok tüzzel-vassal való rormnizálását akarja gyors menetben keresztülvinni. Manoila szerint ez a po­litika nemcsak nem emberies, hanem román szem­pontból sem kívánatos. Igaz, hogy az az okfejtés, amelynek révén munkájában eljut a konklúzióhoz, egyoldalú cs sok tekintetben túlhaladott álláspont. Manoila ugyanis nemet példákra hivatkozva azt ál- fül ja, hogy a városok lakossága bizonyos időn be­lül törvényszerűen kicserélődik a környékről be­özönlő és városi életre berendezkedő falusiakkal. Manoila szerint a falusiak erőszakos betóditása a városokba egyenesen megakasztja a városok fejlő­dését. Manoila eszmemenetében csak az a bökkenő, hogy a falusiak pölgáriasodása nem rövid idők kérdése, hanem évtizedes, sőt évszázados program, a városlakó magyarságnak tradicionális múltja van, amelyet egy-kettőre sem megmásítani, sem meg nem történtté tenni nem lehet. Mindenesetre azonban csak örülhetünk rajta, hogy Manoila személyében olyan európai gondolkozásu cs a brutális elnemzetienitő törekvésekkel szembe­szálló tudós került a népszámlálási akció élére, aki reményt nyújt arra, hogy a magyarság és általában a kisebbségek nem lesznek ezúttal kitéve olyan meghamisító tendenciája eljárásnak, mint Averescuék alatt. Természetes, hogy a magyarság, még ha nem is tekint bizalmatlansággal a Manoila személye felé, fokozott figyelemmel fogja kisérni a népszámlálás minden mozzanatát, mert jól tud­juk azt, hogy a legtöbb esetben hiába a felülről diktált objektivitás, ha a végrehajtó közegeket az elfogultság és gyűlölködés irányítja. Reméljük, hogy erre a szempontra Manoila Sabin dr.-nak is gondja lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents